„Ajándékot adott az embereknek… hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére.” (Efézus 4:8,12)
Vezetőként mindig szem előtt kell tartanod annak a filozófiáját, tervét és célkitűzését, aminek az elvégzésére elhívattál, és világossá kell tenned azok számára is, akik veled dolgoznak. A három legáltalánosabb probléma minden szervezetben – beleértve az egyházat is – a következő: 1) ha valakit beállítanak egy nem neki való helyre, és csak azért hagyják ott, mert nincs senki más, aki végezhetné a munkát; 2) ha nem ismerik fel valakinek az ajándékát, és nem biztosítanak hozzá megfelelő képzést, iránymutatást és információt, hogy elősegítsék a csapatmunkát; 3) olyan vezetők, akik nem tudják, hogyan kommunikálják érthetően a látásukat. Ha ezek közül a területek közül bármelyik nincs szinkronban, akkor az időnket és az energiánkat hibaelhárításra fordítjuk, tüzeket oltunk, és százfelé szaladgálunk. Ez azt eredményezi, hogy a vezetők elcsüggednek, és a munkások kilépnek.
De az egyháznak nem kell ilyennek lennie. Pál a gyülekezetnövekedés mesteri tervét ismerteti, amikor arra emlékeztet, hogy Isten „adott némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére”. Miért jelölt ki Isten vezetőket? Hogy felkészítse az embereket. Mire kell az embereket felkészíteni? A szolgálatra. Miért olyan fontos a szolgálat? Hogy építse Krisztus testét. Erről van szó! Ez nélkülözhetetlen ahhoz, hogy kifejlesszünk egy erős, egészséges egyházat, amelynek az a küldetése, hogy táplálja Isten juhait, és elérje az elveszetteket az evangéliummal. Ezért bármit is teszel, mint vezető, annak közvetlenül kapcsolódnia kell az emberek szolgálatra való felkészítéséhez. Tedd ezt, és te kevésbé leszel frusztrált, az emberek elégedettebbek lesznek, a gyülekezeted pedig gazdagabban fog gyümölcsöt teremni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése