„Mert csak én tudom, mi a tervem veletek.” (Jeremiás 29:11)
Ma Isten azt mondja neked: „A folyamat során ragaszkodj a tervhez!” Istent semmi sem éri meglepetésként. Ő profi tervező. József rájött, hogy amikor a családja ellene fordul, a barátai cserbenhagyják, és végül nagy bajba kerül, Istennek még mindig van terve. Visszatekintve József azt mondhatta: „Ti gonoszt gondoltatok én ellenem, de Isten azt jóra gondolta fordítani” (1Mózes 50:20). Amikor a helyzeted túl nehéznek tűnik ahhoz, hogy kezelni tudd, és szinte lehetetlen magyarázatot találni rá, emlékeztesd magad arra, hogy Isten azt mondta: „én tudom, mi a tervem veletek.”
Néhányan közülünk nem biztosak abban, hogy Isten már döntött felőlük, és ezért tovább próbálkoznak azzal, hogy elnyerjék a jóindulatát. Hagyj fel ezzel! Fogadd el azt az igazságot, hogy Isten Krisztus kedvéért úgy döntött, hogy megáld téged. És amikor Isten dönt, döntését nem változtatják meg átmeneti helyzetek vagy mások cselekedetei. Az ellenség semmi olyat nem tud kiagyalni ellened, amire nézve Isten ne készített volna már el egy „menekülési útvonalat”. Pál azt írja: „Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni” (1Korinthus 10:13). Figyeld meg a következőket:
a) A próbatételek idején tapasztalhatod, hogy milyen hűséges Isten. b) Ő tudja, hogy mivel vagy képes megbirkózni. c) Ő utat fog készíteni, így megerősödve juthatsz ki ebből az időszakból, és készen állhatsz arra, amit a következőkben szán neked. Tehát ragaszkodj a tervhez! Az, hogy problémád van, annak a jele, hogy ígéretet kaptál. Csak idő kérdése, és Isten megmutatja a megoldást.
hétfő, augusztus 24, 2009
vasárnap, augusztus 23, 2009
Mennyei otthonod
„Elmegyek helyet készíteni a számotokra.” (János 14:2)
Felejtsd el azokat a dolgokat, amiket a filmekben láttál, mint például a ködben úszó partok és az alvilágban kísérteties kelta zenére lebegő test nélküli szellemek! A mennyország más!
1) Otthon, amely kifejezetten neked épült. Aggódsz amiatt, hogy hová mész, ha meghalsz, vagy hogy hová mentek szeretteid? Ne tedd! Jézus azt mondta: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek! Bízzatok Istenben, és bízzatok énbennem! Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, megmondtam volna nektek. Elmegyek, hogy helyet készítsek a számotokra. És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is” (János 14:13 NIV).
2) Egy város, amit szeretni fogsz! „Én, János, láttam a szent várost, az új Jeruzsálemet” (Jelenések 21:2 KJV). A területe pontosan 1400 négyzetmérföld. A kiterjedése akkora, mintha Londontól Szentpétervárig és Glasgow-tól Gibraltárig tartana. Anglia területének negyvenszerese, Franciaországénak tízszerese, és nagyobb, mint India. És ez csak a földszint, mert épp olyan magas, mint amilyen széles; 600.000 emeletes - több mint elég helyet biztosít milliárdnyi jövő-menő ember számára. Mert jönni-menni fognak. A kapuk sohasem lesznek zárva. Miért is csuknák be őket? Isten ellenségei száműzve lesznek, és csak ez a tökéletes hely marad tökéletessé lett emberekkel.
3) Krisztussal lehetsz – azzal a személlyel, akit a legjobban szeretsz! Pál, akinek abban a kiváltságban volt része, hogy ellátogathatott a mennybe, ezt írta: „Vágyódom elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb mindennél” (Filippi 1:23). Tehát ne rendezkedj be túlságosan itt a földön!
Felejtsd el azokat a dolgokat, amiket a filmekben láttál, mint például a ködben úszó partok és az alvilágban kísérteties kelta zenére lebegő test nélküli szellemek! A mennyország más!
1) Otthon, amely kifejezetten neked épült. Aggódsz amiatt, hogy hová mész, ha meghalsz, vagy hogy hová mentek szeretteid? Ne tedd! Jézus azt mondta: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek! Bízzatok Istenben, és bízzatok énbennem! Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, megmondtam volna nektek. Elmegyek, hogy helyet készítsek a számotokra. És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is” (János 14:13 NIV).
2) Egy város, amit szeretni fogsz! „Én, János, láttam a szent várost, az új Jeruzsálemet” (Jelenések 21:2 KJV). A területe pontosan 1400 négyzetmérföld. A kiterjedése akkora, mintha Londontól Szentpétervárig és Glasgow-tól Gibraltárig tartana. Anglia területének negyvenszerese, Franciaországénak tízszerese, és nagyobb, mint India. És ez csak a földszint, mert épp olyan magas, mint amilyen széles; 600.000 emeletes - több mint elég helyet biztosít milliárdnyi jövő-menő ember számára. Mert jönni-menni fognak. A kapuk sohasem lesznek zárva. Miért is csuknák be őket? Isten ellenségei száműzve lesznek, és csak ez a tökéletes hely marad tökéletessé lett emberekkel.
3) Krisztussal lehetsz – azzal a személlyel, akit a legjobban szeretsz! Pál, akinek abban a kiváltságban volt része, hogy ellátogathatott a mennybe, ezt írta: „Vágyódom elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb mindennél” (Filippi 1:23). Tehát ne rendezkedj be túlságosan itt a földön!
szombat, augusztus 22, 2009
Isten szuverenitása (2)
„… az Isten irgalmára kérlek…” (Róma 12:1)
Isten szuverenitásának két oldala van: egyik oldalon Isten kezdeményezése, a másik oldalon a mi válaszunk van. Pál azt írja a Róma 12:1-ben: „Ezért… az Isten irgalmát tekintetbe véve”, felelősek vagyunk azért, hogy: a) ellenálljunk a világ nyomásának, amely rossz irányba húz minket; b) megújítsuk gondolkodásunkat minden nap imádság és Isten Igéjének olvasása által; c) felismerjük, hogy mi az Ő akarata ránk nézve, és aszerint éljünk.
De Pál nem áll meg itt. Folytatja: „Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz, a testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők, a szolgálatkészségben fáradhatatlanok, a lélekben buzgók: az Úrnak szolgáljatok! A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartók, az imádkozásban állhatatosak! A szentekkel vállaljatok közösséget szükségeikben, gyakoroljátok a vendégszeretetet! Áldjátok azokat, akik üldöznek titeket; áldjátok, és ne átkozzátok! Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal! Egymással egyetértésben legyetek, ne legyetek nagyratörők, hanem az alázatosakhoz tartsátok magatokat! Ne legyetek bölcsek önmagatok szerint! Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért! Arra legyen gondotok, ami minden ember szemében jó! (Róma 12:9-17).
Isten szuverenitása nem azt jelenti, hogy mi fel vagyunk mentve a felelősség alól, hogy nem érdekelnek napjaink problémái, hogy nem kell vesződnünk döntésekkel, hogy nem vágyunk kiválóságra törekedni, vagy hogy nem aggódunk az elveszett világ miatt. Isaac Watts, az énekíró, ezekkel a szavakkal ragadta meg Isten szuverenitásának lényegét: „Hát én elébed mit vigyek? Egész világ vajon mit ér? Fogadd el e bűnös szívet s egész éltem kegyelmedér’!”
Isten szuverenitásának két oldala van: egyik oldalon Isten kezdeményezése, a másik oldalon a mi válaszunk van. Pál azt írja a Róma 12:1-ben: „Ezért… az Isten irgalmát tekintetbe véve”, felelősek vagyunk azért, hogy: a) ellenálljunk a világ nyomásának, amely rossz irányba húz minket; b) megújítsuk gondolkodásunkat minden nap imádság és Isten Igéjének olvasása által; c) felismerjük, hogy mi az Ő akarata ránk nézve, és aszerint éljünk.
De Pál nem áll meg itt. Folytatja: „Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz, a testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők, a szolgálatkészségben fáradhatatlanok, a lélekben buzgók: az Úrnak szolgáljatok! A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartók, az imádkozásban állhatatosak! A szentekkel vállaljatok közösséget szükségeikben, gyakoroljátok a vendégszeretetet! Áldjátok azokat, akik üldöznek titeket; áldjátok, és ne átkozzátok! Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal! Egymással egyetértésben legyetek, ne legyetek nagyratörők, hanem az alázatosakhoz tartsátok magatokat! Ne legyetek bölcsek önmagatok szerint! Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért! Arra legyen gondotok, ami minden ember szemében jó! (Róma 12:9-17).
Isten szuverenitása nem azt jelenti, hogy mi fel vagyunk mentve a felelősség alól, hogy nem érdekelnek napjaink problémái, hogy nem kell vesződnünk döntésekkel, hogy nem vágyunk kiválóságra törekedni, vagy hogy nem aggódunk az elveszett világ miatt. Isaac Watts, az énekíró, ezekkel a szavakkal ragadta meg Isten szuverenitásának lényegét: „Hát én elébed mit vigyek? Egész világ vajon mit ér? Fogadd el e bűnös szívet s egész éltem kegyelmedér’!”
péntek, augusztus 21, 2009
Isten szuverenitása (1)
„Bizony, tőle, általa és érte van minden.” (Róma 11:36)
Ha elismerjük Isten szuverén uralmát minden felett, az nem tesz minket magatehetetlen bábukká, és nem mentesít minket a felelősség alól. Dehogyis:
1) Elveszi az aggodalmainkat. Ha Isten szeretetében megpihensz, akkor azt tudod mondani: „Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján” (Zsoltárok 23:6). Ez olyan „bizonyára”, amit nem tud megadni a bankárod, a brókered, a biztosítási ügynököd vagy bárki más.
2) Megszabadít a magyarázatoktól. Szabadok leszünk annak a zsarnoksága alól, hogy mindenre tudnunk kell a választ. Mondhatjuk: „Én nem tudom, de bízom abban, Aki tudja.” Az a veszélye annak, ha egy kicsit járatosak vagyunk a teológiában, hogy azt hisszük, felfoghatjuk a felfoghatatlant. Még a nagy apostol is széttárta a karját, és azt mondta: „Milyen megfoghatatlanok az ő ítéletei, és milyen kikutathatatlanok az ő útjai!” (Róma 11:33). Nézz szembe ezzel: nem tudjuk megmagyarázni, hogy Isten miért zár be bizonyos ajtókat, és miért nyit meg másokat, vagy hogyan tudja a rosszat is jóra használni. De megteszi, és általában nem ad rá magyarázatot.
3) Megőriz a büszkeségtől. Pál azt írja: „Bizony, tőle, általa és érte van minden”. Ha Isten szuverenitását korlátozni akarod, akkor meg kell szabadulnod a „minden” szótól ebben az igeversben, éppúgy, mint a Róma 8:28-ban is: „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál”. Ha Isten azt mondja: „minden”, akkor Ő úgy is gondolja! Itt egy egyszerű választásról van szó: vagy bízunk Istenben, vagy istent játszunk. Nem is olyan nehéz dönteni!
Ha elismerjük Isten szuverén uralmát minden felett, az nem tesz minket magatehetetlen bábukká, és nem mentesít minket a felelősség alól. Dehogyis:
1) Elveszi az aggodalmainkat. Ha Isten szeretetében megpihensz, akkor azt tudod mondani: „Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján” (Zsoltárok 23:6). Ez olyan „bizonyára”, amit nem tud megadni a bankárod, a brókered, a biztosítási ügynököd vagy bárki más.
2) Megszabadít a magyarázatoktól. Szabadok leszünk annak a zsarnoksága alól, hogy mindenre tudnunk kell a választ. Mondhatjuk: „Én nem tudom, de bízom abban, Aki tudja.” Az a veszélye annak, ha egy kicsit járatosak vagyunk a teológiában, hogy azt hisszük, felfoghatjuk a felfoghatatlant. Még a nagy apostol is széttárta a karját, és azt mondta: „Milyen megfoghatatlanok az ő ítéletei, és milyen kikutathatatlanok az ő útjai!” (Róma 11:33). Nézz szembe ezzel: nem tudjuk megmagyarázni, hogy Isten miért zár be bizonyos ajtókat, és miért nyit meg másokat, vagy hogyan tudja a rosszat is jóra használni. De megteszi, és általában nem ad rá magyarázatot.
3) Megőriz a büszkeségtől. Pál azt írja: „Bizony, tőle, általa és érte van minden”. Ha Isten szuverenitását korlátozni akarod, akkor meg kell szabadulnod a „minden” szótól ebben az igeversben, éppúgy, mint a Róma 8:28-ban is: „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál”. Ha Isten azt mondja: „minden”, akkor Ő úgy is gondolja! Itt egy egyszerű választásról van szó: vagy bízunk Istenben, vagy istent játszunk. Nem is olyan nehéz dönteni!
csütörtök, augusztus 20, 2009
Találkozni „az emberrel”
„Jöjjetek, lássátok azt az embert!” (János 4:29)
Amikor a kútnál Jézus összetalálkozott az asszonnyal, a valós szükségleteit igyekezett betölteni, szemben azokkal a férfiakkal, akikkel a nő eddig találkozott. Azt mondta: „Menj… hívd ide a férjedet!” „Nincs férjem” felelte a nő. Jézus erre azt mondta: „öt férjed volt… és akivel most élsz, nem a házastársad” (János 4:16-18). Gyengék vagyunk, ezért újra és újra olyan helyzetekbe keveredünk, amelyek megsebeznek. Ráadásul ezek a sebek nem gyógyulnak be attól, hogy egyik kapcsolatból a másikba menekülünk. A Jézussal való találkozás után ez a nő elrohant, hogy mindenkinek elmondja: „Gyertek… találkoztam egy emberrel, aki megmondott nekem mindent”. Számára a válasz nem egy újabb férfi volt; azt már próbálta! A válasz az volt, hogy találkozott a férfival, és megkérte, hogy töltse be az űrt az életében.
A Biblia így beszél erről: „és felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul” (Kolossé 3:10). Ha eleged van abból, ahogy eddig éltél, és változtatni akarsz, emlékezz rá, hogy az az asszony a kútnál nem tudta „levetni a régi embert”, amíg nem találkozott az Újjal. Ha kötődsz bizonyos szokásokhoz és kapcsolatokhoz, nehéz saját erődből kitörni. Csak akkor leszel képes megszabadulni, ha Jézust elismered életed Urának. Csak akkor lesz erőd búcsút inteni a réginek, ha megragadod az újat. Mit jelent tehát mindez számodra? Azt jelenti, hogy gyere Krisztushoz úgy, ahogy vagy, kérd, hogy mentsen meg, és lépj vele kapcsolatba. Jakab azt mondja: „Adjátok meg magatokat Istennek… álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek” (Jakab 4:7 CEV). Ha ezt teszed, Isten meg fogja neked adni az erőt ahhoz, hogy elhagyd azokat a régi mintákat, és új életet kezdj!
Amikor a kútnál Jézus összetalálkozott az asszonnyal, a valós szükségleteit igyekezett betölteni, szemben azokkal a férfiakkal, akikkel a nő eddig találkozott. Azt mondta: „Menj… hívd ide a férjedet!” „Nincs férjem” felelte a nő. Jézus erre azt mondta: „öt férjed volt… és akivel most élsz, nem a házastársad” (János 4:16-18). Gyengék vagyunk, ezért újra és újra olyan helyzetekbe keveredünk, amelyek megsebeznek. Ráadásul ezek a sebek nem gyógyulnak be attól, hogy egyik kapcsolatból a másikba menekülünk. A Jézussal való találkozás után ez a nő elrohant, hogy mindenkinek elmondja: „Gyertek… találkoztam egy emberrel, aki megmondott nekem mindent”. Számára a válasz nem egy újabb férfi volt; azt már próbálta! A válasz az volt, hogy találkozott a férfival, és megkérte, hogy töltse be az űrt az életében.
A Biblia így beszél erről: „és felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul” (Kolossé 3:10). Ha eleged van abból, ahogy eddig éltél, és változtatni akarsz, emlékezz rá, hogy az az asszony a kútnál nem tudta „levetni a régi embert”, amíg nem találkozott az Újjal. Ha kötődsz bizonyos szokásokhoz és kapcsolatokhoz, nehéz saját erődből kitörni. Csak akkor leszel képes megszabadulni, ha Jézust elismered életed Urának. Csak akkor lesz erőd búcsút inteni a réginek, ha megragadod az újat. Mit jelent tehát mindez számodra? Azt jelenti, hogy gyere Krisztushoz úgy, ahogy vagy, kérd, hogy mentsen meg, és lépj vele kapcsolatba. Jakab azt mondja: „Adjátok meg magatokat Istennek… álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek” (Jakab 4:7 CEV). Ha ezt teszed, Isten meg fogja neked adni az erőt ahhoz, hogy elhagyd azokat a régi mintákat, és új életet kezdj!
szerda, augusztus 19, 2009
Felkészülsz?
„… szakadoztak a hálóik.” (Lukács 5:6)
Bölcs dolog az, ha van „biztonsági hálód”, mint például megtakarítások, biztosítások és befektetések. A borús napok váratlanul szoktak jönni. De mit teszel azért, hogy felkészülj a sikerre? Isten azt mondja, hogy Ő „meg tudja nyitni az ég csatornáit, és olyan bőséges áldást kiárasztani, hogy nem lesz elegendő helyetek a befogadására” (ld. Malakiás 3:10). Kész vagy-e arra, hogy kezelni tudd Isten áldásait, ha kiárasztja rád? Felkészülsz nagyobb dolgokra, vagy beéred a jelenlegi helyzettel?
Egy egész éjszakás sikertelen halászat után Jézus azt mondta Péternek: „Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra!” (Lukács 5:4). Péter azt mondta erre, hogy a halak ugyan nem harapnak, „de a te szavadra mégis kivetem a hálót” (Lukács 5:5). Figyeld csak meg, Jézus azt mondta: „vessétek ki hálóitokat” (többes szám). Péter így felelt: „kivetem a hálót” (egyes szám). Úgy látszik, Jézus nagyobban gondolkozott, mint Péter! Akkor olyan sok halat fogtak, hogy „szakadoztak a hálóik”. Ezután azt olvassuk: „Ezért intettek társaiknak, akik a másik hajóban voltak, hogy jöjjenek és segítsenek nekik. Azok pedig odamentek, és annyira megtöltötték mind a két hajót, hogy majdnem elsüllyedtek. Simon Péter ezt látva leborult Jézus lába elé” (Lukács 5:7-8). Péternek egy hálónál és egy hajónál többre volt szüksége, hogy kezelni tudja azt, amit Isten eltervezett. Érted már a lényeget?
Ha nagyobb sikerért imádkozol, teszel lépéseket annak érdekében, hogy te magad is felkészülj rá? Fejleszted a tudásodat? Csiszolod a képességeidet, és kidolgozol új módszereket a dolgok elvégzésére? Nyitott vagy a másokkal való együttműködésre? Hajlandó vagy leborulni Jézus lábához, elismerve, hogy Ő a forrása minden áldásnak, és hogy Ő az életed szuverén Ura?
Bölcs dolog az, ha van „biztonsági hálód”, mint például megtakarítások, biztosítások és befektetések. A borús napok váratlanul szoktak jönni. De mit teszel azért, hogy felkészülj a sikerre? Isten azt mondja, hogy Ő „meg tudja nyitni az ég csatornáit, és olyan bőséges áldást kiárasztani, hogy nem lesz elegendő helyetek a befogadására” (ld. Malakiás 3:10). Kész vagy-e arra, hogy kezelni tudd Isten áldásait, ha kiárasztja rád? Felkészülsz nagyobb dolgokra, vagy beéred a jelenlegi helyzettel?
