...Ausztriába TCM kurzusra. De azt hiszem kihasználok minden lehetőséget a pihenésre is még, mert ezek a vakáció utolsó hetei.
Majd jelentkezem Ausztriából. Imádkozzatok értünk, hogy őrizzen az Úr az úton.
Szeretettel gondolok minden kedves barátomra, ismerősömre és ismeretlenre is, aki olvassa abloggomat...
A mai ige sem marad el... onnan is küldöm nektek :)
Az Úr legyen veletek!
vasárnap, augusztus 09, 2009
Sérült kapcsolatok gyógyulása (1)
„Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.” (Zsoltárok 147:3)
Ez minden nap megtörténik. Talán épp most történt meg a te valaha oly boldog otthonodban is: irreális elvárások, hűtlenség és megszegett ígéretek rombolják le az élethosszig tartó szeretet és bizalom álmát. Hála Istennek, Ő a tönkrement kapcsolatok és a megrendült bizalom gyógyítója. Ha valaki, akit szeretsz, megsebződött:
1) Adj neki időt! A gyógyulás egy folyamat, nem egy esemény. A szív sebei lassan gyógyulnak. Talán azt gondolod: „De már annyiszor bocsánatot kértem. Mennyi időbe fog még telni, míg el tudja engedni, és újból bízni kezd bennem?” Addig tart, ameddig tart! Ha azt követeled a másiktól, hogy a te menetrended szerint gyógyuljon, az csak késlelteti a folyamatot! „De ha valóban megbocsátott volna nekem, akkor nem hozná fel állandóan.” Ez nem így van! Ha az, akit szeretsz, felhozhatja ezt úgy, hogy nem leszel tőle ideges, a gyógyulás hamarabb bekövetkezik.
2) Ne gondold azt, hogy most már minden rendben van! Nem így lesz, és ez a normális! Felfigyeltél már arra, hogy milyen automatikusan védesz egy sérült végtagot az ütődésektől és rázkódásoktól? Ez egy természetes, ösztönös reakció. Az a helyzet, hogy az, aki okozta a fájdalmat, talán már készen áll arra, hogy a dolgok újra a régi kerékvágásban menjenek tovább, a megsebzett fél számára azonban a „normális” még túlságosan fájdalmas lenne. Ha csökkented az elvárásaidat, és tudsz várni egy keveset, akkor felgyorsítod és elősegíted a gyógyulási folyamatot.
3) Ne felejtsd el, hogy az emberek eltérő ütemben gyógyulnak! Isten azt mondta: „Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek… Megvan az ideje az ölelésnek, és megvan az ideje az öleléstől való tartózkodásnak” (Prédikátor 3:4-5). Légy érzékeny! Engedd, hogy Isten türelemre és növekedésre tanítson, miközben időt hagysz szerettednek a gyógyulásra.
Ez minden nap megtörténik. Talán épp most történt meg a te valaha oly boldog otthonodban is: irreális elvárások, hűtlenség és megszegett ígéretek rombolják le az élethosszig tartó szeretet és bizalom álmát. Hála Istennek, Ő a tönkrement kapcsolatok és a megrendült bizalom gyógyítója. Ha valaki, akit szeretsz, megsebződött:
1) Adj neki időt! A gyógyulás egy folyamat, nem egy esemény. A szív sebei lassan gyógyulnak. Talán azt gondolod: „De már annyiszor bocsánatot kértem. Mennyi időbe fog még telni, míg el tudja engedni, és újból bízni kezd bennem?” Addig tart, ameddig tart! Ha azt követeled a másiktól, hogy a te menetrended szerint gyógyuljon, az csak késlelteti a folyamatot! „De ha valóban megbocsátott volna nekem, akkor nem hozná fel állandóan.” Ez nem így van! Ha az, akit szeretsz, felhozhatja ezt úgy, hogy nem leszel tőle ideges, a gyógyulás hamarabb bekövetkezik.
2) Ne gondold azt, hogy most már minden rendben van! Nem így lesz, és ez a normális! Felfigyeltél már arra, hogy milyen automatikusan védesz egy sérült végtagot az ütődésektől és rázkódásoktól? Ez egy természetes, ösztönös reakció. Az a helyzet, hogy az, aki okozta a fájdalmat, talán már készen áll arra, hogy a dolgok újra a régi kerékvágásban menjenek tovább, a megsebzett fél számára azonban a „normális” még túlságosan fájdalmas lenne. Ha csökkented az elvárásaidat, és tudsz várni egy keveset, akkor felgyorsítod és elősegíted a gyógyulási folyamatot.
3) Ne felejtsd el, hogy az emberek eltérő ütemben gyógyulnak! Isten azt mondta: „Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek… Megvan az ideje az ölelésnek, és megvan az ideje az öleléstől való tartózkodásnak” (Prédikátor 3:4-5). Légy érzékeny! Engedd, hogy Isten türelemre és növekedésre tanítson, miközben időt hagysz szerettednek a gyógyulásra.
szombat, augusztus 08, 2009
Adakozás – öröm vagy üröm?
„A jókedvű adakozót szereti az Isten.” (2Korinthus 9:7)
A Biblia azt mondja: „Aki bőven vet, bőven is arat. Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert a jókedvű adakozót szereti az Isten. Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre… Így mindenben meggazdagodtok, hogy minden helyzetben nagylelkűek lehessetek” (2Korinthus 9:6-11 NIV).
Az adakozás számodra öröm vagy üröm? Nem arról van szó, hogy fukarok volnánk, vagy hogy ne akarnánk támogatni Isten munkáját; egyszerűen csak aggódunk, hogy ha mi nem törődünk a saját érdekeinkkel, akkor senki sem fog törődni velük. De ez alaptalan félelem! Olyan, mintha a földműves attól való félelmében, hogy elveszíti a vetőmagot, nem volna hajlandó bevetni a földjét. Ne kuporgasd azt a magot, amit Isten arra szánt, hogy elvesd, hogy aztán legyen mit aratnod! Isten ígérete így szól neked: „Ha bőkezűen vetsz, bőségesen fogsz aratni.” Ha első helyre teszed az Istennek való adakozást, nem kell félned. Jézus azt mondta: „Tegyétek első helyre Isten munkáját, és tegyétek meg az Ő akaratát! Akkor a többi is a tiétek lesz” (Máté 6:33 CEV). Ha arra törekszel, hogy hűséges csatorna legyél Isten országa számára, Isten azt ígéri neked, hogy: „megsokasítja vetőmagodat”. És még többet is: „mindenben meggazdagodtok”. Ha betársulsz Isten munkájába, Ő gazdagon megjutalmazza minden jó tettedet.
Ha Isten nézőpontjából tekintesz a pénzedre, nem attól fogsz félni, hogy túl sokat adsz, hanem attól, hogy túl keveset vetsz!
A Biblia azt mondja: „Aki bőven vet, bőven is arat. Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert a jókedvű adakozót szereti az Isten. Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre… Így mindenben meggazdagodtok, hogy minden helyzetben nagylelkűek lehessetek” (2Korinthus 9:6-11 NIV).
Az adakozás számodra öröm vagy üröm? Nem arról van szó, hogy fukarok volnánk, vagy hogy ne akarnánk támogatni Isten munkáját; egyszerűen csak aggódunk, hogy ha mi nem törődünk a saját érdekeinkkel, akkor senki sem fog törődni velük. De ez alaptalan félelem! Olyan, mintha a földműves attól való félelmében, hogy elveszíti a vetőmagot, nem volna hajlandó bevetni a földjét. Ne kuporgasd azt a magot, amit Isten arra szánt, hogy elvesd, hogy aztán legyen mit aratnod! Isten ígérete így szól neked: „Ha bőkezűen vetsz, bőségesen fogsz aratni.” Ha első helyre teszed az Istennek való adakozást, nem kell félned. Jézus azt mondta: „Tegyétek első helyre Isten munkáját, és tegyétek meg az Ő akaratát! Akkor a többi is a tiétek lesz” (Máté 6:33 CEV). Ha arra törekszel, hogy hűséges csatorna legyél Isten országa számára, Isten azt ígéri neked, hogy: „megsokasítja vetőmagodat”. És még többet is: „mindenben meggazdagodtok”. Ha betársulsz Isten munkájába, Ő gazdagon megjutalmazza minden jó tettedet.
Ha Isten nézőpontjából tekintesz a pénzedre, nem attól fogsz félni, hogy túl sokat adsz, hanem attól, hogy túl keveset vetsz!
péntek, augusztus 07, 2009
Billy
„Azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében bolondok.” (1Korinthus 1:27)
Azokat az időket felidézve, amikor lelkigondozóként szolgált egy ifjúsági biblia-táborban, Tony Campolo a következőt írja: „A tinédzser fiúk hajlamosak arra, hogy kipécézzenek egy szerencsétlen srácot, akibe folyton beleköthetnek. Azon a nyáron ez a tizenhárom éves Billy volt, egy olyan fiú, akinek furcsa volt a járása és a beszéde is. Amikor az ő barakkja került sorra, hogy az áhítatot vezesse, a fiúk Billy-t jelölték ki, hogy ő beszéljen. Úgy tűnt, hogy ez nem zavarja őt. Gúnyos mosoly és vihogás kíséretében felvonszolta magát az emelvényre, és sok időbe telt, míg eldadogta: „Jé-zus szeret… engem… és… én… sze-retem Jé-zust.” Döbbent csend volt, és amikor körülnéztem, láttam, hogy több fiúnak könny pereg le az arcán. Sokféleképpen próbáltunk hatni ezekre a fiúkra, de semmi sem használt. Még híres baseball játékosokat is hoztunk, akiknek az ütési átlaguk jobb lett, mióta imádkoznak, de ennek sem volt semmi hatása. Azonban egy csapásra megváltozott minden, amikor egy fogyatékkal élő gyerek kinyilvánította Krisztus iránti szeretetét. Sokfelé utazom, és meglepő, hogy milyen gyakran találkozom olyan emberekkel, akik ezt mondják: ’Valószínűleg nem emlékszik rám. Egy olyan táborban tértem meg, ahol Ön volt a lelkigondozó; és tudja, hogy mi jelentette a fordulópontot számomra?’ Sosem kell megkérdeznem. Mindig tudom, hogy ezt fogom hallani: ’Billy!’”
A Biblia azt mondja: „azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse azokat, akik bölcsnek tartják magukat”. Amikor tehát azon veszed észre magad, hogy arra összpontosítasz, amit nem tudsz megcsinálni, jusson eszedbe: „az Ő ereje legjobban a te gyengeségedben tud munkálkodni” (2Korinthus 12:9 NLT). Csak tedd meg azt, amire képes vagy, és Isten majd elvégzi a többit! Ő sikerrel fogja koronázni erőfeszítésedet.
Azokat az időket felidézve, amikor lelkigondozóként szolgált egy ifjúsági biblia-táborban, Tony Campolo a következőt írja: „A tinédzser fiúk hajlamosak arra, hogy kipécézzenek egy szerencsétlen srácot, akibe folyton beleköthetnek. Azon a nyáron ez a tizenhárom éves Billy volt, egy olyan fiú, akinek furcsa volt a járása és a beszéde is. Amikor az ő barakkja került sorra, hogy az áhítatot vezesse, a fiúk Billy-t jelölték ki, hogy ő beszéljen. Úgy tűnt, hogy ez nem zavarja őt. Gúnyos mosoly és vihogás kíséretében felvonszolta magát az emelvényre, és sok időbe telt, míg eldadogta: „Jé-zus szeret… engem… és… én… sze-retem Jé-zust.” Döbbent csend volt, és amikor körülnéztem, láttam, hogy több fiúnak könny pereg le az arcán. Sokféleképpen próbáltunk hatni ezekre a fiúkra, de semmi sem használt. Még híres baseball játékosokat is hoztunk, akiknek az ütési átlaguk jobb lett, mióta imádkoznak, de ennek sem volt semmi hatása. Azonban egy csapásra megváltozott minden, amikor egy fogyatékkal élő gyerek kinyilvánította Krisztus iránti szeretetét. Sokfelé utazom, és meglepő, hogy milyen gyakran találkozom olyan emberekkel, akik ezt mondják: ’Valószínűleg nem emlékszik rám. Egy olyan táborban tértem meg, ahol Ön volt a lelkigondozó; és tudja, hogy mi jelentette a fordulópontot számomra?’ Sosem kell megkérdeznem. Mindig tudom, hogy ezt fogom hallani: ’Billy!’”
A Biblia azt mondja: „azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse azokat, akik bölcsnek tartják magukat”. Amikor tehát azon veszed észre magad, hogy arra összpontosítasz, amit nem tudsz megcsinálni, jusson eszedbe: „az Ő ereje legjobban a te gyengeségedben tud munkálkodni” (2Korinthus 12:9 NLT). Csak tedd meg azt, amire képes vagy, és Isten majd elvégzi a többit! Ő sikerrel fogja koronázni erőfeszítésedet.
csütörtök, augusztus 06, 2009
Árnyékban
„Keze árnyékában rejtett el engem.” (Ézsaiás 49:2 Károli)
Ézsaiás három figyelemreméltó dolgot említ azzal kapcsolatosan, hogy hogyan munkálkodik Isten az életünkben: 1) „Keze árnyékában rejtett el engem.” Mielőtt Illés tüzet hívott le az égből a Kármel hegyén, Isten arra utasította, hogy rejtőzzön el a Kerít-patak mellett, ahol természetfeletti módon táplálta és erősítette őt (ld. 1Királyok 17:3). Minden „bemutatás” előtt van egy „elrejtőzés”. Isten félrevon bennünket, és olyan munkát végez el bennünk, amit semmilyen más módon nem lehet elvégezni. 2) „Hegyes nyíllá tett, tegzébe dugott engem.” Az íjász fog egy érdes, görcsös faágat, levágja, és simára csiszolt nyílvesszőt készít belőle, amely képes eltalálni a célt. Aztán beteszi a tegzébe. Milyen csodálatos hely ez számunkra, biztonságosan Hozzá rögzítve, elérhető közelségben várva arra a pillanatra, amikor majd használni fog. Ezek a szavak arra késztetnek, hogy másként gondolkodjunk arról, amikor árnyék borul ránk, nem igaz? 3) „Szolgám vagy te, rajtad mutatom meg dicsőségemet!” Egy kanadai riporter, James Creelman, a következőt írta a Balkánon tett látogatása után: „Megtudtam, hogy az egész világot a Balkán-hegység látja el rózsaolajjal. Amit érdekesnek találtam, az az volt, hogy a rózsákat a legnagyobb sötétségben kell leszedni. Először ezt babonás eredetűnek véltem. De ahogy nyomozni kezdtem, megtudtam, hogy az illat 40%-a eltűnik a nappali fényben.” Életed szavak nélkül is illatot áraszt. Lelombozó vagy éppen felemelő hatással vagy másokra. Szeretnél mély nyomokat hagyni mások életében? Fogadd el az árnyékot, fedezd fel benne Istent, és növekedj benne! Aztán állj elő olyan mondanivalóval, amire érdemes odafigyelni!
Ézsaiás három figyelemreméltó dolgot említ azzal kapcsolatosan, hogy hogyan munkálkodik Isten az életünkben: 1) „Keze árnyékában rejtett el engem.” Mielőtt Illés tüzet hívott le az égből a Kármel hegyén, Isten arra utasította, hogy rejtőzzön el a Kerít-patak mellett, ahol természetfeletti módon táplálta és erősítette őt (ld. 1Királyok 17:3). Minden „bemutatás” előtt van egy „elrejtőzés”. Isten félrevon bennünket, és olyan munkát végez el bennünk, amit semmilyen más módon nem lehet elvégezni. 2) „Hegyes nyíllá tett, tegzébe dugott engem.” Az íjász fog egy érdes, görcsös faágat, levágja, és simára csiszolt nyílvesszőt készít belőle, amely képes eltalálni a célt. Aztán beteszi a tegzébe. Milyen csodálatos hely ez számunkra, biztonságosan Hozzá rögzítve, elérhető közelségben várva arra a pillanatra, amikor majd használni fog. Ezek a szavak arra késztetnek, hogy másként gondolkodjunk arról, amikor árnyék borul ránk, nem igaz? 3) „Szolgám vagy te, rajtad mutatom meg dicsőségemet!” Egy kanadai riporter, James Creelman, a következőt írta a Balkánon tett látogatása után: „Megtudtam, hogy az egész világot a Balkán-hegység látja el rózsaolajjal. Amit érdekesnek találtam, az az volt, hogy a rózsákat a legnagyobb sötétségben kell leszedni. Először ezt babonás eredetűnek véltem. De ahogy nyomozni kezdtem, megtudtam, hogy az illat 40%-a eltűnik a nappali fényben.” Életed szavak nélkül is illatot áraszt. Lelombozó vagy éppen felemelő hatással vagy másokra. Szeretnél mély nyomokat hagyni mások életében? Fogadd el az árnyékot, fedezd fel benne Istent, és növekedj benne! Aztán állj elő olyan mondanivalóval, amire érdemes odafigyelni!
szerda, augusztus 05, 2009
Amikor nincs logikus magyarázat
„Az égen át száguld segítségedre, a fellegeken fenségesen.” (5Mózes 33:26)
Amikor Steve Anderson anyósánál rákot diagnosztizáltak, a felesége elrepült, hogy meglátogassa. Steve is szeretett volna menni, de nem volt elég pénzük rá. Imádkozott, és egy barátjuk, Joe, felajánlotta neki, hogy elviszi kétüléses Cessna gépén. Úticéljukhoz közeledve sűrű ködbe jutottak, és miután felvették a kapcsolatot a toronnyal, megtudták, hogy a repülőteret lezárták. Az irányító azt ajánlotta nekik, hogy forduljanak vissza, de kevés volt az üzemanyag, így Steve ismét imádkozott. Végül megszólalt egy hang: „Rendben van, előkészítjük a reptéri személyzetet a kényszerleszálláshoz.” Aztán, ahogy ereszkedni kezdtek, az irányító felkiáltott: „Húzza fel! Húzza fel!” Éppen felszakadozott kicsit a köd, és meglátták, hogy a repülőtér helyett egy forgalmas autópálya felett vannak, és éppen csak el tudtak kerülni egy felüljárót! Az irányító így folytatta: „Figyeljenek rám, és baj nélkül földet érnek!”, majd nyugodt hangon adta az utasításokat, míg biztonságban földet nem értek. Joe kézbe vette a mikrofont, és így szólt a toronynak: „Maga nélkül sohasem sikerült volna. Köszönjük, hogy megmentette az életünket.” Az irányító így felelt: „Miről beszél? Elvesztettük a kapcsolatot rögtön azután, hogy azt mondtuk, forduljanak vissza. Teljesen megdöbbentünk, amikor előbukkantak a felhők közül a leszállópálya fölött, és tökéletes leszállást hajtottak végre!”
Nos, ha nem az irányító vezette őket, akkor ki? Nincs rá természetes magyarázat, de van természetfeletti! „[Isten] az égen át száguld segítségedre… örökkévaló karjai tartanak!” A zsoltáros azt írta: „Megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon” (Zsoltárok 91:11). Steve Anderson egyetért ezzel: „Hiszem, hogy Isten egy angyalt küldött, hogy biztonságban megérkezhessünk.” Ő érted is megteszi ugyanezt!
Amikor Steve Anderson anyósánál rákot diagnosztizáltak, a felesége elrepült, hogy meglátogassa. Steve is szeretett volna menni, de nem volt elég pénzük rá. Imádkozott, és egy barátjuk, Joe, felajánlotta neki, hogy elviszi kétüléses Cessna gépén. Úticéljukhoz közeledve sűrű ködbe jutottak, és miután felvették a kapcsolatot a toronnyal, megtudták, hogy a repülőteret lezárták. Az irányító azt ajánlotta nekik, hogy forduljanak vissza, de kevés volt az üzemanyag, így Steve ismét imádkozott. Végül megszólalt egy hang: „Rendben van, előkészítjük a reptéri személyzetet a kényszerleszálláshoz.” Aztán, ahogy ereszkedni kezdtek, az irányító felkiáltott: „Húzza fel! Húzza fel!” Éppen felszakadozott kicsit a köd, és meglátták, hogy a repülőtér helyett egy forgalmas autópálya felett vannak, és éppen csak el tudtak kerülni egy felüljárót! Az irányító így folytatta: „Figyeljenek rám, és baj nélkül földet érnek!”, majd nyugodt hangon adta az utasításokat, míg biztonságban földet nem értek. Joe kézbe vette a mikrofont, és így szólt a toronynak: „Maga nélkül sohasem sikerült volna. Köszönjük, hogy megmentette az életünket.” Az irányító így felelt: „Miről beszél? Elvesztettük a kapcsolatot rögtön azután, hogy azt mondtuk, forduljanak vissza. Teljesen megdöbbentünk, amikor előbukkantak a felhők közül a leszállópálya fölött, és tökéletes leszállást hajtottak végre!”
Nos, ha nem az irányító vezette őket, akkor ki? Nincs rá természetes magyarázat, de van természetfeletti! „[Isten] az égen át száguld segítségedre… örökkévaló karjai tartanak!” A zsoltáros azt írta: „Megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon” (Zsoltárok 91:11). Steve Anderson egyetért ezzel: „Hiszem, hogy Isten egy angyalt küldött, hogy biztonságban megérkezhessünk.” Ő érted is megteszi ugyanezt!
kedd, augusztus 04, 2009
Isten soha nem mond le rólad
„Kezedet rajtam tartod.” (Zsoltárok 139:5)
Egy londoni buszsofőrt azzal bíztak meg, hogy egy különjáratot vezessen, amely Billy Graham evangélizációjára szállított utasokat a Wembley Stadionba. Amikor egyikük hívta, hogy menjen be, és hallgassa meg az igehirdetést, ő elutasította. A következő évben az illető New York-ba költözött, és amikor Billy Graham a Madison Square Garden-ben prédikált, megint azt a feladatot kapta, hogy különjáraton szállítson embereket az összejövetelekre. Amikor leszállt a buszról, egy hölgy megkérdezte, hogy nem akarna-e csatlakozni hozzájuk. Ismét udvariasan elutasította. Később egy ausztrál hölgyet vett feleségül, és Sydney-ben kötött ki, ahol – micsoda meglepetés – megint csak azzal bízták meg, hogy utasokat vigyen a stadionba, ahol Billy prédikált. Amikor ez alkalommal is hívták magukkal, rájött, hogy nincs menekvés, így aztán beadta a derekát. Visszatekintve azt mondja: „Bárhová is mentem, Billy Grahambe ütköztem, így aztán bementem, hogy meghallgassam, és átadtam az életemet Krisztusnak. Ez volt életem legjobb döntése.”
A zsoltáros azt mondta: „Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod… Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak? Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is ott vagy. Ha… a tenger túlsó végén laknék, kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem” (Zsoltárok 139:5-10). Hát nem csodálatos a kegyelem? Péter azt mondja: „Isten türelmes… azt akarja, hogy mindenki megtérjen a bűnből, és senki se vesszen el” (2Péter 3:9 CEV). Isten a világ végére is követni fog téged, hogy még egy lehetőséget adjon arra, hogy átadd Neki az életed. Eddig hány lehetőséget adott már neked? Nem volna itt az ideje felhagyni a meneküléssel, és átadni Neki az életed?
Egy londoni buszsofőrt azzal bíztak meg, hogy egy különjáratot vezessen, amely Billy Graham evangélizációjára szállított utasokat a Wembley Stadionba. Amikor egyikük hívta, hogy menjen be, és hallgassa meg az igehirdetést, ő elutasította. A következő évben az illető New York-ba költözött, és amikor Billy Graham a Madison Square Garden-ben prédikált, megint azt a feladatot kapta, hogy különjáraton szállítson embereket az összejövetelekre. Amikor leszállt a buszról, egy hölgy megkérdezte, hogy nem akarna-e csatlakozni hozzájuk. Ismét udvariasan elutasította. Később egy ausztrál hölgyet vett feleségül, és Sydney-ben kötött ki, ahol – micsoda meglepetés – megint csak azzal bízták meg, hogy utasokat vigyen a stadionba, ahol Billy prédikált. Amikor ez alkalommal is hívták magukkal, rájött, hogy nincs menekvés, így aztán beadta a derekát. Visszatekintve azt mondja: „Bárhová is mentem, Billy Grahambe ütköztem, így aztán bementem, hogy meghallgassam, és átadtam az életemet Krisztusnak. Ez volt életem legjobb döntése.”
A zsoltáros azt mondta: „Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod… Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak? Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is ott vagy. Ha… a tenger túlsó végén laknék, kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem” (Zsoltárok 139:5-10). Hát nem csodálatos a kegyelem? Péter azt mondja: „Isten türelmes… azt akarja, hogy mindenki megtérjen a bűnből, és senki se vesszen el” (2Péter 3:9 CEV). Isten a világ végére is követni fog téged, hogy még egy lehetőséget adjon arra, hogy átadd Neki az életed. Eddig hány lehetőséget adott már neked? Nem volna itt az ideje felhagyni a meneküléssel, és átadni Neki az életed?
hétfő, augusztus 03, 2009
Bulldogok és uszkárok
„Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok.” (Jakab 4:8)
Egy történet szerint egy napon összevitázott egy bulldog és egy uszkár. A bulldog gúnyolta az uszkárt, gyenge kis vakarcsnak nevezte, aki semmire sem képes. Azt mondta: „Kihívlak egy versenyre. Nézzük meg, melyikünk képes gyorsabban kinyitni a ház hátsó ajtaját és bejutni!” A bulldog arra gondolt, hogy erős állkapcsával elfordítja az ajtógombot, az uszkár meg úgyis túl kicsi ahhoz, hogy egyáltalán elérje a hátsó ajtó gombját. De meglepetésére az uszkár ezt mondta: „Gyorsabban be tudok jutni a házba, mint te. Elfogadom a kihívást.” Ezután először a bulldog rohant a házának a hátsó ajtajához az uszkár szeme láttára, majd felugrott az ajtógombhoz. Megragadta a fogaival és a mancsaival, és megpróbálta elfordítani, de nem tudta elég erősen szorítani, így végül kimerülten feladta. Most az uszkár következett. Ő csupán azt tette, amit minden nap az utóbbi néhány évben. Odament az ajtóhoz, néhányszor megkaparta, majd türelmesen várt. Pár másodperc elteltével a gazdája nemcsak hogy kinyitotta az ajtót, de fel is vette őt a karjába, szeretetteljesen megsimogatta a fejét, és bevitte a házba. A különbség a kapcsolatban volt. Vannak köztünk bulldog-keresztények. Dörmögnek, morgolódnak, és megpróbálnak kedvében járni Istennek. Hagyj fel vele! Isten mindössze ennyit kér tőlünk: „Közeledjetek hozzám, és én közeledni fogok hozzátok!”
Egy történet szerint egy napon összevitázott egy bulldog és egy uszkár. A bulldog gúnyolta az uszkárt, gyenge kis vakarcsnak nevezte, aki semmire sem képes. Azt mondta: „Kihívlak egy versenyre. Nézzük meg, melyikünk képes gyorsabban kinyitni a ház hátsó ajtaját és bejutni!” A bulldog arra gondolt, hogy erős állkapcsával elfordítja az ajtógombot, az uszkár meg úgyis túl kicsi ahhoz, hogy egyáltalán elérje a hátsó ajtó gombját. De meglepetésére az uszkár ezt mondta: „Gyorsabban be tudok jutni a házba, mint te. Elfogadom a kihívást.” Ezután először a bulldog rohant a házának a hátsó ajtajához az uszkár szeme láttára, majd felugrott az ajtógombhoz. Megragadta a fogaival és a mancsaival, és megpróbálta elfordítani, de nem tudta elég erősen szorítani, így végül kimerülten feladta. Most az uszkár következett. Ő csupán azt tette, amit minden nap az utóbbi néhány évben. Odament az ajtóhoz, néhányszor megkaparta, majd türelmesen várt. Pár másodperc elteltével a gazdája nemcsak hogy kinyitotta az ajtót, de fel is vette őt a karjába, szeretetteljesen megsimogatta a fejét, és bevitte a házba. A különbség a kapcsolatban volt. Vannak köztünk bulldog-keresztények. Dörmögnek, morgolódnak, és megpróbálnak kedvében járni Istennek. Hagyj fel vele! Isten mindössze ennyit kér tőlünk: „Közeledjetek hozzám, és én közeledni fogok hozzátok!”
vasárnap, augusztus 02, 2009
Légy pazarló!
„…nagyon szeretett.” (Lukács 7:47 NLT)
Lukács azt írja: „Egy farizeus arra kérte Jézust, hogy vacsorázzon vele, és Jézus el is ment a farizeus otthonába… Egy bűnös asszony pedig… megtudta, hogy Jézus ott van… és drága kenetet hozott egy gyönyörű alabástrom edényben. Sírva letérdelt Jézus lábához… csókolgatta a lábát, és megkente a kenettel” (Lukács 7:36-38 NLT). Vannak, akiket annyira megbántottak vallásos emberek, hogy soha fontolóra sem vennék, hogy együtt vacsorázzanak egy farizeussal, mások pedig annyira vallásosak, hogy nem tudják, hogyan érhetnének el egy valódi bűnöst. De Jézus nem ilyen. Ő elfogadta a farizeus meghívását, és kiterjesztette kegyelmét a bűnösre – nekünk is ugyanezt kell tennünk. Jézus azt mondta: „Az ő bűnei – és sok van belőlük – megbocsáttattak, ezért mutatott nagy szeretetet irántam. Akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret.”
Három fontos leckét tanulhatunk ebből:
1) Lehet, hogy mások tudják, mit tettél, de Jézus azt is tudja, hogy mivé válhatsz. A farizeus Simon úgy tekintett erre az asszonyra, mint egy gyomra. Jézus meglátta benne a potenciális rózsát, és megöntözte.
2) Ha visszaemlékszel arra, hogy Isten miből szabadított meg, szereteted és adakozásod pazarló lesz. Nézd csak meg ezt a nőt, drága kenettel kente meg Jézus lábát! Ha beleszeretsz Krisztusba, az első, amit megnyit, a szíved lesz, a következő a pénztárcád. Elkezded keresni annak a lehetőségét, hogy az Ő országa javára adakozz.
3) Ne félj kimutatni érzelmeidet! Vannak, akik hagyományos „Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!”-típusú emberek. Mások „Kiálts az Úrnak!”-típusúak. Légy az, ami vagy, de szereteted Jézus iránt legyen pazarló!
Lukács azt írja: „Egy farizeus arra kérte Jézust, hogy vacsorázzon vele, és Jézus el is ment a farizeus otthonába… Egy bűnös asszony pedig… megtudta, hogy Jézus ott van… és drága kenetet hozott egy gyönyörű alabástrom edényben. Sírva letérdelt Jézus lábához… csókolgatta a lábát, és megkente a kenettel” (Lukács 7:36-38 NLT). Vannak, akiket annyira megbántottak vallásos emberek, hogy soha fontolóra sem vennék, hogy együtt vacsorázzanak egy farizeussal, mások pedig annyira vallásosak, hogy nem tudják, hogyan érhetnének el egy valódi bűnöst. De Jézus nem ilyen. Ő elfogadta a farizeus meghívását, és kiterjesztette kegyelmét a bűnösre – nekünk is ugyanezt kell tennünk. Jézus azt mondta: „Az ő bűnei – és sok van belőlük – megbocsáttattak, ezért mutatott nagy szeretetet irántam. Akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret.”
Három fontos leckét tanulhatunk ebből:
1) Lehet, hogy mások tudják, mit tettél, de Jézus azt is tudja, hogy mivé válhatsz. A farizeus Simon úgy tekintett erre az asszonyra, mint egy gyomra. Jézus meglátta benne a potenciális rózsát, és megöntözte.
2) Ha visszaemlékszel arra, hogy Isten miből szabadított meg, szereteted és adakozásod pazarló lesz. Nézd csak meg ezt a nőt, drága kenettel kente meg Jézus lábát! Ha beleszeretsz Krisztusba, az első, amit megnyit, a szíved lesz, a következő a pénztárcád. Elkezded keresni annak a lehetőségét, hogy az Ő országa javára adakozz.
3) Ne félj kimutatni érzelmeidet! Vannak, akik hagyományos „Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!”-típusú emberek. Mások „Kiálts az Úrnak!”-típusúak. Légy az, ami vagy, de szereteted Jézus iránt legyen pazarló!
szombat, augusztus 01, 2009
Maradj alakzatban!
„Ne mondjunk le az összejövetelekről!” (Zsidókhoz írt levél 10:25 NIV)
Elgondolkodtál már valaha azon, hogy ősszel a vadludak miért V alakban repülnek, és nem csak találomra össze-vissza? A United Airlines-nak [Egyesült Légitársaság] egy régi reklámszlogenje így szólt: „Repülj az Egyesült barátságos egein!” A vadludak tudják, hogy ahhoz, hogy megtehessék hosszú útjukat délre, egyesülve kell repülniük. A tudósok kiszámították, hogy V alakban szállva a csapat 71 %-kal hosszabb utat tud megtenni, mintha az egyes madarak egyedül repülnének. Amikor egy-egy madár suhint egyet a szárnyával, az így kialakuló léghullámok felhajtóerőt biztosítanak az alakzatban őt követő madár számára, ezzel segítve őt, csökkentve a terhelését és kímélve az energiafelhasználását. Egyedül sohasem lennének képesek megtenni az utat, de alakzatban repülve a legfiatalabb, a legidősebb, és még a leggyengébb is képes eljutni a célba. Más szavakkal: együttes erővel elérhetik, amire egyedül sohasem lennének képesek.
Amikor Isten azt mondta: „Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást!” ezzel azt mondta: „Maradjatok alakzatban, gyermekeim! Élvezzétek a felhajtóerőt!” Nem számít, hogy mi a rangod, az elhívásod, az ajándékod vagy milyen érettségi szinten vagy – nem arra lettél tervezve, hogy egyedül repülj! Te Krisztus testének tagja vagy, arra teremtve, hogy feladatodat az összes többi taggal való kölcsönös együttműködés harmóniájában végezd. „Nem mondhatja a szem a kéznek: ’Nincs rád szükségem’, vagy a fej a lábaknak: ’Nincs rátok szükségem’!” (1Korinthus 12:21). Előfordulhat, hogy egy megzavarodott vagy túl magabiztos vadlúd robotpilótára kapcsol, és elsodródik. Csakhogy hamar elnehezülnek a szárnyai a kimerültségtől, és veszít a magasságából. Érezni kezdi a növekvő légellenállás erejét, és visszahúzza legyengült testét az alakzatba, tollas zarándoktársai közé. Jézus azt mondta: „Nézzétek meg az égi madarakat!” (Máté 6:26). Térj hát vissza az alakzatba (és a közösségbe), és maradj is ott!
Elgondolkodtál már valaha azon, hogy ősszel a vadludak miért V alakban repülnek, és nem csak találomra össze-vissza? A United Airlines-nak [Egyesült Légitársaság] egy régi reklámszlogenje így szólt: „Repülj az Egyesült barátságos egein!” A vadludak tudják, hogy ahhoz, hogy megtehessék hosszú útjukat délre, egyesülve kell repülniük. A tudósok kiszámították, hogy V alakban szállva a csapat 71 %-kal hosszabb utat tud megtenni, mintha az egyes madarak egyedül repülnének. Amikor egy-egy madár suhint egyet a szárnyával, az így kialakuló léghullámok felhajtóerőt biztosítanak az alakzatban őt követő madár számára, ezzel segítve őt, csökkentve a terhelését és kímélve az energiafelhasználását. Egyedül sohasem lennének képesek megtenni az utat, de alakzatban repülve a legfiatalabb, a legidősebb, és még a leggyengébb is képes eljutni a célba. Más szavakkal: együttes erővel elérhetik, amire egyedül sohasem lennének képesek.
Amikor Isten azt mondta: „Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást!” ezzel azt mondta: „Maradjatok alakzatban, gyermekeim! Élvezzétek a felhajtóerőt!” Nem számít, hogy mi a rangod, az elhívásod, az ajándékod vagy milyen érettségi szinten vagy – nem arra lettél tervezve, hogy egyedül repülj! Te Krisztus testének tagja vagy, arra teremtve, hogy feladatodat az összes többi taggal való kölcsönös együttműködés harmóniájában végezd. „Nem mondhatja a szem a kéznek: ’Nincs rád szükségem’, vagy a fej a lábaknak: ’Nincs rátok szükségem’!” (1Korinthus 12:21). Előfordulhat, hogy egy megzavarodott vagy túl magabiztos vadlúd robotpilótára kapcsol, és elsodródik. Csakhogy hamar elnehezülnek a szárnyai a kimerültségtől, és veszít a magasságából. Érezni kezdi a növekvő légellenállás erejét, és visszahúzza legyengült testét az alakzatba, tollas zarándoktársai közé. Jézus azt mondta: „Nézzétek meg az égi madarakat!” (Máté 6:26). Térj hát vissza az alakzatba (és a közösségbe), és maradj is ott!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)