A csatának vége

„Beszéld el gyermekeidnek… a hatalmas dolgokat, amiket cselekedtem…” (2Mózes 10:2 NKJV)
Nem elég elmenekülni a múltadból. Inkább meg kell törni a hatalmát fölötted, különben egész hátralévő életedben üldözni fog. Amikor kitörsz valamiből, ami újra és újra megpróbál foglyul ejteni, akkor létfontosságú, hogy legyőzd – különben nem tudsz továbblépni, és élvezni az Istentől neked készített áldásokat. Kegyetlen érzés azt hinni, hogy valami már véget ért, aztán rájönni, hogy mégsem. De ne feledd: Isten volt az, aki megengedte, hogy a fáraó Izráelt egészen a Vörös-tengerig üldözze. Miért? Két okból.
Először, „…hogy ezeket a jeleket mutassam [neked]…” (2Mózes 10:1 NKJ). Isten azt akarja, hogy lásd meg, hogy ha benne bízol, a nehézségek és akadályok nem jelentenek semmit. Azt akarja, hogy ez a tapasztalat olyan mérföldkő legyen az életedben, amelyből később is hitet meríthetsz, amikor a következő problémáddal nézel szembe.
Másodszor, „…hogy elmondhasd… [gyermekeidnek]… a hatalmas dolgokat, melyeket cselekedtem…” (2Mózes 10:2 NKJV). Nem kell többé a fáraó (a sátán) uralma alatt élned. A páskához hasonlóan, ha Jézus vérét hittel szíved ajtófélfáira kened, a helyzeted megváltozik. Többé nem rabszolga vagy, hanem Isten gyermeke. A generációs átok megtört. Gyermekeid most már Isten áldása alatt nőhetnek fel. Lehet, hogy bántalmazás, alkoholizmus, harag és elhagyatottság volt a múltad története, de ez a jövődre többé már nem vonatkozik. Isten különböző módokon tudja megoldani a problémádat, de néha a Vörös-tengeren visz át, hogy a túlsó partra érve visszanézhess, és lásd a fáraót és seregeit „holtan a tenger partján” (2Mózes 14:30), és tudd, hogy a csatának vége!

Adni és kapni

„…a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek.” (Róma 12:10)

Mielőtt beszélnénk arról, hogy mi az egészséges kompromisszum, tisztázzuk, hogy mi nem az. Nem azt jelenti, hogy feladod, amiben hiszel, vagy azt, aki vagy, vagy megelégszel a második hellyel, mert türelmetlen vagy, vagy félsz a kritikától. Az egészséges kompromisszum azt jelenti, hogy megtanulsz úgy megegyezni, hogy abban mindkét fél nyerjen. Nagy a kísértése annak, hogy elutasítsunk valakit, azt gondolva, hogy téved, miközben csak a saját nézőpontunkat látjuk. Ilyenkor döntő fontosságú, hogy lemondjunk a büszkeségünkről, kilépjünk a saját szerepünkből, megpróbáljunk azonosulni a másik emberrel, és megkérdezzük magunktól: „Látom-e az ő nézőpontját? Fel tudom-e becsülni, hogy miért érez úgy, ahogy? Tudok-e neki segíteni abban, hogy jobban megértse az én hátteremet?” Minél erősebb a személyiségünk és minél határozottabbak a nézeteink, annál nagyobb a kockázata annak, hogy elidegenítjük magunktól éppen azokat az embereket, akikre szükségünk van, azzal, hogy rugalmatlanok vagyunk, és nem vagyunk hajlandók meghallgatni őket. Ez nagyon sokba kerülhet nekünk.
Dávid hallgatott Abigailra, amikor az kegyelemért esedezett, ezzel elkerülte, hogy saját haragjának csapdájába essen, és megölje Abigail férjét, Nábált, aki igazságtalanul bánt vele. Pál hajlíthatatlan volt az igazság kérdésében, de János Márk esetében meggondolta magát, és adott neki egy második esélyt a szolgálatban. Íme két ige, amit jó, ha észben tartunk, amikor túl konokok lennénk: 1) „A testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők” (Róma 12:10); 2) „…Éljetek egymással békességben… biztassátok a bátortalanokat, karoljátok fel az erőtleneket, legyetek türelmesek mindenkihez… törekedjetek mindenkor a jóra egymás iránt és mindenki iránt” (1Thesszalonika 5:13-15).
Csodálatos, nemde? Csak arra van szükség, hogy adj egy kicsit, és kapni fogsz.

Tarts ki!

„…a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk.” (Galata 6:9)
Miért nem látunk többet beteljesedni Isten ígéreteiből az életünkben? Mert elfeledkezünk arról, hogy ez egy folyamat. Az ígéretek elnyeréséhez egy folyamat vezet, de mi közben elcsüggedünk és feladjuk. Minden vállalkozás sikere azon múlik, hogy kitartunk akkor is, ha mások feladják. Mi inkább azonnali beteljesülést követelünk, és ha nem kapjuk meg, otthagyjuk az állásunkat, a gyülekezetünket vagy akár a családunkat is. Pedig van egy folyamat, amin végig kell mennünk, függetlenül attól, hogy mekkora hitünk van. Nincsenek rövidebb utak. Meg kell fizetnünk a teljes árat, ebben nincsenek akciók és leárazások. Az eredmény elérésének árcéduláján ez áll: kitartás. „…a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk” (Galata 6:9). William Wilberforce évekig küzdött az angol parlamentben, hogy eltörölje a rabszolga-kereskedelmet. Csüggedésében már éppen fel akarta adni, amikor idős barátja, John Wesley hallott kampányáról, és halálos ágyán tollat és papírt kért. Remegő kézzel ezt írta: „Hacsak nem Isten nevelt fel téged ezért a célért, az emberek és démonok ellenállása a végsőkig kimeríthet. De ha Isten veled van, ki lehet ellened? Együttes erővel talán erősebbek Istennél? Ó, ne fáradj bele a jó cselekvésébe! Folytasd tovább Isten nevében és az Ő hatalmának erejével, amíg még Amerikában is eltöröltetik a rabszolgaság!” Wesley hat nappal később meghalt. Wilberforce még 42 évig harcolt. Halála előtt három nappal törölték el a rabszolgaságot Britanniában. Végül pedig Amerikában is megszűntették.
Tarts ki – amit Isten tartogat számodra, az megér minden árat, amit meg kell fizetned érte!

Bővelkedő élet...

"Egy ember - amikor sokan Amerikába utaztak, itt hagyva Európát az új világ reményében - mindenét eladta és vett egy hajójegyet Amerikába. Vett még egy zsák kekszet, hogy ne kelljen ennivalóra se költsön, hogy a pénze megmaradjon, hogy tudjon majd új életet kezdeni.
Teltek a napok és az ember reggel kekszet evett, délben kekszet evett, és este is kekszet evett. Így ment ez heteken keresztül. Az út nagy részét már megtették, és az ember amikor leült az asztalhoz kekszet enni, már a rosszullét fogta el. De nem volt más ennivalója, így hát rágta a kekszet.
Pár nappal a partraszállás előtt, már a keksz gondolatától is rosszul lett, összeszedte minden erejét, és berohant a kapitányhoz. Elébe térdelt és könyörögni kezdett.
- Nem bánom, ha az út hátralévő részében mosogatnom kell is érte, de könyörgöm, adjon valami rendes ennivalót, mert hetek óta csak kekszet rágcsálok, és már belebetegedtem.
A kapitány összeráncolta a homlokát, majd ezt kérdezte:
- Mondja, ön potyautas?
- Nem, kapitány úr! Hajójeggyel utazom. - felelte az ember.
- Akkor nem értem, hogy miért nem étkezik az utasokkal, hiszen az ennivaló benne van a jegy árában."

Isten bővelkedő életre hívott el, és benne mindent elrendezett, írja az ige. És hányszor járok úgy, hogy újra és újra becsap a sátán, és a kekszet rágcsáltatja velem, és elveszi az erőm, az életkedvem.
Én nem akarok "kekszen" élni. Értem a Király mindent kifizetett.
Hála az Úrnak, hogy erre ma is figyelmeztetett!

Hogyan tudsz felállni a kudarc után?

„Tudjátok meg, hogy utolér benneteket vétketek.” (4Mózes 32:23 NIV)
Dávid egyéjszakás kalandjának Betsabéval hosszú távú kihatása lett. A 32. zsoltárban olvashatunk a bűn Dávidra gyakorolt hatásairól. Bűntudatot érzett, szégyent, sőt még fizikai betegség tüneteit is, mert nem tudta bűnét beismerni Istennek. De története nem itt végződik. Mikor Nátán próféta szembesítette bűnével, Dávid megtért. Miután majd egy évig rejtegette vétkét, Dávid végre észhez tért, és megtört lélekkel Istent kezdte keresni.
Ha tudni akarod, hogyan tudsz felállni a bűn és kudarc után, tedd, amit Dávid tett – térdelj le, nyisd ki a Bibliád az 51. zsoltárnál, és imádkozz: „Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal! Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem!” (Zsoltárok 51:3-4). Ha nem vagy biztos abban, hogy mit jelent a bűnbánat, felajánlhatod ezt a kis imádságot: „Uram, sajnálom, hogy vétkeztem. Bocsáss meg nekem Jézus nevében! Ámen.” Az igazi bűnbánat a megvallással kezdődik, ami azt jelenti, hogy egyetértesz Istennel abban, hogy amit tettél az rossz, és helyre kell hozni. Dávid így imádkozott: „Egyedül ellened vétkeztem, azt tettem, amit rossznak látsz…” (Zsoltárok 51:4). Az őszinte megbánás azt jelenti, hogy elismered, bűnöd először és elsősorban Isten elleni sértés. Ilyenkor nincs kifogás. Az őszinte bűnbánat azt mondja: „Ez az én bajom és az én bűnöm. Nem kellett volna megtennem, de úgy döntöttem, hogy megteszem. Senki mást nem hibáztathatok, csak magamat.”
Fel akarsz állni a kudarc után, vagy ismersz valakit, aki ilyen helyzetben van, és a segítségedre szorul? Ez az első lépés.

Nyerd meg a lelkeket!

„…a bölcs lelkeket nyer meg.” (Példabeszédek 11:30)
A francia tudós, Louis Pasteur abban az időben élt, amikor minden évben ezrek haltak meg veszettségben, ezért éjjel-nappal egy olyan vakcinán dolgozott, amely megmentheti ezeket az embereket. Amikor már ott tartott, hogy saját magán fog kísérletezni, egy Joseph Meister nevű kilencéves kisfiút megharapott egy veszett kutya. A fiú édesanyja könyörgött Pasteurnek, hogy a fián végezze el a kísérletet. Pasteur tíz napon át injekciózta be a fiút, és az életben maradt. Évtizedekkel később, Pasteur sok mindent vésethetett volna sírkövére, de ő csak ezt a néhány szót kérte: Joseph Meister életben maradt! A Biblia azt mondja: „Az igaz gyümölcse életnek a fája, és a bölcs lelkeket nyer meg” (Példabeszédek 11:30).
Képzeld el, hogy neked megvan a rák ellenszere, de senkivel nem vagy hajlandó megosztani, vagy azt mondod: „túl elfoglalt vagyok”. Az evangélium csak akkor jó hír, ha hajlandóak vagyunk továbbadni, és így időben eljut azokhoz, akiknek szükségük van rá. Sokunkat túlságosan leköti az anyagi jólét. Ahelyett, hogy szeretteink üdvössége miatt fordulnánk Istenhez, házakat, autókat, nyaralásokat és hasonlókat kérünk. Lehet, hogy tudjuk idézni: „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom…” (Zsidók 11:1), de a „dolgok”, amikre gondolunk anyagiak és mulandók, nem pedig olyan örökkévaló dolgok, mint a „jobb haza” (ld. Zsidók 11:15-16). Először és elsősorban Isten országát kellene keresnünk, és az összes többi „dolog” majd ráadásul megadatik nekünk. Valójában nem is kell kérnünk őket, mert automatikusan megkapjuk, ha Isten országát a sajátunk elé helyezzük. (Máté 6:33).
Tehát légy bölcs – és nyerj meg lelkeket!

Nehéz időkre való ige (3)

„…Istenünk igéje örökre megmarad.” (Ézsaiás 40:8)
Íme még néhány csodálatos ígéret a Bibliából, melyekre támaszkodhatsz, amikor nehéz idők jönnek:
1) „Ha az Urat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak, nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás. Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon” (Zsoltárok 91:9-11). 2) „Az Úr angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket” (Zsoltárok 34:8). 3) „Szárnyaid árnyékában keresek oltalmat, míg elvonul a veszedelem” (Zsoltárok 57:2). 4) „Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti” (Zsoltárok 34:19). 5) „…az Úr szeme az igazakon van, és füle az ő könyörgésükre figyel…” (1Péter 3:12). 6) „Lenyúlt a magasból, és fölvett, a nagy vizekből kihúzott engem. Megmentett engem erős ellenségemtől, gyűlölőimtől, bár erősebbek nálam… megmentett, mert gyönyörködik bennem” (Zsoltárok 18:16-19). 7) „Ne örülj bajomnak, ellenségem, mert ha elesem is, fölkelek, ha sötétségben lakom is, az ÚR az én világosságom” (Mikeás 7:8). 8) „Bátor leszel, mert lesz reménységed. Nyugodtan és biztonságban pihensz. Semmitől sem félve fekszel le, és sokan fordulnak hozzád segítségért (Jób 11:18-19 TLB). 9) „Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint” (Efézus 3:20).

Nehéz időkre való ige (2)

„…Istenünk igéje örökre megmarad.” (Ézsaiás 40:8)

Kész vagy befogadni még többet Isten csodálatos ígéreteiből?
1) „Mind örülnek majd, akik hozzád menekülnek. Örökké ujjonganak, mert oltalmazod őket. Örvendeznek általad, akik szeretik nevedet” (Zsoltárok 5:12). 2) „Hajlékod az örök Isten, örökkévaló karjai tartanak. Kiűzi előled az ellenséget…” (5Mózes 33:27 NKJV). 3) „Jó az Úr, erősség a szorongatás idején, és ő ismeri a benne bízókat” (Náhum 1:7 Károli). 4) „Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak” (Ézsaiás 41:10). 5) „Jelenléteddel megvéded őket az emberek áskálódása elől. Megőrzöd őket a gonosztól” (Zsoltárok 31:20 NCV). 6) „Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az Úr házában lakom egész életemben” (Zsoltárok 23:6). 7) „… az Úr mellém állt, és megerősített… Meg is szabadít engem az Úr minden gonosztól, és bevisz az ő mennyei országába…” (2Timóteus 4:17-18). 8) „Benned bíznak, akik ismerik nevedet, nem hagyod el, Uram, azokat, akik hozzád folyamodnak” (Zsoltárok 9:11). 9) „De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek: Szeret az ÚR, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!” (Jeremiás siralmai 3:21-23). 10) „Békében fekszem le, és el is alszom, mert csak te adod meg, Uram, hogy biztonságban élhessek!” (Zsoltárok 4:8).

Nehéz időkre való ige (1)

„…Istenünk igéje örökre megmarad.” (Ézsaiás 40:8)

A következő néhány napban újítsuk meg gondolatainkat Isten néhány csodálatos ígéretével, melyeket Igéje által adott nekünk. Ne csak futólag olvassuk el őket; lassan dolgozzuk fel őket, mélyen átgondolva, átimádkozva és átismételve, engedve, hogy igazságuk megváltoztassa gondolkodásmódunkat, és erősítse hitünket. 1) „Egy ellened készült fegyver sem lesz jó szerencsés, és minden nyelvet, mely ellened perbe száll, kárhoztatsz: ez az Úr szolgáinak öröksége…” (Ézsaiás 54:17 Károli). 2) „Veled van az Úr… nem kell többé veszedelemtől félned… ő erős, és megsegít… Elbánik majd elnyomóiddal abban az időben…” (Zofóniás 3:15-19 NIV). 3) „Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek, és ne rettegjetek az asszír királytól… Ővele emberi erő van, mivelünk pedig Istenünk, az Úr, aki megsegít bennünket, és velünk együtt harcol harcainkban…” (2Krónika 32:7-8). 4) „Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok segítséget. Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom sokáig” (Zsoltárok 62:2-3). 5) „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban” (Filippi 4:6-7). 6) „Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban” (Róma 8:38-39).

Fontos döntések

„Az Úr irányítja annak az embernek a lépteit, akinek az útja tetszik neki.” (Zsoltárok 37:23)

Három dolgot kell jól megfontolnunk, amikor fontos döntést hozunk: 1) Óvakodj az „emberek nyomásától”! Amikor Saul király 30 000 filiszteus harci szekérrel nézett szembe, és Sámuel próféta nem volt ott, hogy bemutassa az áldozatot Istennek, ami pedig a győzelemhez nélkülözhetetlen volt, Saul úgy döntött, hogy elbitorolja a próféta hivatalát, és ő maga mutatja be az áldozatot. Amikor Sámuel egy hét múlva megjött, és magyarázatot követelt, Saul ezt mondta: „…a filiszteusok már majdnem ránk támadtak…úgy éreztem, kénytelen vagyok…” (1Sámuel 13:12 NKJV). Megadta magát az „emberek nyomásának”. Sámuel ezt mondta Saulnak: „Ostobaságot követtél el!... Most azonban nem lesz királyságod maradandó” (1Sámuel 13:13-14). Isten akaratát Istennek tetsző módon kell véghezvinni, tehát várj az Ő útmutatására, és ne előzd le Istent! 2) Győződj meg róla, hogy megfelelő az időzítés! Isten azt mondja: „…Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be…” (Jelenések 3:8). Ha te nyitsz ki egy ajtót, neked kell gondoskodnod arról, hogy nyitva is maradjon, de ha Isten nyitja meg, akkor azt senki sem zárhatja be. Nem kell senkit és semmit manipulálnod – egyszerűen besétálhatsz. 3) Emlékezz a „visszatartás és elengedés” alapelvére! Pál missziós csapatával két különböző városba is megpróbált elindulni, „…de Jézus Lelke nem engedte őket” (ApCsel 16:7). Próbáltál már valaha vezetni tanítani egy tizenévest? Mi az első dolog, amit megismertetsz vele, a gázpedál vagy a fék? A fék! Ha nem érdekli őt, akkor vedd vissza az autód kulcsát, nyilvánvaló, hogy még nem áll készen a vezetésre. Ahogy jobban megismered Istent, felfedezed, hogy a „visszatartás és elengedés” – a gázpedál és a fék – alapelve szerint vezet. Így működik az, amikor lépteidet az Úr irányítja.