De Isten...(2)

Ha olyanok nem lesztek mint a kisgyermek...

Hadd közöljek néhány gyerek mondást. Nekem nagyon tetszenek, már csak azért is, mert az én kis drága ovisaim mondták.

1. Délben az ebéd végén az egyik 5 éves kislány imádkozik: "... Úr Jézus köszönöm, hogy eljössz, hogy elvigyél minket az életbe..."

2. Ebéd alatti beszélgetés:

- Óvónéni: Ki kér még rizi-bizit? (töltött paprika volt, csak valamelyik gyerek lerizi-bizizte :p )

- Egyik gyermek: Én nem kérek vizi ribizlit! 

- Ákos: Ez nem is vizi ribizli, mert a vizi ribizli a vizben van.

- Naomi: Én már ittam olyat.

- Én: Mit ittál?

- Naomi: Hát, vizi ribizlit.

- Én: Valóban?

- Naomi: Igen, mert én nagyon szeretem a 'szörföt'! 

:))

3. Bibliatörténet után imádkozunk. 

Tomi: "Úr Jézus köszönöm, hogy meghaltál értünk, és azt is köszönöm, hogy Judást az ördöghöz tetted!!!"

De Isten...(1)

Csodára van szükséged?

A szívednek megtisztulásra van szüksége?

Légy vigasztaló

A háttérbe húzódva élni

A törődés konfrontálódást jelent

A megpróbáltatás időszaka

Mérlegen az életem

Új év, új kegyelem, új lehetőségek... és még mennyi új... mégsincs új a nap alatt, ahogy a prédikátor mondta. 2008 utolsó napjaiban mérlegre tettem az életem, és sok teher nehezítette a helyzetem. Úgy döntöttem nem, cipelem tovább. És azt hiszem nagyon jó döntést hoztam. Minek legyek én saját börtönöm foglya azáltal, hogy nem tudok szabadulni a multban kapott sérelmektől. Én megbocsátok! Eldöntöttem! Továbbá, nem toldozok-foldozok olyasmit, amin már segíteni nem lehet! Isten tud újat adni, akkor én minek vacakolok ezzel az egésszel?! Nincs erre szükségem! Befejeztem! Valamit nem kaptam meg, amire vágytam. Minek szenvedjek a hiánya miatt, amikor örülhetek annak, amit mégis kaptam, csak én balgán mégsem ezt néztem! Nem eszem magam feleslegesen! Ezt is lerendeztem! És elmondom, hogy hálás vagyok az áldásokért: a bátorításokért, mindazokért az emberekért, akiket Isten húzóerőként tudott használni az életemben! Valakiért különösen hálás vagyok, és azt hiszem, ha ezt elolvassa, magára fog ismerni: hálás vagyok, mert bátorított az írásra; példa volt előttem hitben, beszédben, magaviseletben; köszönöm, hogy motivált a mélyebb gondolkodásra; és hálás vagyok az együtt szolgálás lehetőségéért!!! 

Ma az oviban az áhitaton a fentebb berakott gondolatok voltak felolvasva, úgy döntöttem hogy megosztom veletek is, akik olvassátok a bloggomat!