kedd, június 15, 2010

A harag kezelésének szabályai (1)

„…mondjatok igazat, mindenki a felebarátjának…” (Efézus 4:25)
Két erőteljes személyiség egy kapcsolatban olyan, mint két egybeömlő folyó – erős sodrás keletkezik. A harag lehet hirtelen, mint a villámlás, vagy hosszan elnyúló, mint a mennydörgés moraja. Néha fájdalmasan összecsapunk, máskor eltávolodunk, és csendben elhagyjuk a kapcsolatot. De a helyesen kezelt haragnak nem kell rombolónak lennie. Íme Isten szabályai arról, hogyan kezeljük a haragunkat: 1. szabály: Maradj őszinte! „Mondjatok igazat… ne vétkezzetek azzal, hogy engeditek, hogy a haragotok irányítson…” (Efézus 4:25-26 NLT). Amikor haragszol, ne tagadd le! A harag építő is lehet. Jogosan haragszunk akkor, ha az emberekkel rosszul bánnak és a rosszat nem teszik jóvá. Ha azt mondod: „haragudtam és mivel számomra értékes a kapcsolatunk, ezért szeretnék beszélni róla” ez őszinte, nem fenyegető és megoldásra hív. Figyeld meg: a) ha figyelmen kívül hagyod, visszafogod, elfojtod a haragodat, vagy úgy teszel, mintha nem is lennél mérges, ez lényegében hazugság; b) a hazugság másik formája az, ha haragodban túlzol. „Sose figyelsz arra, amit mondok.” „Mindig elutasítod a kéréseimet.” „Senki sem csinál itt semmit, csak én.” Az ilyen általánosítások igaztalanok, és csak a helyzet sarkítását és kiéleződését szolgálják, garantálva, hogy az igazi probléma elhomályosul, és nem nyer megoldást. c) ha haragodban másokat hibáztatsz, az is hazugság. „Ha időben megérkeztél volna, akkor nem kellett volna veszekednem veled” vagy „Ha nem zsörtölődnél annyit, akkor talán elkezdenék időben hazaérni.” Mások hibáztatása egyik módja annak, hogy kibújjunk a saját felelősségünk alól, miközben az ujjunk másokra mutat. Ez feldühít másokat, fenntartja a saját haragodat, és soha nem hozza meg az eredményt, amit szeretnél. Isten módszere ez: „Mondjatok igazat egymásnak!” – és ez működik, ha szeretettel teszed.

Nincsenek megjegyzések: