A trónhoz vezető út (1)

„…Megtaláltam Dávidot, Isai fiát, a szívem szerint való férfit…” (Apostolok cselekedetei 13:22)

Ha Isten így jellemez valakit: „szívem szerint való férfi”, tanulmányozd azt az illetőt alaposan! Nézzük meg most Dávid életét! Szerényen indult, de nagyszerűen ért célba. Pásztorként kezdte és királyként végezte. Annak az esélye, hogy ez megtörténjen, szinte nulla volt. Abban az időben a pásztorok a társadalomnak olyan alacsony szintjén álltak, hogy nem tanúskodhattak a bíróság előtt, mert nem tartották őket szavahihetőnek. Mégis Dávid volt az, aki minden idők legszélesebb körben olvasott és szeretett zsoltárait írta. Amikor Istent behívod az életedbe, akkor ő eltörli a múltad adósságait és újraírja a jövődet. De azt kell választanod, amit Ő választott neked. Van egy érdekes ellentét Pál és Dávid között. Pál azelőtt „élte világát”, mielőtt Krisztussal találkozott, azután viszont példás életet élt. Dávid harmincéves korára király lett, de uralkodása negyven éve alatt lesújtó kudarcokat élt át. Két tanulság van ebben: 1) Ne siess a véleményalkotással! Nincs vége, amíg Isten azt nem mondta, hogy vége. Dávid története figyelmeztetés a vétkeseknek, feddés az önigazultaknak, bizonyságtétel Isten igazságosságáról, amely nem engedi, hogy megszökjünk a következmények elől, és Isten szeretetéről, amely soha nem hagy el minket. 2) Isten jót tud kihozni mindenből. Ő fel tud használni minden tapasztalatot, amin átmentél, a pozitív élményeket és a negatív tapasztalatokat is, és jóra tudja használni; vagy a te javadra, vagy mások javára. Ha Isten szándékát akarod betölteni gyengeségeid ellenére is, akkor Ő úgy intézi, hogy minden javadra szolgáljon (ld. Róma 8:28).

Országos konfira készülök...

...és hamarosan indulok is... '96 óta minden országos konfin ott voltam (azt hiszem, hogy akkor az összesen...), de most alíg maradt testi lelki, szellemi erőm, hogy készüljek rá...

Nagyon fáradt, és kimerült vagyok... várom már a vakációt...

Remélem, hogy többel jövök a konfirol, mint, amivel megyek... Imádkozzatok a konfiért, és értem is... szükségem van rá...

Élő közvetítés is lesz... a www.emabisz.ro oldalon kell keresni...

Kezdd újra!

„…Jób állhatatosságáról hallottatok…” (Jakab 5:11)

Ezékiel könyvében Isten emberének négy arca van: egy oroszlán, egy sas, egy ember és egy ökör. Az utolsó arc, az ököré, a kitartásról beszél. Az ökör igavonó állat. Szánt napkeltétől napnyugtáig. Vidd be az istállóba, etesd meg, és másnap ismét szántani fog némán cammogva, amíg a feladatát el nem végzi. Nem fogja feladni. Nézd csak meg Jóbot, amint tíz gyermekének temetésén vesz részt, elveszti vagyonát és egészségét, kénytelen meghallgatni egy olyan feleséget, akinek a nyelve éles, akár egy sövénynyíró. De még az ő mogorva szavai sem érik el, hogy Jób feladja. Tanulj tőle! „Jób állhatatosságáról hallottatok, és láttátok, hogyan intézte a sorsát az Úr”. Jób a végső célra összpontosított, nem a közvetlen körülményekre. A mi problémánk az, hogy mindent azonnal akarunk. Egy hirdetőtáblán ez olvasható: „Régiségek – elkészülnek, amíg várakozik”. Az élet nem így működik! Vannak idők, amikor jó ötletnek tűnik az, hogy feladjuk; a vereség elkerülhetetlen, és a visszavonulás az egyetlen lehetőség. A kérdés az, hogyan birkózol meg az ilyen időkkel? David Ben-Gurion mondta: „A bátorság különleges tudás: hogyan féljünk attól, amitől félni kell, és hogyan ne féljünk attól, amitől nem kell félni. Ez a tudás belső erőt ad, amely arra ösztönöz, hogy továbbra is szembenézzünk a nagy nehézségekkel. Ami lehetetlennek tűnik, az gyakran lehetséges, ha bátrak vagyunk.” Tehát bármilyen nehézséggel nézel is szembe ma, vedd igénybe Isten kegyelmét, és próbáld újra! A hegyek csak a völgyből tűnnek olyan nagynak. A sikerhez vezető út hegynek felfelé vezet, ne akarj sebességrekordokat megdönteni! Amikor minden más kudarcba fullad, újra kell kezdeni!

Beszélj valakinek Jézusról!

„Egy samáriai asszony jött vizet meríteni…” (János 4:7)

János feljegyzi: „Egy samáriai asszony jött vizet meríteni”. Öt tönkrement házasság után a bizalma összezúzva, az önértékelése nulla, tehát óvatosan közeledik Jézushoz. Jézus pedig apránként, tégláról-téglára lebontja a falat, mely mögött az asszony bujkál. Amikor Jézus átjut, az asszony átformálódik. Micsoda ellentét: egy fejezettel korábban Nikodémus, egy vallási vezető éjszaka jött Jézushoz, azt sugallva ezzel, hogy nem akarta vállalni annak kockázatát, hogy megláthatják Jézussal. Miután azt mondta neki, hogy újjá kell születnie, Jézus így folytatta: „…Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy…” (János 3:21). Ezen a ponton Nikodémusnak döntenie kellett. Három tanulság van ebben a két történetben: 1) Krisztus akkor is látja benned a lehetőséget, amikor mások nem. „A farizeusok és az írástudók pedig így zúgolódtak: »Ez bűnösöket fogad magához, és együtt eszik velük«” (Lukács 15:2). És igazuk volt! Ez az asszony volt az első, akinek Jézus Messiásként mutatkozott be. Miért nem akkor tette ezt, amikor tanítványait elhívta, amikor János bemerítette őt, amikor megtisztította a templomot, amikor első csodáját tette, vagy amikor Nikodémus meglátogatta őt? Azért, mert Jézus nem a múltad alapján mér, hanem a benned rejlő lehetőség szerint. 2) Krisztus meg fog téged változtatni, majd arra fog használni, hogy másokat megváltoztasson. Csodálatos módon ez az asszony volt az első, aki az evangéliumot hirdette Samáriában. „…a samáriaiak közül sokan hittek benne az asszony szava miatt, aki így tanúskodott…” (János 4:39). 3) Krisztusnak nincs szüksége arra, hogy megvédjék, csak arra, hogy bemutassák. „Az ő szavának sokkal többen hittek, az asszonynak pedig meg is mondták: »Már nem a te beszédedért hiszünk, hanem mert magunk hallottuk és tudjuk, hogy valóban ő a világ üdvözítője«” (János 4:41-42). Ma beszélj valakinek Jézusról!

Tudd, hogy mivel állunk szemben!

„…vegyétek fel az Isten fegyverzetét…” (Efézus 6:13)

A Samáriában zajló nagy lelki ébredés ellenére Simon, a mágus még mindig gyakorolta hivatását. „…és ámulatba ejtette Samária népét… Hallgattak rá, mert varázslásával már jó ideje ámulatban tartotta őket” (Apostolok Cselekedetei 8:9-11). Nos, hogyan kezelték az apostolok ezt a helyzetet? Kitértek előle? Békésen együtt éltek a gonosszal? Nem! Szembeszálltak vele, hirdetve Krisztust: „Térj meg tehát e gazságodból, és könyörögj az Úrhoz, hátha megbocsátja neked szíved szándékát” (ApCsel 8:22). És Simon megtért. A jó orvos diagnosztizálja a betegséget, aztán pedig kezeli. A gonosz körülöttünk lévő erői valóságosak, és tudnunk kell, hogyan bánjunk velük. Emlékszel a Gadara sírboltjai között élő megszállottra, akit Krisztus meggyógyított? A benne lévő gonosz lelkek két említésre méltó dolgot tettek. Először is, így mutatkoztak be: „Légió a nevem, mert sokan vagyunk” (Márk 5:9). A légió a római hadsereg kiválóan kiképzett, tökéletesen felszerelt csapategysége volt, amely a császártól kapta parancsait. Másodszor, könyörögtek Jézusnak, „hogy ne űzze el őket arról a vidékről” (Márk 5:10). Ez azért volt, mert már létrehoztak ott egy erődítményt. Látod a szellemi párhuzamot? Nem reménykedhetsz a győzelemben, ha testi fegyverekkel vívsz szellemi csatát. Ha minden problémádért a sátánt hibáztatod, az csak hárítás, de ha nem veszed észre az ő munkáját a helyzetedben, akkor tehetetlen leszel. Ahhoz, hogy harcolni és győzni tudj, tudnod kell, mivel állsz szemben. Képesnek kell lenned arra, hogy túlláss a nyilvánvalón, és meglásd a valóságot! „Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. Éppen ezért vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok.” (Efézus 6:12-13)

Ragyogjon a fényed!

„Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt…” (Máté 5:16)

Egyszer egy nő, mivel nagyon sietett valahová, szorosan követte autójával az előtte haladó járművet. Amikor annak vezetője a kereszteződésbe érve látta, hogy a lámpák sárgára váltanak, beletaposott a fékbe. A mögötte haladó nő bedühödött. Dudált, kiabált, káromkodott, és még be is mutatott a férfinak. Dühöngése közben valaki kopogtatott az ablakán. Rémületére, felnézve egy rendőrt pillantott meg. A rendőr megkérte, hogy szálljon ki az autójából, és bevitte őt a kapitányságra, ahol leellenőrizték a nyilvántartásban, ujjlenyomatot vettek róla, és bezárták egy cellába. Néhány óra múlva elengedték, és a rendőr, aki bevitte őt, a személyes tárgyait átadva ezt mondta: „Elnézést kérek a tévedésért, hölgyem! Épp az ön autója mögé álltam be, amikor annyira dudált, ízléstelen kézmozdulatokat és mocskos szavakat használt. Megláttam a lökhárítón a »Mit tenne Jézus?« feliratot, a rendszámtáblán azt, hogy »Válaszd az életet!«, a hátsó szélvédőn pedig a »Gyere velem a vasárnapi iskolába!« matricát, valamint a béke emblémát a csomagtartón, így természetesen azt feltételeztem, hogy ön lopta az autót.” Nyilvánvalóan a rendőr egy olyan keresztényt követett, aki nem végzett valami jó munkát Krisztus követésében. A világnak elege van az olyan emberekből, akiknek az autóján keresztény matricák vannak, a polcaikon keresztény könyvek sorakoznak, keresztény állomásokat hallgatnak a rádiójukon, és keresztény műsorokat néznek a tévén, keresztény ékszereket hordanak a nyakukban, keresztény filmeket vesznek a gyerekeiknek, keresztény magazinokat tartanak a dohányzóasztalon, de életüket nem hatja át Jézus élete, és nincs a szívükben Jézus szeretete. Mi a válasz? „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat!”

Mátyásnak holnap szülinapja lesz...

Holnap lesz Mátyás szülinapja, 12 éves lesz...

És jó hír, hogy mostantól bloggja is van, amit már rég szeretett volna:

http://www.dombimatyas.blogspot.com/

Négyszemközt Istennel

„…maguk között azonban tanítványainak megmagyarázott mindent.” (Márk 4:34)

Egy közelmúltban készült közvélemény-kutatás megerősíti, amit mindannyian sejtettünk: a stressz növekszik, ahogy a munka egyre jobban betolakszik a magánéletünkre szánt időbe. Az elektronikus kor nem lassította le mindazon levelek, feljegyzések, könyvek és folyóiratok özönét, melyeket el kell olvasnunk, hogy képben maradjunk. Egy közönségkapcsolatokkal foglalkozó szakértő, aki naponta 400 e-mailt, 100 telefonhívást és 20 szöveges üzenetet kap, így nyilatkozott: „Régebben akkor hagytam abba a munkát, amikor már túl késő volt a telefonáláshoz. Most soha nem vagyok készen.” Jelenleg vidéken él, egy hegy árnyékában, ahol nincs térerő a telefonáláshoz, és azt mondja, ha valaha felállítanak egy mobiltelefon adótornyot, el fog költözni! Döntő fontosságú előre beterveznünk a négyszemközti időt Istennel, különben nem fog rá sor kerülni. Márk azt mondja: „Amikor egyedül voltak, [Jézus] elmagyarázott mindent tanítványainak” (NIV). Vannak dolgok, amiket Isten csak akkor fog felfedni előtted, amikor „szívetekben elcsendesedtek és elmélkedtek” (ld. Zsoltárok 4:5). Gail MacDonald azt írja a High Call, High Privilege [Nagy elhívás, nagy kiváltság] című könyvében: „Az ókorban a sivatagi atyák szigorú fegyelmet követelő hitvallásra kötelezték el magukat: némaság, magány és belső béke. Csak megfelelő mennyiségű hallgatásban eltöltött idő után tartották magukat késznek arra, hogy beszéljenek… Ma sok keresztényben az a furcsa… logikusnak tűnő ötlet fogalmazódik meg, hogy lelki erőforrás és megújulás úgy található, ha folyton új hangokat keresünk, több gyülekezeti alkalmon veszünk részt, szüntelen zenét hallgatunk, és összegyűlünk félig kigondolt vélemények kicserélésére. Milyen gyakran esünk abba a csapdába, hogy azt hisszük, Isten örül annak, ha minden lehető információt megszereztünk, teljesen betábláztuk a napirendünket és a kapcsolatainkat? Ha elszakadunk mindettől, az azt jelenti, hogy csendben vagyunk Isten előtt… a mennyei beszélgetésnek ez az ideje az, amikor többet hallgatunk, mint amennyit beszélünk. És ehhez a csendhez egyedüllétre van szükség.” A lényeg: szükséged van négyszemközti időre Istennel!

Az első anyáknapi virág...

Az apja közreműködésével kapta Márti Annától... :)

Megfelelő módon látni magad

" Most tehát embereknek akarok a kedvében járni, vagy Istennek?" (Galata 1: 10)

Túl sokan tartjuk életünk feladatának, hogy megváltoztassuk mások rólunk alkotott véleményét. Eltökélten akarjuk bebizonyitani nekik, hogy értékesek vagyunk. Persze, ne legyél olyan, mint az a fickó, aki azt mondja: "Szeretek magamban beszélni, mert szeretem a jó társaságot." De azoknak az embereknek a véleményére sem alapozhatod az önértékelésedet, akik megaláztak. Amikor Harry Truman Franklin Roosevelt halála miatt hirtelen az Egyesült Államok elnöke lett, Sam Rayburn, a Fehér Ház szóvivője félrevonta őt, és ezt mondta: "Most sok ember lesz majd körülötted, és azt fogják neked mondani, hogy milyen nagyszerű ember vagy, Harry. De te meg én tudjuk, hogy nem vagy az." Truman mégis igazán nagyszerű elnök lett.

Amíg egyetértesz azokkal, akik rosszul bántak veled, és amíg fejet hajtasz a téged érzelmileg megnyomorító történéseknek, addig bezárva maradsz a saját magad által épített börtönbe. Amikor a kritikusaid véleménye a saját véleményed lesz, akkor börtönt építesz a lelked mélyén, melynek egyetlen fogja van: te magad. Felkészültél arra, hogy néhány emberre egész életedben hiába próbálsz kedvező benyomást tenni? És el tudod fogadni, hogy ez Isten nézőpontjából nem számít? Ha sikeres akarsz lenni az életben, együtt kell tudnod dolgozni másokkal anélkül, hogy hagynád, hogy az ő hangulatuk vagy az ő véleményük irányítson téged. Erről beszélt Pál, amikor azt mondta: " Most tehát embereknek akarok a kedvében járni, vagy Istennek? Vagy embereknek igyekszem tetszeni? Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája."