vasárnap, december 07, 2008

Lev Tolsztoj: Panov apó különös napja

Mesélő 
Réges régen, élt egyszer egy idős suszter, messze-messze, egy kis orosz falucskában. Bárhová ment, mindenki annyira szerette, hogy csak Panov apónak szólították.
Panov apó nem volt gazdag, egyetlen kis szobácskája volt, melynek ablaka az utcára nézett. Ebben a kis szobában lakott és ez volt a műhelye is. De azért szegény sem volt. Minden szerszáma megvolt a suszter mesterséghez, volt egy vastűzhelye, aminél melegedett és ételt főzhetett. Volt egy karosszéke, ahol időnként elszunyókált, egy ágya és gyertyái, hogy legyen mivel világítani esténként.
Panov apó 
Bizony, bizony. Eljött a karácsony este, a szeretet és a család ünnepe, s nekem ezt mégis egyedül kell eltöltenem. Pedig mennyi vidám Karácsonyt töltöttünk együtt, míg a gyerekek kicsik voltak! Hányszor táncolták körbe a fát, és hogy örültek az ajándékoknak! De mióta felnőttek és elköltöztek, mindegyik a maga családjával ünnepel.
Mesélő 
Panov apó nagyot sóhajtott. Aztán meggyújtotta az asztalon levő gyertyát, odament a polchoz és levett egy régi könyvet. Odaült vele az asztalhoz és elkezdte olvasni. A karácsonyi történetet olvasta, hogy Jézus nem meleg házban, hanem egy istállóban született, mert nem volt számukra hely a vendégfogadóban.
Panov apó 
Bizony, bizony. Ha idejöttek volna, alalhattak volna az ágyamon. A kisbabát betakartam volna meleg takarómmal. Örülnék, ha lenne itt velem valaki.
Mesélő 
Folytatta az olvasást. Arról olvasott, hogy gazdag bölcsek keltek át a sivatagon, hogy ajándékot vigyenek Jézusnak.
Panov apó 
Hát, ha Jézus idejönne, nem tudnék neki mit adni. Nincs nekem semmim. Ó, de várjunk csak!
/feláll az asztaltól, odamegy a polchoz/
Van itt egy pár kiscipő. Ez a legjobb, amit valaha készítettem. Ezzel ajándékoznám meg.
Mesélő 
Óvatosan visszatette a cipőket a dobozba, majd újra leült olvasni. Azonban hamarosan álomba szenderedett a könyv lapjai felett. Kint egyre nagyobb lett a köd és a hideg.
Hirtelen egy hang szólította:
Hang 
Panov apó! Panov apó!
Panov apó 
Ki az? Ki van a szobában? Hangot hallok, de nem látok senkit.
Hang 
Panov apó! Azt kívántad, hogy megláthass. Hogy betérjek a műhelyedbe és megajándékozhass. Holnap reggeltől estig figyelj, és én eljövök. Légy nagyon figyelmes, hogy felismerj, mert nem mondom meg, hogy ki vagyok.
Mesélő 
Aztán újra csend lett. Panov apó megdörzsölte szemét, és felállt. A kályhában már elégett a szén, a gyertya is alig pislákolt.
Panov apó 
Ő volt! Jézus volt! /elgondolkodva/ Lehet, hogy csak álom volt, de azért figyelni fogok és remélem karácsony napján meglátogat! De hogy fogom megismerni? Bizony, nagyon kell majd figyelnem.
Mesélő 
Panov apó le sem feküdt, hanem ott ült a székében az ablakkal szemben, és figyelt, mikor jön arra valaki. Lassan, lassan felkelt a nap és sugarai megvilágították az utat. Senki sem járt az utcán.
Panov apó 
Begyújtom a kályhát és főzök egy teat. De azért közben az utat is figyelem. Remélem tényleg eljön! /közben kinéz az ablakon/ Ó, ott jön valaki! Lehet, hogy Jézus az! De nem. Ő csak az utcaseprő. Ennek is ilyenkor kell erre járnia, mikor én Jézust várom!
De hogy fázik szegény! Még a kesztyűje is lyukas! Milyen rossz lehet neki, hogy még karácsonykor is dolgoznia kell. Behívom! /kikiált/ Jöjjön be! 
Utcaseprő 
/csodálkozva kérdezi/ Nekem szólt, Panov apó?
Panov apó 
Persze! Mit szólna egy csésze jó meleg teához? Biztosan átfázott, és jól esne egy kicsit átmelegedni.
Utcaseprő 
Hát megköszönném! Tudja, Panov apó, karácsonykor még tisztábbnak kell lennie az utcának, mint máskor, hisz ilyen szép ünnepet nem szabad elrontani szemetes utcával. Ezért is indultam ilyen korán, hogy hamar elkészüljek. De igazán kedves, hogy behívott, köszönöm.
Panov apó 
Ó, ez a legkevesebb, amit tehetek. Hisz karácsony van.
Mesélő 
Panov apó közben ki-kinézett az ablakon.
Utcaseprő 
Látogatót vár? Remélem nem zavarom!
Panov apó 
Ó, nem, csak tudja, ma Jézust várom. Megígérte, hogy eljön.
Mesélő 
Az utcaseprő megdöbbenve nézett rá, majd letette a csészét, és elindult.
Utcaseprő 
Hát akkor sok szerencsét Panov apó, és még egyszer köszönöm! /kimegy/
Gyerekek 
/2 gyerek jön csilingelve, kopognak/ Jó reggelt Panov apó! Szeretnénk boldog karácsonyt kívánni!
Panov apó 
Szervusztok gyerekek! Gyertek beljebb! Örülök, hogy jöttetek! Én is hadd kívánjak nektek áldott karácsonyt! Tegyétek el ezeket az almákat!
Gyerekek 
Köszönjük! /csilingelve, kiabálva, hogy: itt a karácsony! Mennek tovább. Panov apó kikíséri őket./
Panov apó 
Jó reggelt, fogadósné asszonyság! Boldog Karácsonyt!
Fogadósné 
Viszont kívánom! Látom, a gyerekek magánál is jártak. Hozzánk is eljöttek, mint minden évben. Emlékszem, gyerekkoromban mi is jártunk házról házra, s ami ajándékot kaptunk, elosztottuk magunk között. Aztán este a karácsonyfa körül volt nagy öröm, mikor kiraktuk a zsebeinket! De régen is volt! No, de most már mennem kell, mert a vendégeim várnak. További vidám ünnepet Panov apó!
Panov apó 
Köszönöm. Már egyre több ember jár az utcán, de még sehol sem látom Jézust. Csak nem felejtette el az ígéretét? De nézd csak! Ez a szegény asszony a gyerekkel milyen fáradtnak látszik. Jöjjenek be, melegedjenek meg egy kicsit!
Szegény asszony 
Nagyon kedves magától!
Panov apó 
Ugyan, szóra sem érdemes! Csak láttam, hogy nagyon át lehetnek fázva. Messzire mennek?
Szegény asszony 
A szomszéd faluba. Még vagy négy kilométer. Tudja, lent laktunk a malomnál, de nincs pénzem a lakbérre, ezért el kellett jönnöm. Most az unokatestvéremhez megyek, hátha befogad.
Panov apó 
De szép kisbaba! De hát nincs szegénynek cipője!
Szegény asszony 
Nincs miből vegyek neki. Egyedül nevelem őket, és lassan már ennivalóra sem ellik.
Mesélő 
Panov apó míg a gyerekeket nézte, támadt egy gondolata. El akarta hessegetni, de csak nem sikerült. Eszébe jutott a doboz a polcon. Az a pár cipő, amit sok évvel ezelőtt készített, talán jó lenne a kis csöppségnek. Így Panov apó elővette a kiscipőket a dobozból és felhúzta a gyerek lábára.
Panov apó 
Pont rá illik, mintha csak ráöntötték volna! Fogadja el ezt a pár cipőt!
Szegény asszony 
Ó, hogy hálálhatnám meg?
Panov apó 
Semmiség az egész.
Mesélő 
Az öreg suszter aggódva tekintett ki az ablakon, miközben ezt gondolta:
Panov apó 
Csak nem ment el Jézus, miközben a gyerekkel foglalkoztam?
Mesélő 
Az asszony közben még egyszer megköszönte a segítséget és a gyerekkel tovább indult. Panov apó kikísérte őket az ajtóig és újra szétnézett az utcán. Egy idegen ember szólította őt meg:
Idegen 
Jó napot kívánok! Tudna nekem segíteni? A szomszéd faluba készülök a rokonaimhoz. Miközben az erdőn jöttem át, az egyik kanyarban felborult a szánom, s egy darab letörött belőle. Meg tudná-e mondani, hol találok egy mesterembert, aki segíthetne rajtam? Nem fogok a karácsonyi gyertyagyújtásra odaérni.
Panov apó 
A következő utcában lakik egy asztalos. A cégére kint lóg az üzlete felett, úgyhogy könnyen meg fogja találni.
Idegen
Köszönöm szépen. Sietek is.
Panov apó 
Lám, ő is siet, csak Jézus nem siet hozzám.
Szomszéd-asszony 
De jó, hogy itthon van, Panov apó! Segítsen rajtam! Elkezdtem begyúrni a karácsonyi süteményhez a tésztát, amikor elfogyott a cukrom. Anélkül pedig nem lesz finom! Tudna-e adni? Az ünnepek után majd megadom!
Panov apó 
Hogyne, szomszédasszony! Jöjjön csak, akad itt még két süteményre való is. Elég lesz ennyi?
Szomszéd-asszony 
Bőven. Köszönöm! /elmegy/
Panov apó 
Hanem ebben a nagy várakozásban egészen megéheztem.
Mesélő 
Így melegített magának egy kis káposztalevest és megebédelt. De a szeme állandóan az ajtón volt, s figyelte, vajon mikor jön a látogatója. S egyszercsak tényleg kopogtatnak.
Panov apó 
Biztosan Ő az! Szabad!
Mesélő 
Azonban csak egy falubeli jött.
Falubeli 
Boldog karácsonyt, Panov apó! Eljöttem a csizmáért, ugye készen van?
Panov apó 
Még tegnap megsarkaltam, de kerüljön beljebb! Ide tettem az asztalkámhoz. Tessék!
Falubeli 
Már nagyon ráfért egy kis javítás, de hát nincs pénzem újat venni. Azonban ez most egészen újjá lett varázsolva. Mennyit fizetek?
Panov apó 
Négy kopejkát.
Falubeli 
Hisz a legutóbb ötvenet fizettem!
Panov apó 
Tudom, de hadd legyen ez az én karácsonyi ajándékom! Meg aztán ezzel nem is volt annyi munka, mint a múltkorival.
Falubeli 
Az Isten fizesse meg a jóságát! Áldott karácsonyt Panov apó!
Mesélő 
A suszter egyre türelmetlenebbül várakozott, és egyre többet állt ki az ajtóba.
Szomszéd 
Adjon Isten, Panov apó! Így szeretem a karácsonyt, ha jó sok hó esik! Azt sem bánom, ha többször kell söpörni az utcát. Legalább addig is mozog az ember, nem igaz? De talán vár valakit?
Panov apó 
Tudja szomszéd, tegnap nem akárki ígérte meg, hogy eljön! Jézust várom!
Szomszéd 
Méghogy Jézust?! Talán személyesen ígérte meg, hogy eljön?! Na, nekem be kell mennem! Szegény öregember, ő is egyre többet képzelődik. Nem hiába, nem tesz jót, ha vénségére egyedül marad az ember.
Mesélő 
Panov apó azonban már nem hallotta az utolsó szavakat, mert figyelmét egy koldus kötötte le, aki szakadt ruhában közeledett felé.
Koldus 
Jó ember! Szánj meg engem! Karácsony van, a Szeretet ünnepe, mindenki az estére készülődik. Nekem pedig ma még egy falat sem volt a számban. Látod a ruhám is milyen szakadt, a cipőmön befolyik a hó, az eső.
Panov apó 
Túl sok mindent én sem tudok neked adni. Hacsaknem egy kis kenyeret meg szalonnát.
Koldus 
Ó, nagyon megköszönném azt is!
Mesélő 
Ahogy telt az idő, egyre sötétebb lett, s az emberek lassan elindultak a templomba. Panov apó azonban még mindig a vendégét várta, aki váratott magára. Az arra járók megszólították az ajtajában álldogáló apót.
Apa 
Jó estét, Panov apó! Hát újra eljött a karácsony! Megígértük a gyerekeknek, hogyha sötétedik, sétálunk egyet a faluban, megnézzük, kinek milyen fát hoztak az angyalok.
Anya 
Utána hazamegyünk, meggyújtjuk a gyertyákat, és elénekeljük a fa alatt a karácsonyi éneket.
Panov apó 
Mi is mindig így tettünk, amíg a gyerekek kicsik voltak. De mióta magam maradtam, egyedül kell gyertyát gyújtanom. Ma talán másképp lesz, remélem, megérkezik a vendégem.
Apa 
Csak nem a gyerekek jönnek el?
Panov apó 
Nem. Jézust várom. Tegnap este álmomban megígérte, hogy eljön. Egész nap vártam, de biztosan megvárja az estét, hogy még szebb legyen az együtt töltött idő.
Anya 
Hát bizony a Bibliában is az van írva, hogy este született a Megváltó egy betlehemi istállóban. Ezért nekünk is igyekeznünk kell, mielőtt teljesen besötétedik. Boldog karácsonyt!
Mesélő 
Ezen a vidéken is szokás volt, hogy napnyugta után a fiatalok házról házra jártak és énekkel köszöntötték az ott lakókat karácsony estéjén. Panov apó ablaka előtt is felcsendült a jól ismert karácsonyi dal. /lányok énekelnek/ Az öreg suszter meghatottan hallgatta, s úgy érezte, angyalok dalolnak az utcán. Majd odament az ajtóhoz, hogy még egyszer szétnézzen, nem jön-e Jézus. De az utcán már senki sem járt, csak a távolodó lányok éneke hallatszott egyre halkabban. Panov apó fáradtan ült le asztalához és elővette a Bibliát. Azonban annyira szomorú és csalódott volt, a szeme is annyira fáradt, hogy nem bírta kibetűzni a szavakat.
Panov apó 
Csak álom volt az egész! Olyan nagyon akartam hinni benne, úgy vártam, hogy eljöjjön Jézus. De úgy látszik, csak álmodtam.
Mesélő 
Hirtelen úgy tűnt, mintha valaki lett volna a szobában. Panov apó könnyein keresztül sok embert látott; ott volt az utcaseprő, az anya a gyerekével, a koldus, a fogadósné, és a szomszédok, a bajbajutott idegen, a vidám gyereksereg és a falubeliek. Mind-mind, akivel a nap folyamán találkozott, beszélt, akinek segített. Ahogy elhaladtak mellette, mindegyikük azt kérdezte tőle:
Mindenki egymás után 
Nem láttál engem, Panov apó?
Panov apó 
Ki vagy? Mond meg, kérlek, ki vagy?
Mesélő 
Aztán ugyanazt a hangot hallotta, amit előző este, bár hogy honnan jött, nem tudta volna megmondani.
Hang 
Éheztem és enni adtál. Szomjaztam és innom adtál. Jövevény voltam és befogadtál. Miközben ezeken az embereken segítettél, velem tetted ezt.
Mesélő 
Majd megint csend lett. A könnyek felszáradtak az öregember szeméből.
Panov apó 
Bizony, bizony. Mégiscsak eljött.

Áron: utcaseprő

B. Márk: koldus

Tábita: anya

István: Panov apó

Kristóf: szomszéd

Jessica: szegény asszony

Krisztián: falubeli

Andi: fogadósné

Timi: szomszéd asszony

M.Márk: apa

Beni: idegen

Aksza: mesélő

(Ádám és Bence: gyerekek)

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

ezzel készültök karácsonyra? a nevekből gondolom. Jó lesz. mi is előadtuk néhány éve itt.
jutka.