Egy előrehozott karácsonyi ajándék (minden kedves olvasómnak)

Csendes nap Kerek-erdőben

Havazott. A szürke Kerek-erdőt fehérbe öltöztette. Hej, hogy örültek ennek az állat csemeték! De leginkább annak örültek, hogy az állat iskolában és óvodában vakáció volt. Szerettek ők iskolába és óvodába járni, de a szünidőnek ki ne örülne?! A hónak még inkább örültek. Hamar elő is kerültek a fakéregből készült sítalpak és szánkók. Már korán reggel ott nyüzsögtek a Nagy Tisztás melletti dombon.
- Juhééééééééééé!
- Ez nagyon jóóóóó!
- Hahóóóóóóóó! – így kiáltoztak, miközben lesiklottak a domboldalon.
Mindenki boldog volt, csak Sün Samu bukdácsolt a nagy hóban a sítalpakkal. Neki nem sikerült sehogy sem a lesiklás. Újra és újra lebukfencezett a domboldalon. A baj csak akkor volt, amikor az egyik bukfencezés után teljesen befedte a hó, és Nyuszó már siklott is utána, de ő is elesett, egyenesen a hóval befedett Samun landolt. Azonnal felpattant és kiabálva rohant le a dombról, mert Samu tüskéi összeszurkálták a testét. A többiek hangosan nevettek a fel-alá rohangáló Nyuszón. A vidámságnak estig nem lett vége. Így telt egyik nap a másik után. Közeledtek a téli ünnepek. Mindenki izgatottan készülődött, csak az állat csemeték nem törődtek semmivel, csak a reggeltől estig tartó mókán és szórakozáson, ezért egyre több lett a vita a szülők és kicsinyeik között.
- Ez így nem mehet tovább! – mondta nagy bölcsen Bagoly Bé. – Ki kell találnunk valamit.
Az állatok összedugták a fejüket és egy nagyon okos dolgot találtak ki. Már csak egy hét volt karácsonyig, ezért minden napot elneveztek. Amikor az állat csemeték meghallották az ötletet, nagyon tetszett nekik, csak Nyuszó húzta jobbra-balra a bajuszát, ezzel mutatta ki nemtetszését.
Az első nap volt a SEGÍTŐ NAP. Volt, aki otthon segített a házimunkában, voltak olyan állatok, akik másoknak segítettek elkészülni a házimunkával az ünnepekre.
A második nap a FINOMSÁG NAPja volt. Ez a nap Nyuszónak is jobban tetszett, örömmel segített Nyúl mamának a répatorta elkészítésében. Mókusék mogyorótortát készítettek, Mackóék barlangjából pedig mézes pogácsa illat kecsegtette az arra járókat.
A harmadik nap AJÁNDÉK NAP volt. Az állatok apró meglepetéseket készítettek, és megajándékozták vele egymást. Nagy volt az öröm minden otthonban. Hód mama egy kötőtűt kapott ajándékba, amit Hód Harold fenyőfából faragott. Nagyon megörült Hód mama az ajándéknak, mert a régi kötőtű eltört.
- Lesz amivel sálat kössek a Hód apróságoknak – örvendezett Hód mama.
A negyedik nap FENYŐ NAP volt. Minden családból a nagyobbak az apákkal már korán reggel útnak indultak a magas fenyves felé, ott kiválasztották a legmegfelelőbb fenyő csemetét, és boldogan vitték haza.
Az ötödik nap az ÉNEK NAPja volt. Aki azon a napon Kerek-erdőben járt, úgy érezte, mintha egy elvarázsolt erdőben járt volna. Minden odúból, üregből, barlangból és bozótból szállt a szebbnél-szebb ének az ég felé. Nyuszó épp kedvenc énekét dudorászta, amikor meglátogatta barátját, Hód Haroldot.
- „Mondd, el a hegyek ormán,
A boldog hírtől zengjen a vidék...”
A hatodik nap a JÁTÉK NAP volt. A nagyok a kicsinyeikkel együtt játszottak. Voltak akik a meleg kandalló mellett társasjátékkal játszottak, míg mások a domboldalon szánkóztak, és síeltek.
- Ez ám a móka! – kiáltotta el magát Bagoly Bé! – Így sokkal élvezetesebb, ha minden ház körüli tennivaló elkészült az ünnepre. – A nagyok helyeslően bólogattak, nem törődtek azzal sem, ha néha-néha belehuppantak a hóba.
Az utolsó napot várták a legjobban az állat csemeték, mert el sem tudták képzelni, hogy az milyen is lesz.
Eljött a hetedik nap reggelje. Minden otthon ragyogott már a tisztaságtól. Az asztalon a finom étel illata csiklandozta a kicsinyek orrát. Nyúl mama a kötényét is levette és a legszebb ruháját vette fel. Az asztal köré ültek.
Ez volt a CSENDES NAP. Kerek-erdő maga volt a csend és a béke. Csak bent a kandallókban duruzsolt a tűz, miközben mindenki csendben és figyelmesen hallgatta, a karácsonyi történetet.

A song...

Tanítható vagy?

„…a bölcs pedig hallgat a tanácsra.” (Példabeszédek 12:15)

Mindent, amit tudunk, valaki mástól tanultuk, beleértve azt is, amit magunknak tulajdonítunk! Lehet, hogy számunkra új, de attól még nem új.
Észak-Karolina kormányzója egyszer Thomas Edison kreativitását és zsenialitását dicsérte. „ Én nem vagyok egy nagy feltaláló” – szabadkozott Edison – „De hiszen több mint 1000 szabadalmat nyújtott be” – mondta a kormányzó. „Igen, de csak egyetlen találmány az, amiről azt állíthatom, hogy teljesen eredeti: a fonográf” – felelte Edison. „Sajnos nem értem” – jegyezte meg a kormányzó. „Nos” – magyarázta Edison – „én egy szörnyen jó szivacs vagyok. Magamba szívok minden ötletet, ahol csak lehet, aztán átültetem őket a gyakorlatba. Azután addig fejlesztem őket, míg valamiféle értékkel nem bírnak. Az én ötleteim nagyrészt olyan emberek ötletei, akik maguk nem fejlesztették ki őket.” Edison egy életen át tanult. Nyitott, tudásra éhes és tanítható maradt. Ahhoz, hogy sikeres légy, neked is ilyennek kell lenned. Ahhoz, hogy megtudd, tanítható vagy-e, kérdezd meg magadtól:
a) Nyitott vagyok-e mások gondolataira és ötleteire?
b) Többet hallgatok-e, mint amennyit beszélek?
c) Hajlandó vagyok-e új információ alapján megváltoztatni a véleményemet?
d) Készségesen beismerem-e, ha hibáztam?
e) Gondolkodom-e és megvizsgálom-e a helyzetet, mielőtt cselekednék?
f) Teszek-e fel kérdéseket?
g) Hajlandó vagyok-e olyan kérdést feltenni, ami nyilvánvalóvá teszi tudatlanságomat?
h) Nyitott vagyok-e arra, hogy olyan módon tegyek dolgokat, ahogy korábban még soha?
i) Hajlandó vagyok-e útbaigazítást kérni?
j) Védekezni kezdek-e, ha kritizálnak, vagy nyitott vagyok az igazság meghallására?
A Biblia azt mondja: „A bolond helyesnek tartja a maga útját, a bölcs pedig hallgat a tanácsra”.

Próbáld ki Isten módszerét!

„Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!” (Példabeszédek 3:5)

Láttál már olyan embert, aki mankóval járni tanult? Micsoda küzdelem! Néha azt veszed észre, hogy megpróbálnak egy lábon egyensúlyozni, vagy harminc méterrel odébb az utcán fekszenek, és a kezük csupa horzsolás. Mankóra támaszkodni kimerítő lehet, éppúgy, mint a saját értelmedre támaszkodni. 

Ha azt akarod, hogy a dolgaid rosszul menjenek, zárd ki Istent! Próbáld pusztán a saját józan eszed segítségével megoldani a dolgaidat! Ha falnak ütközöl, próbálj ki valami mást! Ha az sem vezet sehová, folyamodj a logikához, majd ess pánikba! Az igazság az, hogy néhányan úgy viselkedünk, mintha aggodalom-függők lennénk. Olyan régóta élünk így, hogy nem is vagyunk képesek meglátni és elismerni. Ha az egyik aggodalom megszűnik, egy másikat teszünk a helyébe. Egész sor áll az ajtónk előtt belőlük, mert az a felirat található rajta, hogy „szeretettel üdvözlünk mindenkit!”. Úgy tűnik, mintha szívesen látnánk vendégül őket, de Jézus azt mondta, hogy ez az élet és az energia pazarlása. Az aggodalmak miatt folyton arra koncentrálsz, hogy mire van szükséged vagy minek az elvesztésétől félsz, így nem marad időd élvezni azt, amid van (ld. Máté 6:25). Így nem lehet élni! 

Aggodalom helyett kezdj el az alábbi igeversek szerint élni: a) „Semmiért se aggódjatok… b) mindent, amire szükségetek van, kérjétek imádságban Istentől… c) … mindig hálát adva… d) és Isten békessége… meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat…” (Filippi 4:6-7 NCV). Rajta, próbáld ki Isten módszerét!

Az ima ereje...

Néha nem is hiszünk eléggé abban, hogy az imának ereje van. Hadd mondjam el, hogy Isten igen is meghallgatja, és felel is az imáinkra. Úgy néz ki, hogy van egy orvos Budapesten, aki vállalná Mátyás műtétjét, ha a kemoterápia sikeresnek bizonyul... EZÉRT IMÁDKOZZATOK! Kedden utaznak Pestre konzultációra. 

A másik jó hír, hogy a Nemzetközi Gyermekentő Szolgálat kész egy részét áttvállalni a költségeknek. De nem lehet még tudni, hogy mennyibe fog kerülni, és azt sem, hogy mennyit vállalnak át. Ha az Úr a szívetekre helyezi, hogy Mátyás mellé álljatok, nem csak imában, hanem anyagilag is, akkor tegyétek meg. Én már olyan sokszor tapasztaltam, hogy nagyobb öröm adni, mint kapni. Főleg akkor, ha tudom, hogy Isten késztet erre!!!

A hit (3)

„Most a hit a remélt dolgokban való bizalom…” (Zsidókhoz írt levél 11:1 NKJV)

Figyeld meg ezeket a szavakat: „most a hit”! Hálát adunk Istennek apáink hitéért és saját múltunk hittapasztalataiért. De ahhoz, hogy megtedd azt, amire Isten ma elhív, „most hit”-re van szükséged.

Jézus azt mondta: „Ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda! – odamenne” (Máté 17:20). A nagymamád hite talán elmozdította az ő hegyeit, de „ennek a hegynek” az elmozdításához a te hited kell. Mindannyiunknak ott van „ez a hegy” az életében, és Isten kész elmozdítani azt. Akkor mi a probléma? A hitetlenség. Bár Jézus hatalmat adott tanítványainak arra, hogy betegeket gyógyítsanak, a megszállott fiú esetében kudarcot vallottak. Meg is kérdezték Jézustól: „Mi miért nem tudtuk kiűzni?” (Máté 17:19). Figyeld meg, mit tanított nekik Jézus ekkor:

1) Kezdd kicsiben, vagy egyáltalán nem fogod elkezdeni. A mustármagnyi hit, mint minden mag, valami nagyobbá fog nőni. Csak kezdd el ott, ahol vagy; higgy Istenben az átlagos, mindennapos dolgokra nézve. És amikor ő megjutalmazza a hitedet, ismerd el, adj ért hálát, és építs rá!

2) Vigyázz a szádra! „Ha… hitetek volna… és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda! – odamenne” Szavaid felszabadítják a hitedben rejlő életadó erőt, tehát ügyelj arra, hogy mi jön ki a szádon! Figyelj oda arra, hogy összhangban legyen a Szentírással!

3) Néha kicsit többre van szükség. Vannak hegyek, melyekhez több imádság kell, vagy mint ennek a fiúnak az esetében is, az az erő, ami a böjtölés által nyerhető. De ha hajlandó vagy eleget tenni Isten feltételeinek, akkor látni fogod, hogy a hegyek elmozdulnak az életedben.

Karácsony éj Jézussal

A hit (2)

„A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom…” (Zsidókhoz írt levél 11:1)
Mielőtt Izráel hadba vonult, a próféták megkérdezték Istent, hogy nekik adta-e a várost. Ez azért van, mert Isten megbecsüli a hitet, ha ahhoz kapcsolódik, amit Ő megígért. Azért kell küzdened, amit Isten megígért. Ne mondd, hogy Isten cserbenhagyott, ha eleve meg sem ígérte azt a dolgot, és ne légy dühös azért, ha megfontolatlan vágyaid olyasminek az elérésére késztettek, amit Ő másvalakinek adott. A régiek énekelték egykor: „Minden rész és vers és sor enyém, amit csak ez a könyv megígér.” Ez így van, abban az értelemben, hogy Isten mindannyiunkat egyformán szeret. Vannak azonban bizonyos ígéretek, melyeket Ő a te életedben akar betölteni, mert a te elhívásod különbözik másokétól, és neked Őt kell keresned világosságért és útmutatásért.

„Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek!” (Jelenések 2:29). Ne csak a prédikátort hallgasd, próbáld meghallani azt is, amit Isten mond neked a prédikátoron keresztül. Te valami egészen mást fogsz hallani, mint a melletted ülő, mert Isten személyre szabja számodra. A Bibliát „Élő Igének” hívják, mert bizonyos igeszakaszok hirtelen életre kelnek, és meggyökereznek benned. Hallhatod, amit senki más nem hall, vagy akár le is maradhatsz a prédikátor néhány gondolatáról, mégis azzal a válasszal térhetsz haza, amire szükséged volt. Amikor azt mondod: „Ezt én kaptam! Ez az enyém!” – akkor az a hit, amely hallásból van, végzi a maga különleges munkáját benned.

Tegnap meglátogattam Mátyást

Tegnap voltam Mátyáséknál. Fájdalomcsillapítót szed, így éjszaka is tudott már aludni. Jókedvű volt, malmoztunk is, és természetesen kikaptam... Mátyás nyert. Megígérte, hogy megtanít sakkozni is. Nyáron a Hargitán megnyerte a sakkbajnokságot. Igazi áldás ez a gyermek. Ha Mátyásra gondolok, folyton a mosolygós arcát látom magam előtt. Imádkozzatok tovább érte!

A hit (1)

„A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom…” (Zsidókhoz írt levél 11:1)
Jegyezz meg két fontos dolgot a hitről: 1) A hit vagyon. Amerikában az emberek dollárral fizetnek, Európában euróval, de Isten országában a hit a hivatalos fizetőeszköz! Erre van szükség akkor, ha valaki Istennel akar „üzletet kötni” (Zsidók 11:6). És a hit csak Isten Igéjével táplálva növekszik (Róma 10:17). 2) A hitnek össze kell kapcsolódnia a reménységgel. Ha semmit sem remélsz, akkor nincs szükséged hitre. De reményeidnek Isten Igéjén kell alapulniuk. Amikor Isten megígérte Ábrahámnak, hogy sok nép atyjává teszi, Ábrahám a következő húsz évben arra várt, hogy fia legyen, noha a helyzet lehetetlennek tűnt. Hogy csinálta? a) „…hitte, hogy Isten … létre hívja a nem létezőket” (Róma 4:17). Isten látja, majd kinyilatkoztatja neked. És az ő készsége, hogy megáldjon vele, azon a készségeden alapszik, hogy elhiszed neki. b) „reménység ellenére is … hitte… ahogyan megmondatott…” (Róma 4:18). Mit mondott Isten? Na, arra alapozd a reményedet! c) „… nem gondolt a testével, mely már elhalt (mivel már csaknem százéves volt)…” (Róma 4:19 NKJV). Azt mondod: „De figyelembe véve a körülményeket…” Nem, higgy Istenben, Ő nagyobb, mint a körülmények! d) „Isten ígéretét sem vonta kétségbe hitetlenül, sőt megerősödött a hitben dicsőséget adva Istennek, és teljesen bizonyos volt afelől, hogy amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni” (Róma 4:20-21). Erősítsd meg hát a hitedet a Szentírás által! Dicsőítsd Istent továbbra is azért, amit megígért neked! Légy elszánt! Az ilyen hit megtiszteli Istent, és Isten megbecsüli az ilyen hitet!