„Nincs királyuk a sáskáknak, mégis rendezetten vonulnak mindnyájan.” (Példabeszédek 30:27)
A bibliai időkben az emberek jobban féltek a sáskarajok felhőitől, mint ellenségeik egyesített haderőitől. A sáskarajok szó szerint el tudták sötétíteni a napot, felemészteni minden láthatót, és elpusztítani egy országot. Megállíthatatlanok voltak! Mi a sáskák üzenete?
1) Ne add fel, a győzelem egészen bizonyos! A sáska nem nagy, de bátor! Ha nem jut be az ajtón, bemegy az ablakon. Ha nem jut be az ablakon át, akkor az ereszcsatornán mászik le, és előbukkan a veranda alól. De soha nem adja fel. Tehát imádkozz tovább, higgy tovább, küzdj tovább – biztos a győzelmed. „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” (Róma 8:31). Lelkipásztor, száz „sáska” többet tud tenni azért, hogy a települést megnyerje Krisztusnak, mint ezernyi padban ülő.
2) Egyedül nem megy, de együtt képesek vagyunk rá! A sáskák csapatban dolgoznak. Vannak, akiknek problémát jelent másokat beengedni az életükbe. A félelem, a bizonytalanság vagy a büszkeség miatt nem akarunk senkivel sem beszélni, vagy megnyílni mások előtt, és beismerni, hogy szükségünk van valamire. Ahhoz, hogy elvégezd a küldetésedet, a megfelelő emberekkel kell körbevenned magad. Gyenge, megelégedett, laza, középszerű emberekkel nem tudsz futni. Nem, neked olyan emberekre van szükséged, akikben vágy van az élet után, és éheznek Istenre. Isten országában a matematika másképp működik: „Egy szembe tud szállni ezerrel, kettő pedig el tud űzni tízezret” (ld. 5Mózes 32:30). „Ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám” (Máté 18:19).
csütörtök, október 08, 2009
szerda, október 07, 2009
A hűségről
szólt a mai ifi. Olyan jó volt ezt hallani. És mérlegre tettem az életem, hogy melyek azok a dolgok az életemben, ahol olyan könnyen elbukom. Kértem és kérem az Úr segítségét, hogy óvjon, hogy semmi sem legyen kecsegtetőbb vagy fontosabb az életemben, mint Ő. Ez az ének jutott eszembe:
Lord, I come before Your throne of grace
I find rest in Your presence,
And fullness of Joy
In worship and wonder,
I behold Your face
Singing what a faithful God have I
What a faithful God have I
What a faithful God
What a faithful God have I
Faithful in every way
Lord of mercy, You have heard my cry
Through the strom Youre the beacon
My song in the night
In the shelter of Your wings
Hear my hearts reply,
Singing what a faithful God have I
Lord, all soverign
Granting peace from heaven
Let me comfort those who suffer
With the comfort You have given
I will tell of Your great love
For as long as I live
Singing what a faithful God have I
Kényszerek irányítanak, vagy a rangsor?
„…és gyötörni fogja a Felségesnek a szentjeit” (Dániel 7:25)
Egy napon egy hernyó találkozott egy barátjával a pszichiáter rendelőjében, és megkérdezte: „Te most jössz vagy mész?” A barátja így felelt: „Ha ezt tudnám, nem lennék itt!” A sátán célja az, hogy addig gyötörjön, amíg már nem tudod, hogy jössz vagy mész! Ezt úgy teszi, hogy megterhel olyan dolgokkal, amelyek nem feltétlenül bűnök, de fizikailag és érzelmileg kimerítenek. Dániel azt mondja, hogy az utolsó napokban az ellenség „kimeríti a szenteket”. Ha kételkedsz ebben, nézd csak meg, mekkora nyomással nézel szembe naponta: munka, anyagiak, gyülekezeti kötelezettségek és család. Nem csoda, ha kikészülsz!
A Biblia azt mondja: „tegyünk le minden ránk nehezedő terhet… és… fussuk meg az előttünk levő pályát” (Zsidók 12:1). Tudnod kell, hogy mit vegyél fel, és mit tegyél le – ez a te dolgod, nem Istené.
Állíts fel fontossági sorrendet, és követeld meg magadtól, hogy aszerint élj! Senki sem szentelte magát jobban Isten munkájára, mint Jézus, de még neki is szüksége volt az Atyával egyedül töltött időre. Az újszövetségi gyülekezeti vezetők számára az egyik legfontosabb dolog az volt, hogy Isten Igéjének és az imádkozásnak szentelték magukat. Hogyan? Úgy, hogy másokat bíztak meg az adminisztratív terhek kezelésével (ld. ApCsel 6).
Tanuld meg a) mit kell letenni; d) mit kell másra átruházni; c) mi az, amit fel sem kell venni. És nem tudod elintézni annyival, hogy azt mondod: „nincs időm”. Mindenki ugyanazt a huszonnégy órát kapja, hogy vagy a kényszernek, vagy a fontossági sorrendjének megfelelően cselekedjen. Döntsd el, mi az, amit csak átmenetileg kell félre tenni, és mi az, amitől végleg meg kell szabadulni valami jobb érdekében. Ne bonyolódj bele annyira Isten munkájába, hogy elhanyagold a munka mögött álló Istent!
Egy napon egy hernyó találkozott egy barátjával a pszichiáter rendelőjében, és megkérdezte: „Te most jössz vagy mész?” A barátja így felelt: „Ha ezt tudnám, nem lennék itt!” A sátán célja az, hogy addig gyötörjön, amíg már nem tudod, hogy jössz vagy mész! Ezt úgy teszi, hogy megterhel olyan dolgokkal, amelyek nem feltétlenül bűnök, de fizikailag és érzelmileg kimerítenek. Dániel azt mondja, hogy az utolsó napokban az ellenség „kimeríti a szenteket”. Ha kételkedsz ebben, nézd csak meg, mekkora nyomással nézel szembe naponta: munka, anyagiak, gyülekezeti kötelezettségek és család. Nem csoda, ha kikészülsz!
A Biblia azt mondja: „tegyünk le minden ránk nehezedő terhet… és… fussuk meg az előttünk levő pályát” (Zsidók 12:1). Tudnod kell, hogy mit vegyél fel, és mit tegyél le – ez a te dolgod, nem Istené.
Állíts fel fontossági sorrendet, és követeld meg magadtól, hogy aszerint élj! Senki sem szentelte magát jobban Isten munkájára, mint Jézus, de még neki is szüksége volt az Atyával egyedül töltött időre. Az újszövetségi gyülekezeti vezetők számára az egyik legfontosabb dolog az volt, hogy Isten Igéjének és az imádkozásnak szentelték magukat. Hogyan? Úgy, hogy másokat bíztak meg az adminisztratív terhek kezelésével (ld. ApCsel 6).
Tanuld meg a) mit kell letenni; d) mit kell másra átruházni; c) mi az, amit fel sem kell venni. És nem tudod elintézni annyival, hogy azt mondod: „nincs időm”. Mindenki ugyanazt a huszonnégy órát kapja, hogy vagy a kényszernek, vagy a fontossági sorrendjének megfelelően cselekedjen. Döntsd el, mi az, amit csak átmenetileg kell félre tenni, és mi az, amitől végleg meg kell szabadulni valami jobb érdekében. Ne bonyolódj bele annyira Isten munkájába, hogy elhanyagold a munka mögött álló Istent!
kedd, október 06, 2009
A napokban készítettem ezeket a videókat...
Az énekes kérésére elkészítettem ennek a 3 éneknek a videóját...
Hangyák
„Nem erős a hangyák népe, mégis beszerzik nyáron az eledelüket.” (Példabeszédek 30:25)
A hangya üzenete ez: „készülj fel!”. Ő akkor készül fel a télre, amikor még tart a nyár. Ez azért van, mert:
1) Szeme a jövőt fürkészi. Nem tudod meg nem történtté tenni a múltat, de ha hagyod, akkor a múltad tönkretehet téged. A lehetőségeid nyara gyorsan elmúlik. A tél eljön, akár fel vagy rá készülve, akár nem. Emlékszel Krisztus példázatára, amelyben az öt balga szűznek nem volt olaj a lámpásában, és nem engedték be őket a menyegzőre? Ha nem állsz készen, amikor eljön a te időd, akkor elszalasztod a lehetőséget.
2) Képes arra, hogy elhalassza az élvezetet. Ha nincs türelmed várni, akkor elmulasztod vagy tönkreteszed azt, amit Isten tervezett számodra. A hangya fogja a nyáron meglévő forrásait, és elteszi azokat a télre. Netalán odajön valaki más, hogy megtegye ezt helyette? Nem. Vannak ragadozók, amelyek lehetőséget keresnek arra, hogy ellopják, amit megszerzett? Igen. De ő annyira arra koncentrál, ahová el akar jutni, hogy nincs ideje amiatt aggódni, ahol most van.
3) Önmagánál nagyobb ügyet szolgál. Láttál már valaha hangyát munka közben? Belemélyeszti csáprágóit egy olyan kenyérmorzsába, amely háromszor akkora, mint ő maga, és elvonszolja oda, ahová ő próbál eljutni. Talán azt mondod: „Ez túl nehéz nekem, nem tudom egyedül cipelni”. Nem is kell! Olvasd csak el: „Dicsőség Istennek, aki az ő hatalmas erejével bennünk munkálkodva sokkal többre képes, mint amennyit mi valaha is kérni mertünk vagy akár csak megálmodni tudtunk” (Efézus 3:20 TLB).
hétfő, október 05, 2009
A győzelmes élet
„Bátran fölmehetünk és elfoglalhatjuk, mert meg tudunk birkózni vele.” (4Mózes 13:30)
A 12 kém, akiket Mózes az Ígéret Földjére küldött, mind ugyanazt látta. De tíz közülük visszatérve ezt mondta: „…erős nép lakik azon a földön, a városok erődítményei igen nagyok… olyannak láttuk magunkat, mint a sáskák” (4Mózes 13:28,33). Ezzel olyan pánikot okoztak, hogy az emberek meg akarták kövezni Mózest, új vezetőt akartak választani, és vissza akartak menni az egyiptomi rabszolgaságba. Hihetetlen!
De Káléb nem! Benne „más lélek” volt (4Mózes 14:24). Hallgasd csak: „Bátran fölmehetünk és elfoglalhatjuk, mert meg tudunk birkózni vele” (4Mózes 13:30). Évekkel később, amikor Józsué felosztotta az Ígéret Földjét a törzsek között, Káléb előlépve így szólt: „Most, éppen ma vagyok nyolcvanöt esztendős… Amilyen akkor volt az erőm, olyan az erőm most is… Most azért add nekem azt a hegyvidéket, amit megígért nekem az Úr… [Azután] Józsué megáldotta őt, és örökségül adta Hebrónt Kálébnak, Jefunne fiának (Józsué 14:10-13).
Káléb győzelmes életet élt, mert: a) emlékezett Isten ígéreteire és azok szerint cselekedett; b) volt bátorsága vállalni a népszerűtlenséget; c) nem volt hajlandó feladni, amikor nagy volt rajta a nyomás; d) lehetőségeket látott akkor, amikor mások csak problémákat; e) frissen tartotta gondolkodását akkor is, amikor a teste már öreg volt. Vajon téged ez jellemez?
Figyelj: „Mert az Úr szemei áttekintik az egész földet, és ő megmutatja erejét azoknak, akik tiszta szívvel az övéi” (2Krónika 16:9). Amikor egy újabb évvel nézel szembe, Isten meg akarja mutatni neked, hogy mit tud elvégezni benned, érted, veled és általad! Megengeded neki?
A 12 kém, akiket Mózes az Ígéret Földjére küldött, mind ugyanazt látta. De tíz közülük visszatérve ezt mondta: „…erős nép lakik azon a földön, a városok erődítményei igen nagyok… olyannak láttuk magunkat, mint a sáskák” (4Mózes 13:28,33). Ezzel olyan pánikot okoztak, hogy az emberek meg akarták kövezni Mózest, új vezetőt akartak választani, és vissza akartak menni az egyiptomi rabszolgaságba. Hihetetlen!
De Káléb nem! Benne „más lélek” volt (4Mózes 14:24). Hallgasd csak: „Bátran fölmehetünk és elfoglalhatjuk, mert meg tudunk birkózni vele” (4Mózes 13:30). Évekkel később, amikor Józsué felosztotta az Ígéret Földjét a törzsek között, Káléb előlépve így szólt: „Most, éppen ma vagyok nyolcvanöt esztendős… Amilyen akkor volt az erőm, olyan az erőm most is… Most azért add nekem azt a hegyvidéket, amit megígért nekem az Úr… [Azután] Józsué megáldotta őt, és örökségül adta Hebrónt Kálébnak, Jefunne fiának (Józsué 14:10-13).
Káléb győzelmes életet élt, mert: a) emlékezett Isten ígéreteire és azok szerint cselekedett; b) volt bátorsága vállalni a népszerűtlenséget; c) nem volt hajlandó feladni, amikor nagy volt rajta a nyomás; d) lehetőségeket látott akkor, amikor mások csak problémákat; e) frissen tartotta gondolkodását akkor is, amikor a teste már öreg volt. Vajon téged ez jellemez?
Figyelj: „Mert az Úr szemei áttekintik az egész földet, és ő megmutatja erejét azoknak, akik tiszta szívvel az övéi” (2Krónika 16:9). Amikor egy újabb évvel nézel szembe, Isten meg akarja mutatni neked, hogy mit tud elvégezni benned, érted, veled és általad! Megengeded neki?
vasárnap, október 04, 2009
Próbálj imádkozni érte!
„éjjel éneket ad számba…” (Zsoltárok 42:9)
Semmi sem jelent olyan táptalajt az imádságnak, mint a valódi szükség. Krízishelyzetben még azok is imádkoznak titkon, akik azt mondják, hogy nem hisznek Istenben. Ez annak beismerése, hogy vannak bizonyos dolgok, amiket mi magunk nem tudunk megoldani. Dávid azt mondta: „éjjel éneket ad számba az Úr; imádságot életem Istenéhez”. Némelyik ima éjféli segélykiáltás, egyedül Isten füleinek szánva; a félelem túl mély, és az érzelmek túlságosan személyesek; nem akarjuk, hogy mások is legyenek körülöttünk, amikor azok a belső érzések felszínre kerülnek. Az imádságban „minden gondunkat őreá vetjük, mert neki gondja van ránk” (ld. 1Péter 5:7), és mivel tudjuk, hogy Ő majd kézbe veszi az ügyünket.
Egyszer egy anya látta, hogy a fia berohan a házba vérző kezét szorongatva. „Hadd nézzem!” – szólt az anya. A kisfiú hátrálni kezdett, és azt ordította: „Nem, mert fájni fog!” Amikor végre kinyitotta a kezét, egy nagy sérülés helyett csak egy kicsi, de erősen vérző horzsolást látott az anya. Meglepődött azon, hogy a kisfiú mekkora jelenetet rendezett, és közben ráébredt arra, hogy ő maga ugyanazt tette Isten felé. Amikor a férje elhagyta őt, olyan nagy volt a fájdalma, hogy nem volt hajlandó imádkozni. Isten újra és újra szólt hozzá: „Hadd segítsek!” de ő ökölbe szorította a kezét, és azt mondta: „Nem, mert fájni fog!” Amint rájött erre, átadta fájdalmát Istennek, és ezzel kezdetét vette a gyógyulása. Catherine Marshall „a lemondás imádságának” nevezi ezt, ami azt jelenti, hogy átadod a helyzetet Istennek, teljesen leveszed róla a kezed, többé nem vagy hajlandó beszélni róla, és bízol Abban, aki „mindent javadra munkál” (ld. Róma 8:28). Ezért teszi lehetővé számodra az imádság, hogy felhagyj a küszködéssel, és békességed legyen a helyzet felől.
Semmi sem jelent olyan táptalajt az imádságnak, mint a valódi szükség. Krízishelyzetben még azok is imádkoznak titkon, akik azt mondják, hogy nem hisznek Istenben. Ez annak beismerése, hogy vannak bizonyos dolgok, amiket mi magunk nem tudunk megoldani. Dávid azt mondta: „éjjel éneket ad számba az Úr; imádságot életem Istenéhez”. Némelyik ima éjféli segélykiáltás, egyedül Isten füleinek szánva; a félelem túl mély, és az érzelmek túlságosan személyesek; nem akarjuk, hogy mások is legyenek körülöttünk, amikor azok a belső érzések felszínre kerülnek. Az imádságban „minden gondunkat őreá vetjük, mert neki gondja van ránk” (ld. 1Péter 5:7), és mivel tudjuk, hogy Ő majd kézbe veszi az ügyünket.
Egyszer egy anya látta, hogy a fia berohan a házba vérző kezét szorongatva. „Hadd nézzem!” – szólt az anya. A kisfiú hátrálni kezdett, és azt ordította: „Nem, mert fájni fog!” Amikor végre kinyitotta a kezét, egy nagy sérülés helyett csak egy kicsi, de erősen vérző horzsolást látott az anya. Meglepődött azon, hogy a kisfiú mekkora jelenetet rendezett, és közben ráébredt arra, hogy ő maga ugyanazt tette Isten felé. Amikor a férje elhagyta őt, olyan nagy volt a fájdalma, hogy nem volt hajlandó imádkozni. Isten újra és újra szólt hozzá: „Hadd segítsek!” de ő ökölbe szorította a kezét, és azt mondta: „Nem, mert fájni fog!” Amint rájött erre, átadta fájdalmát Istennek, és ezzel kezdetét vette a gyógyulása. Catherine Marshall „a lemondás imádságának” nevezi ezt, ami azt jelenti, hogy átadod a helyzetet Istennek, teljesen leveszed róla a kezed, többé nem vagy hajlandó beszélni róla, és bízol Abban, aki „mindent javadra munkál” (ld. Róma 8:28). Ezért teszi lehetővé számodra az imádság, hogy felhagyj a küszködéssel, és békességed legyen a helyzet felől.
szombat, október 03, 2009
Vedd kezedbe az életed!
„Ne hagyjátok, hogy a világ a maga présformájába szorítson!” (Róm 12:2 PHP)
Úgy érzed, hogy már nincs a kezedben az életed irányítása? Mintha az élet irányítana téged, ahelyett, hogy te irányítanád azt? Ez azért van, mert a vezető melletti ülésen ülsz – emberekhez, eseményekhez és körülményekhez igazodsz. Ők vannak a vezetőülésen, nem te. Nem csoda, hogy a frusztráltságod foka magas, az elégedettségedé pedig alacsony. „Ne hagyjátok, hogy a világ a maga présformájába szorítson!” (Róm 12:2 PHP) Ha érzed ezt a nyomást, két lehetőséged van:
1) Továbbra is alakulsz, vagy alakítóvá válsz. Vagy azt választod, hogy maradsz a vezető melletti ülésen, vagy a volán mögé pattansz. A Biblia azt mondja: „Ne igazodjatok e világhoz!” (Róm 12:2). Inkább alakulj át azzá a kezdeményező, hit-központú emberré, akinek Isten szánt!
2) Vedd kezedbe az életed irányítását „értelmed megújulásával”! Ahelyett, hogy azzal küszködnél, hogy megváltoztasd magad körül az embereket és a körülményeket, változtass azon, ahogy gondolkodsz, és amit magadnak mondasz. Az „értelem megújítása” kifejezés az eredeti görögben azt jelenti, hogy „gondolataidat Isten gondolataihoz igazítod”. Hagyj fel azokkal az önsanyargató gondolatokkal, amelyek azt mondják: „te nem vagy…, te nem tudod, és soha nem is leszel képes rá”. Isten azt mondja: „Te az vagy, meg tudod csinálni, egészen biztosan képes leszel rá” az Ő benned lakozó ereje által! János azt írja: „az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk” (1János 5:4). Fordulj Isten Igéjéhez! Fedezd fel, hogy mit mond azokról a dolgokról, amelyek téged megfélemlítenek és irányítanak, és számolj le velük! A Mai Ige számodra ez: „Ne félj… mert én vagyok Istened! Megerősítlek… támogatlak” (Ézsaiás 41:10). Igazítsd gondolataidat Isten gondolataihoz! Ülj a vezetőülésbe, és vedd kezedbe az életed!
Úgy érzed, hogy már nincs a kezedben az életed irányítása? Mintha az élet irányítana téged, ahelyett, hogy te irányítanád azt? Ez azért van, mert a vezető melletti ülésen ülsz – emberekhez, eseményekhez és körülményekhez igazodsz. Ők vannak a vezetőülésen, nem te. Nem csoda, hogy a frusztráltságod foka magas, az elégedettségedé pedig alacsony. „Ne hagyjátok, hogy a világ a maga présformájába szorítson!” (Róm 12:2 PHP) Ha érzed ezt a nyomást, két lehetőséged van:
1) Továbbra is alakulsz, vagy alakítóvá válsz. Vagy azt választod, hogy maradsz a vezető melletti ülésen, vagy a volán mögé pattansz. A Biblia azt mondja: „Ne igazodjatok e világhoz!” (Róm 12:2). Inkább alakulj át azzá a kezdeményező, hit-központú emberré, akinek Isten szánt!
2) Vedd kezedbe az életed irányítását „értelmed megújulásával”! Ahelyett, hogy azzal küszködnél, hogy megváltoztasd magad körül az embereket és a körülményeket, változtass azon, ahogy gondolkodsz, és amit magadnak mondasz. Az „értelem megújítása” kifejezés az eredeti görögben azt jelenti, hogy „gondolataidat Isten gondolataihoz igazítod”. Hagyj fel azokkal az önsanyargató gondolatokkal, amelyek azt mondják: „te nem vagy…, te nem tudod, és soha nem is leszel képes rá”. Isten azt mondja: „Te az vagy, meg tudod csinálni, egészen biztosan képes leszel rá” az Ő benned lakozó ereje által! János azt írja: „az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk” (1János 5:4). Fordulj Isten Igéjéhez! Fedezd fel, hogy mit mond azokról a dolgokról, amelyek téged megfélemlítenek és irányítanak, és számolj le velük! A Mai Ige számodra ez: „Ne félj… mert én vagyok Istened! Megerősítlek… támogatlak” (Ézsaiás 41:10). Igazítsd gondolataidat Isten gondolataihoz! Ülj a vezetőülésbe, és vedd kezedbe az életed!
péntek, október 02, 2009
Egyszerre csak egy nap
„Ne aggódjatok tehát a holnapért!” (Máté 6:34)
Max Lucado azt mondja: „Az aggodalom olyan az örömnek, mint a porszívó a piszoknak; ennyi erővel azt is megteheted, hogy egy öröm-elszívóhoz csatlakoztatod a szíved, és megnyomod a gombot”. Jézus azt mondta: „Ne aggódjatok tehát a holnapért… Isten segít majd boldogulni, amikor eljön az ideje, bármilyen nehézség támad is” (Máté 6:34 TM). Amikor úgy néz ki, hogy sok minden darabjaira esik szét, Pál emlékeztet bennünket: „életünk minden részletéből… valami jó bontakozik ki” (Róma 8:28 TM). Amikor úgy tűnik, hogy az egész világ megőrült, ne felejtsd el, hogy Isten „előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn” (Kolossé 1:17). Amikor az aggodalom azt suttogja: „Isten nem tudja, hogy mire van szükséged”, emlékezz rá, hogy Isten megígérte: „be fogja tölteni minden szükségeteket” (Filippi 4:19).
Jézus így tanított minket imádkozni: „mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma”. Nem fogod megkapni a bölcsességet vagy az anyagi forrásokat a holnapi problémák kezeléséhez, amíg nincs szükséged rájuk. Ha „bizalommal járulunk a kegyelem trónusához… kegyelmet fogunk találni, amely a megfelelő időben lesz a segítségünkre” (Zsidók 4:16 GWT).
Több mint egy évszázaddal ezelőtt Charles Spurgeon azt mondta: „A mára elegendő az, amit élvezni tudunk. Nem ehetünk, ihatunk vagy viselhetünk többet, mint a mai napra szóló élelem- és ruha-ellátmány. A fölösleg mindig a raktározás gondjával jár, és azzal az aggodalommal, hogy ellophatják. Egy bot segítség a vándornak, de egy kötegnyi bot súlyos teher. Az „elég” jóformán lakoma, és nagyobb élvezetet nyújt, mint a falánk dúskálás. Az „eleget” kellene elvárnunk, a többre áhítozás hálátlanság. Amikor Atyánk nem ad többet, elégedj meg a napi adaggal!”
Max Lucado azt mondja: „Az aggodalom olyan az örömnek, mint a porszívó a piszoknak; ennyi erővel azt is megteheted, hogy egy öröm-elszívóhoz csatlakoztatod a szíved, és megnyomod a gombot”. Jézus azt mondta: „Ne aggódjatok tehát a holnapért… Isten segít majd boldogulni, amikor eljön az ideje, bármilyen nehézség támad is” (Máté 6:34 TM). Amikor úgy néz ki, hogy sok minden darabjaira esik szét, Pál emlékeztet bennünket: „életünk minden részletéből… valami jó bontakozik ki” (Róma 8:28 TM). Amikor úgy tűnik, hogy az egész világ megőrült, ne felejtsd el, hogy Isten „előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn” (Kolossé 1:17). Amikor az aggodalom azt suttogja: „Isten nem tudja, hogy mire van szükséged”, emlékezz rá, hogy Isten megígérte: „be fogja tölteni minden szükségeteket” (Filippi 4:19).
Jézus így tanított minket imádkozni: „mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma”. Nem fogod megkapni a bölcsességet vagy az anyagi forrásokat a holnapi problémák kezeléséhez, amíg nincs szükséged rájuk. Ha „bizalommal járulunk a kegyelem trónusához… kegyelmet fogunk találni, amely a megfelelő időben lesz a segítségünkre” (Zsidók 4:16 GWT).
Több mint egy évszázaddal ezelőtt Charles Spurgeon azt mondta: „A mára elegendő az, amit élvezni tudunk. Nem ehetünk, ihatunk vagy viselhetünk többet, mint a mai napra szóló élelem- és ruha-ellátmány. A fölösleg mindig a raktározás gondjával jár, és azzal az aggodalommal, hogy ellophatják. Egy bot segítség a vándornak, de egy kötegnyi bot súlyos teher. Az „elég” jóformán lakoma, és nagyobb élvezetet nyújt, mint a falánk dúskálás. Az „eleget” kellene elvárnunk, a többre áhítozás hálátlanság. Amikor Atyánk nem ad többet, elégedj meg a napi adaggal!”
csütörtök, október 01, 2009
Meglátni Jézust a nyomorultban
„Velem tettétek meg.” (Máté 25:40)
Egy lelkész Philadelphiában (Egyesült Államok), a Chestnut úton észrevett egy hajléktalant, aki épp feléje tartott. Koszos volt, és a szakállára rothadt ételmaradékok voltak ragadva. Egy kávéspoharat tartott a kezében, aminek a pereme mocskos volt. Ahogy imbolyogva közeledett a lelkészhez, a csöves felkiáltott: „Hé, uram! Kér a kávémból?” A lelkész igazából nem akart kávét inni, de arra gondolt, mégis az lenne a helyes, ha elfogadná, ezért azt mondta: „Hogyne, kérek egy kortyot”. Amikor visszanyújtotta a poharat, megjegyezte: „Maga igazán nagylelkű, hogy elajándékozza a kávéját.” A züllött férfi ránézett, és így válaszolt: „Tudja, ma különösen finom volt, és arra gondoltam, ha Isten ilyen jóval ajándékoz meg, akkor azt meg kell osztanom valakivel.”
A lelkipásztor így folytatja a történetet: „Arra gondoltam, hogy most jól csőbe húztak, és ez öt dolláromba fog kerülni. Ezért aztán megkérdeztem: ’Van valami, amivel viszonozhatnám?’ A férfi így válaszolt: ’Igen, megölelhet!’ (Az igazat megvallva, inkább az öt dolláros alternatívában reménykedtem!) Átkarolt, és hirtelen ráébredtem, hogy nem fog elengedni! A járókelők csak bámultak rám. Ott álltam a lelkészi ruhámban, és ezt a mocskos csavargót ölelgettem. Szörnyen zavarban voltam. Aztán lassan-lassan a zavar megilletődöttséggé változott. Hallottam, ahogy egy messzi idők távolából szóló hang visszhangzik felém: ’Éhes voltam. Megetettél? Mezítelen voltam. Felruháztál? Beteg voltam. Gondoskodtál rólam? Én voltam a csöves, akivel a Chestnut Street-en találkoztál… Megöleltél? Mert ha megtetted… velem tetted meg’.”
Egy lelkész Philadelphiában (Egyesült Államok), a Chestnut úton észrevett egy hajléktalant, aki épp feléje tartott. Koszos volt, és a szakállára rothadt ételmaradékok voltak ragadva. Egy kávéspoharat tartott a kezében, aminek a pereme mocskos volt. Ahogy imbolyogva közeledett a lelkészhez, a csöves felkiáltott: „Hé, uram! Kér a kávémból?” A lelkész igazából nem akart kávét inni, de arra gondolt, mégis az lenne a helyes, ha elfogadná, ezért azt mondta: „Hogyne, kérek egy kortyot”. Amikor visszanyújtotta a poharat, megjegyezte: „Maga igazán nagylelkű, hogy elajándékozza a kávéját.” A züllött férfi ránézett, és így válaszolt: „Tudja, ma különösen finom volt, és arra gondoltam, ha Isten ilyen jóval ajándékoz meg, akkor azt meg kell osztanom valakivel.”
A lelkipásztor így folytatja a történetet: „Arra gondoltam, hogy most jól csőbe húztak, és ez öt dolláromba fog kerülni. Ezért aztán megkérdeztem: ’Van valami, amivel viszonozhatnám?’ A férfi így válaszolt: ’Igen, megölelhet!’ (Az igazat megvallva, inkább az öt dolláros alternatívában reménykedtem!) Átkarolt, és hirtelen ráébredtem, hogy nem fog elengedni! A járókelők csak bámultak rám. Ott álltam a lelkészi ruhámban, és ezt a mocskos csavargót ölelgettem. Szörnyen zavarban voltam. Aztán lassan-lassan a zavar megilletődöttséggé változott. Hallottam, ahogy egy messzi idők távolából szóló hang visszhangzik felém: ’Éhes voltam. Megetettél? Mezítelen voltam. Felruháztál? Beteg voltam. Gondoskodtál rólam? Én voltam a csöves, akivel a Chestnut Street-en találkoztál… Megöleltél? Mert ha megtetted… velem tetted meg’.”
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)