„Hitben járunk, nem látásban.” (2Korinthus 5:7)
Miután Sadrak, Mésak és Abédnegó megtagadták, hogy a bálványszobrot imádják, bedobták őket egy tüzes kemencébe. Eléggé reménytelenül hangzik, nem? De nem Isten számára, aki arra szakosodott, hogy véghezvigye a lehetetlent; Őt nem „a szokásos” jellemzi. Amikor az emberek valami látványos dolgot tesznek, tetten érhetjük az emberi logikát mögötte. De, ahogy az egyik író fogalmaz: „Isten nem épít felhőkarcolókat; az emberek viszont igen… és magukon viselik az emberi zsenialitás nyomát. De nem találsz olyan embert, aki csillagot tudna alkotni. Amikor Isten cselekszik, az olyan, mint a felhőkarcoló és a csillag közti különbség.” Isten megjutalmazta a héber ifjak hitét azzal, hogy biztonságban kihozta őket a tűzből. A király maga jelentette ki: „Áldott legyen… Isten, aki kiszabadította szolgáit, akik benne bíznak… nincs más isten, aki így meg tud szabadítani!” (Dániel 3:28-29 NASB)
Sok embernek, aki gondtalannak tűnik, olyan aggodalmai vannak, melyeket egyedül Isten ért meg: pénzügyi, munkahelyi, egészségügyi vagy házassági problémák. Isten azt mondja: „Adjátok át nekem minden gondotokat!” (1Péter 5:7) Ha hitben jársz, olyan válaszokat kapsz imádságaidra, amelyek próbára teszik az emberi logikádat. Visszatekintve azonban rájössz, hogy magad sem tudtál volna jobb megoldással előállni. Patrick Overton, a költő mondta: „Ha az összes fényednek a határára érsz, és ott tartasz, hogy lezuhansz az ismeretlen sötétségbe, a hit azt jelenti, hogy tudod, a kettő közül valamelyik be fog következni: vagy lesz ott valami szilárd, amin megállhatsz, vagy megtanulsz repülni.” Emlékezz: „Hitben járunk, nem látásban”! És amikor már úgy gondolod, hogy megtanultad, hogyan kell ezt csinálni, pontosan akkor kerülsz olyan helyzetbe, ami megköveteli, hogy elölről kezdd az egészet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése