Ott álltam, csodáltam,
Fürkészve türelmetlenül vártam,
Segítő kezet is nyújtottam volna,
Csak hogy végre lássam,
Megérintsem, tudjam,
Hogy most már hozzám tartozik,
Hozzá tartozom.
Nem kell szárnyszegett lepke,
Mit türelmetlen kezem
A bábból bontogat.
Szárnyaló, erős pillangót akarok...
S ha kell, megszenvedem,
Könnyeimmel...
Mert kedves ő,
Nagyon kedves nekem.
(2010. júl. 7.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése