„… az Úr házában lakom egész életemben.” (Zsoltárok 23:6)
Amikor fiatalok vagyunk, a mennyországnak kicsi a vonzereje. Túl sok álmunk van: szerelem, házasság, gyermekek, karrier és még sok más. Az öregedés Isten módszere arra, hogy utunk irányát hazafelé fordítsa. És a halál? A keresztyéneket nem eltemetik, hanem elpalántálják! Pál azt írja, hogy a test: „elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban; elvettetik gyalázatban, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtlenségben, feltámasztatik erőben” (1Korinthus 15:42-43). Calvin Miller írja: „A világ szegény, mert minden kincse az égben van eltemetve, de a kincshez vezető térképek földiek.” Hallottad már a Putsy nevű madár történetét? Amikor senki sem jelentkezett érte, az emberek Sue-nak ajándékozták. Gyorsan barátok lettek. Egy napon a kis madár valami hihetetlen dolgot tett: odaröppent Sue vállára, és ezt suttogta: „Wisconsin állam, Green Bay, South Oneida utca 1500”. Sue elámult. Kiderítette, hogy a cím valóban létezik, odament, és egy John Stoobants nevű emberre talált. „Van önnek egy törpepapagája?” – kérdezte. „Volt régen. Nagyon hiányzik.” – felelte az ember. Amikor meglátta Putsyt, egészen fellelkesedett. „Tudja” – mondta – „még a telefonszámot is megtanulta”. Ez a történet nem annyira őrültség, mint ahogy esetleg gondolod. Tudod, mindannyiunkban ott van betáplálva örökkévaló otthonunk címe. Isten „…az örökkévalóságot is az emberi értelem elé tárta…” (Prédikátor 3:11). Mélyen belül tudjuk, hogy még nem vagyunk otthon, ezért ügyelnünk kell arra, nehogy úgy éljünk, mintha már ott lennénk. Szeretnéd, ha egy hotelban lenne az otthonod? A legnagyobb sorscsapás nem az, ha az otthonodtól távol honvágyad van, hanem ha otthon érzed magad valahol, ami pedig nem is az otthonod. Márpedig mi még nem vagyunk otthon, mert „nekünk a mennyben van az otthonunk” (Filippi 3:20 TLB).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése