„Igyekszem azonban, hogy elköltözésem után is mindig megemlékezhessetek ezekről.” (2Péter 1:15)
Vannak, akik azt gondolják, hogy tiszteletet érdemelnek pusztán a pozíciójuk miatt. Nem, a tisztelet olyasvalami, amit ki kell érdemelni; mégpedig naponta. J. Lawton Collins tábornok megállapította: „Nem számít, milyen ragyogó tehetség valaki, sohasem fogja megnyerni alárendeltjei és tiszttársai bizalmát, ha hiányzik belőle a becsületesség és az erkölcsi tartás.” Végső soron a világ minden szakértelme sem fog megmenteni téged, ha a jellemed gyenge. Stephen Covey író írja: „Ha megpróbálok emberi befolyásoló stratégiákat és taktikákat alkalmazni, hogy elérjem, hogy más emberek azt tegyék, amit én akarok… és a jellemem alapjaiban torz… hosszú távon nem lehetek sikeres. Kétszínűségem bizalmatlanságot fog kelteni, és minden, amit teszek, manipulációnak fog tűnni.” Nem számít, hogy milyen jó a retorika, vagy hogy talán mennyire jó a szándék; ha kevés a bizalom, vagy nincs is, akkor nincs alapja a tartós sikernek. A jellem felépíthető, de csak lassan. Ha azt akarod tudni, hogy mennyi ideig tart, míg eljutsz a csúcsra, vegyél elő egy naptárat! Ha azt akarod tudni, menyi időbe telik, míg a földre zuhansz, próbálkozz egy stopperórával! Álmok törnek össze, lehetőségek vesznek el, szervezetek omlanak össze és emberek sérülnek meg, ha valakinek nem óvja a tehetségét a jelleme. Minden hivatást, kapcsolatot és értelmes célt a jellem tesz hosszú életűvé. J. R. Miller író és lelkész írta: „Az egyetlen, ami a gyászolókkal együtt visszasétál a sírtól, és nem hagyja, hogy eltemessék, a jellem.” Az embert túléli az, aki ő, és ennek maradandó hatása van.
kedd, június 30, 2009
hétfő, június 29, 2009
Amikor túlterhelt vagy (3)
„Ne idegeskedjetek!” (Máté 6:34 TM)
Ami elromolhat, az el is romlott! Tinédzser korú gyermeked piercinget [testékszer] rakott az orrába, a kutyád a szőnyegre hányt, a WC eldugult, és az autóból csöpög valami. Nem csoda, ha stresszes vagy! Amikor elborítanak az élet dolgai, emlékezz:
1) Isten még mindig vigyáz rád. Amikor a dolgok rosszul állnak, emlékeztesd magad, hogy Isten nagyobb, mint a problémád! „Ne idegeskedjetek amiatt, hogy mi fog vagy nem fog történni holnap! Bármilyen nehézség adódik is, Isten segíteni fog elboldogulni velük, amikor itt lesz az ideje” (Máté 6:34 TM).
2) Ne gondolj arra, hogy feladod! Minden alkalommal, amikor eléred a töréspontot, az egy próba. Rengeteg választási lehetőség van előtted, amik oda vezetnek, hogy feladod, vagy oda, hogy kitartasz egészen a győzelemig. Pált megkorbácsolták, börtönbe zárták, hajótörést szenvedett, menekülnie kellett a városból, de nem volt hajlandó megadni magát a körülményeknek, és végül elmondhatta: „A nemes harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, és hűséges maradtam” (2Timóteus 4:7 NLT).
3) Ha nincs rajta a neved, ne vedd fel! A stresszt az okozza, hogy mások dolgába avatkozol, és magadra vállalsz olyan kötelezettségeket, amik nem a tieid. Állíts fel egészséges határokat! Ha nem vagy biztos benne, hogy mi a helyénvaló, kérd Istent, hogy mutassa meg, mennyire kell belefolynod barátaid és családtagjaid életébe!
4) A töréspontod az áttörés kezdete lehet. Hallottad már valaha azt a kifejezést, hogy: „hitting the wall” (falnak ütközni)? A hosszútávfutók használják, ha kimerültek, és úgy érzik, inkább feladják. De a tapasztalt atléták tudják, hogy ha túljutnak a fájdalmon, akkor újból erőre kapnak, és átélik azt a feldobódottsággal járó tudatállapotot [runner’s high – az endorfin-termelődés fokozódása okozza], ami átviszi őket a célvonalon. Tehát menj tovább; Isten kegyelméből meg tudod csinálni!
Ami elromolhat, az el is romlott! Tinédzser korú gyermeked piercinget [testékszer] rakott az orrába, a kutyád a szőnyegre hányt, a WC eldugult, és az autóból csöpög valami. Nem csoda, ha stresszes vagy! Amikor elborítanak az élet dolgai, emlékezz:
1) Isten még mindig vigyáz rád. Amikor a dolgok rosszul állnak, emlékeztesd magad, hogy Isten nagyobb, mint a problémád! „Ne idegeskedjetek amiatt, hogy mi fog vagy nem fog történni holnap! Bármilyen nehézség adódik is, Isten segíteni fog elboldogulni velük, amikor itt lesz az ideje” (Máté 6:34 TM).
2) Ne gondolj arra, hogy feladod! Minden alkalommal, amikor eléred a töréspontot, az egy próba. Rengeteg választási lehetőség van előtted, amik oda vezetnek, hogy feladod, vagy oda, hogy kitartasz egészen a győzelemig. Pált megkorbácsolták, börtönbe zárták, hajótörést szenvedett, menekülnie kellett a városból, de nem volt hajlandó megadni magát a körülményeknek, és végül elmondhatta: „A nemes harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, és hűséges maradtam” (2Timóteus 4:7 NLT).
3) Ha nincs rajta a neved, ne vedd fel! A stresszt az okozza, hogy mások dolgába avatkozol, és magadra vállalsz olyan kötelezettségeket, amik nem a tieid. Állíts fel egészséges határokat! Ha nem vagy biztos benne, hogy mi a helyénvaló, kérd Istent, hogy mutassa meg, mennyire kell belefolynod barátaid és családtagjaid életébe!
4) A töréspontod az áttörés kezdete lehet. Hallottad már valaha azt a kifejezést, hogy: „hitting the wall” (falnak ütközni)? A hosszútávfutók használják, ha kimerültek, és úgy érzik, inkább feladják. De a tapasztalt atléták tudják, hogy ha túljutnak a fájdalmon, akkor újból erőre kapnak, és átélik azt a feldobódottsággal járó tudatállapotot [runner’s high – az endorfin-termelődés fokozódása okozza], ami átviszi őket a célvonalon. Tehát menj tovább; Isten kegyelméből meg tudod csinálni!
vasárnap, június 28, 2009
Amikor túlterhelt vagy (2)
„Egész éjjel ébren vagyok.” (Zsoltárok 77:5 TM)
A stressz elől nem tudsz elmenekülni, de megtanulhatsz bánni vele, ha a kezedbe veszed életed irányítását kicsi, de fontos dolgokban. Íme kettő ezek közül:
1) Gondolkodj valaki máson, ne magadon! Dávid annyira kimerült volt, hogy egész éjjel ébren volt. Te voltál már így? Ilyenkor van arra szükséged, hogy: „A dicsőítés alakítsa át aggodalmaidat imádsággá; add tudtára Istennek, hogy mi az, ami nyugtalanít. És anélkül, hogy észrevennéd, az isteni teljesség érzése, hogy minden a javadat munkálja, el fog jönni, és megnyugtat (Filippi 4:6 TM). Illés depressziós volt és öngyilkossági gondolatok foglalkoztatták, amikor Isten megmutatta neki, hogyan segítsen magán. Hogyan? Úgy, hogy elhagyja a barlangot, ahol rejtőzik, elmegy, és szolgál mások felé. Ha önmagad helyett valami másra összpontosítasz, az távlatokat nyit meg előtted. Pál azt mondja: „A minden gyógyító tanács Istene… mellénk áll… amikor nehéz időket élünk meg… és odavisz minket valaki más mellé… aki nehéz időket él át, hogy… ott lehessünk vele… ahogy Isten ott volt velünk” (2Korinthus 1:3-4 TM). Segítségre van szükséged? Nyújts segítő kezet másoknak! A ’kapcsolódás’ az, ami teljessé tesz minket!
2) Ne keseredj meg! Az élet 10 százalékban múlik azon, hogy mi történik veled, és 90 százalékban azon, hogy hogyan reagálsz rá. Fulton Sheen, New York érseke, a következőt mondta: „Semmi sem kelt mélyebben gyökerező aggodalmat, mint az a hamis feltételezés, hogy az életnek aggodalommentesnek kellene lennie.” Ha valaki, akiben bíztál, elárul, vagy csalódást okoz neked, vagy ha pénzügyi nehézségekkel küszködsz annak ellenére, hogy évek óta hűségesen odaadod Istennek a tizedet, akkor könnyen úgy érezheted, hogy jól elbántak veled. De „Ne légy keserűvé!” (Zsidók 12:15 CEV); az lerombolja a kapcsolatokat, és elszakít Isten jelenlététől. A megoldás az, ha megtanulsz „hálát adni Istennek, bármi is történik. Isten azt akarja, hogy így élj” (1Thesszalonika 5:18 TM).
A stressz elől nem tudsz elmenekülni, de megtanulhatsz bánni vele, ha a kezedbe veszed életed irányítását kicsi, de fontos dolgokban. Íme kettő ezek közül:
1) Gondolkodj valaki máson, ne magadon! Dávid annyira kimerült volt, hogy egész éjjel ébren volt. Te voltál már így? Ilyenkor van arra szükséged, hogy: „A dicsőítés alakítsa át aggodalmaidat imádsággá; add tudtára Istennek, hogy mi az, ami nyugtalanít. És anélkül, hogy észrevennéd, az isteni teljesség érzése, hogy minden a javadat munkálja, el fog jönni, és megnyugtat (Filippi 4:6 TM). Illés depressziós volt és öngyilkossági gondolatok foglalkoztatták, amikor Isten megmutatta neki, hogyan segítsen magán. Hogyan? Úgy, hogy elhagyja a barlangot, ahol rejtőzik, elmegy, és szolgál mások felé. Ha önmagad helyett valami másra összpontosítasz, az távlatokat nyit meg előtted. Pál azt mondja: „A minden gyógyító tanács Istene… mellénk áll… amikor nehéz időket élünk meg… és odavisz minket valaki más mellé… aki nehéz időket él át, hogy… ott lehessünk vele… ahogy Isten ott volt velünk” (2Korinthus 1:3-4 TM). Segítségre van szükséged? Nyújts segítő kezet másoknak! A ’kapcsolódás’ az, ami teljessé tesz minket!
2) Ne keseredj meg! Az élet 10 százalékban múlik azon, hogy mi történik veled, és 90 százalékban azon, hogy hogyan reagálsz rá. Fulton Sheen, New York érseke, a következőt mondta: „Semmi sem kelt mélyebben gyökerező aggodalmat, mint az a hamis feltételezés, hogy az életnek aggodalommentesnek kellene lennie.” Ha valaki, akiben bíztál, elárul, vagy csalódást okoz neked, vagy ha pénzügyi nehézségekkel küszködsz annak ellenére, hogy évek óta hűségesen odaadod Istennek a tizedet, akkor könnyen úgy érezheted, hogy jól elbántak veled. De „Ne légy keserűvé!” (Zsidók 12:15 CEV); az lerombolja a kapcsolatokat, és elszakít Isten jelenlététől. A megoldás az, ha megtanulsz „hálát adni Istennek, bármi is történik. Isten azt akarja, hogy így élj” (1Thesszalonika 5:18 TM).
szombat, június 27, 2009
Amikor túlterhelt vagy (1)
„Amikor… magamon kívül voltam, te megnyugtattál.” (Zsoltárok 94:19)
Ahhoz, hogy egy hegedű megszólaljon, a húrokat meg kell feszíteni, de ha túlfeszíted őket, akkor elpattannak. Ugyanez igaz rád is. A megfelelő mértékű feszültség felviszi az adrenalinszintet, és segít, hogy megtedd, amit meg kell tenned; e felett viszont összeroppansz. Valaki tréfásan így fogalmazott: „Onnan tudod, hogy túl vagy terhelve, ha nincs időd összeütni egy vacsorát félkész mirelitből, a macskád nyugtatót szed, és a családi összejöveteleket csak a törvény kényszerével lehet összehozni!” Komolyra fordítva a szót: mielőtt elérsz erre a pontra, tégy meg két dolgot!
1) Kérj segítséget! A Katrina hurrikán idején nyolc delfin kisodródott az akváriumából a nyílt tengerre, de mivel összetartottak, megmenekültek. Ha valamelyikük egyedül próbált volna boldogulni, minden bizonnyal elpusztul. Ha túl sokat vagy egyedül, elveszíted a távlatokat. Ha az ellenség el tud szigetelni, akkor tud hatni rád. Isten szándéka az, hogy családjának a tagjai kapcsolatban maradjanak egymással, vagy ahogy Pál mondja: „kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok” (1Korinthus 12:25).
2) Vedd komolyan Istent! Nyomás alatt elboríthatnak a negatív érzések hullámai, és ha nem őntőd ki a lelkedet Isten előtt, akkor nem a megfelelő emberek előtt fogsz kifakadni. A zsoltáros így ír erről: „Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád!” (Zsoltárok 55:23). „Öntsétek ki előtte szíveteket, Isten a mi menedékünk!” (Zsoltárok 62:8 Károli). Nem pusztán véletlen egybeesés, hogy sok zsoltár azzal kezdődik, hogy a zsoltáríró Istenhez kiált segítségért, és azzal végződik, hogy ujjong, mert megszabadult a benne felgyülemlett csalódottságtól.
Ahhoz, hogy egy hegedű megszólaljon, a húrokat meg kell feszíteni, de ha túlfeszíted őket, akkor elpattannak. Ugyanez igaz rád is. A megfelelő mértékű feszültség felviszi az adrenalinszintet, és segít, hogy megtedd, amit meg kell tenned; e felett viszont összeroppansz. Valaki tréfásan így fogalmazott: „Onnan tudod, hogy túl vagy terhelve, ha nincs időd összeütni egy vacsorát félkész mirelitből, a macskád nyugtatót szed, és a családi összejöveteleket csak a törvény kényszerével lehet összehozni!” Komolyra fordítva a szót: mielőtt elérsz erre a pontra, tégy meg két dolgot!
1) Kérj segítséget! A Katrina hurrikán idején nyolc delfin kisodródott az akváriumából a nyílt tengerre, de mivel összetartottak, megmenekültek. Ha valamelyikük egyedül próbált volna boldogulni, minden bizonnyal elpusztul. Ha túl sokat vagy egyedül, elveszíted a távlatokat. Ha az ellenség el tud szigetelni, akkor tud hatni rád. Isten szándéka az, hogy családjának a tagjai kapcsolatban maradjanak egymással, vagy ahogy Pál mondja: „kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok” (1Korinthus 12:25).
2) Vedd komolyan Istent! Nyomás alatt elboríthatnak a negatív érzések hullámai, és ha nem őntőd ki a lelkedet Isten előtt, akkor nem a megfelelő emberek előtt fogsz kifakadni. A zsoltáros így ír erről: „Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád!” (Zsoltárok 55:23). „Öntsétek ki előtte szíveteket, Isten a mi menedékünk!” (Zsoltárok 62:8 Károli). Nem pusztán véletlen egybeesés, hogy sok zsoltár azzal kezdődik, hogy a zsoltáríró Istenhez kiált segítségért, és azzal végződik, hogy ujjong, mert megszabadult a benne felgyülemlett csalódottságtól.
péntek, június 26, 2009
Pusztai magatartásformák
„Mi, akik hiszünk, bemegyünk abba a nyugalomba.” (Zsidókhoz írt levél 4:3)
Az izráeliek az ellenségeiket hibáztatták azért, hogy fél életüket a pusztában kellett tölteniük. Pedig a saját hozzáállásuk volt az oka! Mivel Isten „haragudott… nem engedte be őket… Isten nyugalmába, mert nem hittek” (Zsidók 3:17-19 NCV). A kételkedésük, panaszkodásuk és felelősség-áthárításuk miatt rekedtek a pusztában; és veled is ugyanez történhet. Úgy kezdődik, hogy sajnálod magad, és azt gondolod: „Bárcsak egy másik családba születtem volna, jobban fizetett állásom lenne, egy lelkibb társam, stb., akkor nem ez volna a helyzet.” Ez aztán tovább gyűrűzik lefelé a teljes önsajnálatba, amikor mindenki más a felelős a te problémáidért. Az igazság az, hogy az esetek 99 %-ában a megoldás a te hozzáállásod változásával kezdődik!
Egy másik pusztai magatartásforma, ami megrekedést eredményez, ha ragaszkodsz ahhoz, hogy minden a te elképzelésed szerint legyen! A makacsság miatt továbbra is a pusztában fogsz botorkálni, látva az Ígéret Földjét, de soha el nem érve azt. A győzelem útja az volt, hogy a csatába indulás előtt áldozatot mutattak be Istennek. Csak egy probléma volt: egyedül Sámuel próféta volt alkalmas ilyen áldozat bemutatására. De büszkesége és makacssága elhitette Saul királlyal, hogy ő is megteheti. Emiatt aztán életét vesztette, és Izráel vereséget szenvedett. Sámuel azt mondta Saulnak: „te megvetetted az Úr igéjét; az Úr meg elvetett téged, és nem maradsz Izráel királya” (1Sámuel 15:26). Értsd meg ezt: semmit sem kell tenned azért, hogy kiérdemeld Isten szeretetét, de ahhoz, hogy az Ő áldásaiban járhass, engedelmeskedned kell Neki! Szóval mit parancsolt neked Isten? Ha győzelemre vágysz a csatáidban, és sikerre az erőfeszítéseidben, kezdd el azt tenni!
Az izráeliek az ellenségeiket hibáztatták azért, hogy fél életüket a pusztában kellett tölteniük. Pedig a saját hozzáállásuk volt az oka! Mivel Isten „haragudott… nem engedte be őket… Isten nyugalmába, mert nem hittek” (Zsidók 3:17-19 NCV). A kételkedésük, panaszkodásuk és felelősség-áthárításuk miatt rekedtek a pusztában; és veled is ugyanez történhet. Úgy kezdődik, hogy sajnálod magad, és azt gondolod: „Bárcsak egy másik családba születtem volna, jobban fizetett állásom lenne, egy lelkibb társam, stb., akkor nem ez volna a helyzet.” Ez aztán tovább gyűrűzik lefelé a teljes önsajnálatba, amikor mindenki más a felelős a te problémáidért. Az igazság az, hogy az esetek 99 %-ában a megoldás a te hozzáállásod változásával kezdődik!
Egy másik pusztai magatartásforma, ami megrekedést eredményez, ha ragaszkodsz ahhoz, hogy minden a te elképzelésed szerint legyen! A makacsság miatt továbbra is a pusztában fogsz botorkálni, látva az Ígéret Földjét, de soha el nem érve azt. A győzelem útja az volt, hogy a csatába indulás előtt áldozatot mutattak be Istennek. Csak egy probléma volt: egyedül Sámuel próféta volt alkalmas ilyen áldozat bemutatására. De büszkesége és makacssága elhitette Saul királlyal, hogy ő is megteheti. Emiatt aztán életét vesztette, és Izráel vereséget szenvedett. Sámuel azt mondta Saulnak: „te megvetetted az Úr igéjét; az Úr meg elvetett téged, és nem maradsz Izráel királya” (1Sámuel 15:26). Értsd meg ezt: semmit sem kell tenned azért, hogy kiérdemeld Isten szeretetét, de ahhoz, hogy az Ő áldásaiban járhass, engedelmeskedned kell Neki! Szóval mit parancsolt neked Isten? Ha győzelemre vágysz a csatáidban, és sikerre az erőfeszítéseidben, kezdd el azt tenni!
csütörtök, június 25, 2009
Indulás...
Korán reggel van, és már csak percek vannak az indulásig... Hargitára megyünk gyerekhétre. Imádkozzatok értünk. Az utazásért is, az ottlétért is. Tegnap a gyüliben imaóra volt, az egyik kissrác így imádkozott: " Úr Jézus, köszönöm neked ezt a csodálatos táborozás, és kérlek segíts, hogy megtérhessek! Ámen" ÁMEN! ÁMEN! ÁMEN!
Tudjátok ledöbbentem, magamon, persze. Eddig, ahányszor csak eszembejutott a táborozás, mindig az első kérésem az volt, hogy Isten vigyázzon ránk az úton, és lám egy gyermeknek más a prioritása! Tanulok! Amúgy, a gyerekektől eddig is rengeteget tanultam, és fogok is még, úgy látom!
Legyetek áldottak, és köszönünk minden imát!!! :)
Úgy reagálj, mint Jézus!
„Imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket!” (Máté 5:44)
Egy katona minden napját bibliaolvasással és imádsággal fejezte be. Amikor a többiek összegyűltek a barakkokban, hogy lepihenjenek éjszakára, ő letérdelt a priccse mellé. Néhányan, akik látták ez, elkezdték gúnyolni őt. De egy napon a gyalázkodás túlment a szavakon. Amikor letérdelt imádkozni, egy katona a bakancsát az arcába vágta. A többiek kiröhögték, és várták a verekedést, de nem jött semmiféle megtorlás. Másnap reggel, amikor a bakancs-dobáló felébredt, nem akart hinni a szemének. Az ágya lábánál ott állt a visszakapott bakancsa kipucolva. Képzeld el, milyen lehet azt a bakancsot pucolni, ami beléd rúgott! Ehhez a kegyelemnek egy új szintje kell. Azt jelenti, hogy már azelőtt eldöntöd, hogy mi lesz a reakciód, mielőtt jön a támadás! Néhányan a barakkokban „vezéregyéniségek” voltak, akiket a büszkeség és az érzéketlenség mozgatott. Így reagál a sötétség a fényre. Mások „csatlósok” voltak; ők nem voltak feltétlenül rosszak, csak gyengék és gyávák ahhoz, hogy másak legyenek.
Miért imádkozott Jézus így a keresztről: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek”? Azért mert megértette, hogy azoknak az embereknek, akik egy bizonyos módon nevelkedtek fel, akiket bizonyos erők irányítanak, akik megoldatlan ügyekkel és félelmekkel küszködnek, akikbe nem újjászületett gondolkodásmód van programozva, szükségük van Istenre. És látta, hogy ez egy lehetőség arra, hogy Istent bemutassa. Ehhez többre van szükség, mint vasárnapi templombajáró vallásosságra. Ez Krisztushoz hasonló, példamutató, szeretetet kifejező reakciókat kíván, amelyek megállítanak és elgondolkodtatnak másokat. A „jogaid” és a sértett éned nem érdekesek; csak Az, akit képviselsz!
Egy katona minden napját bibliaolvasással és imádsággal fejezte be. Amikor a többiek összegyűltek a barakkokban, hogy lepihenjenek éjszakára, ő letérdelt a priccse mellé. Néhányan, akik látták ez, elkezdték gúnyolni őt. De egy napon a gyalázkodás túlment a szavakon. Amikor letérdelt imádkozni, egy katona a bakancsát az arcába vágta. A többiek kiröhögték, és várták a verekedést, de nem jött semmiféle megtorlás. Másnap reggel, amikor a bakancs-dobáló felébredt, nem akart hinni a szemének. Az ágya lábánál ott állt a visszakapott bakancsa kipucolva. Képzeld el, milyen lehet azt a bakancsot pucolni, ami beléd rúgott! Ehhez a kegyelemnek egy új szintje kell. Azt jelenti, hogy már azelőtt eldöntöd, hogy mi lesz a reakciód, mielőtt jön a támadás! Néhányan a barakkokban „vezéregyéniségek” voltak, akiket a büszkeség és az érzéketlenség mozgatott. Így reagál a sötétség a fényre. Mások „csatlósok” voltak; ők nem voltak feltétlenül rosszak, csak gyengék és gyávák ahhoz, hogy másak legyenek.
Miért imádkozott Jézus így a keresztről: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek”? Azért mert megértette, hogy azoknak az embereknek, akik egy bizonyos módon nevelkedtek fel, akiket bizonyos erők irányítanak, akik megoldatlan ügyekkel és félelmekkel küszködnek, akikbe nem újjászületett gondolkodásmód van programozva, szükségük van Istenre. És látta, hogy ez egy lehetőség arra, hogy Istent bemutassa. Ehhez többre van szükség, mint vasárnapi templombajáró vallásosságra. Ez Krisztushoz hasonló, példamutató, szeretetet kifejező reakciókat kíván, amelyek megállítanak és elgondolkodtatnak másokat. A „jogaid” és a sértett éned nem érdekesek; csak Az, akit képviselsz!
szerda, június 24, 2009
Győzedelmes lélek!
„Gyengeségük erővé vált.” (Zsidókhoz írt levél 11:34 NLT)
A csiszolókő ragyogóvá teheti a gyémántot, vagy porrá változtathatja a kemény követ. Attól függ, miből vagy. Charles Steinmetz, a General Electric egyik alapítója, a megfelelő anyagból készült. Egy születési rendellenesség miatt olyan alacsony termetű volt, hogy úgy nézett ki, mint egy törpe. Még egy éves kora előtt meghalt az édesanyja. Édesapja szegény volt, de elhatározta, hogy az ifjú Charles-t taníttatja. Charles nem tudott úgy futni vagy játszani, mint a többi fiú, ezért eldöntötte, hogy a tudománynak szenteli az életét. Kitűzte a célját: „Felfedezéseket fogok tenni, hogy segítsek más embereken.” Amikor az Egyesült Államokba emigrált, egy szót sem tudott angolul. Az arca fel volt dagadva a hajóút alatt elszenvedett hidegtől. Látása rossz volt. A ruhája rongyos volt. A kikötői hatóságok erős késztetést éreztek, hogy visszaküldjék Svájcba, de ő maradt, és olyan munkát kapott, amivel hetente körülbelül 3 dollárt keresett. Ott bámulatos képességeket mutatott. A nemrég indult vállalat, a General Electric, hamar felismerte hihetetlen tehetségét. Szakmai pályafutását példátlan kutatás és fejlesztés jellemezte. Amikor 1923-ban meghalt, egy író ezt mondta róla: „Angyali értelme és látnoki lelke volt.” Mije volt Charles Steinmetz-nek? Győzedelmes lelke! Benned is megvan ez?
Ha nem ütközik ellenállásba, amit csinálsz, akkor nem érdemes csinálni. A Biblia a győzteseket így jellemzi: „gyengeségük erősséggé lett, erősekké váltak a harcban”. Mi változtatja a gyengeséget erővé? Az a hit, amely nem hajlandó visszafordulni, meghátrálni vagy kevesebbel beérni, mint amit Isten megígért.
A csiszolókő ragyogóvá teheti a gyémántot, vagy porrá változtathatja a kemény követ. Attól függ, miből vagy. Charles Steinmetz, a General Electric egyik alapítója, a megfelelő anyagból készült. Egy születési rendellenesség miatt olyan alacsony termetű volt, hogy úgy nézett ki, mint egy törpe. Még egy éves kora előtt meghalt az édesanyja. Édesapja szegény volt, de elhatározta, hogy az ifjú Charles-t taníttatja. Charles nem tudott úgy futni vagy játszani, mint a többi fiú, ezért eldöntötte, hogy a tudománynak szenteli az életét. Kitűzte a célját: „Felfedezéseket fogok tenni, hogy segítsek más embereken.” Amikor az Egyesült Államokba emigrált, egy szót sem tudott angolul. Az arca fel volt dagadva a hajóút alatt elszenvedett hidegtől. Látása rossz volt. A ruhája rongyos volt. A kikötői hatóságok erős késztetést éreztek, hogy visszaküldjék Svájcba, de ő maradt, és olyan munkát kapott, amivel hetente körülbelül 3 dollárt keresett. Ott bámulatos képességeket mutatott. A nemrég indult vállalat, a General Electric, hamar felismerte hihetetlen tehetségét. Szakmai pályafutását példátlan kutatás és fejlesztés jellemezte. Amikor 1923-ban meghalt, egy író ezt mondta róla: „Angyali értelme és látnoki lelke volt.” Mije volt Charles Steinmetz-nek? Győzedelmes lelke! Benned is megvan ez?
Ha nem ütközik ellenállásba, amit csinálsz, akkor nem érdemes csinálni. A Biblia a győzteseket így jellemzi: „gyengeségük erősséggé lett, erősekké váltak a harcban”. Mi változtatja a gyengeséget erővé? Az a hit, amely nem hajlandó visszafordulni, meghátrálni vagy kevesebbel beérni, mint amit Isten megígért.
kedd, június 23, 2009
Légy türelmes, meg fog történni Isten időzítése szerint!
„Légy csendben, és várj az Úrra!” (Zsoltárok 37:7)
A régi mondás, hogy „nem mindig kaphatod meg, amit akarsz,” nem feltétlenül igaz. Ha „gyönyörködsz az Úrban… megadja neked szíved kéréseit” (Zsoltárok 37:4 NIV). De általában megvárakoztat. Dennis Wholey mondja: „A várakozás művészet… ha tudsz várni két évet, akkor meg tudsz valósítani olyasmit, amit ma nem tudtál megvalósítani, bármilyen keményen is dolgoztál, bármennyi pénzt is költöttél rá, bármennyiszer mentél is fejjel a falnak.” Vannak dolgok, amiket nem kaphatsz meg ma, de megszerezheted a jövőben. Ezért nincs értelme, hogy majd beleőrülj, hogy az életedet is semmibe véve küszködj amiatt, hogy most megvalósíts olyan valamit, ami könnyűvé válik, amikor eljön az ideje.
Jakab azt mondja: „Semmiből se próbáljatok túl korán kikerülni! Hadd végezze el a munkáját, hogy éretté váljatok!” (Jakab 1:4 TM). Isten megenged bizonyos dolgokat az életünkben, hogy olyan fontos alapelveket megtanítson, mint: a) új készségeket és gondolkodásmódot kifejleszteni; b) nagylelkűséget gyakorolni és uralkodni a reakcióinkon; c) megtartani a hitünket a nehéz időkben is. Pál azt írja: „A türelem… az az erő, amely segít jó hangulatban elviselni mindazt, ami minket ér” (Kolossé 3:12 AMP); „Örüljetek mindennek, amit Isten tervez… Legyetek türelmesek a bajban, és mindig imádkozzatok!” (Róma 12:12 TLB). Amikor Isten várótermében időzöl, ő olyan tulajdonságokat fejleszt ki benned, amelyek egyszerűen nem fejlődhetnének ki semmilyen más módon. Amikor elkészül, akkor erősebben és bölcsebben jössz ki. És elég érett leszel ahhoz, hogy jól tudd kezelni azt, amit számodra eltervezett. Ne hagyd hát, hogy az ellenség elkedvetlenítsen, vagy úgy alakítsa a körülményeket, hogy túlhajszold magad! „Nyugodj meg az Úrban, és várj rá türelmesen!” (Zsoltárok 37:7 KJV).
A régi mondás, hogy „nem mindig kaphatod meg, amit akarsz,” nem feltétlenül igaz. Ha „gyönyörködsz az Úrban… megadja neked szíved kéréseit” (Zsoltárok 37:4 NIV). De általában megvárakoztat. Dennis Wholey mondja: „A várakozás művészet… ha tudsz várni két évet, akkor meg tudsz valósítani olyasmit, amit ma nem tudtál megvalósítani, bármilyen keményen is dolgoztál, bármennyi pénzt is költöttél rá, bármennyiszer mentél is fejjel a falnak.” Vannak dolgok, amiket nem kaphatsz meg ma, de megszerezheted a jövőben. Ezért nincs értelme, hogy majd beleőrülj, hogy az életedet is semmibe véve küszködj amiatt, hogy most megvalósíts olyan valamit, ami könnyűvé válik, amikor eljön az ideje.
Jakab azt mondja: „Semmiből se próbáljatok túl korán kikerülni! Hadd végezze el a munkáját, hogy éretté váljatok!” (Jakab 1:4 TM). Isten megenged bizonyos dolgokat az életünkben, hogy olyan fontos alapelveket megtanítson, mint: a) új készségeket és gondolkodásmódot kifejleszteni; b) nagylelkűséget gyakorolni és uralkodni a reakcióinkon; c) megtartani a hitünket a nehéz időkben is. Pál azt írja: „A türelem… az az erő, amely segít jó hangulatban elviselni mindazt, ami minket ér” (Kolossé 3:12 AMP); „Örüljetek mindennek, amit Isten tervez… Legyetek türelmesek a bajban, és mindig imádkozzatok!” (Róma 12:12 TLB). Amikor Isten várótermében időzöl, ő olyan tulajdonságokat fejleszt ki benned, amelyek egyszerűen nem fejlődhetnének ki semmilyen más módon. Amikor elkészül, akkor erősebben és bölcsebben jössz ki. És elég érett leszel ahhoz, hogy jól tudd kezelni azt, amit számodra eltervezett. Ne hagyd hát, hogy az ellenség elkedvetlenítsen, vagy úgy alakítsa a körülményeket, hogy túlhajszold magad! „Nyugodj meg az Úrban, és várj rá türelmesen!” (Zsoltárok 37:7 KJV).
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)