Isten soha nem mond le rólad

„Kezedet rajtam tartod.” (Zsoltárok 139:5)
Egy londoni buszsofőrt azzal bíztak meg, hogy egy különjáratot vezessen, amely Billy Graham evangélizációjára szállított utasokat a Wembley Stadionba. Amikor egyikük hívta, hogy menjen be, és hallgassa meg az igehirdetést, ő elutasította. A következő évben az illető New York-ba költözött, és amikor Billy Graham a Madison Square Garden-ben prédikált, megint azt a feladatot kapta, hogy különjáraton szállítson embereket az összejövetelekre. Amikor leszállt a buszról, egy hölgy megkérdezte, hogy nem akarna-e csatlakozni hozzájuk. Ismét udvariasan elutasította. Később egy ausztrál hölgyet vett feleségül, és Sydney-ben kötött ki, ahol – micsoda meglepetés – megint csak azzal bízták meg, hogy utasokat vigyen a stadionba, ahol Billy prédikált. Amikor ez alkalommal is hívták magukkal, rájött, hogy nincs menekvés, így aztán beadta a derekát. Visszatekintve azt mondja: „Bárhová is mentem, Billy Grahambe ütköztem, így aztán bementem, hogy meghallgassam, és átadtam az életemet Krisztusnak. Ez volt életem legjobb döntése.”

A zsoltáros azt mondta: „Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod… Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak? Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is ott vagy. Ha… a tenger túlsó végén laknék, kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem” (Zsoltárok 139:5-10). Hát nem csodálatos a kegyelem? Péter azt mondja: „Isten türelmes… azt akarja, hogy mindenki megtérjen a bűnből, és senki se vesszen el” (2Péter 3:9 CEV). Isten a világ végére is követni fog téged, hogy még egy lehetőséget adjon arra, hogy átadd Neki az életed. Eddig hány lehetőséget adott már neked? Nem volna itt az ideje felhagyni a meneküléssel, és átadni Neki az életed?