„Bizony, tőle, általa és érte van minden.” (Róma 11:36)
Ha elismerjük Isten szuverén uralmát minden felett, az nem tesz minket magatehetetlen bábukká, és nem mentesít minket a felelősség alól. Dehogyis:
1) Elveszi az aggodalmainkat. Ha Isten szeretetében megpihensz, akkor azt tudod mondani: „Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján” (Zsoltárok 23:6). Ez olyan „bizonyára”, amit nem tud megadni a bankárod, a brókered, a biztosítási ügynököd vagy bárki más.
2) Megszabadít a magyarázatoktól. Szabadok leszünk annak a zsarnoksága alól, hogy mindenre tudnunk kell a választ. Mondhatjuk: „Én nem tudom, de bízom abban, Aki tudja.” Az a veszélye annak, ha egy kicsit járatosak vagyunk a teológiában, hogy azt hisszük, felfoghatjuk a felfoghatatlant. Még a nagy apostol is széttárta a karját, és azt mondta: „Milyen megfoghatatlanok az ő ítéletei, és milyen kikutathatatlanok az ő útjai!” (Róma 11:33). Nézz szembe ezzel: nem tudjuk megmagyarázni, hogy Isten miért zár be bizonyos ajtókat, és miért nyit meg másokat, vagy hogyan tudja a rosszat is jóra használni. De megteszi, és általában nem ad rá magyarázatot.
3) Megőriz a büszkeségtől. Pál azt írja: „Bizony, tőle, általa és érte van minden”. Ha Isten szuverenitását korlátozni akarod, akkor meg kell szabadulnod a „minden” szótól ebben az igeversben, éppúgy, mint a Róma 8:28-ban is: „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál”. Ha Isten azt mondja: „minden”, akkor Ő úgy is gondolja! Itt egy egyszerű választásról van szó: vagy bízunk Istenben, vagy istent játszunk. Nem is olyan nehéz dönteni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése