„Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek.” (1Korinthus 9:24)
Egy Peanuts képregényben Charlie Brown így siránkozik barátjának, Linusnak: „Az élet túl sok nekem. Amióta megszülettem, össze vagyok zavarodva. Azt hiszem, az a baj, hogy túl gyorsan bedobnak minket az élet sűrűjébe. Még nem vagyunk rá igazán felkészülve.” „És mit szeretnél?” – kérdezi Linus – „Lehetőséget, hogy előbb bemelegíts?” Lehet, hogy nem kapsz lehetőséget arra, hogy bemelegíts, mielőtt belépsz az életbe, de bemelegíthetsz azáltal, hogy gyakorlod azt, ami fontos számodra, ha már egyszer elkezdődött az élet. Ezek által a bemelegítések által növekszel. Ha elkötelezed magad a gyakorlásra, akkor a következőket fedezed fel:
1) A teljesítményed mindig fejleszthető. Harvey Mackay író azt mondja: „A jó vezető tisztában van azzal, hogy majdnem minden, amit egy bizonyos módon végeznek egy bizonyos ideje, jobban is végezhető. Minden egyes teljesítmény növelhető.”
2) Az élesítési folyamat könnyebb a megfelelő környezetben. A fejlődés mindig bizonyos fokú kockázattal és kudarccal jár. Tehát keress olyan helyet, ahol támogatják a kísérletezést és a növekedést! 3) Késznek kell lenned arra, hogy kis dolgokkal kezdj. Amikor elkezdesz gyakorolni, először csekély hasznod származik belőle. De növekedni fog! Az olimpiai játékokon az aranyérmes és a többi versenyző között gyakran csupán századmásodpercekben mérhető a különbség.
4) Meg kell fizetni annak az árát, hogy eljuss a következő szintre. Sidney Howard a következőt jegyezte meg: „Az, hogy tudod, mit akarsz, fele részben azt jelenti, hogy tudod, miről kell lemondanod ahhoz, hogy megszerezd.” A gyakorlást túl sokan tartjuk egy lényegében negatív élménynek, de nem kell, hogy az legyen, ha a felfedezés és a fejlődés nézőpontja felől közelítjük meg. Tehát gyakorolj tovább!
péntek, július 31, 2009
csütörtök, július 30, 2009
Csak gyakorold tovább! (1)
„Légy szorgalmas ezekben a dolgokban, teljesen szánd oda magad ezekre!” (1Timóteus 4:15 NIV)
Saul királyt gonosz szellemek támadták meg, akik kínozták és megbénították őt. Ezért elküldött Dávidért, hogy jöjjön, és játsszon a hárfáján. Miközben Dávid játszott, Saul „megkönnyebbült, jobban lett, és a rossz szellem eltávozott tőle” (1Sámuel 16:23). Ez a történet két dolgot tanít nekünk: a dicsőítés erejét és a gyakorlás erejét. Dávid nem akkor fedezte fel hirtelen a tálentumát, amikor Saul palotájába ért. Nem, ő éveken át tartó gyakorlással fejlesztette ki azt a magányos hegyoldalakon, miközben apja juhait legeltette.
Amikor a gyakorlásról van szó, a két legkomolyabb kihívás, amivel szembe kell néznünk, az: a) hogy legyen bennünk vágy megtenni; és b) hogy legyen bennünk önfegyelem a kitartáshoz. Pál azt mondja Timóteusnak: „Légy szorgalmas ezekben a dolgokban, teljesen szánd oda magad ezekre, hogy mindenki láthassa előmeneteledet! Nagyon ügyelj az életedre! Tarts ki!” (1Timóteus 4:15-16 NIV). Nincs könnyű módszer arra, hogy fegyelmezett emberekké váljunk. Ennek semmi köze a tehetséghez vagy a képességhez. Ez nem feltételek, hanem döntés kérdése. De amint meghoztad a döntést, és a gyakorlás szokásoddá vált, két dolog nyilvánvalóvá lesz. Az első, a világosan látható különbség a gyakorló és a nem gyakorló ember között. A kerékpárversenyző Lance Armstrong mondta: „A siker kulcsa az, hogy keményebben edzel, és mélyebbre ásol, mint mások”. És ő már csak tudja: hét Tour de France versenyt megnyerve rekordot állított fel. A másik dolog, ami megmutatkozik, a győztes lelkület. Minél keményebben küzdesz, annál kevésbé fogod megadni magad a fáradtságnak, önelégültségnek, csüggedésnek, kritikának és az összes olyan dolognak, amely megpróbálja megtörni a lendületedet.
Saul királyt gonosz szellemek támadták meg, akik kínozták és megbénították őt. Ezért elküldött Dávidért, hogy jöjjön, és játsszon a hárfáján. Miközben Dávid játszott, Saul „megkönnyebbült, jobban lett, és a rossz szellem eltávozott tőle” (1Sámuel 16:23). Ez a történet két dolgot tanít nekünk: a dicsőítés erejét és a gyakorlás erejét. Dávid nem akkor fedezte fel hirtelen a tálentumát, amikor Saul palotájába ért. Nem, ő éveken át tartó gyakorlással fejlesztette ki azt a magányos hegyoldalakon, miközben apja juhait legeltette.
Amikor a gyakorlásról van szó, a két legkomolyabb kihívás, amivel szembe kell néznünk, az: a) hogy legyen bennünk vágy megtenni; és b) hogy legyen bennünk önfegyelem a kitartáshoz. Pál azt mondja Timóteusnak: „Légy szorgalmas ezekben a dolgokban, teljesen szánd oda magad ezekre, hogy mindenki láthassa előmeneteledet! Nagyon ügyelj az életedre! Tarts ki!” (1Timóteus 4:15-16 NIV). Nincs könnyű módszer arra, hogy fegyelmezett emberekké váljunk. Ennek semmi köze a tehetséghez vagy a képességhez. Ez nem feltételek, hanem döntés kérdése. De amint meghoztad a döntést, és a gyakorlás szokásoddá vált, két dolog nyilvánvalóvá lesz. Az első, a világosan látható különbség a gyakorló és a nem gyakorló ember között. A kerékpárversenyző Lance Armstrong mondta: „A siker kulcsa az, hogy keményebben edzel, és mélyebbre ásol, mint mások”. És ő már csak tudja: hét Tour de France versenyt megnyerve rekordot állított fel. A másik dolog, ami megmutatkozik, a győztes lelkület. Minél keményebben küzdesz, annál kevésbé fogod megadni magad a fáradtságnak, önelégültségnek, csüggedésnek, kritikának és az összes olyan dolognak, amely megpróbálja megtörni a lendületedet.
szerda, július 29, 2009
Nagy remények
„Még ma kezembe ad az Úr, leváglak, és a fejedet veszem.” (1Sámuel 17:46)
Nem a kutya mérete számít a harcban, hanem a harc mérete a kutyában. Dávidnak nem volt sem rangja, sem felszerelése, és megfelelő kiképzést sem kapott, de a győztesek lelkületével bírt. Annyira nagy várakozás volt benne, hogy „kifutott gyorsan a csatasorból a filiszteus elé” (1Sámuel 17:48). Miközben Saul és katonái elbújtak, Dávid előrefutott, hogy szembenézzen a kihívással. Ez aztán a nagy reménység! Most nem a saját képességeinkben való hitről beszélünk, hanem Abban való hitről, „Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük, vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint” (Efézus 3:20).
Martin Seligman, a Pennsylvania Egyetem pszichológia professzora, kutatásokat végzett egy nagy biztosítónál, amelyik életbiztosításokkal foglalkozik, és arra jutott, hogy azok az ügynökök, akik sikerre számítottak, kétszer annyi biztosítást kötöttek, mint azok, akik nem. A kutatók felfedezték, hogy szorosabb összefüggés van az önbizalom és a teljesítmény, mint az intelligencia és a teljesítmény között. Hadd mondjak valamit: azt az Istent, aki benned él, csak egyetlen dolog korlátozza: az, ha képtelen vagy arra, hogy higgy magadban, vagy ha nem vagy hajlandó erre. Minél inkább hiszel magadban, annál többet tudsz elérni. És ha kitartóan hiszel és reménykedsz, eljön annak az ideje, amikor megteszed azt, amit egykor lehetetlennek tartottál. Miért? Azért, mert „Istennél minden lehetséges” (Máté 19:26). Azt mondják, ha Michelangelo a kételyeire vagy a kritikusaira hallgatott volna, akkor a sixtusi kápolna padlóját festette volna ki a mennyezet helyett, és műve nem maradt volna fenn, hogy csodálhassuk. Az az igazság, hogy a nagy eredmények nagy reményekkel kezdődnek!
Nem a kutya mérete számít a harcban, hanem a harc mérete a kutyában. Dávidnak nem volt sem rangja, sem felszerelése, és megfelelő kiképzést sem kapott, de a győztesek lelkületével bírt. Annyira nagy várakozás volt benne, hogy „kifutott gyorsan a csatasorból a filiszteus elé” (1Sámuel 17:48). Miközben Saul és katonái elbújtak, Dávid előrefutott, hogy szembenézzen a kihívással. Ez aztán a nagy reménység! Most nem a saját képességeinkben való hitről beszélünk, hanem Abban való hitről, „Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük, vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint” (Efézus 3:20).
Martin Seligman, a Pennsylvania Egyetem pszichológia professzora, kutatásokat végzett egy nagy biztosítónál, amelyik életbiztosításokkal foglalkozik, és arra jutott, hogy azok az ügynökök, akik sikerre számítottak, kétszer annyi biztosítást kötöttek, mint azok, akik nem. A kutatók felfedezték, hogy szorosabb összefüggés van az önbizalom és a teljesítmény, mint az intelligencia és a teljesítmény között. Hadd mondjak valamit: azt az Istent, aki benned él, csak egyetlen dolog korlátozza: az, ha képtelen vagy arra, hogy higgy magadban, vagy ha nem vagy hajlandó erre. Minél inkább hiszel magadban, annál többet tudsz elérni. És ha kitartóan hiszel és reménykedsz, eljön annak az ideje, amikor megteszed azt, amit egykor lehetetlennek tartottál. Miért? Azért, mert „Istennél minden lehetséges” (Máté 19:26). Azt mondják, ha Michelangelo a kételyeire vagy a kritikusaira hallgatott volna, akkor a sixtusi kápolna padlóját festette volna ki a mennyezet helyett, és műve nem maradt volna fenn, hogy csodálhassuk. Az az igazság, hogy a nagy eredmények nagy reményekkel kezdődnek!
kedd, július 28, 2009
Akarsz változni?
„Engedd, hogy Isten átformáljon!” (Róma 12:2 GNT)
Változás csak akkor történik, ha:
1) Eldöntöd, hogy megváltozol. A The Daily Mail újság egyszer feltette olvasóinak a kérdést: „Mi a baj a világgal?” G. K. Chesterton állítólag a következő választ küldte: „Tisztelt Uram, én vagyok.” Valld be: ha belerúghatnál abba, aki a legtöbb bajodért felelős, akkor nem tudnál leállni egy hétig! A tanítványság – az a folyamat, melynek során Krisztushoz hasonlóvá válunk – egy döntéssel kezdődik. Jézus hív minket, és mi válaszolunk. „’Kövess engem, és légy a tanítványom!’ – mondta Máténak Jézus. Ő pedig felkelt, és követte őt” (Máté 9:9 NLT). És nézd csak, még a tollát is magával vitte! Ez minden, amire szükséged van ahhoz, hogy elindulj: egy döntés!
2) Változtasd meg a gondolkodásmódodat! „Engedjétek, hogy Isten új emberré formáljon az által, hogy megváltoztatja a gondolkodásmódotokat!” (Róma 12:2 NLT). A változás az elmédben kezdődik. A gondolkodásmódod meghatározza, hogy hogyan érzel; az érzéseid pedig kihatnak arra, hogy hogyan cselekszel. Tehát mosd át az elmédet, tápláld az elmédet, és programozd át Isten Igéjével!
3) Minden nap tegyél meg egy kis lépést! A legtöbben szeretnénk egyik napról a másikra megváltozni. De ez nem így működik; a változás lassan következik be. Ha sikerre vágyunk, akkor kis dolgokkal kell kezdenünk, és meg kell tennünk azokat minden nap. Szalézi Szent Ferenc mondta: „Legyen türelmed mindenhez, de legfőképpen önmagadhoz! Ne csüggesszenek el a hiányosságaid, de kezdd el őket rögtön orvosolni! Minden nap kezdd újra ezt a feladatot!” Azt mondod: „De én annyira gyarló vagyok.” Mind azok vagyunk. Ne csüggedj: „Isten, aki elkezdte bennetek a jó munkát, mindig segíteni fog nektek növekedni az ő kegyelmében, amíg az ő munkája bennetek be nem fejeződik.” (Filippi 1:6 TLB)
Változás csak akkor történik, ha:
1) Eldöntöd, hogy megváltozol. A The Daily Mail újság egyszer feltette olvasóinak a kérdést: „Mi a baj a világgal?” G. K. Chesterton állítólag a következő választ küldte: „Tisztelt Uram, én vagyok.” Valld be: ha belerúghatnál abba, aki a legtöbb bajodért felelős, akkor nem tudnál leállni egy hétig! A tanítványság – az a folyamat, melynek során Krisztushoz hasonlóvá válunk – egy döntéssel kezdődik. Jézus hív minket, és mi válaszolunk. „’Kövess engem, és légy a tanítványom!’ – mondta Máténak Jézus. Ő pedig felkelt, és követte őt” (Máté 9:9 NLT). És nézd csak, még a tollát is magával vitte! Ez minden, amire szükséged van ahhoz, hogy elindulj: egy döntés!
2) Változtasd meg a gondolkodásmódodat! „Engedjétek, hogy Isten új emberré formáljon az által, hogy megváltoztatja a gondolkodásmódotokat!” (Róma 12:2 NLT). A változás az elmédben kezdődik. A gondolkodásmódod meghatározza, hogy hogyan érzel; az érzéseid pedig kihatnak arra, hogy hogyan cselekszel. Tehát mosd át az elmédet, tápláld az elmédet, és programozd át Isten Igéjével!
3) Minden nap tegyél meg egy kis lépést! A legtöbben szeretnénk egyik napról a másikra megváltozni. De ez nem így működik; a változás lassan következik be. Ha sikerre vágyunk, akkor kis dolgokkal kell kezdenünk, és meg kell tennünk azokat minden nap. Szalézi Szent Ferenc mondta: „Legyen türelmed mindenhez, de legfőképpen önmagadhoz! Ne csüggesszenek el a hiányosságaid, de kezdd el őket rögtön orvosolni! Minden nap kezdd újra ezt a feladatot!” Azt mondod: „De én annyira gyarló vagyok.” Mind azok vagyunk. Ne csüggedj: „Isten, aki elkezdte bennetek a jó munkát, mindig segíteni fog nektek növekedni az ő kegyelmében, amíg az ő munkája bennetek be nem fejeződik.” (Filippi 1:6 TLB)
hétfő, július 27, 2009
Szolgálatra felkészített emberek
„Ajándékot adott az embereknek… hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére.” (Efézus 4:8,12)
Vezetőként mindig szem előtt kell tartanod annak a filozófiáját, tervét és célkitűzését, aminek az elvégzésére elhívattál, és világossá kell tenned azok számára is, akik veled dolgoznak. A három legáltalánosabb probléma minden szervezetben – beleértve az egyházat is – a következő: 1) ha valakit beállítanak egy nem neki való helyre, és csak azért hagyják ott, mert nincs senki más, aki végezhetné a munkát; 2) ha nem ismerik fel valakinek az ajándékát, és nem biztosítanak hozzá megfelelő képzést, iránymutatást és információt, hogy elősegítsék a csapatmunkát; 3) olyan vezetők, akik nem tudják, hogyan kommunikálják érthetően a látásukat. Ha ezek közül a területek közül bármelyik nincs szinkronban, akkor az időnket és az energiánkat hibaelhárításra fordítjuk, tüzeket oltunk, és százfelé szaladgálunk. Ez azt eredményezi, hogy a vezetők elcsüggednek, és a munkások kilépnek.
De az egyháznak nem kell ilyennek lennie. Pál a gyülekezetnövekedés mesteri tervét ismerteti, amikor arra emlékeztet, hogy Isten „adott némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére”. Miért jelölt ki Isten vezetőket? Hogy felkészítse az embereket. Mire kell az embereket felkészíteni? A szolgálatra. Miért olyan fontos a szolgálat? Hogy építse Krisztus testét. Erről van szó! Ez nélkülözhetetlen ahhoz, hogy kifejlesszünk egy erős, egészséges egyházat, amelynek az a küldetése, hogy táplálja Isten juhait, és elérje az elveszetteket az evangéliummal. Ezért bármit is teszel, mint vezető, annak közvetlenül kapcsolódnia kell az emberek szolgálatra való felkészítéséhez. Tedd ezt, és te kevésbé leszel frusztrált, az emberek elégedettebbek lesznek, a gyülekezeted pedig gazdagabban fog gyümölcsöt teremni!
Vezetőként mindig szem előtt kell tartanod annak a filozófiáját, tervét és célkitűzését, aminek az elvégzésére elhívattál, és világossá kell tenned azok számára is, akik veled dolgoznak. A három legáltalánosabb probléma minden szervezetben – beleértve az egyházat is – a következő: 1) ha valakit beállítanak egy nem neki való helyre, és csak azért hagyják ott, mert nincs senki más, aki végezhetné a munkát; 2) ha nem ismerik fel valakinek az ajándékát, és nem biztosítanak hozzá megfelelő képzést, iránymutatást és információt, hogy elősegítsék a csapatmunkát; 3) olyan vezetők, akik nem tudják, hogyan kommunikálják érthetően a látásukat. Ha ezek közül a területek közül bármelyik nincs szinkronban, akkor az időnket és az energiánkat hibaelhárításra fordítjuk, tüzeket oltunk, és százfelé szaladgálunk. Ez azt eredményezi, hogy a vezetők elcsüggednek, és a munkások kilépnek.
De az egyháznak nem kell ilyennek lennie. Pál a gyülekezetnövekedés mesteri tervét ismerteti, amikor arra emlékeztet, hogy Isten „adott némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére”. Miért jelölt ki Isten vezetőket? Hogy felkészítse az embereket. Mire kell az embereket felkészíteni? A szolgálatra. Miért olyan fontos a szolgálat? Hogy építse Krisztus testét. Erről van szó! Ez nélkülözhetetlen ahhoz, hogy kifejlesszünk egy erős, egészséges egyházat, amelynek az a küldetése, hogy táplálja Isten juhait, és elérje az elveszetteket az evangéliummal. Ezért bármit is teszel, mint vezető, annak közvetlenül kapcsolódnia kell az emberek szolgálatra való felkészítéséhez. Tedd ezt, és te kevésbé leszel frusztrált, az emberek elégedettebbek lesznek, a gyülekezeted pedig gazdagabban fog gyümölcsöt teremni!
vasárnap, július 26, 2009
Nagyszerű kapcsolatok
„Van olyan barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél.” (Példabeszédek 18:24)
A jó kapcsolatok építéséhez idő és energia kell. És csak akkor fedezed fel, hogy milyen értékes egy ilyen kapcsolat, ha próbára lesz téve. Egy író így fogalmaz: „Ha azt szeretnéd, hogy a szíved együtt dobbanjon másokéval, komoly mértékű lefaragás szükséges – le kell nyisszantani az énközpontúságot. Olyan ez, mint a buszon utazni; ha felszállnak mások, akkor késznek kell lenned arra, hogy félrehúzódj, és helyet adj nekik és a csomagoknak, amiket hoznak. Amikor így teszel, a tetteid azt juttatják kifejezésre, hogy fontos a másik ember. Azért lesz egy kapcsolat értékesebb, mint sok másik, mert képes a túlélésre és arra, hogy elviselje az átrendeződéseket.”
Két dologban fogható meg, hogy mi az, amit a legtöbbre értékelünk egy barátban: 1) a bizonyosság, hogy nem fog meglépni, amikor az út rögössé válik; 2) annak a tudata, hogy tökéletlenségünk és sebhelyeink nem változtatják meg az ő elkötelezettségük mértékét. Salamon azt mondta: „Van ember, aki bajba juttatja embertársait, de van olyan barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél.” A minőség a lényeg, nem a mennyiség. Ezért van az, hogy a szívek kapcsolata sokkal erősebb lehet, mint a vérségi kötelék. Ne írj le másokat elhamarkodottan amiatt, ha hibát követnek el, csalódást okoznak neked, vagy meggondolatlanul tesznek valamit. Nem vontatnád az autódat a roncstelepre azért, mert lemerült az akkumulátora, vagy defektet kapott! A szeretet kockázatot jelent, de a nyereség nagyobb, mint a befektetés. Minden sikertörténet mögött olyan embereket találsz, akik volt, hogy annyira csüggedtnek érezték magukat, hogy fel akarták adni; akik elestek, és szükségük volt arra, hogy valaki felemelje őket – és akkor valaki közbelépett, felemelte őket, és segített nekik tovább menni. Az élet nem a vagyonszerzésre és a teljesítményekre épül, hanem a kapcsolatokra. Fordíts hát nagy gondot a kapcsolataidra!
A jó kapcsolatok építéséhez idő és energia kell. És csak akkor fedezed fel, hogy milyen értékes egy ilyen kapcsolat, ha próbára lesz téve. Egy író így fogalmaz: „Ha azt szeretnéd, hogy a szíved együtt dobbanjon másokéval, komoly mértékű lefaragás szükséges – le kell nyisszantani az énközpontúságot. Olyan ez, mint a buszon utazni; ha felszállnak mások, akkor késznek kell lenned arra, hogy félrehúzódj, és helyet adj nekik és a csomagoknak, amiket hoznak. Amikor így teszel, a tetteid azt juttatják kifejezésre, hogy fontos a másik ember. Azért lesz egy kapcsolat értékesebb, mint sok másik, mert képes a túlélésre és arra, hogy elviselje az átrendeződéseket.”
Két dologban fogható meg, hogy mi az, amit a legtöbbre értékelünk egy barátban: 1) a bizonyosság, hogy nem fog meglépni, amikor az út rögössé válik; 2) annak a tudata, hogy tökéletlenségünk és sebhelyeink nem változtatják meg az ő elkötelezettségük mértékét. Salamon azt mondta: „Van ember, aki bajba juttatja embertársait, de van olyan barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél.” A minőség a lényeg, nem a mennyiség. Ezért van az, hogy a szívek kapcsolata sokkal erősebb lehet, mint a vérségi kötelék. Ne írj le másokat elhamarkodottan amiatt, ha hibát követnek el, csalódást okoznak neked, vagy meggondolatlanul tesznek valamit. Nem vontatnád az autódat a roncstelepre azért, mert lemerült az akkumulátora, vagy defektet kapott! A szeretet kockázatot jelent, de a nyereség nagyobb, mint a befektetés. Minden sikertörténet mögött olyan embereket találsz, akik volt, hogy annyira csüggedtnek érezték magukat, hogy fel akarták adni; akik elestek, és szükségük volt arra, hogy valaki felemelje őket – és akkor valaki közbelépett, felemelte őket, és segített nekik tovább menni. Az élet nem a vagyonszerzésre és a teljesítményekre épül, hanem a kapcsolatokra. Fordíts hát nagy gondot a kapcsolataidra!
szombat, július 25, 2009
Növekedni a kegyelemben (2)
„Ne ítélkezzünk!” (Róma 14:13)
Az összehasonlítgatás után csaknem rögtön a leuralás következik. A leuralók gyakran „vallásossággal” vannak átitatva. Az ő munkamódszerük a manipuláció, a célozgatás és a burkolt fenyegetőzés. Ők nem nagyok a kegyelemben, mert úgy gondolják, hogy „ők már mindent tudnak” (lásd: Róma 12:16). Felismered ezek közül valamelyik jellemvonást magadban? Gondolj bele, mennyivel boldogabb lennél, ha nem próbálnád folyton irányítani az embereket és a fejleményeket. Dennis Leonard írja: „Add meg szeretteidnek azt a méltóságot, hogy elkövethessék saját hibáikat, és tanuljanak belőlük! Ha mindig beleavatkozol mások dolgába, akkor nemcsak hogy ki fogsz égni, de Istent is akadályozod, hogy munkálkodhasson az életükben… Ők Hozzá tartoznak, nem hozzád!”
A zsidó étkezési törvények kapcsán támadt vitára nézve Pál ezt írja: „Azok, akik szabadnak érzik magukat arra, hogy egyenek, ne nézzék le azokat, akik nem esznek. Akik pedig nem esznek… ne ítéljék el azokat, akik esznek, mert Isten elfogadta őket” (Róma 14:3 NLT). Ha te nem érzel szabadságot valamire, azért még ne ítéld el azt, akinek szabadsága van rá. Attól még, hogy határozott véleményed van, nem fogadható el az, hogy másokra erőlteted. Még a jó dolgokat is lehet rosszra használni. William Barclay beszél arról, hogy „a Sabbátot zsarnokivá teszik azáltal, hogy szabályok, rendelkezések és tiltások dzsungelével veszik körül”. Kérdezd meg magadtól, hogy a hozzáállásod békét vagy viszályt munkál inkább. A kegyelemben növekedni azt jelenti, hogy egymást építjük (Róma 14:19), és nem azt, hogy a szabadságoddal kérkedsz olyanok előtt, akik nem osztják meggyőződésedet. Pál azt mondja, „mindegyik legyen bizonyos a maga meggyőződésében” (Róma 14:5). Vannak olyan idők, amikor arra van szükség, hogy alázatosan és imádságosan menj tovább, mindentől függetlenül.
Az összehasonlítgatás után csaknem rögtön a leuralás következik. A leuralók gyakran „vallásossággal” vannak átitatva. Az ő munkamódszerük a manipuláció, a célozgatás és a burkolt fenyegetőzés. Ők nem nagyok a kegyelemben, mert úgy gondolják, hogy „ők már mindent tudnak” (lásd: Róma 12:16). Felismered ezek közül valamelyik jellemvonást magadban? Gondolj bele, mennyivel boldogabb lennél, ha nem próbálnád folyton irányítani az embereket és a fejleményeket. Dennis Leonard írja: „Add meg szeretteidnek azt a méltóságot, hogy elkövethessék saját hibáikat, és tanuljanak belőlük! Ha mindig beleavatkozol mások dolgába, akkor nemcsak hogy ki fogsz égni, de Istent is akadályozod, hogy munkálkodhasson az életükben… Ők Hozzá tartoznak, nem hozzád!”
A zsidó étkezési törvények kapcsán támadt vitára nézve Pál ezt írja: „Azok, akik szabadnak érzik magukat arra, hogy egyenek, ne nézzék le azokat, akik nem esznek. Akik pedig nem esznek… ne ítéljék el azokat, akik esznek, mert Isten elfogadta őket” (Róma 14:3 NLT). Ha te nem érzel szabadságot valamire, azért még ne ítéld el azt, akinek szabadsága van rá. Attól még, hogy határozott véleményed van, nem fogadható el az, hogy másokra erőlteted. Még a jó dolgokat is lehet rosszra használni. William Barclay beszél arról, hogy „a Sabbátot zsarnokivá teszik azáltal, hogy szabályok, rendelkezések és tiltások dzsungelével veszik körül”. Kérdezd meg magadtól, hogy a hozzáállásod békét vagy viszályt munkál inkább. A kegyelemben növekedni azt jelenti, hogy egymást építjük (Róma 14:19), és nem azt, hogy a szabadságoddal kérkedsz olyanok előtt, akik nem osztják meggyőződésedet. Pál azt mondja, „mindegyik legyen bizonyos a maga meggyőződésében” (Róma 14:5). Vannak olyan idők, amikor arra van szükség, hogy alázatosan és imádságosan menj tovább, mindentől függetlenül.
péntek, július 24, 2009
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)