Miután a tanítványok egész éjszaka halásztak, de nem fogtak semmit, Jézus ezt mondta nekik: „Vessétek ki a hálót a hajó jobb oldalán, és találtok!” – és így 153 halat fogtak. Így működik ez; Jézus szól egy szót, és hirtelen minden sokkal jobbra fordul. Azután ezt olvassuk: „Ekkor odaszólt Péterhez az a tanítvány, akit Jézus szeretett: Az Úr az! Amikor Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az… belevetette magát a tengerbe” (János 21:7) és egyenesen odament Jézushoz. Figyeld meg, Péternek döntenie kellett, hogy otthagyja a halakat, és Jézushoz megy, vagy ott marad, és élvezi mindazt, amiért keményen megdolgozott. Ez egy olyan próba, amivel mindannyian szembesülünk, amikor elérjük az életben magunk elé kitűzött célokat, amikor a hálónk tele van, amikor végre „megcsináltuk”. A kérdés az, hogy ott maradunk-e őrizni az áldásainkat, vagy kiszállunk a hajóból az Úrért, és teljesen elkötelezzük magunkat Neki? Pál röviden említi sikeres pályafutását: „…Benjámin törzséből származom… vallásom védelmezője voltam… a törvényben követelt igazság szempontjából feddhetetlen…” (Filippi 3:3-6 TM). Igazán szép karrier, Pál benne volt a „Ki Kicsodá”-ban! De hallgasd csak meg, mit mond most: „Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért… Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem” (Filippi 3:7-8). Pál felismerte, hogy az igazi identitást nem az elért eredmények adják, hanem a Jézussal való kapcsolat. Te is így érzed? Azon az éjszakán talán úgy tűnt, hogy Péter mindent elvesztett, de amikor kiért a partra, ott találta Jézust, aki éppen azzal volt elfoglalva, hogy halat sütött! Bármire is van szükséged, az Istennek megvan. Bármit is adsz fel, Ő sokszorosan vissza fogja fizetni. Bármi is az, amit hajlandó vagy otthagyni, végül meghatározza, hogy Isten mit bízhat rád.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése