„Isten előtt a töredelmes lélek a kedves áldozat.” (Zsoltárok 51:19)
Pál azt írja: „Maga pedig a békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen, és őrizze meg a ti lelketeket, elméteket és testeteket teljes épségben, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére” (1Thessalonika 5:23). A „megszentelni” szó azt jelenti, „elkülöníteni”, egyedül Isten céljaira használni. Pál úgy írja ezt le, mint „mennyei elhívás” (Filippi 3:14). Ez pedig belülről kifelé történik! Figyeld meg, a test az utolsó helyen áll az átalakulás sorrendjében egy egész egyszerű oknál fogva. A tolvajnál nem a keze okozza a problémát, hanem a gondolatai és a lelkivilága, ami azt mondja neki, hogy a lopással nincs semmi baj. A gondolatai mondják meg a kezének, hogy mit tegyen. Ha tehát átformálod a lelkét, a kezei követni fogják. Különben megbilincselheted, és börtönbe zárhatod, attól belül még tolvaj marad. Túl sokan szeretnének győzni a testi bűnökön anélkül, hogy belülről igazán átalakulnának. Isten azonban a lelkünkkel kezd, mert ez a részünk képes Istenre figyelni, ez az, ami „összeköt” Vele. Amikor Isten a lelkünket felszabadítja, akkor az érzelmeink és a testünk felsorakozik mellé. Ha szülő vagy, akkor tudod, hogy a gyerekek mennyire különbözően reagálnak a fegyelmezésre. Az egyik gyermek könnyekben tör ki, míg a másik szembeszáll és ellenkezik veled. Bármi legyen is az ára, és bármeddig tartson is, Isten megtesz mindent azért, hogy megtörje önelégültségünket, hogy így Jézus élete láthatóvá váljon általunk. És mi döntjük el a folyamat hosszát azzal, hogy engedelmeskedünk vagy ellenállunk. Pál így imádkozott: „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?” (ApCsel 9:6 Károli). Legyen ma ez a te imádságod is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése