szombat, július 29, 2006

Imádság

Egy imádság van a szivemben, amióta hazajöttem...

"Jabéc segítségül hívta Izráel Istenét, és ezt mondta: Bárcsak nagyon megáldanál engem, és kiszélesítenéd határomat, velem lennél, és megoltalmaznál a bajtól, hogy ne érjen fájdalom! És megadta neki Isten, amit kért. " 1.Krón. 4:10

Ezek a gondolatok foglalkoztattak...különösen az, hogy "...megoltalmaznál a bajtól, hogy ne érjen fájdalom..."
Ha már a fájdalomról beszélek... eszembe jut az egyik ének, amit nagyon szeretek... "Nincs olyan fájdalom, gond, mit meg nem oldhat..."

Sokminden van bennem, ami foglalkoztat... szerettem volna, ha néhány dolog világossá vált volna előttem az elmúlt hetekben, de nem lettek világosabbak előttem a dolgok, sőt, még gyültek megoldásra váró kérdések. Egy valami erősödött bennem. És ezt ma este az Úr alá is támasztotta két igeverssel: "Eközben pedig azt tartottam becsületesnek, hogy az evangéliumot nem ott hirdettem, ahol Krisztust már ismertté tették, hogy ne idegen alapra építsek, hanem ahogyan meg van írva: 'Meglátják őt azok, akiknek még nem hirdették, és akik még nem hallották, azok megértik.' " Róma 15: 20-21

Eszembe jutott még Istenek egy másik ígérete is, amit már rég kaptam Tőle: Ézs. 49: 1-6
És, ami még ezekhez az igékhez társul: " „Legszebb álmaid némelyike darabokra fog hullani, s megkísért annak lehetősége, hogy feladd a reményt. Úgy fogok tűnni, mint akit nem tudsz elérni, sőt még ennél is rosszabb: gyengének és fájdalmad iránt érdektelennek látsz majd. Azon fogsz tűnődni, hogy képtelen vagyok bármit is megtenni, vagy egyszerűen csak nem akarok. Amikor széttört reményekkel küzdesz, szégyent fogsz vallani, csakúgy, mint szolgám, Péter. Csalódni fogsz magadban egészen odáig, hogy meggyűlölöd saját magad. Én pedig úgy tűnök majd neked, mint aki visszahúzódik, és nem tesz semmit. Amikor mindez megtörténik, ezt mondom neked: Ne add fel a reményt! Olyan terv van kibontakozóban, melyet most nem látsz át. Ha az én szememmel látnál, akkor is fájna, de nem válnál reményvesztetté. Boldogan kitartanál mellettem a legnagyobb szenvedések közepette is. Ahhoz biztosítom számodra az erőt, hogy tetszésemre légy, nem pedig ahhoz, hogy jól érezd magad. Az azomban, hogy meg vagyok veled elégedve, valódi öröm forrásává válik számodra.

Lelked legmélyén leginkább arra vágysz, hogy részese légy tervemnek, hogy építsd királyságomat, hogy megismerj, hogy tetszésemre légy, és élvezd a velem való közösséget. Kielégitem ezt a vágyad. Erőd lesz rá, hogy jól képviselj, történjék bármi is életedben. Ezt a reményt adom e világon neked. Ne veszítsd el!”
Remélem bátorítólag hatottak a fenti gondolatok, mert rám mindig jó hatással vannak, ha elolvasom.

Ha valami hozzáfűzni valód lenne, megteheted...

Nincsenek megjegyzések: