„És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.” (János 8:32 Károli)
Hármas számú házassági mítosz: A „teli kincsesláda” mítosza, amely azt sejteti, hogy amikor házasságot kötünk, egy nagy kincsesládára teszünk szert, ami tele van magától újratöltődő jó dolgokkal, garantálva, hogy házasságunk minden különösebb erőfeszítés nélkül örökké boldog lesz. Ennek a doboznak tartalmaznia kell a romantikát, a testi beteljesedést, a nagylelkűséget, az igaz szerelmet, és azt, hogy mindig ki leszünk szolgálva a megszokott módon. Ideális esetben csak belenyúlunk, és kivesszük, amit akarunk ebből a soha ki nem merülő készletből. Az azonnali, kevés erőfeszítést igénylő kielégülés garantált! És mivel ez kezdetben működni látszik, ezért elhisszük a mítoszt. Amíg egy rossz napon belenyúlunk a dobozba, és rájövünk, hogy üres. Ez sokkol minket, csalódottnak, haragosnak, kétségbeesettnek és reménytelennek érezzük magunkat, és arra következtetünk, hogy házastársunk cserbenhagyott, átvert vagy elhagyott minket. Mi másért lenne üres a doboz? És ezen a ponton a mítosz arra ösztönöz: „Itt az ideje egy másik dobozt keresni!” Vagy meghallhatod a felszabadító igazságot: a) a házasság egy nagy kincsesláda, méghozzá egy üres. A te dolgod megtölteni elegendő befektetéssel ahhoz, hogy megfelelő fedezetet nyújtson a gazdag kapcsolathoz szükséges kivétekhez. Jézus azt mondta: „Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek” (Lukács 6:38). b) Azzal kell kezdened, hogy megkérdezed: „Mit szeretnék találni a dobozban?” És azt teszed bele. Aztán azt kérdezed: „Mennyit szeretnék ebből találni a dobozban?” És tegyél bele eleget ahhoz, hogy azt a mennyiséget eredményezze. Látod, a kincsesládád csak egy doboz; nem romlik el, és nem rosszat kaptál. A doboz tulajdonosa vagy, nem az áldozata. Ha elfogadod ezt az igazságot, akkor ez felszabadít arra, hogy gazdaggá és kifizetődővé tedd a házasságodat azáltal, hogy adsz is, nem csak kiveszel!
szerda, július 14, 2010
Mátyásról - nagyon sürgős...
Nemrég kaptam üzenetet Mátyásról. Kérlek add tovább!
Imádkozzunk Mátyásért, mert újra Bécsben van. Szerdán, azaz már ma, júl. 14-én műtik újra. Nem volt jól az utóbbi napokban.
Hadd álljon itt az üzenet, amit kaptam:
" szeretnénk ha kiirnád a blogodra hogy imádkozzon mindenki értünk mert most mi Bécsben vagyunk
kristof_barnabas: holnap azaz 14.07.2010
kristof_barnabas: mütik meg Mátyást
kristof_barnabas: ez nagyon fontos beavatkozás
kristof_barnabas: ha halogatnák akkor bele is halhatna
kristof_barnabas: reggel operálják, kiveszik a protézist és helyette egy antibiotikumos gipszet tesznek be mig be nem felyezi a kemót
kristof_barnabas: ha nem sikerül a mütét akkor lehet hogy le kell vágni
kristof_barnabas: és még egy csomó lehetséges szövődményt soroltak fel"
kedd, július 13, 2010
A házassági mítoszok leleplezése (2)
„És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.” (János 8:32 Károli)
Kettes számú házassági mítosz: Az „igazi” mítosza azt sugallja, hogy a boldog házasság egyedül azon múlik, hogy megtaláljuk-e az igazit. Ezt néha a szerencsének, Cupido nyilának, a csillagok állásának vagy a hold sugarának tulajdonítják… sőt időnként még Istennek is. Csak találd meg a megfelelő személyt, és ő majd páratlanul boldoggá, romantikussá, izgalmassá, teljessé és csodálatossá teszi az életedet. El fog jönni, mint ahogy a dal mondja, „az a varázslat”, ami varázsigéjével összetart, és elvezet az örök szerelem csodavilágába. Az egész azon a személyen múlik. Semmit sem éreztél ennél meggyőzőbben igaznak és helyesnek! A család és a barátok tanácsával mit sem törődve feladunk mindent, és teljesen kifordulunk magunkból, hogy megtartsuk ezt a függőséget okozó mágikus történést. Amikor mindez elmúlik (mert el fog!), három dolog történik: 1) sírunk, manipulálunk, megvesztegetünk, később pedig hibáztatunk, gyalázkodunk, és azt állítjuk, hogy alakoskodtak azért, hogy megváltoztassanak, és szerencsétlenné tegyenek minket. „Ő nem az az ember, akihez hozzámentem”, panaszkodunk. Lehet, hogy ő nem az az ember, akire számítottál (az az ember nem is létezik az álomvilágodon kívül), de ő az, akihez hozzámentél, és a probléma nem egyedül rajta múlik. 2) Ráaggatjuk a „nem az igazi” címkét, és vagy keresni kezdjük az igazit, vagy teljesen elegünk lesz az ellenkező nemből, mert azok mind hamisak, hűtlenek és megbízhatatlanok. 3) Felismerjük az igazságot: nem létezik igazi, aki mindig boldoggá tehet minket. Ezen a ponton felszabadulhatunk, és megtalálhatjuk a boldogságot azáltal, hogy mi magunk válunk az igazivá, azzá, akivé Isten teremtett minket, nagylelkűen adunk, és engedjük, hogy mások valóságos önmaguk legyenek, tökéletlen, változékony emberek, és a boldogságunkat Istennél kezdjük keresni!
Kettes számú házassági mítosz: Az „igazi” mítosza azt sugallja, hogy a boldog házasság egyedül azon múlik, hogy megtaláljuk-e az igazit. Ezt néha a szerencsének, Cupido nyilának, a csillagok állásának vagy a hold sugarának tulajdonítják… sőt időnként még Istennek is. Csak találd meg a megfelelő személyt, és ő majd páratlanul boldoggá, romantikussá, izgalmassá, teljessé és csodálatossá teszi az életedet. El fog jönni, mint ahogy a dal mondja, „az a varázslat”, ami varázsigéjével összetart, és elvezet az örök szerelem csodavilágába. Az egész azon a személyen múlik. Semmit sem éreztél ennél meggyőzőbben igaznak és helyesnek! A család és a barátok tanácsával mit sem törődve feladunk mindent, és teljesen kifordulunk magunkból, hogy megtartsuk ezt a függőséget okozó mágikus történést. Amikor mindez elmúlik (mert el fog!), három dolog történik: 1) sírunk, manipulálunk, megvesztegetünk, később pedig hibáztatunk, gyalázkodunk, és azt állítjuk, hogy alakoskodtak azért, hogy megváltoztassanak, és szerencsétlenné tegyenek minket. „Ő nem az az ember, akihez hozzámentem”, panaszkodunk. Lehet, hogy ő nem az az ember, akire számítottál (az az ember nem is létezik az álomvilágodon kívül), de ő az, akihez hozzámentél, és a probléma nem egyedül rajta múlik. 2) Ráaggatjuk a „nem az igazi” címkét, és vagy keresni kezdjük az igazit, vagy teljesen elegünk lesz az ellenkező nemből, mert azok mind hamisak, hűtlenek és megbízhatatlanok. 3) Felismerjük az igazságot: nem létezik igazi, aki mindig boldoggá tehet minket. Ezen a ponton felszabadulhatunk, és megtalálhatjuk a boldogságot azáltal, hogy mi magunk válunk az igazivá, azzá, akivé Isten teremtett minket, nagylelkűen adunk, és engedjük, hogy mások valóságos önmaguk legyenek, tökéletlen, változékony emberek, és a boldogságunkat Istennél kezdjük keresni!
hétfő, július 12, 2010
A házassági mítoszok leleplezése (1)
„És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.” (János 8:32 Károli)
Sokunkat félrevezetnek a szerelemről és házasságról szóló mítoszok. A „tökéletes házasság” mítosza széles körben elterjedt, és nagyon veszélyes. Valóságtól elrugaszkodott elvárásaink, lehetetlen álmaink és varázslatos elképzeléseink félretájékoztatnak, becsapnak és kiábrándítanak minket, így aztán készek vagyunk lelépni abban a pillanatban, amikor fantáziavilágunk összeütközik a valósággal. Csak az igazság szabadít fel arra, hogy beteljesedést találjunk házasságunkban. A következő néhány napban vizsgáljunk meg néhányat a mítoszok közül. Első számú házassági mítosz: A „szerelem-vírus” mítosza, amely határozottan állítja, hogy a szerelem olyan, mint egy betegség, amit el lehet kapni. „Egy varázslatos éjszaka”, amikor éppen a megfelelő időben a megfelelő helyen vagy, és máris összeszedted. Ha elkapod, egész életen át tartó boldogságba lépsz! A baj csak az, hogy amikor kimerülünk három gyerek nevelésében, két munkahely elvárásaiban és a második hitel törlesztésében, a „vírus” eltűnik. A mosogatnivaló, a pelenkák és a napi rutin forgószelében valamit fel kell adni. Így aztán a románc eltávozik a színpadról, és átadja a helyét a valóságnak. Amikor ez megtörténik, a romantikát összetévesztjük az igazi szerelemmel, és tévesen azt gondoljuk, hogy az ment el, és nekünk követnünk kell. Az igazság az, hogy a szerelem nem hal meg azzal, hogy a románc fejet hajt a valóság előtt. Ha két ember, aki valamikor szerelmes lett egymásba, hajlandó kitartani egymás mellett szeretetben a családi élet kihívásai és lehetőségei között, akkor a szerelem újra növekedésnek indul, erősebb és ellenállóbb lesz, mint valaha. A csupán romantikán alapuló szerelem nem fog működni, amikor a „jóban” a „rosszban”-nal találkozik. Az a szerelem, amely azon a döntésen nyugszik, hogy szeretni fogsz „míg a halál el nem választ”, az egyetlen szeretet, ami megbízható, állhatatos és biztos. A szerelem hoz össze minket, de az ilyen szeretet az, ami továbbra is összetart!
Sokunkat félrevezetnek a szerelemről és házasságról szóló mítoszok. A „tökéletes házasság” mítosza széles körben elterjedt, és nagyon veszélyes. Valóságtól elrugaszkodott elvárásaink, lehetetlen álmaink és varázslatos elképzeléseink félretájékoztatnak, becsapnak és kiábrándítanak minket, így aztán készek vagyunk lelépni abban a pillanatban, amikor fantáziavilágunk összeütközik a valósággal. Csak az igazság szabadít fel arra, hogy beteljesedést találjunk házasságunkban. A következő néhány napban vizsgáljunk meg néhányat a mítoszok közül. Első számú házassági mítosz: A „szerelem-vírus” mítosza, amely határozottan állítja, hogy a szerelem olyan, mint egy betegség, amit el lehet kapni. „Egy varázslatos éjszaka”, amikor éppen a megfelelő időben a megfelelő helyen vagy, és máris összeszedted. Ha elkapod, egész életen át tartó boldogságba lépsz! A baj csak az, hogy amikor kimerülünk három gyerek nevelésében, két munkahely elvárásaiban és a második hitel törlesztésében, a „vírus” eltűnik. A mosogatnivaló, a pelenkák és a napi rutin forgószelében valamit fel kell adni. Így aztán a románc eltávozik a színpadról, és átadja a helyét a valóságnak. Amikor ez megtörténik, a romantikát összetévesztjük az igazi szerelemmel, és tévesen azt gondoljuk, hogy az ment el, és nekünk követnünk kell. Az igazság az, hogy a szerelem nem hal meg azzal, hogy a románc fejet hajt a valóság előtt. Ha két ember, aki valamikor szerelmes lett egymásba, hajlandó kitartani egymás mellett szeretetben a családi élet kihívásai és lehetőségei között, akkor a szerelem újra növekedésnek indul, erősebb és ellenállóbb lesz, mint valaha. A csupán romantikán alapuló szerelem nem fog működni, amikor a „jóban” a „rosszban”-nal találkozik. Az a szerelem, amely azon a döntésen nyugszik, hogy szeretni fogsz „míg a halál el nem választ”, az egyetlen szeretet, ami megbízható, állhatatos és biztos. A szerelem hoz össze minket, de az ilyen szeretet az, ami továbbra is összetart!
vasárnap, július 11, 2010
Lepke
Ott álltam, csodáltam,
Fürkészve türelmetlenül vártam,
Segítő kezet is nyújtottam volna,
Csak hogy végre lássam,
Megérintsem, tudjam,
Hogy most már hozzám tartozik,
Hozzá tartozom.
Nem kell szárnyszegett lepke,
Mit türelmetlen kezem
A bábból bontogat.
Szárnyaló, erős pillangót akarok...
S ha kell, megszenvedem,
Könnyeimmel...
Mert kedves ő,
Nagyon kedves nekem.
(2010. júl. 7.)
Illúzió-valóság
Egy furcsa világ peremén
Ül egy különc teremtmény.
Szemléli ezt a világot,
Fürkészi, kutatja,
Érteni akarja,
Hogy lett a rendből ez a káosz.
Én vagyok e különc lény,
S mint szemlélő élek e világban,
De nem e világból való.
Felnőttem, s ma már nem keresem,
Nem kutatom, csak élek.
S szemlélem a közelit és a messzeséget.
Lassan-lassan rájövök,
Hogy nem én vagyok a különc.
Ők azt látják, amivé a világot tették,
Én nézem, amit ma még csak a lelkem lát.
Az otthont, amit olykor megpillant szemem,
Ami bennem él, amiben élek,
S ahol ott van Istenem.
(2010. júl. 9.)
Trianon margójára
Várlak, Uram!
Ez a sötét föld már haldoklik.
Kell a jelenléted, Mert lassan-lassan
A vakság természetes lesz.
Kitalált mesék,
Amibe kapaszkodik önigazoló,
Büszke nemzetünk,
De nem látja,
Ó, nem látja,
Hogy lassan elveszünk.
Panasz és vád minden szavuk,
Mert jogtalannak látják sorsukat,
De igaz ítélő Isten vagy,
S nem kárhoztatni,
Menteni akarod e gyarlókat.
Bármi volt a múlt,
Igazán nem számit már.
Hogy mi lesz a holnapunk,
Az eldől ma:
Örök élet, vagy örök halál.
(2010. júl. 8.)
Isten útja vagy a tiéd?
„Teljesítette ugyan kérésüket, de csömört támasztott bennük.” (Zsoltárok 106:15)
Amikor mindenáron ragaszkodsz ahhoz, hogy megkapj valamit, amit Isten az ő bölcsességében visszatart, néha előfordul, hogy Isten hátrál egy lépést, és azt mondja: „Jól van, legyen, ahogy te akarod”. Miután Isten áthozta a népét a Vörös-tengeren, és kiszabadította őket a fáraó kezéből, azt olvassuk: „Akkor hittek ígéreteiben, és dicséretet énekeltek” (Zsoltárok 106:12). Ez jól hangzik. De figyeld csak meg, mi történt ezután, mert ugyanez történik velünk is: „De csakhamar megfeledkeztek tetteiről, nem bíztak tervében. Sóvárgás fogta el őket a pusztában, próbára tették Istent a sivatagban. Teljesítette ugyan kérésüket, de csömört támasztott bennük” (Zsoltárok 106:13-15). Ha mindenáron a magunk útját akarjuk járni, az lelki ürességhez vezethet. Amikor Isten elhívta Mózest, hogy kiszabadítsa népét Egyiptomból, Mózes úgy döntött, hogy a saját módszerével lát hozzá. Látta, hogy egy egyiptomi egy héber rabszolgát ver, de ahelyett, hogy Istentől kért volna tanácsot, a saját kezébe vette a dolgot. A Biblia azt mondja: „Körülnézett, és amikor látta, hogy senki sincs ott, agyonütötte az egyiptomit, és elrejtette a homokban (2Mózes 2:12). Mózest nyilvánvalóan jobban érdekelte az emberek véleménye, mint az, hogy Isten mit gondol a dologról. Ezért Istennek meg kellett tanítania Mózest arra, hogy a parancsok tőle jönnek. Miután Mózes ásott egy gödröt, és megpróbálta elrejteni tettét, Isten lehetővé tette, hogy az kitudódjon. Megmutatta Mózesnek, hogy ha a saját feje után megy, azzal még azt sem tudja elérni, hogy egyetlen katona a homokba temetve maradjon. De ha Isten szerint teszi, amit tennie kell, akkor egy egész hadsereget eltemethet a Vörös-tenger mélye. Ezért ma határozd el, hogy Isten akarata szerint fogsz cselekedni!
Amikor mindenáron ragaszkodsz ahhoz, hogy megkapj valamit, amit Isten az ő bölcsességében visszatart, néha előfordul, hogy Isten hátrál egy lépést, és azt mondja: „Jól van, legyen, ahogy te akarod”. Miután Isten áthozta a népét a Vörös-tengeren, és kiszabadította őket a fáraó kezéből, azt olvassuk: „Akkor hittek ígéreteiben, és dicséretet énekeltek” (Zsoltárok 106:12). Ez jól hangzik. De figyeld csak meg, mi történt ezután, mert ugyanez történik velünk is: „De csakhamar megfeledkeztek tetteiről, nem bíztak tervében. Sóvárgás fogta el őket a pusztában, próbára tették Istent a sivatagban. Teljesítette ugyan kérésüket, de csömört támasztott bennük” (Zsoltárok 106:13-15). Ha mindenáron a magunk útját akarjuk járni, az lelki ürességhez vezethet. Amikor Isten elhívta Mózest, hogy kiszabadítsa népét Egyiptomból, Mózes úgy döntött, hogy a saját módszerével lát hozzá. Látta, hogy egy egyiptomi egy héber rabszolgát ver, de ahelyett, hogy Istentől kért volna tanácsot, a saját kezébe vette a dolgot. A Biblia azt mondja: „Körülnézett, és amikor látta, hogy senki sincs ott, agyonütötte az egyiptomit, és elrejtette a homokban (2Mózes 2:12). Mózest nyilvánvalóan jobban érdekelte az emberek véleménye, mint az, hogy Isten mit gondol a dologról. Ezért Istennek meg kellett tanítania Mózest arra, hogy a parancsok tőle jönnek. Miután Mózes ásott egy gödröt, és megpróbálta elrejteni tettét, Isten lehetővé tette, hogy az kitudódjon. Megmutatta Mózesnek, hogy ha a saját feje után megy, azzal még azt sem tudja elérni, hogy egyetlen katona a homokba temetve maradjon. De ha Isten szerint teszi, amit tennie kell, akkor egy egész hadsereget eltemethet a Vörös-tenger mélye. Ezért ma határozd el, hogy Isten akarata szerint fogsz cselekedni!
szombat, július 10, 2010
Boldogmondások szülőknek
„A gyermekek a szüleiktől tanulnak.” (Efézus 5:1 TM)
Egy matematikatanár, aki elvállalta, hogy vigyáz barátnője gyermekeire, amíg ő vásárolni megy, a következő feljegyzést hagyta hátra neki: „Könnyeket letöröltem: 11-szer… cipőfűzőt bekötöttem: 15-ször… lufikat fújtam: gyerekenként 5 darabot… figyelmeztettem a gyerekeket, hogy ne szaladjanak át az úton: 26-szor… a gyerekek ragaszkodtak hozzá, hogy átmenjünk: 26-szor. Azoknak a szombatoknak a száma, amikor újból elvállalom mindezt: NULLA!” A következőkben olvasható „Boldogmondások szülőknek” című írást negyvenöt évvel ezelőtt írta Marion E. Kinneman, amikor lányai hat unokáját nevelték. Még mindig aktuálisak! „Boldogok, akik békét teremtenek, ha a tej kiömlik, vagy ha valaki a sárba esik, mert azoké a gyermekkor királysága. Boldog az a szülő, aki nem hasonlítgatja gyermekét másokhoz, mert mindegyik értékes a saját növekedési ütemében. Boldogok, akik megtanultak nevetni, mert ez a gyermekek világának zenéje. Boldogok és érettek azok, akik harag nélkül tudnak nemet mondani, megadva ezzel a gyermeknek a határozott döntések biztonságérzetét. Boldogok, akik a következetesség ajándékát bírják, mert ezzel megkönnyítik a gyermekkort. Boldogok, akik elfogadják a növekedéssel járó ügyetlenkedéseket, mert ők különbséget tudnak tenni a megrongálódott bútorok és a sérült személyiség között. Boldogok, akik taníthatóak, mert a tudás megértést hoz, a megértés pedig szeretetet. Boldogok azok a férfiak és nők, akik szeretetet tudnak adni akkor is, ha sötét a láthatár, mert ezzel a legnagyobb ajándékot adják egymásnak, gyermekeiknek és egyre táguló körben embertársaiknak.” Egy sikeres vállalkozó mondta: „Lehet, hogy a magam erejéből értem el a sikereimet, de a modell a szüleimtől származik.” Összegzésül: „A gyermekek a szüleiktől tanulnak.” Te mit tanítasz a tieidnek?
Egy matematikatanár, aki elvállalta, hogy vigyáz barátnője gyermekeire, amíg ő vásárolni megy, a következő feljegyzést hagyta hátra neki: „Könnyeket letöröltem: 11-szer… cipőfűzőt bekötöttem: 15-ször… lufikat fújtam: gyerekenként 5 darabot… figyelmeztettem a gyerekeket, hogy ne szaladjanak át az úton: 26-szor… a gyerekek ragaszkodtak hozzá, hogy átmenjünk: 26-szor. Azoknak a szombatoknak a száma, amikor újból elvállalom mindezt: NULLA!” A következőkben olvasható „Boldogmondások szülőknek” című írást negyvenöt évvel ezelőtt írta Marion E. Kinneman, amikor lányai hat unokáját nevelték. Még mindig aktuálisak! „Boldogok, akik békét teremtenek, ha a tej kiömlik, vagy ha valaki a sárba esik, mert azoké a gyermekkor királysága. Boldog az a szülő, aki nem hasonlítgatja gyermekét másokhoz, mert mindegyik értékes a saját növekedési ütemében. Boldogok, akik megtanultak nevetni, mert ez a gyermekek világának zenéje. Boldogok és érettek azok, akik harag nélkül tudnak nemet mondani, megadva ezzel a gyermeknek a határozott döntések biztonságérzetét. Boldogok, akik a következetesség ajándékát bírják, mert ezzel megkönnyítik a gyermekkort. Boldogok, akik elfogadják a növekedéssel járó ügyetlenkedéseket, mert ők különbséget tudnak tenni a megrongálódott bútorok és a sérült személyiség között. Boldogok, akik taníthatóak, mert a tudás megértést hoz, a megértés pedig szeretetet. Boldogok azok a férfiak és nők, akik szeretetet tudnak adni akkor is, ha sötét a láthatár, mert ezzel a legnagyobb ajándékot adják egymásnak, gyermekeiknek és egyre táguló körben embertársaiknak.” Egy sikeres vállalkozó mondta: „Lehet, hogy a magam erejéből értem el a sikereimet, de a modell a szüleimtől származik.” Összegzésül: „A gyermekek a szüleiktől tanulnak.” Te mit tanítasz a tieidnek?
Illyefalván
Az elmúlt héten Illyefalván voltam, néhány képet is tudok mutatni, és majdnem mindennap írtam egy verset, ami érdekes, mert mostanában nem írtam verseket...
Először jöjjenek a képek, s aztán a versek.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)