„Olyanok voltunk a magunk szemében, mint a sáskák.” (4Mózes 13:33 NKJV)
Amikor Mózes 12 kémet küldött az Ígéret Földjének kikémlelésére, 10 úgy jött vissza, hogy ezt mondta: „láttunk ott óriásokat is… és magunkat olyannak láttuk, mint a sáskák.” Izráel sorozatosan tanúja volt Isten hatalmas erejének; akkor most mi félemlítette meg őket? Ez nem volt más, mint az érzékelés problémája, amit alacsony önértékelésnek neveznek. Az ellenség így gátolja meg, hogy győzz. Az izráeliták gyorsan elfelejtették a Vörös-tengernél átélt szabadítást, és ehelyett Egyiptomra emlékeztek, ahol rabszolgák voltak. Vigyázz! A nehéz idők miatt esetleg azt gondolhatod, hogy nem érdemled meg az áldást! Mindig, amikor valami értékessel rendelkezel, támadni fog az ellenség. Az Ószövetségben ezt olvassuk: „Amikor meghallották a filiszteusok, hogy Dávidot Izráel királyává kenték, fölvonultak a filiszteusok mind, hogy megkeressék Dávidot (2Sámuel 5:17). Amíg nem tartasz igényt jogos helyedre Krisztusban, a Sátán azt fogja mondani neked, hogy megérdemled a bántalmazást. Tehát merülj bele Isten Igéjébe, amíg annyira részeddé nem válik, hogy nem fogsz többé kételkedni magadban. Isten saját képmására alkotott téged, megváltott, Lelke által beléd költözött, és ez értékessé tesz!
Egyszer egy ember a prérin megfigyelt egy sast, akit végzetes lövés ért. Azt írja: „Csillogó szemekkel… lassan elfordította a fejét, egy utolsó… sóvárgó pillantást vetve az ég felé. Gyakran suhant csodálatos szárnyaival a csillagos égen… az ég volt szívének otthona. Ott mutatta meg erejét ezernyi alkalommal… játszott a villámokkal, és versenyzett a széllel. Most, távol az otthonától, a sas haldokolva feküdt, mert egyetlen egyszer megfeledkezve magáról túl alacsonyan repült… Az én lelkem az a sas. Ez nem az ő otthona. Soha nem szabad elveszítenie az égi távlatot!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése