Ma az ovisokkal sétálni indultunk a Körös-partra. A cél az volt, hogy megetessük a sirályokat. Nálunk ez már téli hagyomány. Olyan jó volt. A gyerekek élvezettel dobigálták bele a kenyérdarabokat a vízbe, és csak jöttek, jöttek, jöttek a sirályok és ettek. Persze közben láttam, hogy suttyomba ők is bekaptak egy-egy falatt kenyeret, különösen a kisebbek. :) A Garasos hídról (ez egy gyalogos híd a központban) etettük őket. Visszafele indultunk, amikor az egyik kislány keservesen sírni kezdett. Kérdezem, hogy mi a baj?
- Naomi (a síró kislány): Mert félek, hogy leszakad a híd.
- Én: Dehogy szakad, hiszem mások is járnak rajta, úgy építették, hogy elbirjon minket!
- Naomi: De én már láttam olyan filmet, ahol leszakadt a híd. (közben zokogott)
- Kinga (Naomi párja): Ó, de félénk ez a Naomi! Ha bízol az Úr Jézusban, és leszakad a híd, akkor Ő átvisz a túlsó oldalra, azaz a Mennyországba! Igen!
Visszakérdeztem Kingától, hogy mit mondott, és elismételte. Először azt hittem, hogy nem hallok jól, de meggyőzött róla, hogy jól hallottam. És amíg visszaértünk az oviba, ismételgettem magamban, hogy el ne felejtsem. Mekkora igazságot mondott ez a 6 éves kislány. Az egyik edvenc énekem jutott eszembe:
"Mikor a folyóhoz érek a nap végén,
Minden bánatomat elhagyom.
Valaki fog rám várni a folyó szélén,
S átvezet engem a Jordánon.
Refrén:
Nem egyedül fogok átmenni,
Megváltóm fog engem vezetni,
A halál völgyébõl, az örök életre,
Õ fog a Jordánon átvinni.
Sokszor, mikor fáradt vagyok és bánatos,
Elhagyatva barátaimtól,
Egy gondolat vigasztal, s ez csodálatos,
Jézus vezet át a Jordánon.
Jöhet bármily kísértés, gond és fájdalom,
Jézusom soha el nem hagyom.
Õ megtartja lelkem az utolsó napon,
S átvezet engem a Jordánon.
ÁMEN
Ha már erről beszélek, akkor elmondom, hogy nem mindennapi dolog történt velem a hétvégén. Zilahon voltunk a hétvégén EMABISZ (Erdélyi Magyar Baptista Ifúsági Szövetség) választó kongresszusán. Megjegyzem, hogy jó volt. Téma: Fiatalok a törésen - Ezékiel 22: 30 "Kerestem köztük valakit, aki építené a falat, és odaállana a résre színem elé az országért, hogy ne pusztítsam el, de nem találtam." A választás eredménye a következő: EMABISZ elnök: Szabó László Lp.; EMABISZ titkár: Deák Zsolt; EMABISZ gazdasági titkár: Bántó Zoltán.
Hazafelé jövet volt egy balesetünk, egy elég nagy sebességgel jövő autó nekiment a mögöttünk jövő Mercédesznek, és az nekünk csapódott. A csoda, hogy az ütközés ellenére se nekünk, se az autónknak semmi baja nem lett. Viszont a másik kettő... épp ma jutott eszembe, hogy dokumentálnom kellett volna az esetet, de eszembe sem jutott, hogy lefényképezzem. Az Opelnek az eleje tört össze csúnyán, még a légzsákjai is kinyiltak, a Mercédesznek pedig a hátulja tört össze. Én a fejemet ütöttem meg, és még az, aki a másik szélén ült hátul. Hála az Úrnak, hogy nem lett komoly bajunk.
Miután megláttam a két autót, és aztán azt, hogy a miénknek semmmi baja, az ütközés ellenére, eszembe jutott az ige a Zsoltár 91-ből: "megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon..."
Én hiszem azt, hogy Isten Angyala oda állt közénk és a Mercédesz közzé. Amikor a mennybe leszek szeretném ezt visszanézni a mennyei kameraállásból. Mostanában annyiszor eszembe jutott, hogy milyen jó lenne már menni haza az Úrhoz. Tegnap világossá vált előttem, hogy maradnom kell még. Hogy mi a terve az Úrnak velem, nem tudom, azt viszont tudom, hogy jó terve van velem. Engedelmeskedni akarok, és menni tovább... a törésre állni és építeni a falat... bloggot írni, hogy bátorítson másokat az, amit én is Istentől kaptam... szeretni azokat, akiket Isten mellém adott... tanítani a gyermekeket, és tanulni tőlük, mint ahogy ma is tanultam Kingától... és beszélni nekik Istenről, Jézus Krisztusról, minden élethelyzetben, ami csak adódik a nap folyamán.
Köszönöm, hogy olvassátok ezeket a gondolatokat, és Áldjon meg a Mindenható Mennyei Atyánk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése