„Én-itisz” (2)

„…a mi alkalmasságunk az Istentől van.” (2Korinthus 3:5)

Isten terve az, hogy téged kisebbítsen, és növelje benned Krisztust! És meg is fog tenni mindent ennek érdekében, bármibe is kerül. Ha sikereidet saját erőfeszítéseiddel éred el, akkor tiéd az érdem, de ha mindenben Istentől függsz, akkor az érdem az Övé: „…a mi alkalmasságunk az Istentől van” (2Korinthus 3:5).

Ez nem jelenti azt, hogy kevésbé vagy értékes, csak megmutatja értékességed forrását. Chuck Swindoll mondja: „Azok a dolgok, amiktől mi rettegünk, Pálnak elégedettséget hoztak. Soha nem mondta azt a börtönőrének: »Legközelebb, ha a császár tanácsadójának közelében leszel, kérd, hogy sürgesse meg szabadon bocsátásomat! Egyáltalán nem is kellene itt lennem«. Pál hozzáállása megőrizte őt attól, hogy számon tartsa mindazt a rosszat, amit elkövettek ellene… Ő isteni rendelésből volt börtönben… Ha elégedettséget akarsz tanulni, fejleszd ki magadban az önzetlen alázat lelkületét… Kezdd el a családoddal és a szomszédaiddal; add példáját a munkatársaidnak és az ügyfeleidnek… nem kell zászlót lobogtatnod vagy szórólapokat osztogatnod… az eredményen el fogsz csodálkozni. »Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent, hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben« (Filippi 2:14-15) … Örömmel vállalni, kicsinyes vitáktól és veszekedésektől szabadon… Semmi más nem ilyen ragályos!” Pál így folytatja: „…Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem… örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős” (2Korinthus 12:9-10). Ha még nem jutottál el idáig, akkor emlékezz a következő négy alapelvre: 1) Add meg magad naponta Krisztusnak! 2) Üríts ki magadból mindent, ami akadályozza, hogy az Ő akaratát tedd! 3) Emeld fel Hozzá szívedet! 4) Táplálkozz Igéjéből!

„Én-itisz” (1)

„Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet!” (Zsoltárok 139:23)

Dr. David Jeremiah mondja: „Amikor betegek vagyunk, a fizikai tünetek adják tudtunkra, hogy valami nincs rendben. Az egoizmus vírusának szintén vannak figyelmeztető jelei, mint például: Tüköritisz: amikor a megjelenésünk megszállottjai vagyunk. Pénzitisz: amikor szűkmarkúak vagyunk, az önértékelésünk a vagyonon alapul, és túlságosan sokat költünk saját igényeinkre. Mikromenedzselés-itisz: amikor ragaszkodunk ahhoz, hogy minden a mi elképzelésünk szerint és a mi módszereinkkel történjen. Uralkodóitisz: saját fontosságtudatunk és jogaink túlhangsúlyozása. Önérdekitisz: az a késztetés, hogy mindig egy lépéssel mások előtt járj, és mindenből te szerezz hasznot. A zsoltáros ezt írja: „Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet!” (Zsoltárok 139:23).

K. P. Yohannan mondta: „Ha egyedül vagy Istennel, fogékonyabb vagy arra, hogy szembenézz büszkeségeddel és bűneiddel. Bárki mással szemben vitatjuk ezeket, csodálkozva nézünk, és mosolygunk. Isten előtt szembe kell néznünk magunkkal, megtisztulás kezdődik, és nem tudunk tovább színlelni”.

Az „én-itisz” gyógyításához a következőkre van szükség: 1) A lelki immunrendszered erősítése a Szentírással: „Ezek által kaptuk meg azokat az ígéreteket, amelyek nekünk drágák… hogy általuk… megmeneküljetek attól a pusztulástól, amelyet a kívánság okoz a világban” (2Péter 1:4). 2) Ima: „…imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat…” (Filippi 4:6-7). 3) Tiszta lelkiismeret: „Megvallottam bűneimet… te megbocsátottál, és elvetted rólam bűneimnek terhét…” (Zsoltárok 32:5 CEV). 4) Közösség: „Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el… hanem bátorítsuk egymást…” (Zsidók 10:25). 5) Szolgálat: „Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak… hogy mindenkor az Isten dicsőíttessék…” (1Péter 4:10-11). 6) Kapcsolatok: körültekintően válassz barátokat, óvakodj az „én-itisz” vírushordozóitól! A rossz természet ragályos – vigyázz, nehogy megfertőződj, „mert megszokod ösvényeit, és magadnak állítasz csapdát!” (Példabeszédek 22:25)! 7) Adakozás: „Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül” (Példabeszédek 11:25).

Egyedül Istennel

„…az Úr… féltőn szerető Isten.” (2Mózes 34:14)

Isten féltékeny mindenre, ami elfoglalja az ő helyét az életedben, különösen igaz ez a „kapcsolat bálványra”. Azt kérdezed, mi az? Az a hazugság, amely meggyőz arról, hogy boldogságod egy másik személytől függ. Ha Istenen kívül bárki másban keresel biztonságot, célt, értékességet és elégedettséget – mindazt, amit Ő szívesen biztosít – Isten féltékeny. Tehát döntsd le ezt a bálványt! Igaz, hogy nehéz, ha senkivel sem oszthatod meg az életed, és senki sem vár otthon. De ha Isten azt akarja, hogy halld az Ő hangját, akkor előfordul, hogy minden más hangot elnémít körülötted. Felmerült már benned, hogy nem azért vagy egyedül, mert senki sem szeret, hanem azért, mert Isten egy mélyebb és bensőségesebb közösségbe vonz önmagához? „Honnan tudhatnám?” – kérdezed. Józsué egyedül volt, amikor Isten megmutatta neki Jerikó elfoglalásának haditervét. János egyedül volt Patmosz szigetén, amikor megnyílt előtte a Menny, és ő megírta a Jelenések könyvét. A Bibliában azt olvassuk: „Jákób pedig ott maradt egyedül. Ekkor Valaki tusakodott vele egészen hajnalhasadtáig” (1Mózes 32:24). Ekkor adott neki Isten új nevet, Jákóbból, a csalóból, Izráel, Isten harcosa lett. Ha nem tudod, hogy ki vagy, engeded, hogy valaki más élete elnyeljen, azért, hogy így értékesnek érezd magad, és beteljesülésre találj. Így aztán azt hiszed majd, hogy szükséged van másokra ahhoz, hogy élvezhesd azt, aki vagy. Ne tedd! Engedd, hogy Isten mondja meg neked, ki vagy! Végtére is ki ismer nála jobban? Az egyetlen módja annak, hogy felfedezd igazi identitásodat az, ha egyedül maradsz Istennel!

Küzdj a családodért!

…elnevezte a gyermeket Íkábódnak…” (1Sámuel 4:21)

Éli, a főpap, csak azért maradt életben, hogy lássa, ahogy két fia elesik a csatában, a Szövetség Ládáját elragadják a filiszteusok, és menye egy gyermeknek ad életet, akit Íkábódnak nevez, ami azt jelenti: „elveszett Izráel dicsősége”. Nagy tanulság van ebben. A sátán ma is próbálja elragadni a frigyládát – Isten befolyását – az otthonainkból. A médián és a kortársak nyomásán keresztül a sötétség erői azt keresik, hogyan ragadhatják meg gyermekeink gondolatvilágát, hamis értékeket mutatva nekik. Édesanyák, édesapák, mi lesz a házatokra írva? „Dicsőségünk odavan” vagy „…én és az én házam népe az Urat szolgáljuk” (Józsué 24:15)? Hadban állunk, pedig sokunk soha nem volt még háborúban! Ha a „nemes harcot” akarjuk harcolni gyermekeinkért és gyermekeinkkel, össze kell hangolnunk tetteinket. A gyerekek szívesen követik azokat, akik példát adnak arra, mit hogyan kell tenni, és teszik is velük együtt. Hanna, Éli „szomszédja” ilyen szülő volt. Hosszú évek gyermektelensége után fogadalmat tett az Úrnak: „…ha… fiúgyermeket adsz szolgálólányodnak, akkor egész életére az Úrnak adom…” (1Sámuel 1:11). Isten Sámuellel válaszolta meg imáját, aki Izráel egyik legnagyobb prófétája lett. Később Isten még több gyermeket is adott Hannának, „…és még három fiút és két lányt szült…” (1Sámuel 2:21). Azért, mert Isten tudta, hogy betöltheti Hanna legmélyebb vágyát, és az mégsem fogja őt önzővé tenni. Tudta, hogy Hannának fontosabb Isten dicsősége és haszna, mint a saját magáé. Szülők, bennetek is így megbízhat Isten?

Teljes elkötelezettség Jézusnak

„…többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem.” (Galata 2:20)

Amikor az emberek megtanultak nem csupán a csillagok állása alapján navigálni, egy egészen új világ nyílt meg előttük. Akkoriban keletkezett ez a szállóige: „Az iránytű rabszolgája élvezheti a nyílt tenger szabadságát”. Kötelezd el magad teljesen Krisztusnak, legyen Ő az életed iránytűje! Kérj Tőle tanácsot minden lépésed előtt! Engedd, hogy Ő irányítsa utadat, és Ő elvezet majd olyan szabadságra és beteljesedésre, melyről soha nem is gondoltad, hogy létezik. Légy kész azt mondani, amit Pál: „…többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem” (Galata 2:20). Egyszer Toscanini, a híres olasz karmester vezényelte a Philadelphiai Szimfonikus Zenekart. Beethoven kilencedik szimfóniáját játszották, amit igen nehéz vezényelni. A zene annyira fenséges volt, hogy a közönség tíz percen át felállva tapsolt. Toscanini újra és újra meghajolt, majd a zenekar felé fordult, és ők is meghajoltak. A közönség folytatta a tapsot és az éljenzést. Végül Toscanini hátat fordított a közönségnek, és csak a zenekarhoz szólva ezt mondta: „Hölgyeim és uraim, én senki vagyok, önök is senkik, Beethoven minden!” C. S. Lewis írta: „Ha valami rajtad kívül álló dolgot szeretsz és csodálsz, ez egy lépéssel eltávolít a lelked romlásától; bár nem leszünk túl sokáig jól, ha bármit jobban szeretünk és csodálunk, mint Istent.” Tehát térdelj le ma Jézus lábához, és mondd: „Én semmi vagyok – te vagy minden. Íme minden tehetségem, minden erőforrásom és minden álmom, leteszem őket lábaid elé. Neked adom mindet, semmit sem tartok vissza.”

Ifievangélizáció Váradon - csütörtök este

Watch live video from varadifi on Justin.tv

A legnagyobb trófea (2)

„…Mi a mi… dicsőségünk koronája…?” (1Thesszalonika 2:19 NIV)

Salamon azt írja: „… a kincs nem marad meg örökké… a korona nem száll biztosan nemzedékről nemzedékre” (Példabeszédek 27:24 NIV). Ha megpróbálunk jó benyomást tenni azokra az emberekre, akiket fontosnak tartunk, akkor trófea-gyűjtők vagyunk. Trófea lehet bármilyen eredményed vagy szerzeményed, amit látva mások ezt mondják: „Hűha!”. Minden elhívásnak megvannak a maga trófeái. Vannak lelkészek, akik számára a gyülekezetük trófea, a képességeik trófeája, és vályúként használják arra, hogy énüket táplálják belőle. A vályúból való etetéssel azonban az a gond, hogy csak moslékot tudsz enni belőle. Susan Howatch Glittering Images [Csillogó képek] című könyvében ír egy lelkipásztorról, aki arra tette fel az életét, hogy megjelenése mindig istenfélő, bölcs, szeretetteljes és karizmatikus legyen. Közben pedig a lelke éhezett, mert senki sem ismerte őt. „Soha nem találkoztak a bennem rejtőző emberrel. Csak azzal, aki a nyilvánosság kirakatában állt. Őt a csillogó képnek hívtam, mert olyan jól nézett ki a tükörben. De mögötte… ott volt a dühös idegen, aki mindannyiszor feltűnt a tükörben, valahányszor a csillogó kép engedély nélkül távozott”. A szolgálata volt a trófeája – és ugyanakkor a börtöne. Vannak azonban másfajta gyűjthető trófeák is – azok, melyeket érdemes gyűjteni. És senkit nem kell felülmúlnod azért, hogy megszerezz egyet. Pál azt írta a filippi gyülekezetnek, hogy régi koronáját – a vallásos teljesítményeit – most „kárnak és szemétnek” (szó szerint: trágyának) tartja. Most már újfajta koronát gyűjt: „Ki is volna a mi… koronánk és dicsőségünk, ha nem ti, a mi Urunk Jézus Krisztus színe előtt…?” (1Thesszalonika 2:19). Pál számára a legnagyobb trófea nem íróként vagy gyülekezetplántálóként elért személyes teljesítménye volt, hanem az öröm, hogy megnyert és tanítvánnyá tett másokat, befektetve azok életébe. Gondolkodj el ezen!

Ifievangélizáció Váradon...

Watch live video from varadifi on Justin.tv

A legnagyobb trófea (1)

„…Énók… bizonyságot nyert arról, hogy Isten szemében kedves.” (Zsidók 11:5)

A Jég Veled [Cool Runnings] című filmben a jamaikai bob-csapat olyan elszántan küzd azért, hogy olimpiai érmet szerezzen, hogy azt hiszik, erőfeszítéseik semmit sem érnek, ha ezt nem sikerül elérniük. Minden tanulás, öröm és fejlődés, melyre rászánták magukat, feledésbe merül egy szalagon függő kis fémdarab mellett. Edzőjük egy 180 kilós férfi, aki 20 évvel korábban bob-lesiklásban olimpiai aranyérmet nyert, de azóta az élete teljes csőd. Csapatának ezt mondja: „Az aranyérem csodálatos dolog. De ha nélküle nem érsz eleget, akkor vele se érsz eleget”. Jézus sokféle jutalomról beszélt. De a díj utáni hajsza árthat nekünk, ha rosszak az indítékaink. A trófea nem egyenlő az elért eredménnyel – nincs benne mindaz, amit időközben megtanultunk, nincsenek benne a megedződött izmok és a megszerzett bátorság. Az érem csupán az elért eredmény szimbóluma, az értéked külső igazolása. A vitrinben őrzött trófeák legfeljebb apró emlékeztetők, olyasmik, melyek miatt hálásak vagyunk a múltért, és melyek ösztönöznek a jövőre nézve. Legrosszabb esetben pedig a trófeák ereklyékké válnak, hamis énképet támogató eszközökké. A trófeák pillanatnyi örömet adnak, és függőséget okozhatnak, de az öröm mindig elkopik. A jelenések könyvében 24 vénről olvasunk, akik „…koronájukat is leteszik a trónus elé, és ezt mondják: »Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tied legyen a dicsőség…«.” (Jelenések 4:10-11). Ha minden dicsőséget Istennek adsz, akkor elért eredményeid örömet fognak hozni, de ha megpróbálod magadnak tulajdonítani az érdemet, akkor trófeáid megfakulnak, elhomályosulnak és teherré válnak. Nézz csak Énókra – az ő legnagyobb díja az volt, hogy elnyerte Isten tetszését!

Isten várakozásra késztet?

„Nem vonja meg javait az Úr azoktól, akik feddhetetlenül élnek.” (Zsoltárok 84:12)

Az életben gyakran azok a legnehezebb pillanatok, amikor úgy érezzük, Isten nem akar segíteni, vagy megadni azt az eredményt, amit várunk. Ilyenkor tanulunk valamit Isten hallgatásáról. Amikor Isten nem szól egy szót sem, akkor tanít minket, még a némaságával is. Azáltal enged növekednünk, hogy rákényszerít a gondolkodásra, a tanulmányozásra, arra, hogy magunk jöjjünk rá a végköveztetésre, míg Ő szerető szülőként várakozik a háttérben. A hit hallásból van, de a türelem a csendből születik. Türelmet Isten akkor ad nekünk, amikor a rossz dolgok nem változnak. Ez az Ő nyugtatója a nyugtalan szív számára. Ezt a balzsamot dörzsöli fájó izmaidba, amikor úgy tűnik, hogy már a végsőkig megfeszültek. Ezek azok az idők, amikor a fájdalom már olyan régóta tart, hogy egyedül Isten tudja megadni az elviseléshez szükséges türelmet – kegyelmét, mely átvisz rajta.

A várakozásnak sok haszna van. Például, ha megtanulsz várakozni és megfigyelni a dolgokat, jobb döntéseket fogsz hozni. Ma talán azt gondolod valamiről, hogy nem tudnál nélküle élni, de lehet, hogy holnap örülni fogsz annak, hogy nélküle élsz. „…semmi jót nem tagad meg az Úr azoktól, akik feddhetetlenül élnek” (Zsoltárok 84:11 NKJV). Tehát, ha Isten azt mondja, „Várj!”, bízz benne! Vagy nem erre van most szükséged, vagy pedig valami jobbat tervez számodra. Azt mondod: „Jó, de közben mit csináljak?” A Biblia azt mondja: „Várjad az Urat, légy erős; bátorodjék szíved és várjad az Urat!” (Zsoltárok 27:14 Károli). Ne erőlködj, ne lármázz, ne cirkuszolj – engedd, hogy Isten végezze munkáját, és te megerősödve fogsz kijönni mindebből, és jobb eredményeket kapsz.