Itt az ideje eltűnni!

„Jöjjetek velem… egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé.” (Márk 6:31)

Lukács feljegyzi: „Napkeltekor pedig elindult, és kiment egy lakatlan helyre. De a sokaság megkereste őt, odamentek hozzá, és tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük. Ő azonban ezt mondta nekik: »A többi városban is hirdetnem kell az Isten országának evangéliumát, mert ezért küldettem«.” (Lukács 4:42-43) Figyeld meg Krisztus életét: milyen önuralmat gyakorolt, milyen kritikát váltott ki, és milyen egységben volt az Atyával, aztán kövesd a példáját! Jézus nemet mondott jó dolgokra, hogy így igent mondhasson a megfelelő dolgokra. Ez nem könnyű. Lehet, hogy Isten azt kéri, hogy hagyd el azt a helyet, ahol most vagy, de te maradsz; vagy azt szeretné, ha maradnál, de te elmész. Honnan tudhatod, hogy melyik a helyes? Menj el a tömegből és találkozz Jézussal egy elhagyott helyen! Az „elhagyott” szó nem azt jelenti, hogy „kihalt, sivár puszta”, egyszerűen csak csendes; egy elmélkedésre, imádkozásra, Istenre figyelésre, feltöltekezésre, útvonal újratervezésre való hely. A pokol utálja, ha megállsz! Richard Foster rámutat, hogy a mai társadalomban a gonosz három dologra specializálódott: zaj, sietség és tömeg. Ha el tudja érni, hogy a mennyiség megszállottjai legyünk, akkor elégedett lesz. Taxiórákat ültet az agyunkba. Állandóan halljuk a kérlelhetetlen tiktakolást, ami azt mondja nekünk: siess, siess, siess, az idő pénz. Ennek eredménye ez a zavaros, ziháló tömeg, amit emberiségnek hívunk. De Jézus szembe áll az árral, és ezt mondja: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek” (Máté 11:28). Eljössz te is? Követni fogod Őt, aki gyakran „visszavonult a pusztába, és imádkozott” (Lukács 5:16)? Ezernyi hang mondja, hogy ne tedd. Ne vedd figyelembe őket!

Kezeld a be nem gyógyult sebeket!

„…Orvos, gyógyítsd meg magadat!...” (Lukács 4:23)

Tudtad, hogy az Ószövetségben egy pap nem szolgálhatott Isten házában, ha sömöre volt, ami nem más, mint egy be nem gyógyult seb vagy vérző fekély? (3Mózes 21:20) Miért? Mert ha sömöröd vagy fekélyed van, akkor nem vagy megfelelő színvonalon. Nem kerülhetsz közel másokhoz, mert előfordulhat, hogy neked mennek, beléd ütköznek, és így sérül a védőréteg a seben. Ilyenkor nem vagy a legjobb formádban, mert a fájdalom elszívja az erődet. Félsz beszélni a sebedről, nehogy az emberek elutasítsanak, ezért álarcot viselsz, kettős életet élsz, bizonytalanná és bírálgatóvá válsz. A legrosszabb pedig az, hogy annyira el vagy foglalva azzal, hogy Istenért munkálkodj, és másokról gondoskodj, hogy nem is szánsz időt arra, hogy megállj és önmagaddal törődj. A Biblia az mondja: „…Orvos, gyógyítsd meg magadat!...” Azt jelenti ez, hogy azok az emberek, akiknek problémái vannak, nem dolgozhatnak Istennek? Nem, épp ellenkezőleg! Éppen a megtört emberek azok, akik a javítás mestereivé válnak. De előbb időt kell fordítani a gyógyulásra. Jézus azt mondta, hogy ha vak vezet világtalant, akkor mindketten gödörbe esnek (Máté 15:14). Nehéz győzelemről mesélni másoknak, amikor te magad épp vereségben élsz. Nehéz érzelmi gyógyulást hozni másoknak, amikor te még mindig a múltad megoldatlan ügyeivel küzdesz. Ha még mindig vérző sebeid vannak, nem tudod mások problémáit olyan erős hittel kezelni, mint amilyen hited akkor lenne, ha már túljutottál volna a problémáidon. Baj az, ha sebzett a szíved? Nem, de az baj, ha nem kezeled. Ezért tölts időt Istennel, és engedd, hogy meggyógyítson, hogy aztán sokkal hatékonyabban használhasson mások szolgálatára.

A megfelelő helyen a megfelelő ember

„Ki tudja, nem éppen a mostani idő miatt jutottál-e királynői méltóságra?” (Eszter 4:14)

Eszter megnyert egy szépségversenyt, feleségül ment egy királyhoz, királyi palotában élt, leleplezte a zsidó nép kiirtására irányuló összeesküvést, és megmentette őket. Az ő története megmutatja nekünk, mennyire fontos, hogy a megfelelő helyen és a megfelelő emberek befolyása alatt legyünk. Tehát: 1) Nem véletlenül vagy ott, ahol vagy. Mordokaj, Eszter mentora kihívás elé állította a királynőt és megváltoztatta az életét azzal, hogy ezt mondta: „Ki tudja, nem éppen a mostani idő miatt jutottál-e királynői méltóságra?” Eszter életét nem királynőként kezdte, de amikor az lett, akkor döntenie kellett a kényelme és az elhívása között. Ezt a döntést nekünk is meg kell hoznunk. „Mi az én elhívásom?” – kérdezed. Beletartozhat ebbe a munkád, a házasságod, a szülői teendőid, a baráti kapcsolataid. Az elhivatásod szólhat a lakókörnyezeted felé, vagy vonatkozhat a gyülekezetben vállalt önkéntes munkára. Egy dolog biztos: amikor Isten szólít, akkor ez „a te időd”. Sokszor kísért minket az a gondolat, hogy most csak „maradjunk valahogy a víz felszínén”, várva egy kedvezőbb alkalmat vagy fontosabb lehetőséget. Nem, nem te választod meg az idődet, ezt Isten teszi! A zsoltáríró azt mondja: „Életem ideje kezedben van…” (Zsoltárok 31:16 Károli). 2) Isten különleges embereket küld, hogy tanácsoljanak minket. Mordokaj nélkül Eszter talán sohasem értette volna meg elhívását. És az ő segítsége nélkül talán sohasem tudta volna megragadni. Tehát: Ki a te Mordokajod? Ki ismer elég jól ahhoz, hogy segítsen tisztázni, mi is az elhívásod? Ki szeret eléggé ahhoz, hogy szembesítsen, amikor elvéted az utat, vagy erősítsen, amikor fel akarod adni, és vissza akarsz fordulni? Egyikünkben sincs meg az összes erény, mindannyiunknak vannak gyengeségei és látásunkban holttér. Ezért küld Isten másokat, és ezért van szükségünk rájuk!

Szállj ki a hajóból az Úrért!

„Amikor Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az… belevetette magát a tengerbe.” (János 21:7)

Miután a tanítványok egész éjszaka halásztak, de nem fogtak semmit, Jézus ezt mondta nekik: „Vessétek ki a hálót a hajó jobb oldalán, és találtok!” – és így 153 halat fogtak. Így működik ez; Jézus szól egy szót, és hirtelen minden sokkal jobbra fordul. Azután ezt olvassuk: „Ekkor odaszólt Péterhez az a tanítvány, akit Jézus szeretett: Az Úr az! Amikor Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az… belevetette magát a tengerbe” (János 21:7) és egyenesen odament Jézushoz. Figyeld meg, Péternek döntenie kellett, hogy otthagyja a halakat, és Jézushoz megy, vagy ott marad, és élvezi mindazt, amiért keményen megdolgozott. Ez egy olyan próba, amivel mindannyian szembesülünk, amikor elérjük az életben magunk elé kitűzött célokat, amikor a hálónk tele van, amikor végre „megcsináltuk”. A kérdés az, hogy ott maradunk-e őrizni az áldásainkat, vagy kiszállunk a hajóból az Úrért, és teljesen elkötelezzük magunkat Neki? Pál röviden említi sikeres pályafutását: „…Benjámin törzséből származom… vallásom védelmezője voltam… a törvényben követelt igazság szempontjából feddhetetlen…” (Filippi 3:3-6 TM). Igazán szép karrier, Pál benne volt a „Ki Kicsodá”-ban! De hallgasd csak meg, mit mond most: „Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért… Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem” (Filippi 3:7-8). Pál felismerte, hogy az igazi identitást nem az elért eredmények adják, hanem a Jézussal való kapcsolat. Te is így érzed? Azon az éjszakán talán úgy tűnt, hogy Péter mindent elvesztett, de amikor kiért a partra, ott találta Jézust, aki éppen azzal volt elfoglalva, hogy halat sütött! Bármire is van szükséged, az Istennek megvan. Bármit is adsz fel, Ő sokszorosan vissza fogja fizetni. Bármi is az, amit hajlandó vagy otthagyni, végül meghatározza, hogy Isten mit bízhat rád.

Ne légy képmutató!

„…ne legyetek olyanok, mint a képmutatók…” (Máté 6:5)

Jézus az egyetlen személy az Újszövetségben, aki ezt a szót használta: „hipokrita”. Talán megvan a magyarázat rá, hogy miért. A régészek felfedeztek egy Sepphoris nevű várost, amelyet Nagy Heródes építtetett, amikor Jézus még kisfiú volt. Ez a város látható volt arról a domboldalról, ahol Jézus szülőfaluja, Názáret feküdt. Sepphorisban egy hatalmas színház is volt. A görög színházak színészeit hívták hipokritáknak, képmutatóknak. Az akkori színészek maszkokat viseltek, hogy a közönség be tudja azonosítani a különböző szereplők karaktereit, akiket alakítaniuk kellett. Az előadás végén levették az álarcokat, a közönség pedig lelkesen tapsolt nekik. Tehát hipokritának lenni azt jelenti, hogy álarcot viselsz azért, hogy másokra jó benyomást tégy, vagy hogy másokat félrevezess. Jaj! Ezután Jézus három sajátos területről beszél, ahol hajlamosak vagyunk képmutatóskodni. 1) Adakozás. „Amikor tehát adományt adsz, ne kürtöltess magad előtt, ahogyan a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek.” (Máté 6:2) 2) Imádság. „Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz titokban; Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megfizet neked.” (Máté 6:6) 3) Ítélkezés. „Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek… hogyan mondhatod akkor atyádfiának: Hadd vegyem ki szemedből a szálkát! - mikor a magad szemében ott a gerenda. Képmutató, vedd ki előbb saját szemedből a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd atyádfia szeméből a szálkát.” (Máté 7:2-5) A mai ige tehát számodra ez: ne légy képmutató!

Lásd meg Istent a helyzetedben!

„…és kérem, hogy… világosítsa meg lelki szemeteket…” (Efézus 1:17-18)
Krízishelyzetben könnyen elveszítjük a perspektívát. Ez történt Jézus tanítványaival az emmausi úton. Jézus halála miatt csüggedten, újra és újra végigmentek magukban a történteken. Tűnődésük és kétségeik közepette feltűnt Jézus és csatlakozott hozzájuk az útjukon. De ők nem tudták felismerni, hogy Ő az. (ld. Lukács 24:15-16). Ha levesszük tekintetünket Jézusról, akkor kétségbeesünk dolgok miatt. Dr. Michael Youssef mondja: „Ha nagy krízisekkel kell szembenéznem… hajlamos vagyok arra, hogy olyan valakivé legyek, akinek a látása elhomályosul… az érzékelésem bezárul… a gondolkodásom egyoldalú… és gyakran még azt az embert is kirekesztem, aki segíteni tudna… éppen úgy, mint az a két tanítvány… látásuk éppen afelé a személy felé homályosult el, aki velük sétált és velük beszélgetett. Akinek a halálát gyászolták, élt… de ők nem vették észre, mert nem a helyes dologra összpontosítottak.” De minden megváltozott abban a pillanatban, amikor felismerték. „Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket. Ők elmondták, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak. Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és hogy miként ismerték fel őt a kenyér megtöréséről.” (Lukács 24:33-35). Figyeld meg ezeket a szavakat: „még abban az órában”! A félelemből rögtön bátorság, a fájdalomból öröm és a kétségbeesésből reménység lett. Ez a Húsvét története. Nem számít, hogy milyen rossz dolgok történnek, amikor tekinteted Jézusra szegezed, Ő reménnyel fog megtölteni. Ezért írja Pál: „és kérem, hogy… világosítsa meg lelki szemeteket, hogy meglássátok: milyen reménységre hívott el minket” (Efézus 1:17-18).

Jézus legyőzte a halált érted! (2)

„Ő adott nekünk… élő reménységet.” (1Péter 1:3 NIV)
A Mount Auburn, Amerika első temetője olyan gyönyörű hely volt, hogy ez lett Boston elsőszámú turista látványossága. Amikor a New York-i Central Parkot létrehozták, ezt a Mount Auburn-ról mintázták. A jelszó így hangzott: „Miért ne lehetne a miénk, de a sírok nélkül?” Mindig ezzel próbálkozunk: megszerezni mindent, de a sírok nélkül! Ez azonban lehetetlen. Az örökkévalósághoz képest az életünk csupán egy szívdobbanásig tart. Épp ezért, íme két igazság, amit észben kell tartanunk: 1) Isten egy meghatározott céllal helyezett ide a földre minket. Te megtaláltad már a tiédet? Erre áldoztad-e az életedet úgy, hogy minden másodperc igazán értékes volt? Pál így tett, és végül ezt írhatta: „Elérkezett az én elköltözésem ideje. Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon; de nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését.” (2Timóteus 4:6-8). 2) Ha Krisztust Megváltódként ismered, akkor a legjobb még hátra van. Azt mondják, hogy a halálos ágyán D. L. Moody hirtelen felült, kitárta a karját, mintha valami csodálatosat akarna átölelni, azt mondta, hogy a föld eltávolodik, és a menny közel van, és ez a nap a koronázásának napja. Micsoda távozás! Nem kell félned a haláltól, mert Jézus ezt mondta: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?” (János 11:25-26). Hidd el, mert igaz!

Jézus legyőzte a halált érted! (1)

„Ő adott nekünk… élő reménységet.” (1Péter 1:3 NIV)
Ernest Becker írt egy könyvet ezzel a címmel: A halál tagadása. Ebben a könyvében azt mondta, hogy úgy éljük az életünket, hogy nem vesszük tudomásul, kerüljük és elfojtjuk magunkban azt a tényt, hogy halandóak vagyunk, és előbb vagy utóbb mind meg fogunk halni. Rámutatott arra, hogy ez az oka a munkamániánknak, a függőségek elfogadásának, a pénz és a biztonság megszállottságának. Becker 1974-ben adta ki könyvét nagy tetszést aratva, Pulitzer díjat nyert, és híressé lett. Abban az évben kiderült, hogy rákos. Abban az évben Istenhez fordult. Abban az évben meghalt. Azt mondják, hogy Arizona államban (USA) van a legnagyobb hibernálással foglalkozó alapítvány. Egy bizonyos díj ellenében a véredet feltöltik véralvadásgátló anyaggal, a testedet lefagyasztják, és egy folyékony nitrogénnel töltött kapszulában tárolják mínusz 320 fokon, amíg később majd újra felmelegíthetnek. Amikor az orvostudomány majd eléri azt fejlettséget, hogy gyógyítani tudják azt a betegséget, amibe belehaltál, újra élhetsz. Vagy, ha nem tetszik, hogy hideg leszel, egy másik vállalat felajánlja az „örökkévalóságot egy papírnehezékben”. Egy csekély összegért a DNS-edet egy kis dobozba helyezik az elkövetkező 10 000 évre, így bármikor klónozható leszel, amikor az időpont megfelelő. Mellé 10 000 éves pénz visszafizetési garanciát is adnak, bár nehéz megmondani, hogy ki fogja megkapni ezt a pénzt, ha a dolgok rosszra fordulnak. John Ortberg azt írja: „Megpróbáljuk kicselezni a halált egyre kifinomultabb módszerekkel, egészséges életmód klubokkal, bőrkrémekkel, sebészeti technikákkal, új diétákkal, melegebb éghajlattal, jobb gyógyszerekkel, okosabb orvosokkal és még ki tudja mivel. Lehet, hogy a tudomány segíteni fog majd, hogy örökké élhessünk fogatlanul, kopaszon és minden emlékezetünket elveszítve, mint a Strudlbrugok faja a Gulliverben.” Örülj, Jézus legyőzte a halált, és az ő feltámadása garantálja a tiédet: „Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjá szült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre, arra az el nem múló, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyben van fenntartva számotokra.” (1Péter 1:3-4)

Hála Istennek a keresztért!

„Isten… megbékéltetett minket önmagával Krisztus által…” (2Korinthus 5:18)

Tim Miller írja: „Kilencéves kislányom, Jennifer, alig várta a családi nyaralást. De beteg lett, és így a Tenger Világa parkban eltöltött régen várt nap helyett egész éjszakán át tartó vizsgálatok sora várta: CT, röntgen, vérvizsgálatok a kórházban. Amikor már a reggel közeledett, az orvos azt mondta kimerült kislányomnak, hogy még egy tesztre volna szükség, egy lumbálpunkcióra. A beavatkozás fájdalmas lesz, mondták. Aztán az orvos megkérdezte tőlem, hogy bent akarok-e maradni a szobában. Bólintottam, mert tudtam, hogy nem tudnám egyedül hagyni Jennifert ebben a nagy próbatételben. Az orvos szelíden arra kérte Jennifert, hogy vetkőzzön le. Ő rám nézett gyermeki szemérmességgel, mintha azt kérdezné, hogy lehet-e. A hajfürtjeit felcsavarták egy kis kontyba. Arcomat az arcához szorítottam és átöleltem. Jennifer sírt, amikor a tű belészúrt. Ahogy az égő fájdalom fokozódott, ő egyre csak ezt zokogta: „Apa, Apa, Apa”, és hangja minden egyes szóval egyre komolyabb lett. Olyan volt, mintha azt mondaná: „Ó, apa, kérlek, nem tudsz tenni valamit?” A könnyeim összevegyültek az ő könnyeivel. A szívem összetört, a gyomrom felkavarodott. Mivel szerettem őt, hagytam, hogy keresztülmenjen élete leggyötrelmesebb tapasztalatán. A lumbálpunkció közepette a gondolataim a kereszthez szálltak. Milyen kimondhatatlan fájdalmat élt át a Fiú és az Atya miértünk.” De Krisztus keresztje miatt van: a) békességünk „Isten… megbékéltetett minket önmagával”; b) új életünk „újonnan születtünk” (1Péter 1:23 Károli); c) feltámadásunk „aki hisz… én feltámasztom az utolsó napon” (János 6:40 NKJV). Hála Istennek a keresztért!

Meddig tart még a támadás?

„…és mindent leküzdve megállhassatok.” (Efézus 6:13)

A jutalom mértéke meghatározza a küzdelem nehézségét. Az ellenség ismeri a sebezhető pontjaidat, és nyomást fog rád gyakorolni egészen a határaidig. Amikor ezt teszi, emlékezz erre: „Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját…” (Jakab 1:12). „Kiállta a próbát” – ez azt jelenti, hogy a győzelem feljogosít, és képessé tesz nagyobb dolgokra. „Kitart” – azt jelenti, hogy az állóképességed van próbára téve. Tehát „álljatok meg mindent leküzdve”. Azt kérdezed: „Meddig tart még ez a támadás?” A sötétség fejedelme huszonegy napig akadályozta Dániel imádságát (Dániel 10:13). Góliát negyven nap és éjszaka hívta párbajra és gúnyolta Izráel seregeit (1Sámuel 17). Az ellenséged hajthatatlan, neked is annak kell lenned. Ha az imádságról van szó, akkor a te kitartásod le fogja győzni az ő ellenállását. „Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret.” (Zsidók 10:36). Dávid nem került bajba Betsabéval, amíg el nem hagyta a csatateret. Számunkra a csatatér a legbiztonságosabb hely. Tehát maradj ott, harcolj tovább, és Isten segítségedre fog jönni. Amikor Józsuénak több időre volt szüksége, hogy le tudja győzni az ellenséget, megállt a nap. Isten azt mondta: „Amíg nem megy le a nap, addig ti sem fogtok földre kerülni, mert ugyanaz az erő, amely a napot feltartja, az tart fenn titeket is.” Hát nem nagyszerű? Jézus különböző módokon gyógyította az embereket. Egyeseket a szavával, másokat az érintésével. Egy nap azt mondta tíz leprásnak, hogy menjenek el, és mutassák meg magukat a papoknak. És a Biblia azt mondja: „…és amíg mentek, megtisztultak” (Lukács 17:14). Valószínűleg azon tűnődtek: „Mikor fog megtörténni? Hogyan fog megtörténni?” A hit nem követel részletes magyarázatot, csak engedelmesen továbbmegy, miközben hiszi, hogy Istentől jó eredményt várhat!