A nagyszülők hatása

„Ismertesd meg azokat fiaiddal és unokáiddal is!” (5Mózes 4:9)
A következő mulatságos levelet egy kisgyermek írta: „A nagymama egy olyan hölgy, akinek nincs saját gyereke. Szereti mások kislányait és kisfiait. A nagyapa a férfi nagymama. Ő sétálni szokott a fiúkkal, és pecázásról meg ilyesmikről beszélgetnek. A nagymamáknak nincs semmi dolguk, csak az, hogy ott legyenek. Olyan öregek, hogy nem játszhatnak vagy futhatnak túl sokat. Az is elég, ha elvisznek minket a bevásárlóközpontba, ahol a játékló van, és van kéznél jó sok pénz. Vagy hogyha elvisznek sétálni, lelassítanak szép levelek vagy hernyók miatt. Sosem kellene azt mondaniuk, hogy: „Siess már!” A nagymamák általában kövérek, de nem annyira, hogy ne tudják bekötni a cipőfűződet. A nagymamák szemüvegesek és fura alsóneműt viselnek. Ki tudják venni a fogukat és az ínyüket. A nagymamáknak nem muszáj okosnak lenniük, de tudjanak válaszolni ilyen kérdésekre, mint: „Isten miért nem házas?” és „Miért kergetik a kutyák a macskákat?” A nagymamák nem beszélnek babanyelven, mint a többi látogató, mert azt nehéz megérteni. Ha olvasnak nekünk, akkor nem hagynak ki semmit, és nem bánják, ha megint ugyanazt a mesét kérjük. Mindenkinek kéne egy nagymama, főleg, ha nincs tévéjük, mert a nagymamák az egyedüli felnőttek, akik ráérnek.”
Nagyszülők, ha nem vagytok elégedettek azzal, amit első körben tettetek, akkor van egy második lehetőségetek az unokáitokkal. Ne szúrjátok el! Ha a gyermekeitek Isten szerinti módon nevelik unokáitokat, akkor bátorítsátok őket, és erősítsétek meg tanításukat a saját példátokkal. Ha a szülők elhanyagolják ezt, akkor haladéktalanul álljatok oda a résre! „Tanítsátok [erre] gyermekeiteket és az ő gyermekeiket is utánuk!”