„… aki bőven vet, bőven is arat.” (2Korinthus 9:6)
Jártál már úgy, hogy étterembe mentél valakivel, akinek 8 fontot [kb. 2400 Ft] kellett fizetnie az ételért, és láttad, ahogy a borravaló miatt vacillál? A visszajáró 2 font lenne, és tudja, hogy ha csak 1 font borravalót ad, akkor fukarnak tűnhet. Tehát odaadja a 2 fontot? Soha az életben! Az túl sok lenne. Ehelyett tíz percet elveszteget arra, hogy fel tudja váltatni azt a második fontot és így 1,5 font borravalót tudjon adni, megspórolva magának 50 pennyt, ahelyett, hogy nagylelkűen vetne, és egy kicsivel többet adna. Mi lett volna, ha odaadja a 2 fontot? Jó napot szerzett volna a pincérnek vagy pincérnőnek. 50 penny nem túl nagy összeg, de az üzenet, amit hordoz, egy egész világot jelenthet valakinek. Azt mondja: „Köszönöm, jó munkát végeztél, értékellek és nagyra becsüllek téged”. Lehet, hogy az üzenet elvész, lehet, hogy a felszolgáló csak besöpri a borravalót számlálatlanul, de te, aki bőven vetettél, bőven is fogsz aratni. Micsoda lehetőség! Növelhetjük mások örömét, és áldást vonhatunk magunkra némi aprópénzzel. És ez csak egy kis példa a sokféle módra, ahogy a kis dolgok, amiket teszünk, meglepően nagy utóhatást váltanak ki. Apró figyelmességek meghatározhatják az egész napunk hangulatát. Megtenni a második mérföldet – legyen az egy kicsit nagyobb borravaló, egy váratlan dicséret vagy ajándék, vagy épp csak annyi, hogy megfogod az ajtót valakinek – nagyon kevésbe kerül, de nagyon sokat hoz számodra. És még egy gondolat: lehet, hogy hegyeket mozgató hitünk van, megértjük és el tudjuk magyarázni a Biblia legmélyebb tanításait is, és a megélt vallásosságból a legjobb jegyeink vannak, de Isten Igéje azt mondja, hogy szeretet nélkül „semmi vagyok”. (1Korinthus 13:2)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése