Megvan az ideje az ölelésnek, és megvan az ideje az öleléstől való tartózkodásnak.

A minap, amikor épp Váradon voltam összefutottam az egyik ovisommal, az anyukájával és a testvérével az utcán. Hát, mondanom sem kell, hogy fülig szaladt a szája, és olyan drága volt. Odabújt hozzám...

Jól elvagyok magamnak igy a vakációba, de ahogy Loreen hozzámbújt rádöbbentem, hogy hiányoznak a gyerekek... az ölelésük, hogy az ölembe másszanak... so... azt hiszem szeretethiányom van.

Búcsúzás előtt lehajoltam, és magamhoz öleltem... jól esett... majdnem elsírtam magam...

Ez egy kicsit személyesebb, mint szokott... Kriszta kedvéért, mert a Hargitán megjegyezte, hogy kevés személyes dolgot írok ki... Válaszom ez volt rá, hogy akit érdekel megkérdezi, de alíg kérdezik meg... Tanulság, ha kiirnám, akkor sem érdekelné az embereket jobban... végül is, elvagyok így is...

Megtörve (4)

„Isten előtt a töredelmes lélek a kedves áldozat.” (Zsoltárok 51:19)
Nem mindig ismerjük megpróbáltatásaink okát, de Pálnak Isten kijelentette, hogy mi az oka annak, hogy neki „tövis adatott”. Azért történt, hogy megőrizze őt az elbizakodottságtól (ld. 2Korinthus 12:7). A siker mámorító lehet, és a megmámorosodott embereket nem úgy ismerjük, mint akik túl okosak vagy megbízhatóak! Mi történik, amikor tövis adatik a testedbe? Fáj. Ilyenkor semmi mással nem törődsz, csak azzal, hogy valahogy eltávolítsd. Pál háromszor imádkozott Istenhez azért, hogy vegye el a tövist, de Istennek más terve volt. Láthatod, Isten akkor a legerősebb bennünk, amikor mi a leggyengébbek vagyunk. Amikor Pál rájött, hogy Isten hatalma az életében éppen ahhoz a tövishez kötődik, mely úgy kínozza őt, így válaszolt: „örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős” (2Korinthus 12:10). Más szavakkal: „Javamra szolgál, add csak, Uram!” Ha ez a tövis az életedben egy konkrét személy, és már imádkoztál azért, hogy megszabadulj tőle, de ez nem történt meg, akkor talán Isten azt akarja, hogy azáltal tapasztald meg az Ő kegyelmét és hatalmát, ahogy ezzel az emberrel bánsz. De nem fogod ezt átélni, amíg a fájdalomtól el nem jutsz a dicsőítésig. A Biblia beszél a „dicsőítés áldozatáról” (Zsidók 13:15). Az áldozat azt jelenti, hogy valaminek meg kell halnia valakinek az oltárán. Ha tehát szeretnéd megtapasztalni Isten kegyelmét és hatalmát az életedben, hajlandónak kell lenned arra, hogy meghalj az önzésnek, az önérdeknek, az énednek és a függetlenségednek. Nincs semmi rossz abban, ha azt kéred Istentől, hogy távolítsa el a tövist. De ha a szabadításért mondott imád dicsőítéssé válik, akkor vagy úton az erő felé, mert Isten kegyelmet ad neked.

Megtörve (3)

„Isten előtt a töredelmes lélek a kedves áldozat.” (Zsoltárok 51:19)
Isten néha megengedi, hogy „padlót fogj” azért, hogy rájöhess, Ő a szikla, melyre a padló épült. Gedeon egy 135 000 főből álló hadsereggel nézett szembe mindössze 32 000 emberrel. És ezek közül 22 000 elhagyta a csatateret és hazament, amikor Gedeon felajánlotta nekik a választási lehetőséget. Számítsd ki az arányokat! Gedeon azt gondolta: „Itt lehetetlen győzni!” Isten akkor elmagyarázta: „Sok ez a nép, amely veled van, nem adhatom a kezükbe Midjánt, különben még így fog dicsekedni Izráel velem szemben: Az én kezem szabadított meg engem!” (Bírák 7:2). Íme itt van újra az „én” ősrégi csatája, melyet mindennap megvívunk. Ezért végződik így az Úr imája: „Tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen” (Máté 6:13). Honnan jön az erőnk? Istentől! Kit illet a dicsőség az elért eredményeinkért? Istent! Meddig tart ez a megállapodás? Örökké! Istennek meg kellett törnie Jákób önelégültségét, hogy a benne lévő „Izráel” előjöhessen. Istennek néha „padlóra kell küldenie” téged, mielőtt felemelhetne. Mózest a föld legszelídebb emberének nevezték, de negyvenévi sivatagi pásztorkodásra volt szükség ahhoz, hogy méregtelenítődjön a büszkeségtől, és alárendelje magát Istennek. Csak ekkor lett kész arra, hogy a fáraó elé álljon, és csodákat tegyen, melyek bemutatták Isten hatalmát – és igazolták Mózest! Összetörtnek lenni nem azt jelenti, hogy kisebbrendűséggel küzdő és alacsony önértékeléstől szenvedő „nyúlbéla” vagy. Nem, összetörtnek lenni azt jelenti, hogy így imádkozol: „Uram, ha ezt a munkát el kell végezni, és jól kell elvégezni, akkor ezt Neked kell véghezvinned általam. Ezért Benned bízom.”

Megtörve (2)

„Isten előtt a töredelmes lélek a kedves áldozat.” (Zsoltárok 51:19)
Pál azt írja: „Maga pedig a békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen, és őrizze meg a ti lelketeket, elméteket és testeteket teljes épségben, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére” (1Thessalonika 5:23). A „megszentelni” szó azt jelenti, „elkülöníteni”, egyedül Isten céljaira használni. Pál úgy írja ezt le, mint „mennyei elhívás” (Filippi 3:14). Ez pedig belülről kifelé történik! Figyeld meg, a test az utolsó helyen áll az átalakulás sorrendjében egy egész egyszerű oknál fogva. A tolvajnál nem a keze okozza a problémát, hanem a gondolatai és a lelkivilága, ami azt mondja neki, hogy a lopással nincs semmi baj. A gondolatai mondják meg a kezének, hogy mit tegyen. Ha tehát átformálod a lelkét, a kezei követni fogják. Különben megbilincselheted, és börtönbe zárhatod, attól belül még tolvaj marad. Túl sokan szeretnének győzni a testi bűnökön anélkül, hogy belülről igazán átalakulnának. Isten azonban a lelkünkkel kezd, mert ez a részünk képes Istenre figyelni, ez az, ami „összeköt” Vele. Amikor Isten a lelkünket felszabadítja, akkor az érzelmeink és a testünk felsorakozik mellé. Ha szülő vagy, akkor tudod, hogy a gyerekek mennyire különbözően reagálnak a fegyelmezésre. Az egyik gyermek könnyekben tör ki, míg a másik szembeszáll és ellenkezik veled. Bármi legyen is az ára, és bármeddig tartson is, Isten megtesz mindent azért, hogy megtörje önelégültségünket, hogy így Jézus élete láthatóvá váljon általunk. És mi döntjük el a folyamat hosszát azzal, hogy engedelmeskedünk vagy ellenállunk. Pál így imádkozott: „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?” (ApCsel 9:6 Károli). Legyen ma ez a te imádságod is!

Csak azért, mert zöld...

Megtörve (1)

„Isten előtt a töredelmes lélek a kedves áldozat.” (Zsoltárok 51:19)

A sikert dicsőítő világ nem lát értéket az összetört dolgokban. De Isten gyönyörűt tud alkotni a töröttből. Ahhoz, hogy egy növény előbújhasson a talajból, a magnak meg kell törnie. Ahhoz, hogy egy kiscsibe nagyobb életet tapasztalhasson meg, a tojáshéjnak össze kell törnie. Még a telivér lovakat is be kell törni, mert meg kell tanulniuk, hogyan engedelmeskedjenek a gyeplőnek és a gazda hangjának. Kezded érteni? Miután Pál átélte az alázatra kényszerítő találkozást Krisztussal a damaszkuszi úton, újraértékelte vallásos ténykedését, mellyel valaha dicsekedett, és szemétnek nevezte azt (Filippi 3:8). Márpedig a szeméttel nem szoktunk kérkedni, hiszen visszataszítónak tartjuk. A megtöretés Isten munkája, amellyel lehámozza rólunk önelégültségünket, hogy így Krisztus jelleme ragyoghasson át rajtunk. Ne értsd félre, összetörni nem feltétlenül azt jelenti, hogy valamilyen tragédiát élünk át. Sokan szenvednek el tragédiákat anélkül, hogy az közelebb vonná őket Istenhez, vagy akár csak elismernék Őt. Ugyanaz a napfény, amely a vajat megolvasztja, az agyagot megkeményíti. A megtöretés lényegét nem annyira a körülményeink jelentik, hanem a reakciónk. Mit próbál Isten tanítani nekünk? Az igazi megtöretés az, amikor Ő annyira lefoszt rólunk minden önelégültséget, hogy már nem marad erőnk arra, hogy helyrehozzuk magunkat. Amikor Isten minden kijáratot elzár, melyen megpróbálunk kijutni, végül rájövünk, hogy egyedül Ő maga a válasz, és ekkor egész életünket megváltoztató felfedezést teszünk. „És mi az?” – kérdezed. Amikor már csak Istenhez fordulhatsz – akkor Ő minden, amire szükséged van. Összegzésül: Isten ereje azok számára van fenntartva, akik feladták, hogy a saját erejükből próbálkozzanak, és a saját elképzelésük szerinti célt érjék el!

Hargita...

Hidd el, Isten nagy dolgokra képes!

„Istennél minden lehetséges.” (Máté 19:26)

A költő így írt: „Óvakodj azoktól, akik kívül állnak, és minden próbálkozást gáncsoskodva irigyelnek. A világ megállna, ha azok irányítanának, akik ezt hajtogatják: »ezt lehetetlen megtenni«.” Ne engedd, hogy a „lehetetlen” szó megállítson! Jézus azt mondta: „Istennel minden lehetséges”. Ha azok, akik megváltoztatták a világot, minden „lehetetlen” feladatot elvégezetlenül hagytak volna, még mindig a sötét középkorban élnénk. Íme négy példa: 1) Német szakértők azt jósolták, hogy a 25 mérföldes (≈40 km/h) sebességgel haladó vonatok súlyos orrvérzést fognak okozni, és az utasok megfulladnak az alagutakon való áthaladáskor. Amerikai szakértők hozzátették, hogy több elmegyógyintézetre lesz szükség, mert az emberek meg fognak őrülni, amikor meglátják az első vonatokat. 2) Amikor az első gépírás tanfolyamot meghirdették nők számára, dühödt ellentámadások érték őket azon az alapon, hogy „a nők szervezete ekkora megterhelés alatt súlyosan károsodna”. 3) Szakértők ragaszkodtak azon álláspontjukhoz, hogy a vasból készült hajók sosem fognak úszni, és hogy a vas meg fogja zavarni az iránytűket. 4) 1797-ben New Jersey-i farmerek elutasították az öntöttvas eke használatát, határozottan állítva, hogy az megmérgezné a földet, és serkentené a gyomok növekedését. Ennyit a „szakértőkről”! A legtöbbünk inkább túl kicsi dolgokban mer hinni, mint túl nagyokban. A látás, a jövőkép elengedhetetlen az életben maradáshoz. Az Istentől kapott látás hit által fogan, az imádság tartja fenn, és Isten igéje az üzemanyaga. Nem az a lényege, hogy mire vagy képes, hanem az, hogy mit tehet Isten az életeddel, ha teljesen alárendeled magad Neki. Felöleli az előrelátható, a biztonságos és a várható dolgok világán kívül eső dolgokat. „Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul” (Példabeszédek 29:18 Károli). Ha Isten látást adott neked, menj utána, keresd, és higgy Benne a nagy dolgokért!

Ne várj tovább, beszélj!

„Aki aggódik szívében, az levertté lesz, a jó szó viszont felvidítja.” (Példabeszédek 12:25)

Kevés dolog olyan hatásos, mint a megfelelő időben kimondott megfelelő szavak. Ugyanakkor nagyon nehéz a ki nem mondott szavak terhével élni a lehetőség elmúlta után. Visszatekintve egy kapcsolati szakértő ezeket a megindító szavakat ajánlja: „Emlékszem, amikor elvittem az új autódat egy útra, és összetörtem. Azt hittem, nagyon dühös leszel, és keményen fogsz bánni velem, de nem tetted. Emlékszem, amikor elmentünk a tengerpartra, és te nem akartál jönni, mert azt mondtad, esni fog. Elmentünk, és esett. Biztosra vettem, hogy az orrom alá fogod dörgölni, hogy: „én megmondtam”, de nem tetted. Aztán volt az is, amikor áfonyalét öntöttem az új fehér szmokingodra. Tudtam, hogy ideges leszel, és hibáztatsz majd. De nem tetted. És emlékszel arra a bizonyos estére? Tévedtem, és azt mondtam, hogy nem kell kiöltözni. Farmerben jöttél, és úgy érezted magad, mint a partra vetett hal. Biztos voltam benne, hogy tombolni fogsz, engem pedig jól otthagysz. De nem tetted. Szerettem volna elmondani, hogy mennyire szeretlek, és mennyire nagyra becsüllek mindezekért. Szerettem volna elmondani, amikor hazajössz Vietnamból. De nem jöttél.” Salamon azt mondta: „Megvan az ideje… a beszédnek” (Prédikátor 3:1,7). De ez egy korlátozott időszak, és ha elmúlt, akkor vége. Ne töltsd a jövődet megbánással, és ne hordozd magadban a ki nem mondott szavakat, melyeket valakinek hallania kellett volna. „Lépes méz a kedves beszéd: édes a léleknek és gyógyulás a testnek” (Példabeszédek 16:24). Ne várj tovább, mondd ki!

Hogyan győzd le az óriásodat?

„Az Úr kezében van a háború.” (1Sámuel 17:47)

Egyszer egy megfutamodással vádolt katonát vittek Nagy Sándor elé. Nagy Sándor azt kérdezte tőle: „Mi a neved?” A katona fejét meghajtva így felelt: „Sándor”. Nagy Sándor erre vállon ragadta, és azt mondta: „Katona, változtasd meg a viselkedésedet, vagy változtasd meg a neved!” Arra hívattál, hogy olyan életet élj, amely méltó Ahhoz, akinek a nevét viseled. Akár a függőség, a neheztelés, a félelem, a testi kívánság, a büszkeség, az irigység vagy a harag jelenti azt az óriást, amellyel szembenézel, valamit meg kell értened: 1) Nem te vagy az egyetlen. A kísértés, mely most próbára tesz téged, nem különbözik attól, amit már mások is megtapasztaltak. „Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok” (1Korinthus 10:13 Károli). Góliát nem volt mindig óriás; addig etették és táplálták, míg azzá vált. A mi óriásaink általában kis bűnök, amelyek fölött átsiklunk vagy elnézzük őket, mígnem saját életre kelnek és visszajárnak kísérteni minket. 2) Egyedül nem vagy rá képes. Az óriásod mindig le fog győzni, amíg saját erődből próbálsz megküzdeni vele. Dávid azt mondta Góliátnak: „az Úr kezében van a háború, és ő ad a kezünkbe benneteket” (1Sámuel 17:47). Isteni segítségre van szükséged ahhoz, hogy legyőzd a régi szokásokat, és új magatartást alakíts ki. Tehát jelentsd ki Pállal: „Krisztus… megerősít engem” (Filippi 4:13)! 3) Szembe kell szállnod az óriásoddal. A Biblia azt mondja: „Amikor a filiszteus nekikészült, és egyre közeledett Dávidhoz, Dávid is kifutott gyorsan a csatasorból a filiszteus elé” (1Sámuel 17:48). Ne fuss el, ne próbálj egyezkedni, ne köss kompromisszumot, és ne mentegetőzz! Kényszerítsd napvilágra az óriásodat, és ne engedd vissza az életedbe! Állíts fel határokat, és vállald a felelősséget! Tartsd távol magad a rossz társaságtól! És mindenek felett: ne az óriásod fényében nézz Istenre, hanem Isten fényében nézd az óriásodat!