„Légy szorgalmas ezekben a dolgokban, teljesen szánd oda magad ezekre!” (1Timóteus 4:15 NIV)
Saul királyt gonosz szellemek támadták meg, akik kínozták és megbénították őt. Ezért elküldött Dávidért, hogy jöjjön, és játsszon a hárfáján. Miközben Dávid játszott, Saul „megkönnyebbült, jobban lett, és a rossz szellem eltávozott tőle” (1Sámuel 16:23). Ez a történet két dolgot tanít nekünk: a dicsőítés erejét és a gyakorlás erejét. Dávid nem akkor fedezte fel hirtelen a tálentumát, amikor Saul palotájába ért. Nem, ő éveken át tartó gyakorlással fejlesztette ki azt a magányos hegyoldalakon, miközben apja juhait legeltette.
Amikor a gyakorlásról van szó, a két legkomolyabb kihívás, amivel szembe kell néznünk, az: a) hogy legyen bennünk vágy megtenni; és b) hogy legyen bennünk önfegyelem a kitartáshoz. Pál azt mondja Timóteusnak: „Légy szorgalmas ezekben a dolgokban, teljesen szánd oda magad ezekre, hogy mindenki láthassa előmeneteledet! Nagyon ügyelj az életedre! Tarts ki!” (1Timóteus 4:15-16 NIV). Nincs könnyű módszer arra, hogy fegyelmezett emberekké váljunk. Ennek semmi köze a tehetséghez vagy a képességhez. Ez nem feltételek, hanem döntés kérdése. De amint meghoztad a döntést, és a gyakorlás szokásoddá vált, két dolog nyilvánvalóvá lesz. Az első, a világosan látható különbség a gyakorló és a nem gyakorló ember között. A kerékpárversenyző Lance Armstrong mondta: „A siker kulcsa az, hogy keményebben edzel, és mélyebbre ásol, mint mások”. És ő már csak tudja: hét Tour de France versenyt megnyerve rekordot állított fel. A másik dolog, ami megmutatkozik, a győztes lelkület. Minél keményebben küzdesz, annál kevésbé fogod megadni magad a fáradtságnak, önelégültségnek, csüggedésnek, kritikának és az összes olyan dolognak, amely megpróbálja megtörni a lendületedet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése