Drága kincseim...

Gondoskodni a gondoskodóról (2)

„Amikor elcsügged a lelkem…” (Zsoltárok 142:4)
Szülei öt hét eltéréssel haltak meg egy 2000 kilométer távolságban levő idősek otthonában. Beth Witrogen McLeod klinikai depresszióba esett. Azt írja: „Mivel nem törődtem testi és lelki egészségemmel… olyan idegösszeomlást idéztem elő, amelyből a felépülés két évig is eltarthat… minden jutalma ellenére… a gondozás nyomasztó tud lenni.” A zsoltáros azt mondta: „Amikor elcsügged a lelkem, te akkor is ismered utamat.” Isten megért téged, de azt is elvárja tőled, hogy gyakorold a bölcsességet. Ahogyan Dr. Helen Susik, a geriátria [időskori megbetegedések] szakértője mondja: „Egy kiégett gondozó nem tud minőségi gondozást nyújtani”. Tehát: Védd az idődet, különösen a családdal szemben! Nagyon könnyű minden ébren töltött percet úgy betáblázni, hogy semmi időd se maradjon magadra. Találj valamit, ami táplál téged: olvasd a Bibliád, imádkozz, mozogj, és ütemezz be magadnak időt arra, hogy egyedül legyél! Kérj segítséget: ha a testvéreid nem veszik ki a maguk részét, hívj össze egy családi találkozót, és adj át a terhekből! Nagy a kísértés, hogy mindent magad próbálj elvégezni, de ne tagadd meg másoktól azt az áldást, amely abból származik, hogy „biztatják a bátortalanokat és felkarolják az erőtleneket” (ld. 1Thesszalonika 5:14). Maradj kapcsolatban másokkal: „Nem jó az embernek egyedül lenni” (1Mózes 2:18). Hívd meg két barátodat, akik felajánlották segítségüket! Egyikük főzhet és vigyázhat a hozzátartozódra, amíg te a másikkal elmégy sétálni, és élvezed a szabadságot. Ne dőlj be az olyan önpusztító problémakezelési mintáknak, mint például a gyógyszerek helytelen alkalmazása, túlzott evés vagy ivás azért, hogy enyhítsd a feszültséget. Húzd meg a határvonalat! Védd az idődet és az energiádat azzal, hogy nemet mondasz, amikor azelőtt ösztönösen igent mondtál volna. Ne feledd, nincs semmi önző abban, ha törődsz magaddal, hogy a lehető legjobb gondozást tudd nyújtani valaki másnak.

Gondoskodni a gondoskodóról (1)

„Egymás terhét hordozzátok!” (Galata 6:2)

Milliónyi másokról gondoskodó ember kerül veszélybe amiatt, hogy elhanyagolja önmagát. Susanne Mintz, a Családi Gondozók Országos Szövetségének tagja, éveken át gondozta férjét, aki szklerózis multiplexben szenvedett. Akkor érezte úgy, hogy nincs tovább, amikor a férje elesett. „Csak annyit tudtam tenni, hogy a földön vonszoltam” – mondta. „Én 155 cm vagyok, ő 173. Háromnegyed órába telt… akkor jöttem rá, hogy ez nem egyemberes munka.” A Biblia azt mondja: „Mi erősek pedig tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk…” (Róma 15:1). A gondoskodás szakértői a következő hasznos tanácsokat adják: 

Egyezzetek ki! Ha rokon vagy, kerüld a családi vitákat! Ne hagyd, hogy régi problémák megosszanak titeket; annak jött el az ideje, hogy összetartsatok! Hangoljátok össze a dolgokat! Ha értesz a biztosításokhoz és egyéb hivatalos ügyekhez, ajánld fel a szolgálatodat! Segíts tervet készíteni arra az esetre, ha a betegség elhatalmasodik; a felnőtt gyerekek gyakran kerülik ezt a témát. Bátoríts! Segíts a gondozónak abban, hogy segítséget kapjon szakembertől! Ha nem szívesen kapcsolódik be egy támogató csoportba, van sok olyan szervezet, amely az interneten nyújt segítséget. Könnyíts a helyzeten! Kérj meg egy kívülálló személyt, például egy lelkészt vagy egy szociális munkást, hogy közvetítsenek olyan feszült helyzetekben, amikor a gondozónak küzdelme támad a beteggel, a családtagokkal vagy az egészségügyi személyzettel. Nyomozz! Ha felkutatsz könyveket és internetes oldalakat, vagy felveszed a kapcsolatot olyan szervezetekkel, amelyek segítenek a gondozónak abban, hogy többet tudjon meg a gondozott betegségéről, azzal időt takaríthatsz meg a számára. Hallgasd meg! Ha megkéred a gondozót, hogy ossza meg, ami a szívén van, az megkönnyebbülést hozhat számára. Erre nagy szüksége van, neked pedig segít jobban megérteni a szükségeit. Szocializálj! Szervezz családi, lakóközösségi, gyülekezeti rendezvényeket, és ha lehetséges, vond be a beteget is! Ne feledd: ha valaki más terhét hordozod, még ha csak egy kis ideig is, betöltöd „Krisztus törvényét” (Galata 6:2).

Kiváltva, megváltva, visszaadva!

„Gondoskodott népe megváltásáról.” (Zsoltárok 111:9)

Voltál már zálogházban? Minden nagyobb városban találhatsz belőlük. Az elgondolás egyszerű: ha pénzre van szükséged, elviszel valamilyen értékes holmit, például ékszert vagy hangszert a zálogházba, ahol a becsüs felértékeli, és készpénzt ad érte. De ha nem térsz vissza a megadott időn belül, hogy megváltsd, elveszíted a tulajdonjogod. Bár eredetileg a tiéd volt, többé nincs jogod a birtoklására, amíg meg nem fizeted az árát, hogy visszakapd. Ha túl sokáig vársz, örökre elveszítheted. 

Gondoltál-e már valaha is úgy magadra, mint akinek arra van szüksége, hogy megváltsák, hogy visszakerülhess jogos tulajdonosodhoz? A Biblia azt mondja, hogy Isten azért teremtett minket, hogy élvezzük a vele való közösséget. De a bűn miatt beleestünk „az ördög csapdájába, aki foglyul ejtett minket, hogy akaratát teljesítsük” (ld. 2Timóteus 2:26). 

Csak a megváltás által juthatsz vissza Istenhez, jogos tulajdonosodhoz, és pontosan ez az, amit Isten megtett! „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (János 3:16). Krisztus kereszthalála volt az ára megváltásodnak; ilyen nagyra értékel téged Isten! A megváltás azonban csak akkor válik valósággá számodra, ha felismered, hogy bűnös vagy, és Krisztusba, mint Megváltódba veted a bizalmadat. Abban a pillanatban, amikor ezt teszed, ő újraegyesít mennyei Atyáddal; kivált, megvált és visszaad eredeti tulajdonosodnak. A kérdés tehát az, hogy elfogadtad-e már Isten üdvösségre vonatkozó ajánlatát, amely által az Ő családjának tagjává válhatsz? Ha ezt el tudod olvasni, akkor még nincs túl késő. Megteheted itt és most, bárhol is vagy éppen.

Életünk ősze...

Vasárnap délben néztük ezt a Mtv1-en. Cseri Kálmán gondolatai. A fenti címre klikkelve elvisz arra az oldalra, ahol a videót meg lehet nézni. Érdemes.

Egy részlet belőle itt:

Felix Salten: Bambi (részlet)

A rét szélén egy nagy tölgyfáról lassan hullott a levél. S hullott a többi fáról is. A tölgy egyik ága, magasan a többi felett, egész a rétre kinyúlt.
Legszélső ágán két levél kuksolt egymás mellett.
- Már nem úgy van, mint régen- mondta az egyik levél a másiknak.
-Nem- ismételte a másik.- Ma éjjel is annyian elmentek közülünk...Már jóformán csak mi maradtunk ezen az ágon.
-Nem lehet tudni, melyikünkön van a sor-mondta az első.-Amikor még meleg volt, és a nap forróságot árasztott, olykor egy-egy vihar vagy felhőszakadás tört ránk, és sokan közülünk már akkor elsodrodtak, holott még nagyon fiatalok voltak. Nem lehet tudni, melyikünkön a sor.
-Most a nap csak ritkán süt- sóhajtott a második levél-, és ha süt is, már nincs ereje. Új erőre volna szükségünk.
-Vajon igaz-e- kérdezte az első-, vajon igaz-e, hogy helyünkbe újak jönnek, ha mi lepergtünk, és aztán újra mások, és mindig újra?
-Biztosan igaz-suttogta a másik.- El se tudom képzelni...Ez már meghaladja a mi fogalmainkat.
-És aztán olyan szomorúak leszünk tőle- tette hozzá az első.
Egy ideig hallgattak, aztán az első csöndesen mondta maga elé.
-Miért kell elmennünk?
A második kérdezte:
-Mi lesz velünk, ha lehullunk?
-Lehanyatlunk...
-Mi van ott lenn?
Az első felelte:
-Nem tudom. Az egyik ezt mondja, a másik azt..De senki sem tudja.
A második kérdezte:
-Vajon érzünk-e még valamit? Vajon tudunk-e még valamit magunkról, ha ott lenn leszünk?
Az első ismételte:
-Ki tudná megmondani? Aki lehullott, még sose tért vissza, hogy erről beszéljen.
Újra hallgattak. Aztán az első levél gyöngéden így szólt a társához:
-Ne bánkodj olyan nagyon, hisz reszketsz már.
-Hagyd csak- felelte a másik.-Mostanában olyan könnyen reszketek. Már nem érzem magam olyan biztosan a helyemen.
-Ne beszéljünk többé ilyen dolgokról- mondta az első levél.
A másik felelte:
-Nem.., hagyjuk...,de..., mi másról beszélhetnénk?...-Hallgatott, és kis szünet után folytatta:- Vajon ki megy el közülünk elsőnek?
-Ezzel még ráérünk- csillapította az első.-
Emlékezzünk inkább a múltra. Milyen szép volt. Milyen csodálatosan szép! Amikor a nap oly forrón tűzött ránk, hogy majd kicsattantunk az egészségtől. Emlékszel még? És aztán reggel a harmat..És az enyhe, pompás éjszakák...
-Most iszonyatosak az éjjelek- panaszkodott a másik-, és nem akarnak véget érni.
-Nem szabad panaszkodnunk- mondta az első szelíden-, hisz tovább éltünk, mint sokan-sokan közülünk.
-Úgye, nagyon megváltoztam?- érdklődött az első levél félénken, de sürgetőn.
-Szó sincs róla- erősítette az első.- Te persze azért gondolod, mert én olyan sárga és csúnya lettem, ó, nálam az egészen más...
-Ugyan ne tréfálj!- vágta el a szavát a másik.
-De igazán úgy van- ismételte az első buzgón-, higgy nekem! Olyan szép vagy, mint az első napon. Itt-ott egy-egy vékony, sárga csík, alig lehet észre venni, és csak még szebb leszel tőle. Higgy nekem!
-Köszönöm- suttogta a másik levél meghatottan.-Nem hiszek neked...,legalábbis nem egészen...,te mindig olyan jó voltál hozzám. Most értem csak meg egészen, mennyire jó.
-Hallgass!- Mondta az első, és maga is elhallgatott, mert a bánat a szavát vette.
Most hallgattak mind a ketten. Az órák múltak.
Nedves szél húzott hidegen és ellenségesen a fák felett.
_Ó...,most- mondta a második levél-én....-Megtört a hangja. Lassan levált ágáról, és kerengélve lehullt.
Itt volt a tél !!

Legyen ez a te hozzáállásod is!

„…azt vegyétek figyelembe!” (Filippi 4:8)

A sikeres élet képessége gyakran egyetlen döntésen múlik: hogyan reagálsz arra, amit veled tettek a múltban, vagy amit most tesznek veled. Dr. Viktor Frankl ennek az alapelvnek a segítségével élte túl a holokausztot. A nácik megölték a családját, őt koncentrációs táborba vitték, éheztették és verték. Amikor a háború véget ért, Frankl nem volt sem megtört, sem meggörnyedt, és nem is vált keserűvé. Amikor megkérdezték, hogy hogyan tudta pozitív szemlélettel átvészelni azt a bánásmódot, a következőt mondta: „Mindent elvehetnek az embertől, egy dolog kivételével: nem vehetik el azt a végső jogot, hogy megválassza a hozzáállását bármilyen helyzetben; hogy a maga útját járja.” 

A Ground Zero az a hely, ahol valaha a World Trade Center ikertornyai álltak New Yorkban. Háromezer ember halt meg ott. És milyen reakciót választottak New York lakói? A becsapódás helyszíne mellett egy tábla a következőt hirdeti: „Az emberi lélek nem a tettek nagyságával mérhető le, hanem a szív nagyságával.” Ez olyan hozzáállás, amit a terroristák sohasem lesznek képesek legyőzni. Ez az a hozzáállás, amelynek az elsajátítására felszólít Isten Igéje: „…ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!” 

Minden nap döntesz arról, hogy milyen ruhát viselsz, milyen ételt eszel, és milyen hozzáállást tanúsítasz. És csak kétféle hozzáállás létezik: jó és rossz. A jó hozzáállás az, amelyet a zsoltáríró választott, amikor reggelente felébredt: „Ez az a nap, amelyet az ÚR elrendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen!” (Zsoltárok 118:24). Legyen ez a te hozzáállásod is!

Ne versengj – szolgálj!

„Jézus… szolgai formát vett fel…” (Filippi 2:5-7)

Van egy történet egy becsvágyó diákról, aki egy olyan főiskolára járt, ahol nagy volt a versengés. Mielőtt utolsó évét elkezdte volna, találkozott egy keleti misztikussal, aki ezt mondta neki: „Nem látod, hogy a lelkedet mennyire beszennyezte ez a sikerorientált életmód? Számodra az a boldogság, ha éjjel-nappal tanulsz, hogy jobb jegyeket szerezz, mint a másik. Nem így kellene élned. Gyere, és csatlakozz hozzánk egy különleges helyen, ahol mindenünket megosztjuk egymással, és szeretjük egymást!” A fiú úgy gondolta, hogy ez jó ötlet, felhívta a szüleit, és elmondta nekik, hogy otthagyja az iskolát, és egy kommunában fog élni. Fél évvel később a szülők levelet kaptak tőle: „Kedves anya és apa! Tudom, hogy mennyire felzaklatott titeket a döntésem. De szeretném elmondani nektek, hogy mennyire megváltoztatta az életemet. Életemben először nyugalomban élek. Itt nincs semmilyen versengés, nem próbálunk senkit lekörözni. Ez az életmód annyira összhangban van a belső énemmel, hogy röpke fél év alatt én lettem a második legjobb tanítvány az egész kommunában. És azt hiszem, júniusra akár első is lehetek.” Hoppá! 

A verseny jó dolog lehet, ha kiemelkedő teljesítményhez vezet, akkor viszont nem, ha versengést eredményez! Egy napon Krisztus tanítványai azon kezdtek vitatkozni, hogy ki lesz a legnagyobb a Mennyek országában. Jézus hallgatta őket, aztán fogott egy törölközőt meg egy tál vizet, és elkezdte megmosni a lábukat. Mire végzett, a tanítványok elnémultak, a szívük feltárult, és a hozzáállásuk helyreállt. „Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt: mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel…” Összegzésül: Ne versengj, hanem szolgálj!

Megtisztulás

„…vére megtisztít minket minden bűntől.” (1János 1:7)

János ezt írja: „Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.” Ez az igeszakasz háromféle módját adja meg annak, hogy hogyan maradjunk tiszták ebben a szellemileg szennyezett világban: 

1) Járjunk a világosságban. Ez azt jelenti, hogy olyan nyíltságra törekszünk Isten és emberek előtt, hogy nem kellene szégyenkeznünk, ha bárki is arról olvasna a holnapi újságban, amit ma tettünk. 2) Legyünk számonkérhetők. Ahhoz, hogy erőssé válj olyan területen, mely ma még gyengeségeid közé tartozik, sokszor szükséged van valakire, aki elég érett ahhoz, hogy kiérdemelje bizalmadat, elég könyörületes ahhoz, hogy elviselje következetlenségeidet, és elég nyílt ahhoz, hogy szembesítsen a dolgaiddal. Leginkább pedig olyan valaki legyen, aki elkötelezetten szeret téged. 3) Azonnal rendezzük el a bűnt. A bűntudatra ébredés pillanata el kell, hogy juttasson a bűnvallásra. Amikor ide eljutsz, el kell hinned, hogy „Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől”. Azután pedig kelj fel, és menj tovább Istennel; ne kárhoztasd tovább magad! 

Ha van valami romlott étel a hűtőben, azt észleljük, valahányszor csak kinyitjuk az ajtaját. Lehet, hogy nem tudod pontosan, hogy hol van, de a szag elárulja, hogy ott van valahol bent. Az életünk is ilyen. Ha van bennünk valami romlott, akkor az, aki kapcsolatba kerül velünk, érezni fogja, még ha nem is tudja, hogy mi az, vagy miért van ott. Olyan szagot bocsát ki, ami érzékelhető. Ezért kell állandóan megnyitni magunkat Isten előtt, és engednünk, hogy a Szentlélek bejöjjön, megtisztítsa a szívünket, és eltávolítsa mindazt, ami akadályozza, hogy Istennel járjunk.

Ne csak imádkozz, hallgass is!

„… ahogy hallok, úgy ítélek…” (János 5:30 NKJV)
Gondolkodtál már valaha azon, hogy lehet az, hogy Jézus soha, egyetlenegyszer sem hibázott? Ő azt mondja: „a Fiú önmagától semmit sem tehet, csak ha látja, hogy mit tesz az Atya; mert amit ő tesz, azt teszi a Fiú is, hozzá hasonló módon. Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit ő tesz… Én önmagamtól nem tehetek semmit: ahogyan tőle hallom, úgy ítélek; és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak az akaratát, aki elküldött engem” (János 5:19-20,30).
Jézus gyakran egész éjszaka imádkozott, de kevés imádságát jegyezték fel. Miért? Mert ő nemcsak beszélt az Atyához, arra is időt szánt, hogy hallgassa Őt, és útmutatást kapjon. Jézus imádkozott hegytetőkön és kertekben, imádkozott kint az utcán is, az előtt a ház előtt, ahol az előző éjszakát töltötte. Nem kétséges, hogy ha lett volna autója, akkor imádkozott volna munkába menet vezetés közben is. Az imádság és az Atyára figyelés olyan természetes volt számára, mint a lélegzetvétel; ez volt az a lelki oxigén, ami szárnyakat adott neki. Amikor a Biblia azt mondja: „Szüntelenül imádkozzatok!” (1Thesszalonika 5:17), ez azt jelenti, hogy maradjunk mindig kapcsolatban Istennel, legyünk lelkileg érzékenyek, és legyünk ráhangolódva Lelkének halk hangjára a bensőnkben. Ehhez arra van szükség, hogy elménk és szívünk ne legyen tele mindenfélével.
Hála Istennek azért, hogy megérthetjük, kik vagyunk mi Krisztusban, és milyen hatalommal bírunk hívőkként. De az imádság több, mint „bátran járulni a trón elé” (ld. Zsidók 4:16). Az a fajta imádság általában arról szól, amit mi szeretnénk. Ez a fajta imádság pedig arról szól, amit Isten akar! Nos, mivel Isten készítette el az életedhez a tervet, nem gondolod, hogy bölcs dolog lenne elcsendesedni előtte, hogy beszélhessen róla?

Kelj fel, és fuss!

„Mert ha hétszer elesik is az igaz, mégis fölkel…” (Példabeszédek 24:16)
Carole Mayhall írja: „Valamelyik este Jack-kel egy televíziós drámát néztünk, amelynek ez volt a címe: „Nézd, hogyan fut!” Arról szólt, hogy egy negyvenéves elvált tanárnő elhatározta, hogy futni kezd, és végül benevezett a 26 mérföldes Boston Maratonra. Ez a szív, a szellem és a test kimerítő próbája. Az lett a célja, hogy végigfutja a versenyt, és annak ellenére, hogy kigúnyolták és bántalmazták, mégsem tévesztette szem elől ezt a célt. Amikor eljött a verseny napja, végső próbájával nézett szembe. Futás közben nagy vízhólyagok keletkeztek a lábán. Elütötte egy kerékpáros, és megsérült. Néhány mérföldnyire a célvonaltól már teljesen kimerültnek érezte magát, de tovább futott. Aztán késő éjszaka, pár száz méternyire a céltól – amikor a többi futó már célba ért vagy kiesett a versenyből – elesett, és arccal lefelé feküdt, túl fáradtan ahhoz, hogy felkeljen. De barátai egy rikító színű szalagot kötöttek a célvonalhoz, és elkezdték biztatni. Amikor felemelte a fejét, meglátta a szalagot, és felismerte, hogy célja már látható közelségben van. Végső erejét megfeszítve újra felkelt, és megtelve energiával, mely a bensője legmélyéről tört fel, lefutotta az utolsó néhány métert.”
A győzelem azoké, akik nem veszik le szemüket a célról. Akik nem az utat, nem a folyamatot, hanem a díjat nézik; akik nem a próbát látják, hanem a kincset, amelyet azoknak ígértek, akik kitartanak. A kereszténység egyik kettős témája ez, hogy újra felkelünk, és végigfutjuk a versenyt. De nem győzhetsz, ha nem futsz, és nem vállalod fel az elesés kockázatát. Mindegy, hogy mi miatt estél el, a mai ige számodra ez: „Fogd meg Isten kezét, kelj fel, és fuss!”