Kezdd a napot Istennel!

„…reggel, Uram, reggel eléd készülök, és várlak.” (Zsoltárok 5:4)

Azt hisszük, hogy minden a mi vállunkon nyugszik, pedig nem. A világ Istené, nem a miénk. Minden nap kezdetén arra emlékeztet minket, hogy neki megvannak a maga módszerei, ő irányítja a dolgok kimenetelét, és ő törődik életünk minden apró részletével.

Az, hogy hogyan kelünk fel reggel, megadja az egész napunk alaphangját, ezért próbáld ki a következőt: holnap reggel az legyen az első, hogy néhány percet egyedül töltesz Istennel. Ne akard, hogy egy egész óra hosszat tartson, kezdd csupán öt perccel! Gondold át a napi terveidet! Ha van naptárad, nézd át Jézussal! Ahogy végigmész rajta, lesz majd néhány dolog, ami miatt aggódsz. Csak add át azokat Neki! Lehet, hogy felfigyelsz egy megbeszélésre vagy egy bizonyos problémára, ami nyugtalanít. Kérj Tőle bölcsességet! Ha nem ad azonnali választ, vedd észre, hogy ez azért van, mert azt akarja, hogy bízz benne. Valami jobbat tartogat a számodra; valami olyat, amiről eddig álmodni sem mertél. Olyan sokan kezdjük a napot aggódva, nyugtalanul, kapkodva, félve vagy rohanva. De nem kell így tennünk. A napunk így is, úgy is elkezdődik, akkor miért ne kezdenénk Jézussal? Van ennél jobb ajánlatod? Mindenképpen lesz egy első gondolatunk, első szavunk; akkor miért ne engednénk, hogy ez Istené legyen, aki elől minden aggodalmunk eltűnik? Ezt meg tudjuk tenni. Tényleg meg tudjuk tenni. Kezdhetjük a napunkat Istennel.

Szánj rá egy percet, és gondolkodj el ezen az igén: „Elégíts meg minket reggel a te el nem múló szereteteddel, hogy öröméneket énekelhessünk, és örvendezhessünk életünk minden napján!” (Zsoltárok 90:14 NIV).

Mátyást műtik hamarosan...

A mai nap folyamán Mátyás édesanyja szólt, hogy ABIV-es vérre lenne szükség Mátyásnak. És hála legyen az Úrnak, hogy lett elegendő véradó.

Hamarosan, Március 15-én, műtik Mátyást Bécsben! Szeretnélek arra hívni benneteket, hogy fogjunk össze és álljunk azon a napon együtt az Úr elé imában és böjtben! Már tudok olyan személyt, aki csatlakozik. Nem kell velem senki tudassa, de aki teheti, az vállalja ezt, és továbbíthatjátok mások felé is ezt a kérést!

3 évvel ezelőtt egy hasonló kérés járta be az országot Joó Erika műtéte kapcsán. Akkor az Úr meghallgatta az imákat, és csodát tett, meggyógyította őt. Nekem ez egy megerősítés, hogy merjünk kérni nagy dolgokat az Úrtól. 

Kérjük együtt, egységben az Úrtól Mátyás gyógyulásást, a műtét sikerét, és azt, hogy a lábát lehessen megmenteni!

A kis dolgok fontossága

„… aki bőven vet, bőven is arat.” (2Korinthus 9:6)

Jártál már úgy, hogy étterembe mentél valakivel, akinek 8 fontot [kb. 2400 Ft] kellett fizetnie az ételért, és láttad, ahogy a borravaló miatt vacillál? A visszajáró 2 font lenne, és tudja, hogy ha csak 1 font borravalót ad, akkor fukarnak tűnhet. Tehát odaadja a 2 fontot? Soha az életben! Az túl sok lenne. Ehelyett tíz percet elveszteget arra, hogy fel tudja váltatni azt a második fontot és így 1,5 font borravalót tudjon adni, megspórolva magának 50 pennyt, ahelyett, hogy nagylelkűen vetne, és egy kicsivel többet adna. Mi lett volna, ha odaadja a 2 fontot? Jó napot szerzett volna a pincérnek vagy pincérnőnek. 50 penny nem túl nagy összeg, de az üzenet, amit hordoz, egy egész világot jelenthet valakinek. Azt mondja: „Köszönöm, jó munkát végeztél, értékellek és nagyra becsüllek téged”. Lehet, hogy az üzenet elvész, lehet, hogy a felszolgáló csak besöpri a borravalót számlálatlanul, de te, aki bőven vetettél, bőven is fogsz aratni. Micsoda lehetőség! Növelhetjük mások örömét, és áldást vonhatunk magunkra némi aprópénzzel. És ez csak egy kis példa a sokféle módra, ahogy a kis dolgok, amiket teszünk, meglepően nagy utóhatást váltanak ki. Apró figyelmességek meghatározhatják az egész napunk hangulatát. Megtenni a második mérföldet – legyen az egy kicsit nagyobb borravaló, egy váratlan dicséret vagy ajándék, vagy épp csak annyi, hogy megfogod az ajtót valakinek – nagyon kevésbe kerül, de nagyon sokat hoz számodra. És még egy gondolat: lehet, hogy hegyeket mozgató hitünk van, megértjük és el tudjuk magyarázni a Biblia legmélyebb tanításait is, és a megélt vallásosságból a legjobb jegyeink vannak, de Isten Igéje azt mondja, hogy szeretet nélkül „semmi vagyok”. (1Korinthus 13:2)

Minden kedves női olvasómnak!

Boldog Nőknapját kívánok!

Miért van szükséged a gyülekezetre?

„… a test valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy test…” (1Korinthus 12:12)

Van egy csodálatos történet Jimmy Durantéról, a szórakoztatóipar egyik igazán nagyszerű egyéniségéről. Felkérték, hogy készítsen egy műsort második világháborús veteránok részére. Azt válaszolta, hogy nagyon elfoglalt, de ha nem bánják, hogy csak egy rövid monológot mond el, és utána rögtön el kell mennie a következő programjára, akkor vállalja a fellépést. Elfogadták. Miután azonban felment a színpadra, és elmondta a rövid monológját, csak maradt tovább. Eltelt 15, 20, 30 perc is, és ő még mindig ott állt. Végül még egyszer utoljára meghajolt, és távozott. A színfalak mögött valaki megállította, és megkérdezte: „Úgy tudtam, hogy indulnia kell pár perccel a fellépés után. Mi történt?” Jimmy így válaszolt: „Maga is láthatja, ha egy pillantást vet az első sorra.” Két olyan veterán ült ott, akik egyaránt elvesztették egyik karjukat a háborúban. Egyikük a jobb karját vesztette el, a másik a balt. Együtt mégis tudtak tapsolni, és pontosan ezt tették, hangosan és jókedvűen.

Ez egy jó kép arra, hogy mi történik a gyülekezetben: „Mert ahogyan a test egy, bár sok tagja van, de a test valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy test, ugyanúgy a Krisztus is”. De ahhoz, hogy élvezni tudd ennek az áldásait, el kell menned a gyülekezetbe, és ha ott vagy, ki kell nyújtanod a kezed mások felé, hogy megismerhesd őket, és téged is megismerjenek, hogy erősíts másokat, és te is megerősödj. Ha csak ülsz a padban, és a fejeket látod hátulról, az nem elég. A melletted ülő éppen azt látja jól, ami neked kiesik a látóteredből. Szükséged van tehát a tanácsára, a helyreigazítására és a vigasztalására, és neki is a tiédre. Ha ez megvalósul, akkor úgy működik a gyülekezet, ahogy működnie kell.

Szabályok vagy kapcsolat?

„Nem mintha… a magunk erejéből volnánk alkalmasak” (2Korinthus 3:5)

Volt már olyan, hogy megfigyeltél valakit, aki kutyát sétáltatott pórázon, és a kutya nem akart oda menni, ahová a gazdája? A gazdi folyton a pórázt rángatta, ide-oda vonszolva a kutyát, és ilyeneket mondogatva: „hagyd abba!” és „gyere vissza ide!”. Sokan így élünk. A „törvény pórázán” vagyunk tartva. Az életünk abból áll, hogy „hagyd abba!”, „gyere ide!”, „ne csináld azt!”. Csak éppen a nyelvezet más: „Olvasd a Bibliád!”, „Imádkozz!”, „Járj gyülekezetbe!”, „Fizess tizedet!”, „Tegyél bizonyságot!” Nos, valóban ezeket kellene tennünk, de Istennek nem az volt a terve, hogy ezeket pórázon rángatva tegyük. Micsoda különbség, ha olyan kutyát látsz, akinek a gazdájával szoros kapcsolata van! Az ilyen kutyának nincs szüksége pórázra a sétához. A gazdája csak kimond egy szót, és a kutya reagál. Nem mintha kutyákhoz hasonlítanánk magunkat, nem, hanem a teljesítményen alapuló kereszténységet hasonlítjuk össze a kapcsolaton alapuló keresztény élettel. Nagy a különbség!

Pál azt írja: „Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak, hogy bármit is megítéljünk; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk az Istentől van. Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít.” Amikor Isten megváltott, a törvényét a szívedbe és az elmédbe véste (Zsidók 10:16). Ez azt jelenti, hogy Ő belülről akar kapcsolatban lenni veled. Nem kellene, hogy szükséged legyen egy külső szabályrendszerre, hogy „helyes irányban tartson”, mert magadévá tetted Isten Igéjét, és szívből vágysz arra, hogy engedelmeskedj Neki és a tetszésére élj.

Az adakozás öröme (2)

„Ki-ki az ő képessége szerint adjon…” (5Mózes 16:17 Károli)

A Schindler listája című Oscar-díjas film arról szól, hogy egy ember igyekszik a lehető legtöbbet kihozni egy kétségbeejtő helyzetből. Egy németországi lőszergyár igazgatójaként Schindler úgy dönt, hogy életmentésre használja fel a pozícióját. Úgy tud megmenteni elítélt zsidókat a gázkamrától, hogy alkalmazza őket a gyárában. De a megtartásuk költséges. Apránként felszámolja személyes tulajdonát azért, hogy a gyárat fenntartsa. A történet végén a nácik veszítenek. Schindler erőfeszítéseinek a jelentősége akkor válik igazán nyilvánvalóvá, mikor a halottakat összeszámolják, és az élők visszatámolyognak a szabadságba. Az egyik jelenetben, a vasúti vágányok mellett térdelve, melyeken ezreket vittek a halálba, Oskar Schindler döbbenetes felismerést tesz: még néhány életet megmenthetett volna. Rátör a megbánás, sír amiatt, hogy még mindig maradt egy kevés vagyona. Ha tudta volna, hogy a háború mikor ér véget, többet tett volna. De már túl késő. Oskar Schindler hős. Több életet mentett meg a II. világháború idején, mint bárki más. De érdekes módon csak arra tudott gondolni, amit nem tett meg. Azt kívánta, bárcsak többet tett volna.

Hatalmas leckét tanulhatunk meg az adakozásról ettől az embertől. Mert hozzá hasonlóan még a jókedvvel adakozók is úgy fognak visszatekinteni az életükre, hogy azt fogják kívánni, bárcsak többet tettek volna. Ami pedig azokat illeti, akik egyáltalán nem adtak soha, vagy kevesebbet adtak, mint amire lehetőségük volt – képzeljük csak el, mit fognak gondolni, amikor majd Isten előtt állnak a végső elszámoláskor, és számot kell adniuk arról, hogyan kezelték pénzügyeiket – és a szerint lesznek jutalmazva!

Az adakozás öröme (1)

„Ki-ki az ő képessége szerint adjon…” (5Mózes 16:17 Károli)

A Bibliában több mint kétezer ige szól a pénzről és az adakozásról. Íme kettő közülük: a) „Ki-ki az ő képessége szerint adjon, az Úrnak, a te Istenednek áldása szerint, amelyet ád néked” (5Mózes 16:17 Károli). b) „Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert a jókedvű adakozót szereti az Isten” (2Korinthus 9:7). Hadd álljon itt két olyan történet is az adakozás öröméről, amelyeken érdemes elgondolkodni:

1) A nyolcvanhét éves Oseola McCarty egész életében egyetlen dolgot csinált: mosott. Most erről híres. Évtizedeken át ötven centet kapott minden adag mosásért a Mississippi állambeli Hattiesburg jómódú családjaitól, akik a kézi mosást jobbnak tartották a mosógépnél. Oseola a keresetéből minden héten egy keveset takarékba tett. Amikor végül nyugdíjba ment, megkérdezte a bankban, hogy mennyi pénze van. „250.000 dollár”, felelték. Az idős hölgy teljesen megdöbbent. „Ez sokkal több, mint amennyit fel tudnék használni” – magyarázta. Így ez a szégyenlős, világéletében egyedülálló mosónő 150.000 dollárt adományozott a Southern Mississippi Egyetemnek afro-amerikai fiatalok továbbtanulásának a támogatására. „Nagyobb áldás adni, mint kapni” – mondta a riportereknek. „Én kipróbáltam.”

2) Don McCullough, a San Francisco Seminary (teológia) igazgatója mondja el a következőt: „A skót presbiteriánusok gyülekezeteket alapítottak Ghánában több mint száz évvel ezelőtt. Az istentiszteleteik még most is hasonlítanak a hivatalos skót presbiteriánus istentiszteletekre, de mostanában teret adnak a hagyományos afrikai megnyilvánulásoknak is. Az emberek most már táncolnak az adakozás ideje alatt. Szól a zene, és mindenki örömmel végigtáncol a folyosón a perselyig. A misszionárius szerint, aki mindezt elmondta nekem, az adakozás az egyetlen olyan része az istentiszteletnek, amikor az emberek mosolyognak. Kétségtelen, hogy Isten is mosolyog!”

Ismerd fel, hogy minek van itt az ideje!

„…hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő!” (2Timóteus 4:2)

Életünket időszakokban éljük, és minden időszaknak van kezdete és vége. Úgyhogy a változatosság a hosszú élet titka. Ha ezt nem érted meg, akkor az életed céltalanná válhat, mert amikor az egyik időszak véget ér, nem marad semmid, amit átvihetsz magaddal a következőbe. Ezért alkalmazzák a földművelők a vetésforgót. Búzát vetnek a földbe az egyik területen, és miután learatták, felszántják a földet, és pihenni hagyják. Ezalatt egy másik darab földön burgunyát termelnek, majd azzal a földdarabbal is ugyanúgy bánnak. Tavasszal aztán megcserélik a dolgok rendjét, és ahol azelőtt búzát vetettek, most burgonyát fognak vetni, és így tovább.

Amikor Pál azt mondta Timóteusnak: „légy készen alkalmas és alkalmatlan időben is”, ezzel arra bátorította, hogy szélesítse ki a lelki horizontját. Timóteusnak azt kellett megértenie, hogy van, amikor helyreigazítani kell az embereket, és van, amikor vigasztalni kell őket (2Timóteus 4:2-5). Az időzítés nagyon fontos. A zsoltáríró az áldott embert olyan fához hasonlítja, „amely idejében megtermi gyümölcsét” (Zsoltárok 1:3). A sikerhez fel kell ismerned, hogy minek van itt az ideje!

És azt is meg kell értened, hogy Istent jobban érdekli az, hogy milyen mélyre hatolnak a gyökereid, mint az, hogy milyen magasra nyúlnak az ágaid. Neki többet számít a minőség, mint a mennyiség. Isten „gondoskodik a minőségről, mielőtt rákerülne a márkajelzés”. Ezért van az, hogy a küzdelmeidet felhasználja az olyan talaj (és lélek) kimunkálására, amilyen a jó gyümölcs terméséhez szükséges. És még valami: Időről időre megenged viharokat, hogy elfújja azokat az embereket és dolgokat, melyek akadályozzák terméshozó munkáját benned.

Éjjeli látás (3)

„…mindnyájan, akik tüzet szítotok, gyújtónyilakat gyártotok, saját tüzetek lángjába kerültök… kínok közé kell jutnotok!” (Ézsaiás 50:11)

Amikor Istentől rendelt a sötétség, amit megtapasztalsz, ne próbálj saját világosságot gyújtani: „…mindnyájan, akik tüzet szítotok, gyújtónyilakat gyártotok, saját tüzetek lángjába kerültök… kínok közé kell jutnotok!” Ábrahám úgy döntött, hogy saját tüzet gyújt, amikor Isten utódra vonatkozó ígérete nem valósult meg elég gyorsan. A várakozásba belefáradva úgy döntött, hogy kézbe veszi a dolgot, így nemzette Izmáelt, és ebből generációkon átívelő problémák lettek. Isten megígérte, hogy megszabadítja Izráelt, de Mózes nekilátott a maga módján intézkedni. Ez oda vezetett, hogy megölt egy egyiptomi rabszolga-felügyelőt, és a következő negyven évet a pusztában töltötte (2Mózes 2:11-15). Péter azt ígérte, hogy követi Jézust akár a börtönbe vagy a halálba is (Lukács 22:33), de mivel nem várta meg, míg utasítást kap, levágta egy ártatlan ember fülét.

Ha Isten tervének megfelelően vagy sötétségben, akkor nem kell félned, Isten át fog vinni rajta. Miért vagyunk ebben olyan biztosak? Mert a Biblia nagyszerű ígéreteket ad nekünk: „Világosság ragyog a sötétben is a becsületesekre…” (Zsoltárok 112:4), és „…Este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás” (Zsoltárok 30:6). Az a negyven nap, amit Mózes a hegyen töltött egyedül, Illésnek a Hóreb-hegyen töltött ideje, vagy azok az évek, melyeket Pál az arab sivatagban töltött, nem kárba veszett tapasztalatok voltak, hanem Isten tervének részei. Jézus azt mondta: „Amit a sötétségben mondok nektek, azt a világosságban mondjátok el…” (Máté 10:27). Figyelj meg két dolgot ebben az igében:

1) A legnehezebb pillanataidban adja Isten a legjobb meglátásokat.

2) Az emberek meg fognak hallgatni, mert „kiérdemelted, hogy beszélhess”. Tehát maradj nyugton, és hagyd, hogy Isten olyan dolgokra tanítson, amiket csak a sötétben lehet megtanulni.