„Velem tettétek meg.” (Máté 25:40)
Egy lelkész Philadelphiában (Egyesült Államok), a Chestnut úton észrevett egy hajléktalant, aki épp feléje tartott. Koszos volt, és a szakállára rothadt ételmaradékok voltak ragadva. Egy kávéspoharat tartott a kezében, aminek a pereme mocskos volt. Ahogy imbolyogva közeledett a lelkészhez, a csöves felkiáltott: „Hé, uram! Kér a kávémból?” A lelkész igazából nem akart kávét inni, de arra gondolt, mégis az lenne a helyes, ha elfogadná, ezért azt mondta: „Hogyne, kérek egy kortyot”. Amikor visszanyújtotta a poharat, megjegyezte: „Maga igazán nagylelkű, hogy elajándékozza a kávéját.” A züllött férfi ránézett, és így válaszolt: „Tudja, ma különösen finom volt, és arra gondoltam, ha Isten ilyen jóval ajándékoz meg, akkor azt meg kell osztanom valakivel.”
A lelkipásztor így folytatja a történetet: „Arra gondoltam, hogy most jól csőbe húztak, és ez öt dolláromba fog kerülni. Ezért aztán megkérdeztem: ’Van valami, amivel viszonozhatnám?’ A férfi így válaszolt: ’Igen, megölelhet!’ (Az igazat megvallva, inkább az öt dolláros alternatívában reménykedtem!) Átkarolt, és hirtelen ráébredtem, hogy nem fog elengedni! A járókelők csak bámultak rám. Ott álltam a lelkészi ruhámban, és ezt a mocskos csavargót ölelgettem. Szörnyen zavarban voltam. Aztán lassan-lassan a zavar megilletődöttséggé változott. Hallottam, ahogy egy messzi idők távolából szóló hang visszhangzik felém: ’Éhes voltam. Megetettél? Mezítelen voltam. Felruháztál? Beteg voltam. Gondoskodtál rólam? Én voltam a csöves, akivel a Chestnut Street-en találkoztál… Megöleltél? Mert ha megtetted… velem tetted meg’.”
csütörtök, október 01, 2009
szerda, szeptember 30, 2009
Ne vedd le a tekinteted Jézusról!
„Gondoljatok rá, aki ilyen ellene irányuló támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek.” (Zsidókhoz írt levél 12:3)
Úgy érzed, félreértenek? Nem vagy egyedül! A leginkább félreértett személy, aki valaha is élt, Jézus volt. A kritikusok viccelődtek a születéséről, vitatták isteni származását, megvetették céljait, becsmérelték tanításait, gyanakvóak voltak indítékait illetően, kritikusak módszereivel szemben, és felháborodtak üzenetén. Végül kereszthalálra adták! Ez megmagyarázza, mit értett János apostol azon, amikor azt írta: „a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be… saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt” (János 1:5,11). Bármerre is járt, Jézus félreértéssel és elutasítással találkozott. De mindezek ellenére kitartott. És kegyelme által te is képes vagy erre!
A Biblia azt mondja: „Ezért tehát mi is… tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve - vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült. Gondoljatok rá, aki ilyen ellene irányuló támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek! (Zsidók 12:1-3). Most tehát, ahogy futod a versenypályádat: a) Ismerd fel azokat a dolgokat, amik lelassítanak! b) Ismerd fel azokat a dolgokat, amik elgáncsolnak! c) Ismerd fel, hogy a gátak és az ellenállás a pálya velejárói, és ne csüggedj el miattuk! Hogyan tudod ezt megtenni? Úgy, hogy nem veszed le a tekinteted Jézusról, hanem belőle merítesz erőt minden nap!
Úgy érzed, félreértenek? Nem vagy egyedül! A leginkább félreértett személy, aki valaha is élt, Jézus volt. A kritikusok viccelődtek a születéséről, vitatták isteni származását, megvetették céljait, becsmérelték tanításait, gyanakvóak voltak indítékait illetően, kritikusak módszereivel szemben, és felháborodtak üzenetén. Végül kereszthalálra adták! Ez megmagyarázza, mit értett János apostol azon, amikor azt írta: „a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be… saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt” (János 1:5,11). Bármerre is járt, Jézus félreértéssel és elutasítással találkozott. De mindezek ellenére kitartott. És kegyelme által te is képes vagy erre!
A Biblia azt mondja: „Ezért tehát mi is… tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve - vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült. Gondoljatok rá, aki ilyen ellene irányuló támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek! (Zsidók 12:1-3). Most tehát, ahogy futod a versenypályádat: a) Ismerd fel azokat a dolgokat, amik lelassítanak! b) Ismerd fel azokat a dolgokat, amik elgáncsolnak! c) Ismerd fel, hogy a gátak és az ellenállás a pálya velejárói, és ne csüggedj el miattuk! Hogyan tudod ezt megtenni? Úgy, hogy nem veszed le a tekinteted Jézusról, hanem belőle merítesz erőt minden nap!
kedd, szeptember 29, 2009
Békesség – ez a te örökséged!
„Az én békességemet hagyom rátok.” (János 14:27 AMP)
Pál azt mondja: „Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben” (Kolossé 3:15). A békesség születésednél fogva megillet. Jézus azt mondta: „Békességemet hagyom rátok”. Az a szó, hogy „hagyom”, azt jelenti: „örökül hagyom”; ezt a kifejezést végrendeletekben szokták használni. Mikor valaki meghal, legértékesebb tulajdonát hagyja azokra az emberekre, akiket szeret; nem ócska lomot hagy rájuk. Ám önmagában az a tény, hogy Jézus az Ő békességét ránk hagyta, még nem jelenti azt, hogy automatikusan működik is az életünkben. Ez egy olyan tartalék, amelyből naponta kell merítenünk. Az ellenség mindent meg fog tenni, hogy kimerítse. Tudja, hogy ha zaklatott vagy, olyan dolgokat mondasz és teszel, amiket később megbánsz. Ráadásul, ha elvesztetted a békességedet, nehezebben hallod meg Isten hangját.
Gyakran az aggódás az első reakciónk a konfliktusokra és a problémákra. Ha ilyenkor valakit eláraszt a békesség, az árulásnak vagy érzéketlenségnek tűnhet. Tudat alatt azt gondoljuk: „Ha érdekel a dolog, akkor aggódom miatta. Ha ez valóban fontos, akkor egyfolytában idegeskednem kell.” Tévedés azt hinni, hogy egy ügynek a kimenetelét pozitívan befolyásolja az aggódással töltött idő mennyisége. Nem, a legjobb probléma-megoldó eszközöd a békesség. A megoldások könnyebben és természetesebben jönnek békés, nyugodt állapotban, ellenben a félelem és az aggódás akadályozza a megoldást. Az aggodalom felnagyítja a problémát, és az nem használ, ha tápláljuk a nyugtalanságot. Isten békessége a rendelkezésedre áll, ha őt választod. Ne adj hát teret a negatív érzések ámokfutásának az életedben. A Biblia azt mondja: „Ha a Szentlélek irányítja az életünket, ő … békességet … fog teremni bennünk” (Galata 5:22 TLB). Jézus azt mondta: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek!” (Jn 14:1). Ez azt jelenti, hogy lehetőséged van választani a béke és a belső konfliktus között. Válaszd tehát a békét; ez a te örökséged!
Pál azt mondja: „Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben” (Kolossé 3:15). A békesség születésednél fogva megillet. Jézus azt mondta: „Békességemet hagyom rátok”. Az a szó, hogy „hagyom”, azt jelenti: „örökül hagyom”; ezt a kifejezést végrendeletekben szokták használni. Mikor valaki meghal, legértékesebb tulajdonát hagyja azokra az emberekre, akiket szeret; nem ócska lomot hagy rájuk. Ám önmagában az a tény, hogy Jézus az Ő békességét ránk hagyta, még nem jelenti azt, hogy automatikusan működik is az életünkben. Ez egy olyan tartalék, amelyből naponta kell merítenünk. Az ellenség mindent meg fog tenni, hogy kimerítse. Tudja, hogy ha zaklatott vagy, olyan dolgokat mondasz és teszel, amiket később megbánsz. Ráadásul, ha elvesztetted a békességedet, nehezebben hallod meg Isten hangját.
Gyakran az aggódás az első reakciónk a konfliktusokra és a problémákra. Ha ilyenkor valakit eláraszt a békesség, az árulásnak vagy érzéketlenségnek tűnhet. Tudat alatt azt gondoljuk: „Ha érdekel a dolog, akkor aggódom miatta. Ha ez valóban fontos, akkor egyfolytában idegeskednem kell.” Tévedés azt hinni, hogy egy ügynek a kimenetelét pozitívan befolyásolja az aggódással töltött idő mennyisége. Nem, a legjobb probléma-megoldó eszközöd a békesség. A megoldások könnyebben és természetesebben jönnek békés, nyugodt állapotban, ellenben a félelem és az aggódás akadályozza a megoldást. Az aggodalom felnagyítja a problémát, és az nem használ, ha tápláljuk a nyugtalanságot. Isten békessége a rendelkezésedre áll, ha őt választod. Ne adj hát teret a negatív érzések ámokfutásának az életedben. A Biblia azt mondja: „Ha a Szentlélek irányítja az életünket, ő … békességet … fog teremni bennünk” (Galata 5:22 TLB). Jézus azt mondta: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek!” (Jn 14:1). Ez azt jelenti, hogy lehetőséged van választani a béke és a belső konfliktus között. Válaszd tehát a békét; ez a te örökséged!
hétfő, szeptember 28, 2009
Mielőtt beleugrasz
„Ehhez egy bizonyos adottság és kegyelem kell. A házasság nem való mindenkinek.” (Máté 19:11 TM)
Egy tanító a következő mulatságos fogalmazást kapta egy harmadik osztályos tanulótól: „Benjamin Franklin Bostonban született, de nem szeretett ott élni, ezért Philadelphiába utazott. Amikor leszállt a hajóról, végigsétált az utcán, és vett egy kenyeret. Aztán találkozott egy hölggyel, és felfedezte az elektromosságot!” Mosolygunk ezen, de egy házassági tanácsadó megfigyelése a következő: „Társadalmunk a szerelmet tette a házasság alapjává. Nos, semmi gond a szerelemmel; igen hatékonyan veszi rá az embereket a házasságra. Csakhogy ez elsődleges tényezővé vált. A románcot nagyban befolyásolja a külső megjelenés. A romantikus szerelem izgató és csábító, ami azt jelenti, hogy gyakran felszínes is az ilyen kapcsolat. Mivel az érzelmek olyan ellenállhatatlan erővel hatnak, az emberek csak akkor veszik észre, mibe keveredtek bele, amikor már túl késő. Egyik reggel az ágy túlsó oldalára nézel: a feleséged még alszik, a szája nyitva van, és haja az arcába lóg. Vagy, ami még rosszabb: ő ébred fel először, rád néz, és neked már nincs is annyi hajad, hogy az arcodba lóghatna! Ez az, amikor a romantika zuhanórepülésbe kezd!
A házasság az, amit az esküvő után alakítotok ki. Nem csak úgy kialakul. Nektek kell felépítenetek előzékenységgel, türelemmel, támogatással és olyan szeretettel, melyet a „jobb adni, mint kapni” jellemez (ld. Efézus 5:21-28). Ezért mondta Jézus: „Nem mindenki elég érett ahhoz, hogy házasságban éljen. Ehhez egy bizonyos adottság és kegyelem kell. A házasság nem való mindenkinek... ha képes vagy felnőni a házasság nagyságához, akkor tedd meg!” Másrészt viszont, ha egy férj és feleség Krisztust helyezi a házasságuk középpontjába, akkor kapcsolatuk olyanná fejlődhet, amihez képest társadalmunk szerelem-definíciója pehelykönnyűnek bizonyul a megmérettetésben.
Egy tanító a következő mulatságos fogalmazást kapta egy harmadik osztályos tanulótól: „Benjamin Franklin Bostonban született, de nem szeretett ott élni, ezért Philadelphiába utazott. Amikor leszállt a hajóról, végigsétált az utcán, és vett egy kenyeret. Aztán találkozott egy hölggyel, és felfedezte az elektromosságot!” Mosolygunk ezen, de egy házassági tanácsadó megfigyelése a következő: „Társadalmunk a szerelmet tette a házasság alapjává. Nos, semmi gond a szerelemmel; igen hatékonyan veszi rá az embereket a házasságra. Csakhogy ez elsődleges tényezővé vált. A románcot nagyban befolyásolja a külső megjelenés. A romantikus szerelem izgató és csábító, ami azt jelenti, hogy gyakran felszínes is az ilyen kapcsolat. Mivel az érzelmek olyan ellenállhatatlan erővel hatnak, az emberek csak akkor veszik észre, mibe keveredtek bele, amikor már túl késő. Egyik reggel az ágy túlsó oldalára nézel: a feleséged még alszik, a szája nyitva van, és haja az arcába lóg. Vagy, ami még rosszabb: ő ébred fel először, rád néz, és neked már nincs is annyi hajad, hogy az arcodba lóghatna! Ez az, amikor a romantika zuhanórepülésbe kezd!
A házasság az, amit az esküvő után alakítotok ki. Nem csak úgy kialakul. Nektek kell felépítenetek előzékenységgel, türelemmel, támogatással és olyan szeretettel, melyet a „jobb adni, mint kapni” jellemez (ld. Efézus 5:21-28). Ezért mondta Jézus: „Nem mindenki elég érett ahhoz, hogy házasságban éljen. Ehhez egy bizonyos adottság és kegyelem kell. A házasság nem való mindenkinek... ha képes vagy felnőni a házasság nagyságához, akkor tedd meg!” Másrészt viszont, ha egy férj és feleség Krisztust helyezi a házasságuk középpontjába, akkor kapcsolatuk olyanná fejlődhet, amihez képest társadalmunk szerelem-definíciója pehelykönnyűnek bizonyul a megmérettetésben.
vasárnap, szeptember 27, 2009
Fontos vezetési alapelvek
„Téged választottalak ki!” (Haggeus 2:23)
Angie Ward vezetői tréner évek óta önkéntes szolgálók tucatjait szervezi be. Azt mondja, legtöbbször ugyanazokat a kifogásokat hallja: „Nem vagyok vezető típus... nem tudok semmit a tinédzserekről... nem vagyok extrovertált személyiség” (vagy ahogy Mózes mondta Istennek: „küldd Áront, vagy bárki mást!”). Ahelyett hogy megpróbálná másként meggyőzni őket, Ward azt mondja nekik, hogy csupán két fő feladatuk lesz:
1) Szeressék az embereket! Valljuk be, a szolgálat könnyebb lenne, ha nem kellene emberekkel foglalkoznunk. Az emberek azonban fontosak Istennek, ezért kell, hogy nekünk is fontosak legyenek! Épp úgy, ahogy egy család tagjaként tudod, hogy mi a legjobb a saját gyermekeid számára, időt kell szánnod arra, hogy megismerd azokat, akik tőled függnek, és tőled várnak iránymutatást. Vedd figyelembe az ő szükségeiket, ne csupán a tieidet! És találj rá módot, hogy szolgálni tudj feléjük, ahelyett, hogy úgy tekintenéd őket, mint akik elvonják a figyelmedet az „igazi” munkádról. Jézus a legtöbb idejét az emberekkel töltötte, és nem kegyes közhelyekkel traktálta, hanem szerette és szolgálta őket. Ő azt mondta: „szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket!” (János 13:34). Mindig könnyebb úgy megkérni az embereket valamire, ha te magad ugyanazt a magatartást mutatod be a saját életedben.
2) Próbálj úgy gondolkodni, mint egy vezető! Egy óriásgyülekezet lelkipásztora azt mondja, hogy mielőtt bármilyen fontos döntést meghozna, megkérdezi magától, hogy más vezetők, akiket tisztel, mit tennének hasonló helyzetben. Ez bölcs gondolat! Ha felkérünk valakit, hogy legyen vezető, ez félelmet kelthet benne, és nyomasztó lehet a számára. Ha viszont arra kérjük meg, hogy úgy gondolkozzon, mint egy vezető, akkor nem nehezedik rá nyomás, és megadja számára azt a lehetőséget, hogy ne legyen teljesen tökéletes, hanem felnőjön a feladathoz!
Angie Ward vezetői tréner évek óta önkéntes szolgálók tucatjait szervezi be. Azt mondja, legtöbbször ugyanazokat a kifogásokat hallja: „Nem vagyok vezető típus... nem tudok semmit a tinédzserekről... nem vagyok extrovertált személyiség” (vagy ahogy Mózes mondta Istennek: „küldd Áront, vagy bárki mást!”). Ahelyett hogy megpróbálná másként meggyőzni őket, Ward azt mondja nekik, hogy csupán két fő feladatuk lesz:
1) Szeressék az embereket! Valljuk be, a szolgálat könnyebb lenne, ha nem kellene emberekkel foglalkoznunk. Az emberek azonban fontosak Istennek, ezért kell, hogy nekünk is fontosak legyenek! Épp úgy, ahogy egy család tagjaként tudod, hogy mi a legjobb a saját gyermekeid számára, időt kell szánnod arra, hogy megismerd azokat, akik tőled függnek, és tőled várnak iránymutatást. Vedd figyelembe az ő szükségeiket, ne csupán a tieidet! És találj rá módot, hogy szolgálni tudj feléjük, ahelyett, hogy úgy tekintenéd őket, mint akik elvonják a figyelmedet az „igazi” munkádról. Jézus a legtöbb idejét az emberekkel töltötte, és nem kegyes közhelyekkel traktálta, hanem szerette és szolgálta őket. Ő azt mondta: „szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket!” (János 13:34). Mindig könnyebb úgy megkérni az embereket valamire, ha te magad ugyanazt a magatartást mutatod be a saját életedben.
2) Próbálj úgy gondolkodni, mint egy vezető! Egy óriásgyülekezet lelkipásztora azt mondja, hogy mielőtt bármilyen fontos döntést meghozna, megkérdezi magától, hogy más vezetők, akiket tisztel, mit tennének hasonló helyzetben. Ez bölcs gondolat! Ha felkérünk valakit, hogy legyen vezető, ez félelmet kelthet benne, és nyomasztó lehet a számára. Ha viszont arra kérjük meg, hogy úgy gondolkozzon, mint egy vezető, akkor nem nehezedik rá nyomás, és megadja számára azt a lehetőséget, hogy ne legyen teljesen tökéletes, hanem felnőjön a feladathoz!
szombat, szeptember 26, 2009
Igazítsd helyre a megfelelő lelkülettel! (2)
„Ha valakit tetten érnek valamilyen bűnben… igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel!” (Galata 6:1)
Az angol „vétek” (trespass) szó az „elvéteni a lépést” (misstep) kifejezésből ered, ami azt jelenti, hogy rossz irányba teszünk meg egy lépést, hibás ítéletet alkotunk, vagy helytelen magatartást tanúsítunk. Amikor megcsúszol, vagy elcsúszol a jeges járdán, nem szándékoztál elesni, de mégis megtörtént, és most a felálláshoz segítségre van szükséged. Ilyen vétekről beszél a Biblia, amikor azt mondja: „Igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel!”. A görögben a „helyreigazít” kifejezésnek két jelentésárnyalata van:
1) Visszaigazítani egy törött csontot. Pál azt mondja: „egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai” (Róma 12:5). Ha belegondolsz, a lelki családod még a fizikai családodnál is sokkal fontosabb, mert örökké tart. Azáltal, hogy helyreigazítasz egy olyan testvért, akit legyőzött a bűn, segítesz neki abban, hogy a fájdalma meggyógyuljon, és hogy Krisztus testének újra élő, működő tagja lehessen.
2) Eltávolítani egy daganatot. A rosszindulatú daganatok életveszélyesek, a lelki daganatok pedig „lélekveszélyesek”. Azzal, hogy eltávolítasz egy ilyet, nem csupán segítesz megmenteni valakit, hanem engedelmeskedsz ennek az igének is: „Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét!” (Galata 6:2). Ahhoz nem fér kétség, hogy a szégyenben és a megaláztatásban osztozni teher. Mégis „ezt kell tennünk… különös figyelmet szentelve azoknak, akik a hivők családjához tartoznak” (Galata 6:10 NCV). Isten hadseregében nem szokás lelőni a sebesülteket. Csakugyan, ha a sebesültek nem találnak irgalmat a megváltottak körében, akkor hol fognak irgalmat találni?
Az angol „vétek” (trespass) szó az „elvéteni a lépést” (misstep) kifejezésből ered, ami azt jelenti, hogy rossz irányba teszünk meg egy lépést, hibás ítéletet alkotunk, vagy helytelen magatartást tanúsítunk. Amikor megcsúszol, vagy elcsúszol a jeges járdán, nem szándékoztál elesni, de mégis megtörtént, és most a felálláshoz segítségre van szükséged. Ilyen vétekről beszél a Biblia, amikor azt mondja: „Igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel!”. A görögben a „helyreigazít” kifejezésnek két jelentésárnyalata van:
1) Visszaigazítani egy törött csontot. Pál azt mondja: „egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai” (Róma 12:5). Ha belegondolsz, a lelki családod még a fizikai családodnál is sokkal fontosabb, mert örökké tart. Azáltal, hogy helyreigazítasz egy olyan testvért, akit legyőzött a bűn, segítesz neki abban, hogy a fájdalma meggyógyuljon, és hogy Krisztus testének újra élő, működő tagja lehessen.
2) Eltávolítani egy daganatot. A rosszindulatú daganatok életveszélyesek, a lelki daganatok pedig „lélekveszélyesek”. Azzal, hogy eltávolítasz egy ilyet, nem csupán segítesz megmenteni valakit, hanem engedelmeskedsz ennek az igének is: „Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét!” (Galata 6:2). Ahhoz nem fér kétség, hogy a szégyenben és a megaláztatásban osztozni teher. Mégis „ezt kell tennünk… különös figyelmet szentelve azoknak, akik a hivők családjához tartoznak” (Galata 6:10 NCV). Isten hadseregében nem szokás lelőni a sebesülteket. Csakugyan, ha a sebesültek nem találnak irgalmat a megváltottak körében, akkor hol fognak irgalmat találni?
péntek, szeptember 25, 2009
Igazítsd helyre a megfelelő lelkülettel! (1)
„Ha valakit tetten érnek valamilyen bűnben… igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel!” (Galata 6:1)
Amikor valaki elrontja a dolgokat, Isten azt mondja: „igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel!”. De mi van akkor, ha lejáratták magukat, és munícióval szolgáltak a szkeptikusoknak, akik már így is azt gondolják, hogy minden keresztény képmutató? Minek bajlódjunk még az ilyenekkel? Először is: Mert a Biblia azt mondja: „Ha valakit tetten érnek valamilyen bűnben… [ügyelj magadra,] nehogy te is kísértésbe ess!” Ha veled történt volna meg, te is szeretnéd, ha valaki segítene rajtad, igaz? És ha azt gondolod, hogy te soha nem sikkasztanál, soha nem lenne házasságtörő viszonyod, soha nem vernél meg egy gyereket indulatból, gondold át újra! Ha pénzügyi gondjaid támadnak, kielégítetlen szükségekkel, magányosan és csüggedten fekszel le, vagy ha a házasságod ingatag talajon áll, meglepődhetsz, mire vagy képes. Pál azt mondja: „Mi is ugyanúgy el tudjuk rontani, mint ahogy ők tették. Ne legyetek annyira… magabiztosak… Ti is ugyanolyan könnyen el tudtok esni, mint bárki más!” (1Korinthus 10:12 TM).
Másodszor: Mert Jézus a példaképed. Miközben Jézusnak nem volt ideje a farizeusokra, akik bűneiket vallásos máz alá rejtették, egyszer sem ítélt el senkit, akit „rajtakaptak” valamilyen kísértésen vagy bukáson. Ha megbánták, Ő megbocsátott, és helyreállította őket. Victor Shepherd teológus írja: „Ha szemtől szemben állunk valakivel, akit leterített a bűn, vajon visszavetítjük a képébe a gyalázatát, vagy magunkénak ismerjük el? Orra alá dörgöljük, vagy elnyeljük, átkarolva őt és biztosítva együttérzésünkről, hiszen mi is bűnösök vagyunk? Felsőbbrendűnek tartjuk magunkat, vagy azt mondjuk: ’Fogd meg a kezem... Tudom az utat a kereszthez?’”
Amikor valaki elrontja a dolgokat, Isten azt mondja: „igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel!”. De mi van akkor, ha lejáratták magukat, és munícióval szolgáltak a szkeptikusoknak, akik már így is azt gondolják, hogy minden keresztény képmutató? Minek bajlódjunk még az ilyenekkel? Először is: Mert a Biblia azt mondja: „Ha valakit tetten érnek valamilyen bűnben… [ügyelj magadra,] nehogy te is kísértésbe ess!” Ha veled történt volna meg, te is szeretnéd, ha valaki segítene rajtad, igaz? És ha azt gondolod, hogy te soha nem sikkasztanál, soha nem lenne házasságtörő viszonyod, soha nem vernél meg egy gyereket indulatból, gondold át újra! Ha pénzügyi gondjaid támadnak, kielégítetlen szükségekkel, magányosan és csüggedten fekszel le, vagy ha a házasságod ingatag talajon áll, meglepődhetsz, mire vagy képes. Pál azt mondja: „Mi is ugyanúgy el tudjuk rontani, mint ahogy ők tették. Ne legyetek annyira… magabiztosak… Ti is ugyanolyan könnyen el tudtok esni, mint bárki más!” (1Korinthus 10:12 TM).
Másodszor: Mert Jézus a példaképed. Miközben Jézusnak nem volt ideje a farizeusokra, akik bűneiket vallásos máz alá rejtették, egyszer sem ítélt el senkit, akit „rajtakaptak” valamilyen kísértésen vagy bukáson. Ha megbánták, Ő megbocsátott, és helyreállította őket. Victor Shepherd teológus írja: „Ha szemtől szemben állunk valakivel, akit leterített a bűn, vajon visszavetítjük a képébe a gyalázatát, vagy magunkénak ismerjük el? Orra alá dörgöljük, vagy elnyeljük, átkarolva őt és biztosítva együttérzésünkről, hiszen mi is bűnösök vagyunk? Felsőbbrendűnek tartjuk magunkat, vagy azt mondjuk: ’Fogd meg a kezem... Tudom az utat a kereszthez?’”
csütörtök, szeptember 24, 2009
Isten áldásaiban élni
„Boldog ember az…” (Zsoltárok 112:1)
A 112. zsoltár annak a leírása, hogy mit jelent Isten áldásaiban élni. Az első vers az ajtó, amelyen be kell lépned ahhoz, hogy elnyerd azokat. „Boldog ember az, aki az Urat féli [bízik benne, tiszteli őt és engedelmeskedik neki], sok örömöt talál parancsolataiban [gyönyörködik abban, amit Isten mond, és meg is teszi]”. Most, ahogy látod, mit kínál Isten az ilyen embereknek, gyorsan tovább akarsz menni a következő versekre. De nem teheted, előbb alkalmasnak kell bizonyulnod! Ez az igevers az árcédula; nézd meg jól! Nem tehetsz semmit azért, hogy kiérdemeld Isten szeretetét, de engedelmeskedned kell neki, ha áldásaiban akarsz élni, és ha alkalmasnak minősülsz, íme a jutalom:
„Utódja hős lesz a földön, a becsületesek nemzedéke áldott lesz. Vagyon és gazdagság lesz házában, igazsága örökre megmarad. Világosság ragyog a sötétben is a becsületesekre attól, aki kegyelmes, irgalmas és igaz. A jó ember könyörületes, és kölcsönt ad, ügyeit törvényesen intézi. Nem is fog meginogni sohasem, örökre emlékezetes lesz az igaz. Nem fél a rossz hírtől, erős a szíve, bízik az Úrban. Rendületlen a szíve, nem fél, végül megvetéssel néz ellenségeire. Bőven adakozik a szegényeknek, igazsága örökre megmarad, hatalma [neve] dicsőségesen emelkedik (Zsoltárok 112: 2-9). Ezt jelenti Isten áldásaiban élni.
A 112. zsoltár annak a leírása, hogy mit jelent Isten áldásaiban élni. Az első vers az ajtó, amelyen be kell lépned ahhoz, hogy elnyerd azokat. „Boldog ember az, aki az Urat féli [bízik benne, tiszteli őt és engedelmeskedik neki], sok örömöt talál parancsolataiban [gyönyörködik abban, amit Isten mond, és meg is teszi]”. Most, ahogy látod, mit kínál Isten az ilyen embereknek, gyorsan tovább akarsz menni a következő versekre. De nem teheted, előbb alkalmasnak kell bizonyulnod! Ez az igevers az árcédula; nézd meg jól! Nem tehetsz semmit azért, hogy kiérdemeld Isten szeretetét, de engedelmeskedned kell neki, ha áldásaiban akarsz élni, és ha alkalmasnak minősülsz, íme a jutalom:
„Utódja hős lesz a földön, a becsületesek nemzedéke áldott lesz. Vagyon és gazdagság lesz házában, igazsága örökre megmarad. Világosság ragyog a sötétben is a becsületesekre attól, aki kegyelmes, irgalmas és igaz. A jó ember könyörületes, és kölcsönt ad, ügyeit törvényesen intézi. Nem is fog meginogni sohasem, örökre emlékezetes lesz az igaz. Nem fél a rossz hírtől, erős a szíve, bízik az Úrban. Rendületlen a szíve, nem fél, végül megvetéssel néz ellenségeire. Bőven adakozik a szegényeknek, igazsága örökre megmarad, hatalma [neve] dicsőségesen emelkedik (Zsoltárok 112: 2-9). Ezt jelenti Isten áldásaiban élni.
szerda, szeptember 23, 2009
A mai nap képekben...
Ha ráklikkelsz ennek a bejegyzésnek a címére, akkor megtekintheted a mai napot képekben... :)
A napokban írtam, hogy minden kezdet nehéz... de a mai nap mindent túlszárnyalt, remélem ennél keményebb napok nem lesznek...
Fáj minden porcikám, csorog az orrom stb. szóval, elkaptam a gyerkőcöktől.
Ma sírás is volt bőven és még sok más is, amit a gyengébb gyomrúakra való tekintettel, nem írok le...
Most nagyon jól jön minden ima. Imádkozzatok a gyógyulásért, de leginkább azért, hogy ne sírjanak a gyerekek, hogy szokják meg az ovit könnyen és gyorsan. Köszönöm...
Hitben járni
„Az igaz ember hitből fog élni.” (Zsidókhoz írt levél 10:38 KJV)
Hitben járni nem könnyű. Amikor elhatározod, hogy bízol Istenben, akkor az esélyek általában ellened szólnak. Emlékszel Nóéra? Amikor a bárkát építeni kezdte, még soha senki nem látott esőt! A végeredmény nem mindig az, amire számítasz. Hitben járni nem azt jelenti, hogy a problémáid hirtelen eltűnnek. Néha a hit nem változtatja meg a körülményeket, hanem téged változtat meg azáltal, hogy állhatatosságot ad, hogy ki tudj tartani, amikor az utalvány nem jön meg a postával; amikor az orvos kimondja, hogy „rosszindulatú”; amikor a házastársad válni akar, amikor a gyerekeid ámokfutóvá válnak; vagy amikor a hely, ahol 30 évig dolgoztál, egyszer csak bezárja a kapuit. A hit erőt ad arra, hogy elviseld ezeket, annak biztos tudatában, hogy Isten munkálkodik a te érdekedben. „A hit azt jelenti, hogy bizonyosak vagyunk abban, amit remélünk, és biztosak vagyunk abban, amit nem látunk. Ezért kaptak dicséretet a régiek” (Zsidók 11:1-2 NIV). Tehát hitben járni azt jelenti, hogy:
1) bízunk Isten hűségében; 2) olyan egyszerű emberek nyomdokait követjük, akik nagyszerű dolgokat tettek; 3) használjuk a hitünket, mert ez a mennyei pénznem. Amikor a Biblia azt mondja: „az igaz ember hitből fog élni”, nem időnkénti fellángolásokra gondol. Nem, ez egy életmódról szól! Bárki kibírja az első néhány menetet a ringben, de ha kiütöttek a kilencedik menetben, akkor hitre van szükséged, hogy felállj, és folytasd a harcot. Ha a repülő, amin utazol, légörvénybe kerül, nem dobod el a jegyet, és nem ugrasz ki ejtőernyővel, hanem nyugton maradsz a helyeden, és bízol a pilótában. Tehát számítsd le a körülményeket, foszd meg trónjuktól a kételyeidet, és kezdj el hitben járni!
Hitben járni nem könnyű. Amikor elhatározod, hogy bízol Istenben, akkor az esélyek általában ellened szólnak. Emlékszel Nóéra? Amikor a bárkát építeni kezdte, még soha senki nem látott esőt! A végeredmény nem mindig az, amire számítasz. Hitben járni nem azt jelenti, hogy a problémáid hirtelen eltűnnek. Néha a hit nem változtatja meg a körülményeket, hanem téged változtat meg azáltal, hogy állhatatosságot ad, hogy ki tudj tartani, amikor az utalvány nem jön meg a postával; amikor az orvos kimondja, hogy „rosszindulatú”; amikor a házastársad válni akar, amikor a gyerekeid ámokfutóvá válnak; vagy amikor a hely, ahol 30 évig dolgoztál, egyszer csak bezárja a kapuit. A hit erőt ad arra, hogy elviseld ezeket, annak biztos tudatában, hogy Isten munkálkodik a te érdekedben. „A hit azt jelenti, hogy bizonyosak vagyunk abban, amit remélünk, és biztosak vagyunk abban, amit nem látunk. Ezért kaptak dicséretet a régiek” (Zsidók 11:1-2 NIV). Tehát hitben járni azt jelenti, hogy:
1) bízunk Isten hűségében; 2) olyan egyszerű emberek nyomdokait követjük, akik nagyszerű dolgokat tettek; 3) használjuk a hitünket, mert ez a mennyei pénznem. Amikor a Biblia azt mondja: „az igaz ember hitből fog élni”, nem időnkénti fellángolásokra gondol. Nem, ez egy életmódról szól! Bárki kibírja az első néhány menetet a ringben, de ha kiütöttek a kilencedik menetben, akkor hitre van szükséged, hogy felállj, és folytasd a harcot. Ha a repülő, amin utazol, légörvénybe kerül, nem dobod el a jegyet, és nem ugrasz ki ejtőernyővel, hanem nyugton maradsz a helyeden, és bízol a pilótában. Tehát számítsd le a körülményeket, foszd meg trónjuktól a kételyeidet, és kezdj el hitben járni!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)