"Szívem zsong a szép szavaktól, művemet a királynak mondom el, nyelvem gyors, mint az írnok tolla."
péntek, április 08, 2011
Amikor házastársad nem osztja a hitedet (5)
csütörtök, április 07, 2011
Amikor házastársad nem osztja a hitedet (4)
szerda, április 06, 2011
Amikor házastársad nem osztja a hitedet (3)
kedd, április 05, 2011
Amikor házastársad nem osztja a hitedet (2)
Azt mondod: „De mit tehetnék, amikor kritizál és félreért?” Próbálj meg kívülálló maradni a személyes támadásban, így továbbra is szeretni tudod a másik embert, és olyan helyzetben maradsz, amelyben meg tudod őt nyerni Jézusnak. „Áldjátok azokat, akik üldöznek titeket… Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért… éljetek minden emberrel békességben! Ne álljatok bosszút önmagatokért… Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval!” (Róma 12:14-21) Próbáld ki – ez Krisztus győzelmi haditerve!
hétfő, április 04, 2011
Amikor házastársad nem osztja a hitedet (1)
Ne felejtsd el, hogy a nem hívőnek vannak bizonyos lelki korlátai. „…ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre” (2Korinthus 5:17). Csak akkor válhat új teremtéssé, ha Krisztusban van. A régi csak akkor fog elmúlni! Amíg az újat el nem nyeri, a régi uralkodik. „Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az” (János 3:6). Gondolj arra, hogy a nem hívőnek veleszületett lelki rendellenessége van, amit nem tud leküzdeni, míg újjá nem születik. „…a test törekvése ellenségeskedés Istennel, mert az Isten törvényének nem veti alá magát, és nem is tudja magát alávetni. Akik pedig test szerint élnek, nem lehetnek kedvesek Isten előtt” (Róma 8:7-8). Ha nem szereti Isten Igéjét, az imádságot és a gyülekezetet úgy, mint te, ez azért van, mert őt a test uralja, ezért nem is képes szeretni. Tehát csak ésszerű elvárásaid legyenek! Emlékszel, milyen voltál Kr.e. (Krisztus előtt)? Légy türelmes, szeretetteljes, kedves, amíg Isten elvégzi munkáját benne!
vasárnap, április 03, 2011
Szelídség
A szelídség olyan erény, melyet nehéz megtalálnunk egy olyan társadalomban, mely az erőt és a keménységet csodálja. A világ arra bátorít minket, hogy intézzük el a dolgokat, intézzük el időben, akkor is, ha közben eltaposunk másokat. A siker, az elért eredmények és a termelékenység számít, de milyen áron? Ilyen légkörben nincs helye a szelídségnek.
Pál Isten egyik „erőműve” volt, mégis ezt írja: „…olyan szelíden léptünk fel közöttetek, mint ahogyan az anya dajkálja gyermekeit” (2Thesszalonika 2:7). A szelíd ember óvatosan lép, figyelmesen hallgat, gondosan megfigyel, tisztelettel és érzéssel kezel. A szelíd ember tudja, hogy az igazi növekedéshez táplálásra és nem erőltetésre van szükség. Tehát öltsük fel magunkra a szelídséget, mert a mi kemény, hajlíthatatlan világunkban a szelídség élő emlékeztetője Isten jelenlétének.
szombat, április 02, 2011
Az üres szív kiáltása
péntek, április 01, 2011
Nehéz vezetőnek lenni
Félretéve a tréfát: ha Isten vezetői képességet adott, emlékezz arra, hogy mi tesz valakit jó vezetővé: Először, a jó vezető elindító, elősegítő. Felismeri, hogy senki sem válik azzá, amivé válhatna, amíg nem teszi meg azt, amit tennie kell. Elhívatásodat úgy tudod betölteni, ha segítesz másoknak felfedezni és betölteni az ő elhívatásukat. Másodszor, a jó vezető figyelmes és tisztelettudó. Soha nem néz le senkit, és nem beszél lekezelően. Nincs külön magatartásformája a fontos emberek számára, és másfajta a kevésbé fontosak számára. A jó vezető számára mindenki fontos, hiszen mindenki rendelkezik Istentől kapott lehetőségekkel, éppen csak elő kell hozni ezeket. Harmadszor, a jó vezető határozott, döntésképes. Ha vezető vagy, két dologról fognak rád emlékezni: a problémákról, amiket okoztál, és a problémákról, amiket megoldottál. Igen, biztosan fogsz hibákat elkövetni, ezért tanulj alázatot, törekedj a személyes növekedésre, meríts erőt Istenből, és remélhetőleg legközelebb jobban fogod csinálni.
Átformálódás
Egyedül. Csendben.
Megszokottan,
S olykor unottan
Vitte az ár a napokat.
Egyszer, alig érezhető,
Ártalmatlannak tűnő
Porszem került az életembe.
Nehéz volt az eltűrése,
Fájdalmas az ottléte.
Ki vele! Szabadulni tőle!
Ó, de nem lehet! Nem… nem…
Egy könnycsepp enyhítette
Porszem-marta sebemet.
Sírtam befelé. Magamban.
Magamnak. Magamért.
Nőttön-nőtt a kényelmetlen,
Húsba tépő fájdalom.
A természetellenes,
Nem belőlem való,
Bennem átformálódott.
Nem akartam feltűnni,
Sem kitűnni,
Próbáltam a porszemet
Eltávolítani.
De nélküle ma is-
Rejtve, mélyen,
Egyedül, csendben,
Megszokottan,
S olykor unottan-
Vinné az ár életem.
És nem tudnám ma sem,
Hogy gyöngykagylónak születtem.
(2007. máj. 18.)