Gondoltam egy számra! Azt mondják páros, de számomra PÁRATLAN, és ma van a szülinapja!!! :)
Légy áldott, kedves!
hétfő, szeptember 07, 2009
Légy felkészült! (2)
„Ragaszkodj az intelemhez, ne térj el tőle, vigyázz reá, mert ez a te életed!” (Példabeszédek 4:13)
Nem elég felkészülni, felkészültnek is kell maradni. Azt mondják, hogy az emberiség tudományos ismerete ötévente megduplázódik. Ha tehát nem növekedünk, akkor végül oda jutunk, hogy nem leszünk képesek megbírkózni azokkal a kihívásokkal, amiket ez a világ támaszt, amelyben élünk. Úgy becsülik, hogy sok orvost annyira leköt a betegellátás, hogy évekkel le vannak maradva szakterületük legújabb felfedezéseitől. És ha te vagy egy szeretted beteg lesz, akkor ez igencsak aggodalomra adhat okot.
A felkészülés nem azzal kezdődik, hogy mit teszel, hanem hogy mit hiszel. Ha hiszed, hogy a holnap sikere azon múlik, hogy mit teszel ma, akkor másként kezeled a mát. A bölcs tengerész alaposan megfigyeli az időjárást, mielőtt tengerre száll, mert tudja, hogy könnyebb elkerülni egy vihart, mint kikeveredni belőle. Howard Coonley, az Amerikai Nemzeti Szabványügyi Intézet munkatársa mondta: „a jövő vezetőjének értékét az fogja meghatározni, hogy mennyire képes előre látni a problémákat, nem pedig az, hogy hogyan oldja meg azokat, ha bekövetkeznek”.
A felkészülés nem csupán egy esemény, inkább egy szemléletmód. Abraham Lincoln mondta: „Ha 8 órám lenne egy fa kivágására, 6 órát a fejszém élesítésére fordítanék”. Fiatal korában Lincoln kerítésdeszkát hasogatott fejszével, szóval tudta, milyen fontos az élesség. A bölcsesség mindig arra ösztönözte, hogy felkészüljön, legyen szó favágásról, autodidakta jogi tanulmányokról és ügyvédi vizsgáról, vagy az ország vezetéséről. Ezért mondja a Biblia: „Ragaszkodj az intelemhez, ne térj el tőle, vigyázz reá, mert ez a te életed!”
Nem elég felkészülni, felkészültnek is kell maradni. Azt mondják, hogy az emberiség tudományos ismerete ötévente megduplázódik. Ha tehát nem növekedünk, akkor végül oda jutunk, hogy nem leszünk képesek megbírkózni azokkal a kihívásokkal, amiket ez a világ támaszt, amelyben élünk. Úgy becsülik, hogy sok orvost annyira leköt a betegellátás, hogy évekkel le vannak maradva szakterületük legújabb felfedezéseitől. És ha te vagy egy szeretted beteg lesz, akkor ez igencsak aggodalomra adhat okot.
A felkészülés nem azzal kezdődik, hogy mit teszel, hanem hogy mit hiszel. Ha hiszed, hogy a holnap sikere azon múlik, hogy mit teszel ma, akkor másként kezeled a mát. A bölcs tengerész alaposan megfigyeli az időjárást, mielőtt tengerre száll, mert tudja, hogy könnyebb elkerülni egy vihart, mint kikeveredni belőle. Howard Coonley, az Amerikai Nemzeti Szabványügyi Intézet munkatársa mondta: „a jövő vezetőjének értékét az fogja meghatározni, hogy mennyire képes előre látni a problémákat, nem pedig az, hogy hogyan oldja meg azokat, ha bekövetkeznek”.
A felkészülés nem csupán egy esemény, inkább egy szemléletmód. Abraham Lincoln mondta: „Ha 8 órám lenne egy fa kivágására, 6 órát a fejszém élesítésére fordítanék”. Fiatal korában Lincoln kerítésdeszkát hasogatott fejszével, szóval tudta, milyen fontos az élesség. A bölcsesség mindig arra ösztönözte, hogy felkészüljön, legyen szó favágásról, autodidakta jogi tanulmányokról és ügyvédi vizsgáról, vagy az ország vezetéséről. Ezért mondja a Biblia: „Ragaszkodj az intelemhez, ne térj el tőle, vigyázz reá, mert ez a te életed!”
vasárnap, szeptember 06, 2009
Márti és Gábor
1 éves házassági évfordulótokra kívánom életetekre Isten áldását! Mostmár mindhármótoknak kívánok sok boldogságot!
Szeretettel... a TANÚ... :)
Szeretettel... a TANÚ... :)
Légy felkészült! (1)
„Igyekezz kipróbált emberként megállni az Isten előtt, mint olyan munkás, aki nem vall szégyent!” (2Timóteus 2:15)
Mózes 80 évet azzal töltött, hogy felkészült egy olyan feladatra, amely 40 évig tartott. Ez „kettő az egyhez” arány a felkészülés és a végrehajtás között. Minél nagyobb a cél, annál nagyobb a felkészülés! Lehet, hogy az életed nagy részében kell készülnöd valamire, ami rövid időszaknak vagy kis feladatnak tűnik. De ha a végén azt tudod mondani: „futásomat elvégeztem”, akkor sikeres életet éltél. Ez ugyanúgy igaz, akár maratonra, akár rövidtávfutásra szól az elhívásod. Pál, mielőtt átadta a fáklyát Timóteusnak, ezt mondta: „Dolgozz keményen… hogy elnyerhesd Isten tetszését.” Kit használ Isten? Olyan embereket, akik jól felkészültek. Akár üzletembernek hívattál el, akár pedagógusnak, akár politikusnak, művésznek, orvosnak vagy lelkésznek, az alapelvek ugyanazok: Isten felkészült embereket használ. A hosszú távú siker árát nem lehet lejjebb vinni. Mindannyian szeretnénk elérni, amit a sikeres emberek elértek, csak nem vagyunk mindannyian hajlandóak megfizetni azt az árat, amit ők fizettek érte. Felkészültnek kell lenned, mire eljön a lehetőséged. Abraham Lincoln azt mondta: „Felkészülök, és egy napon eljön az én lehetőségem”. Benjamin Disraeli azt mondta: „A sikeres élet titka az, hogy az ember készen álljon rá, amikor itt az ideje”. Amikor a zsidók sorsa forgott kockán, Mordokaj azt mondta Eszternek, hogy az ő tapasztalata a királyi palotában felkészítette őt „erre az időre” (ld. Eszter 4:14). Erre Eszter cselekedett, és a zsidók megmenekültek. Ezeknek az embereknek volt tehetségük, felkészültek, és amikor elérkezett a lehetőség, a lehető legtöbbet hozták ki belőle. A legnagyobb kihívás tehát nem a lehetőség hiánya, hanem az, hogy felkészültek legyünk, amikor eljön a mi lehetőségünk.
Mózes 80 évet azzal töltött, hogy felkészült egy olyan feladatra, amely 40 évig tartott. Ez „kettő az egyhez” arány a felkészülés és a végrehajtás között. Minél nagyobb a cél, annál nagyobb a felkészülés! Lehet, hogy az életed nagy részében kell készülnöd valamire, ami rövid időszaknak vagy kis feladatnak tűnik. De ha a végén azt tudod mondani: „futásomat elvégeztem”, akkor sikeres életet éltél. Ez ugyanúgy igaz, akár maratonra, akár rövidtávfutásra szól az elhívásod. Pál, mielőtt átadta a fáklyát Timóteusnak, ezt mondta: „Dolgozz keményen… hogy elnyerhesd Isten tetszését.” Kit használ Isten? Olyan embereket, akik jól felkészültek. Akár üzletembernek hívattál el, akár pedagógusnak, akár politikusnak, művésznek, orvosnak vagy lelkésznek, az alapelvek ugyanazok: Isten felkészült embereket használ. A hosszú távú siker árát nem lehet lejjebb vinni. Mindannyian szeretnénk elérni, amit a sikeres emberek elértek, csak nem vagyunk mindannyian hajlandóak megfizetni azt az árat, amit ők fizettek érte. Felkészültnek kell lenned, mire eljön a lehetőséged. Abraham Lincoln azt mondta: „Felkészülök, és egy napon eljön az én lehetőségem”. Benjamin Disraeli azt mondta: „A sikeres élet titka az, hogy az ember készen álljon rá, amikor itt az ideje”. Amikor a zsidók sorsa forgott kockán, Mordokaj azt mondta Eszternek, hogy az ő tapasztalata a királyi palotában felkészítette őt „erre az időre” (ld. Eszter 4:14). Erre Eszter cselekedett, és a zsidók megmenekültek. Ezeknek az embereknek volt tehetségük, felkészültek, és amikor elérkezett a lehetőség, a lehető legtöbbet hozták ki belőle. A legnagyobb kihívás tehát nem a lehetőség hiánya, hanem az, hogy felkészültek legyünk, amikor eljön a mi lehetőségünk.
szombat, szeptember 05, 2009
Támogasd a lelkipásztorod!
„És munkájukért nagyon becsüljétek őket!” (1Thesszalonika 5:13)
Phil Hines egy humoros kitalált történetet mond Jézusról, amint egy nap meglát az út szélén egy síró embert. Amikor megkérdezte, mi a baj, az ember azt felelte: „vak vagyok”, erre Jézus meggyógyította. Tovább menve ismét egy zokogó emberrel találkozott, tőle is megkérdezte, hogy mi a baj. Az így felelt: „nyomorék vagyok” ¬– hát őt is meggyógyította Jézus. Majd találkozott egy harmadik síró emberrel is. Az Jézus kérdésére ezt válaszolta: „lelkipásztor vagyok”. Erre Jézus leült mellé, és vele együtt sírt. A pásztorlás hálátlan munka; ezért mondja a Biblia: „nagyon becsüljétek őket!”.
Valaki úgy írta le a „Tökéletes lelkészt”, mint aki 20 percet prédikál, majd leül. Elítéli a bűnt, de nem bánt meg senkit, napi 16 órát dolgozik, és mindent elvégez a prédikálástól a takarításig. Úgy 80 000 forintot keres hetente, ebből kb. 40 000-et visszaad a gyülekezetnek, szépen öltözködik, a családi élete példaértékű, támogatja a jó ügyeket, és adakozik a templom előtt kéregetőknek. 36 éves, és 40 éve prédikál. Égető vágya a fiatalokkal való foglalkozás, és minden idejét az idős hívekkel tölti. Mindig mosolyog, és közben pókerarcot vág, mivel tökéletes humorérzéke van, amitől nagyon elkötelezettnek hat. 20 látogatást tesz egy nap, minden idejét evangelizálással tölti, és mindig megtalálható az irodájában, ha szükség van rá. A rossz hír az, hogy kiégett, és 37 évesen meghalt! A Biblia ezt írja: „Becsüljétek meg… pásztori vezetőiteket, akik az Igét hirdették nektek!” (Zsidók 13:7 TM). „Tiszteljétek azokat, akik olyan keményen dolgoznak értetetek, akik… felelősek azért, hogy vezessenek titeket… vegyétek körül őket nagyrabecsüléssel és szeretettel!” (1Thesszalonika 5:12-13 TM). Más szavakkal: támogasd a lelkipásztorod!
Phil Hines egy humoros kitalált történetet mond Jézusról, amint egy nap meglát az út szélén egy síró embert. Amikor megkérdezte, mi a baj, az ember azt felelte: „vak vagyok”, erre Jézus meggyógyította. Tovább menve ismét egy zokogó emberrel találkozott, tőle is megkérdezte, hogy mi a baj. Az így felelt: „nyomorék vagyok” ¬– hát őt is meggyógyította Jézus. Majd találkozott egy harmadik síró emberrel is. Az Jézus kérdésére ezt válaszolta: „lelkipásztor vagyok”. Erre Jézus leült mellé, és vele együtt sírt. A pásztorlás hálátlan munka; ezért mondja a Biblia: „nagyon becsüljétek őket!”.
Valaki úgy írta le a „Tökéletes lelkészt”, mint aki 20 percet prédikál, majd leül. Elítéli a bűnt, de nem bánt meg senkit, napi 16 órát dolgozik, és mindent elvégez a prédikálástól a takarításig. Úgy 80 000 forintot keres hetente, ebből kb. 40 000-et visszaad a gyülekezetnek, szépen öltözködik, a családi élete példaértékű, támogatja a jó ügyeket, és adakozik a templom előtt kéregetőknek. 36 éves, és 40 éve prédikál. Égető vágya a fiatalokkal való foglalkozás, és minden idejét az idős hívekkel tölti. Mindig mosolyog, és közben pókerarcot vág, mivel tökéletes humorérzéke van, amitől nagyon elkötelezettnek hat. 20 látogatást tesz egy nap, minden idejét evangelizálással tölti, és mindig megtalálható az irodájában, ha szükség van rá. A rossz hír az, hogy kiégett, és 37 évesen meghalt! A Biblia ezt írja: „Becsüljétek meg… pásztori vezetőiteket, akik az Igét hirdették nektek!” (Zsidók 13:7 TM). „Tiszteljétek azokat, akik olyan keményen dolgoznak értetetek, akik… felelősek azért, hogy vezessenek titeket… vegyétek körül őket nagyrabecsüléssel és szeretettel!” (1Thesszalonika 5:12-13 TM). Más szavakkal: támogasd a lelkipásztorod!
péntek, szeptember 04, 2009
A megbocsátás hozza el a békességet
„Bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van!” (Márk 11:25)
Egy hölgy zaklatott volt, mert a menye elfelejtette meghívni őt egy családi piknikre. Amikor aztán a fia az esemény reggelén felhívta őt, hogy meghívja, ő mérgesen így válaszolt: „Túl késő. Már imádkoztam esőért.” Amikor fájdalom ér minket, azt akarjuk, hogy valaki fizessen meg érte, de olyanokra fakadunk ki, akik nem is érintettek az ügyben. Egy hölgy ezt írja: „Olyan dühös voltam, hogy éveket töltöttem azzal, hogy próbáltam kikövetelni olyan dolgokat, amikről azt hittem, hogy jogosan megilletnek, olyan emberektől, akiknek semmi közük nem volt a fájdalmamhoz. Végül Isten felismertette velem, hogy olyan adósságot próbálok behajtani a férjemen, amivel nem is tartozik. Amikor ezt elfogadtam, Isten elkezdett megáldani, sokkal bőségesebben, mint amit valaha is el tudtam képzelni.”
Egy este, miután a megbocsátásról prédikált, Corrie Ten Boom felismerte, hogy a felé közeledő férfi őr volt a ravensbrücki náci koncentrációs táborban, ahol őt megkínozták, a nővére, Betsie pedig éhenhalt. Amikor a férfi kérte, hogy bocsásson meg neki, Corrie-nak Betsie jutott eszébe, és úgy érezte, képtelen megbocsátani. Ámde tudta, hogy ha nem teszi meg, minden, amiről prédikált, értelmét veszti. Ezért azt mondta Istennek: „A kezemet ki tudom nyújtani, ennyit meg tudok tenni, de az érzelmeket Neked kell adnod hozzá.” Amint megfogta a férfi kezét, érezte, hogy Isten ereje átáramlik rajta, és képessé teszi rá, hogy teljes szívből ki tudja mondani: „megbocsátok neked, testvérem”. Corrie sosem tapasztalta Isten szeretetét olyan intenzíven, mint akkor este. Bár nagyon megkínozták, hagyta, hogy Isten meggyógyítsa őt, majd továbblépett, és segített másokon. Az az igazság, hogy a megbocsátás az egyetlen út a békességhez!
Egy hölgy zaklatott volt, mert a menye elfelejtette meghívni őt egy családi piknikre. Amikor aztán a fia az esemény reggelén felhívta őt, hogy meghívja, ő mérgesen így válaszolt: „Túl késő. Már imádkoztam esőért.” Amikor fájdalom ér minket, azt akarjuk, hogy valaki fizessen meg érte, de olyanokra fakadunk ki, akik nem is érintettek az ügyben. Egy hölgy ezt írja: „Olyan dühös voltam, hogy éveket töltöttem azzal, hogy próbáltam kikövetelni olyan dolgokat, amikről azt hittem, hogy jogosan megilletnek, olyan emberektől, akiknek semmi közük nem volt a fájdalmamhoz. Végül Isten felismertette velem, hogy olyan adósságot próbálok behajtani a férjemen, amivel nem is tartozik. Amikor ezt elfogadtam, Isten elkezdett megáldani, sokkal bőségesebben, mint amit valaha is el tudtam képzelni.”
Egy este, miután a megbocsátásról prédikált, Corrie Ten Boom felismerte, hogy a felé közeledő férfi őr volt a ravensbrücki náci koncentrációs táborban, ahol őt megkínozták, a nővére, Betsie pedig éhenhalt. Amikor a férfi kérte, hogy bocsásson meg neki, Corrie-nak Betsie jutott eszébe, és úgy érezte, képtelen megbocsátani. Ámde tudta, hogy ha nem teszi meg, minden, amiről prédikált, értelmét veszti. Ezért azt mondta Istennek: „A kezemet ki tudom nyújtani, ennyit meg tudok tenni, de az érzelmeket Neked kell adnod hozzá.” Amint megfogta a férfi kezét, érezte, hogy Isten ereje átáramlik rajta, és képessé teszi rá, hogy teljes szívből ki tudja mondani: „megbocsátok neked, testvérem”. Corrie sosem tapasztalta Isten szeretetét olyan intenzíven, mint akkor este. Bár nagyon megkínozták, hagyta, hogy Isten meggyógyítsa őt, majd továbblépett, és segített másokon. Az az igazság, hogy a megbocsátás az egyetlen út a békességhez!
csütörtök, szeptember 03, 2009
Szellemi kovácsok kerestetnek!
„Kovácsot pedig egész Izráel földjén nem lehetett találni.” (1Sámuel 13:19)
A Biblia azt mondja: „Kovácsot pedig egész Izráel földjén nem lehetett találni, mert a filiszteusok így gondolkodtak: Ne csinálhassanak a héberek kardot vagy dárdát… Ezért egész Izráelben nem volt senkinek kardja, sem dárdája, csak Saulnak és Jónátánnak” (1Sámuel 13:19-22 NLT).
Hogy Izráelt rabszolgasorban tartsák, a filiszteusok eltávolították az összes kovácsot. Ez egy megsemmisítő csapás volt. A kovácsok készítették a kardot a harchoz és a sarlót az aratáshoz. El tudod képzelni, milyen hatással van ez egy népre? A sátán taktikája nem változott. A célja még mindig az, hogy elnémítsa egy új kultúra – Isten országa kultúrájának – alakítóit és formálóit. Miért van szükségünk szellemi kovácsokra? Mert ők értenek ahhoz, hogyan kell a nyersanyagot valami olyanná alakítani, amit Isten tud használni. És ők nemcsak alakítják, de élesítik is. Minden nagy vezető finomítatlan nyersanyagból bontakozott ki. És a holnap vezetői ma még feldolgozatlan nyersanyag formájában járnak köztünk, várva, hogy felbukkanjon egy szellemi kovács. Sajnos sok szellemi vezető túlságosan el van foglalva azzal, hogy „vezesse a műsort”, és nem szakít időt arra, hogy a nyersanyaggal foglalkozzon. Szellemi kovácsokra nem csak a helyi gyülekezetben van szükség; a nemzetnek is szüksége van rájuk, hogy átformálják a kultúrát. „Befolyásolókra” van szükségünk, akik meg tudják újítani az üzleti életet, az oktatást, a kormányt és a médiát. Vannak jelentkezők?
Itt az ideje, hogy az ország szellemi kovácsai kitörjenek a filiszteusok béklyóiból és visszatérjenek ősi mesterségükhöz – hogy férfiakat és nőket formáljanak Isten szolgálatára alkalmassá. A harc túl nagy léptékű ahhoz, hogy Saul és Jónátán egyedül vívja meg!
A Biblia azt mondja: „Kovácsot pedig egész Izráel földjén nem lehetett találni, mert a filiszteusok így gondolkodtak: Ne csinálhassanak a héberek kardot vagy dárdát… Ezért egész Izráelben nem volt senkinek kardja, sem dárdája, csak Saulnak és Jónátánnak” (1Sámuel 13:19-22 NLT).
Hogy Izráelt rabszolgasorban tartsák, a filiszteusok eltávolították az összes kovácsot. Ez egy megsemmisítő csapás volt. A kovácsok készítették a kardot a harchoz és a sarlót az aratáshoz. El tudod képzelni, milyen hatással van ez egy népre? A sátán taktikája nem változott. A célja még mindig az, hogy elnémítsa egy új kultúra – Isten országa kultúrájának – alakítóit és formálóit. Miért van szükségünk szellemi kovácsokra? Mert ők értenek ahhoz, hogyan kell a nyersanyagot valami olyanná alakítani, amit Isten tud használni. És ők nemcsak alakítják, de élesítik is. Minden nagy vezető finomítatlan nyersanyagból bontakozott ki. És a holnap vezetői ma még feldolgozatlan nyersanyag formájában járnak köztünk, várva, hogy felbukkanjon egy szellemi kovács. Sajnos sok szellemi vezető túlságosan el van foglalva azzal, hogy „vezesse a műsort”, és nem szakít időt arra, hogy a nyersanyaggal foglalkozzon. Szellemi kovácsokra nem csak a helyi gyülekezetben van szükség; a nemzetnek is szüksége van rájuk, hogy átformálják a kultúrát. „Befolyásolókra” van szükségünk, akik meg tudják újítani az üzleti életet, az oktatást, a kormányt és a médiát. Vannak jelentkezők?
Itt az ideje, hogy az ország szellemi kovácsai kitörjenek a filiszteusok béklyóiból és visszatérjenek ősi mesterségükhöz – hogy férfiakat és nőket formáljanak Isten szolgálatára alkalmassá. A harc túl nagy léptékű ahhoz, hogy Saul és Jónátán egyedül vívja meg!
szerda, szeptember 02, 2009
Felfelé vezető út, amikor lehúz az élet (2)
„Illés ugyanolyan ember volt, mint mi.” (Jakab 5:17)
Mi volt Isten receptje Illés talpraállítására? Feddés a próféta ingadozó hite miatt? Nem, csak pihenés és táplálék. Isten felismeri a korlátainkat akkor is, amikor mi nem. „A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el” (Ézsaiás 42:3). Ha elhanyagoljuk jogos szükségleteinket, az meglátszik a hozzáállásunkon.
Isten tudja, hogy amikor lent vagyunk, az „nézőponti” probléma, és a talpraálláshoz négy kritikus területen van szükség kiigazításra. Ezért: 1) Kiigazította Illés Istenről alkotott képét. „Lépj be Isten jelenlétébe, és Ő találkozni fog veled” (ld. 1Királyok 19:11). Az, aki győzelmet adott Illésnek a Kármel-hegyen, meg tudta tartani őt Jezréel pusztájában is. De először Illésnek időt kellett töltenie Vele, különben üres tankkal haladt volna. Hahó! 2) Kiigazította Illés világról alkotott képét. Illés azt mondta: „Izráel fiai megtörték az Úrral való szövetséget, lerombolták Isten oltárait, a prófétáit meggyilkolták. Egyedül én maradtam meg” (ld. 14. vers). De Isten megmutatta Illésnek, hogy még mindig megvannak a szükséges erőforrásai, és van megfelelő stratégiája ahhoz, hogy elérje a célját még ellenséges környezetben is. 3) Kiigazította Illés önmagáról alkotott képét. A próféta tehetetlennek és alkalmatlannak látta magát: „Uram! Vedd el életemet, mert nem vagyok jobb elődeimnél!” (ld. 4. vers). De Isten megmutatta neki, hogy még királyokat kell felkennie, csatákat kell megnyernie; hogy Illésnek még fontos szerepe van (ld. 16. vers). 4) Segítséget biztosított. Elizeust küldte, hogy szolgálatára legyen (ld. 21. vers). Neked sem kell egyedül hordanod a terheket! Engedd meg magadnak, hogy segítségre szorulj, és figyeld, hogy kit küld Isten a megsegítésedre!
Mi volt Isten receptje Illés talpraállítására? Feddés a próféta ingadozó hite miatt? Nem, csak pihenés és táplálék. Isten felismeri a korlátainkat akkor is, amikor mi nem. „A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el” (Ézsaiás 42:3). Ha elhanyagoljuk jogos szükségleteinket, az meglátszik a hozzáállásunkon.
Isten tudja, hogy amikor lent vagyunk, az „nézőponti” probléma, és a talpraálláshoz négy kritikus területen van szükség kiigazításra. Ezért: 1) Kiigazította Illés Istenről alkotott képét. „Lépj be Isten jelenlétébe, és Ő találkozni fog veled” (ld. 1Királyok 19:11). Az, aki győzelmet adott Illésnek a Kármel-hegyen, meg tudta tartani őt Jezréel pusztájában is. De először Illésnek időt kellett töltenie Vele, különben üres tankkal haladt volna. Hahó! 2) Kiigazította Illés világról alkotott képét. Illés azt mondta: „Izráel fiai megtörték az Úrral való szövetséget, lerombolták Isten oltárait, a prófétáit meggyilkolták. Egyedül én maradtam meg” (ld. 14. vers). De Isten megmutatta Illésnek, hogy még mindig megvannak a szükséges erőforrásai, és van megfelelő stratégiája ahhoz, hogy elérje a célját még ellenséges környezetben is. 3) Kiigazította Illés önmagáról alkotott képét. A próféta tehetetlennek és alkalmatlannak látta magát: „Uram! Vedd el életemet, mert nem vagyok jobb elődeimnél!” (ld. 4. vers). De Isten megmutatta neki, hogy még királyokat kell felkennie, csatákat kell megnyernie; hogy Illésnek még fontos szerepe van (ld. 16. vers). 4) Segítséget biztosított. Elizeust küldte, hogy szolgálatára legyen (ld. 21. vers). Neked sem kell egyedül hordanod a terheket! Engedd meg magadnak, hogy segítségre szorulj, és figyeld, hogy kit küld Isten a megsegítésedre!
kedd, szeptember 01, 2009
BALATON
BALATONI KÉPEK ITT
Felfelé vezető út, amikor lehúz az élet (1)
„Illés ugyanolyan ember volt, mint mi.” (Jakab 5:17)
Mindannyiunkkal előfordul, hogy magunk alatt vagyunk. De Isten Igéje megmutatja nekünk az utat vissza felfelé. Nézz csak Illésre, aki „ugyanolyan volt, mint mi”. Hogy lehet az, hogy olyan mélyre jutott?
1) Közvetlenül egy nagy győzelem után történt. Nem nyomott kedélyállapotban kezdte, és nem is esett bűnbe. Nem, ő csak tüzet hívott le a mennyből, és leölt 450 hamis prófétát (ld. 1Kir 18:22-39). De ez nehéz munka! Így aztán a jókedve kimerültséggé változott. Fáradtan – a védelem a minimumon, sebezhetőség a maximumon – érthető módon depresszióba esett, mivel a fáradtság megfoszt minket a bátorságunktól.
b) A félelem miatt elveszítette a távlatokat. Isten embere, aki az imént szállt szembe egy gonosz tömeggel, most menekül egyetlen asszony, Jezábel elől (ld. 1Királyok 19). A félelem elfeledtette vele Isten erejét, eltorzította a perspektíváját, és öngyilkos gondolatokhoz vezetett. A kimerültség félelemmel párosítva veszélyes kombináció. Reménytelenséget, helytelen gondolkodást szül, és elhiteti velünk, hogy nincs már több lehetőség.
c) Elszigetelődött. Illés Beérsebában hagyta a szolgáját, és egyedül ment a pusztába (1Királyok 19:3-4). Amikor a legnagyobb szükséged van támogatásra, a szorongás, az alkalmatlanság érzése és a kudarctól való félelem elszigeteltségbe taszít. Ezen a ponton a lehető legrosszabb társaságban vagy – a saját magadéban. Illés azt gondolta: „Egyedül én maradtam meg, és most engem is meg akarnak ölni” (ld. 10. és 14. vers). Magyarul: „Ez egy rossz helyzet, és semmi remény a javulásra.” Amikor lent vagy, akkor nem az elszigetelődésnek van itt az ideje. Ilyenkor van szükséged arra, hogy Istent keresd, és azoknak a társaságát, akik szeretnek, akik segíteni tudnak neked felállni.
Mindannyiunkkal előfordul, hogy magunk alatt vagyunk. De Isten Igéje megmutatja nekünk az utat vissza felfelé. Nézz csak Illésre, aki „ugyanolyan volt, mint mi”. Hogy lehet az, hogy olyan mélyre jutott?
1) Közvetlenül egy nagy győzelem után történt. Nem nyomott kedélyállapotban kezdte, és nem is esett bűnbe. Nem, ő csak tüzet hívott le a mennyből, és leölt 450 hamis prófétát (ld. 1Kir 18:22-39). De ez nehéz munka! Így aztán a jókedve kimerültséggé változott. Fáradtan – a védelem a minimumon, sebezhetőség a maximumon – érthető módon depresszióba esett, mivel a fáradtság megfoszt minket a bátorságunktól.
b) A félelem miatt elveszítette a távlatokat. Isten embere, aki az imént szállt szembe egy gonosz tömeggel, most menekül egyetlen asszony, Jezábel elől (ld. 1Királyok 19). A félelem elfeledtette vele Isten erejét, eltorzította a perspektíváját, és öngyilkos gondolatokhoz vezetett. A kimerültség félelemmel párosítva veszélyes kombináció. Reménytelenséget, helytelen gondolkodást szül, és elhiteti velünk, hogy nincs már több lehetőség.
c) Elszigetelődött. Illés Beérsebában hagyta a szolgáját, és egyedül ment a pusztába (1Királyok 19:3-4). Amikor a legnagyobb szükséged van támogatásra, a szorongás, az alkalmatlanság érzése és a kudarctól való félelem elszigeteltségbe taszít. Ezen a ponton a lehető legrosszabb társaságban vagy – a saját magadéban. Illés azt gondolta: „Egyedül én maradtam meg, és most engem is meg akarnak ölni” (ld. 10. és 14. vers). Magyarul: „Ez egy rossz helyzet, és semmi remény a javulásra.” Amikor lent vagy, akkor nem az elszigetelődésnek van itt az ideje. Ilyenkor van szükséged arra, hogy Istent keresd, és azoknak a társaságát, akik szeretnek, akik segíteni tudnak neked felállni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)