Egy egész éjszakás sikertelen halászat után Jézus azt mondta Péternek: „Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra!” (Lukács 5:4). Péter azt mondta erre, hogy a halak ugyan nem harapnak, „de a te szavadra mégis kivetem a hálót” (Lukács 5:5). Figyeld csak meg, Jézus azt mondta: „vessétek ki hálóitokat” (többes szám). Péter így felelt: „kivetem a hálót” (egyes szám). Úgy látszik, Jézus nagyobban gondolkozott, mint Péter! Akkor olyan sok halat fogtak, hogy „szakadoztak a hálóik”. Ezután azt olvassuk: „Ezért intettek társaiknak, akik a másik hajóban voltak, hogy jöjjenek és segítsenek nekik. Azok pedig odamentek, és annyira megtöltötték mind a két hajót, hogy majdnem elsüllyedtek. Simon Péter ezt látva leborult Jézus lába elé” (Lukács 5:7-8). Péternek egy hálónál és egy hajónál többre volt szüksége, hogy kezelni tudja azt, amit Isten eltervezett. Érted már a lényeget?
Ha nagyobb sikerért imádkozol, teszel lépéseket annak érdekében, hogy te magad is felkészülj rá? Fejleszted a tudásodat? Csiszolod a képességeidet, és kidolgozol új módszereket a dolgok elvégzésére? Nyitott vagy a másokkal való együttműködésre? Hajlandó vagy leborulni Jézus lábához, elismerve, hogy Ő a forrása minden áldásnak, és hogy Ő az életed szuverén Ura?
kedd, augusztus 18, 2009
Leckék a tíz leprástól
„Hited megtartott téged.” (Lukács 17:19)
Lukács írja: „Amint beért egy faluba, szembejött vele tíz leprás férfi, akik távol megálltak, és kiáltozva kérték: ’Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!’ Amikor meglátta őket, így szólt hozzájuk: ’Menjetek el, mutassátok meg magatokat a papoknak.’ És amíg mentek, megtisztultak.
Egyikük pedig… visszatért, és dicsőítette Istent… Jézus ekkor így szólt: ’Vajon nem tízen tisztultak-e meg? Hol van a többi kilenc?’… És ezt mondta: ’Kelj fel, menj el, hited éppé tett téged!’” (Lukács 17:12-19). Figyelj meg három dolgot ebben a történetben:
1) Ha az emberek elutasítanak, kezded azt gondolni, hogy Isten is elutasít. Betegségük miatt ezeket az embereket kiközösítette a társadalom. Így amikor Jézussal találkoztak, ugyanerre számítottak. De nem! A Biblia azt mondja: „Ha közeledtek az Istenhez, ő is közeledni fog hozzátok” (ld. Jakab 4:8). Hát jöjj, hozd a problémádat Őhozzá! Ő a nagy problémamegoldó!
2) Néha „ki kell járnod”. Azt olvassuk: „és amíg mentek, megtisztultak”. Néha gyorsan bekövetkezik a változás, de legtöbbször lassan, lépésről lépésre megy végbe. Nem tudod pontosan, hogy melyik lépés hozza el a győzelmet, ezért tovább kell menned hitben. Mielőtt egy leprást visszafogadott volna a társadalom, a papnak ki kellett nyilvánítani róla, hogy „tiszta”. Milyen csodálatos: Jézus már látta a változást ezekben az emberekben, mielőtt még az bekövetkezett volna. Ez azért lehetett így, mert Neki van hatalma ahhoz, hogy előidézze. Tehát csak menj tovább!
3) A hála és a dicsőítés nagyon fontos Isten szemében. Ez a történet arra emlékeztet minket, hogy milyen hamar elfeledkezünk Isten jóságáról. De arra is, hogy milyen sokat jelent Neki dicsőítésünk, és hogy közülünk tízből csak egy megy át a hála-vizsgán. De az az egy „egésszé” lett!
Lukács írja: „Amint beért egy faluba, szembejött vele tíz leprás férfi, akik távol megálltak, és kiáltozva kérték: ’Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!’ Amikor meglátta őket, így szólt hozzájuk: ’Menjetek el, mutassátok meg magatokat a papoknak.’ És amíg mentek, megtisztultak.
Egyikük pedig… visszatért, és dicsőítette Istent… Jézus ekkor így szólt: ’Vajon nem tízen tisztultak-e meg? Hol van a többi kilenc?’… És ezt mondta: ’Kelj fel, menj el, hited éppé tett téged!’” (Lukács 17:12-19). Figyelj meg három dolgot ebben a történetben:
1) Ha az emberek elutasítanak, kezded azt gondolni, hogy Isten is elutasít. Betegségük miatt ezeket az embereket kiközösítette a társadalom. Így amikor Jézussal találkoztak, ugyanerre számítottak. De nem! A Biblia azt mondja: „Ha közeledtek az Istenhez, ő is közeledni fog hozzátok” (ld. Jakab 4:8). Hát jöjj, hozd a problémádat Őhozzá! Ő a nagy problémamegoldó!
2) Néha „ki kell járnod”. Azt olvassuk: „és amíg mentek, megtisztultak”. Néha gyorsan bekövetkezik a változás, de legtöbbször lassan, lépésről lépésre megy végbe. Nem tudod pontosan, hogy melyik lépés hozza el a győzelmet, ezért tovább kell menned hitben. Mielőtt egy leprást visszafogadott volna a társadalom, a papnak ki kellett nyilvánítani róla, hogy „tiszta”. Milyen csodálatos: Jézus már látta a változást ezekben az emberekben, mielőtt még az bekövetkezett volna. Ez azért lehetett így, mert Neki van hatalma ahhoz, hogy előidézze. Tehát csak menj tovább!
3) A hála és a dicsőítés nagyon fontos Isten szemében. Ez a történet arra emlékeztet minket, hogy milyen hamar elfeledkezünk Isten jóságáról. De arra is, hogy milyen sokat jelent Neki dicsőítésünk, és hogy közülünk tízből csak egy megy át a hála-vizsgán. De az az egy „egésszé” lett!
hétfő, augusztus 17, 2009
Tegnapi események...
Baden- rózsakertben
Baden
Baden - hölgykoszorú
A magyarok: Erdélyből, Magyarországról, Szerbiából...
A NAGY csapat - Haus Edelweiss
A tegnap délelőtti istentisztelet hagyományos módon folyt itt a Haus-ban. Itt hagyományosnak számít, de ha itt lennétek, számotokra ez valami különleges lenne. Nekem nagyon-nagyn tetszett. Együtt imádtuk, dicsértük Atyánkat, különböző népből és nemzetből, klönböző nyelven, de egy szívvel. Ezt át kell élni. És azt hiszem itt jól meg lehet figyelni, hogy milyen nagy a kultúrák közötti különbség, ami igazán színesé teszi a világot. Milyen zseniális Istenünk van.
Úrvacsorához járultunk, és ezáltal is elismertük, hogy egyek vagyunk, minden különbözőség ellenére. És íme a csoportkép is: magyarok, románok, amerikaiak, oroszok, lengyelek, csehek, kínai, holland stb. - One In Christ!!!
Aztán Baden-t is megnéztük ebéd után, onnan a bécsi magyar gyülekezetbe mentünk. Ott szolgáltunk tegnap délután. Kicsi gyülekezet, de óriási szeretettel fogadtak. Ott szolgáltunk, adtunk, és kaptunk, épültünk egymás hite által. Jó volt... nagyon jó...
Biztonságban Isten karjaiban
„Hajlékod az örök Isten, örökkévaló karjai tartanak.” (5Mózes 33:27)
A második világháború idején Jill Briscoe hat éves volt, amikor családjával együtt kitelepítették az északnyugat-angliai tóvidékre. Egy különösen rémisztő éjszakát felidézve a következőt írja: „Fejünk felett vihar tombolt. Az esőcseppek, megannyi óriási könnycsepp, verték az ablakot, és dörgött az ég. Nem szerettem a vihart, és már elég idős voltam ahhoz, hogy megértsem, hogy egy még nagyobb vihar dühöng körülöttünk, egy olyan háború, amely kiterjedt az egész világra. De nagyon távolinak tűnt. A tűz meleget sugárzott, és apám nyugodtan ült a nagy székében. Hirtelen ráébredt, hogy megnyugtatásra van szükségem, letette az újságját, és mosolyogva így szólt csendes, de tekintélyt parancsoló hangján: ’Gyere ide, kicsi lány!’ Azután már biztonságban voltam a karjaiban, ahogy a vállára hajtottam a fejemet, és éreztem a szívdobbanását.
Visszatekintve látom, hogyan oltalmazott Mennyei Atyám az élet viharaiban. Amikor elborított a fájdalom édesanyám temetésén, Atyám jelenlétében kerestem megnyugvást. Amikor az aggodalom viharos szelei elsodorták önbizalmamat, ahogy fiatalok bandáival néztem szembe az utcán evangélizálva, felpillantottam, hogy lássam Atyám arcát. Amikor a félelem árja nőttön-nőtt, miközben a kórházban ijesztő vizsgálatok eredményeit vártam, éreztem, ahogy Mennyei Atyám azt mondja: ’Gyere ide, kicsi lány!’ Felmásztam az ölébe, odahajtottam a fejem a vállára, és azt mormoltam: ’Ez igazán nagyszerű hely számomra’. A Biblia azt mondja: „Hajlékod az örök Isten, örökkévaló karjai tartanak.” Amikor az élet viharai elborítanak, mássz fel Mennyei Atyád karjaiba, érezd a szívverését, és légy nyugodt, Ő nagyobb, mint az a vihar, amivel szembenézel.
A második világháború idején Jill Briscoe hat éves volt, amikor családjával együtt kitelepítették az északnyugat-angliai tóvidékre. Egy különösen rémisztő éjszakát felidézve a következőt írja: „Fejünk felett vihar tombolt. Az esőcseppek, megannyi óriási könnycsepp, verték az ablakot, és dörgött az ég. Nem szerettem a vihart, és már elég idős voltam ahhoz, hogy megértsem, hogy egy még nagyobb vihar dühöng körülöttünk, egy olyan háború, amely kiterjedt az egész világra. De nagyon távolinak tűnt. A tűz meleget sugárzott, és apám nyugodtan ült a nagy székében. Hirtelen ráébredt, hogy megnyugtatásra van szükségem, letette az újságját, és mosolyogva így szólt csendes, de tekintélyt parancsoló hangján: ’Gyere ide, kicsi lány!’ Azután már biztonságban voltam a karjaiban, ahogy a vállára hajtottam a fejemet, és éreztem a szívdobbanását.
Visszatekintve látom, hogyan oltalmazott Mennyei Atyám az élet viharaiban. Amikor elborított a fájdalom édesanyám temetésén, Atyám jelenlétében kerestem megnyugvást. Amikor az aggodalom viharos szelei elsodorták önbizalmamat, ahogy fiatalok bandáival néztem szembe az utcán evangélizálva, felpillantottam, hogy lássam Atyám arcát. Amikor a félelem árja nőttön-nőtt, miközben a kórházban ijesztő vizsgálatok eredményeit vártam, éreztem, ahogy Mennyei Atyám azt mondja: ’Gyere ide, kicsi lány!’ Felmásztam az ölébe, odahajtottam a fejem a vállára, és azt mormoltam: ’Ez igazán nagyszerű hely számomra’. A Biblia azt mondja: „Hajlékod az örök Isten, örökkévaló karjai tartanak.” Amikor az élet viharai elborítanak, mássz fel Mennyei Atyád karjaiba, érezd a szívverését, és légy nyugodt, Ő nagyobb, mint az a vihar, amivel szembenézel.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)