Isten gazdaságpolitikája a nehéz időkben (3)

„Ne aggódjatok tehát a holnapért…” (Máté 6:34)

A félelem rávesz arra, hogy ösztönösen reagáljunk, és mindenféle rosszat tegyünk. Feladjuk a Szentírás alapelveit, és megragadjuk, amit elérhetünk, gyűjtögetünk és kuporgatunk arra az esetre, ha a dolgok rosszra fordulnának. Ne add meg magad az egyre istentelenebbé váló világunkban elburjánzó félelmeknek! Inkább kövesd hűségesen Isten gazdaságpolitikáját a nehéz időkben! Amikor Izráel így tett, óriási aratásnak örvendhetett. De amikor visszatartották és kuporgatták, amit Isten adott, akkor Isten ezt mondta: „Átok sújt benneteket, az egész népet…” (Malakiás 3:9). Hogy bőséget vagy ínséget éltek át, ez azon múlt, hogyan viszonyultak Isten gazdaságpolitikájához. Isten alapelve ez volt: „Hozzátok be a raktárba az egész tizedet…” (Malakiás 3:10) – ne csak egy részét! Ha tisztelték volna az Urat teljes vagyonukból és egész jövedelmük legjavából, akkor bőségesen megteltek volna csűrjeik, és bőven áradt volna must sajtóikból (ld. Példabeszédek 3:9-10). Jézus azt tanította: „Adjatok, és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek” (Lukács 6:38). Az aratásod mértékét te határozod meg, és nem a gazdasági helyzet – azzal, hogy mennyit vetettél. A Biblia azt mondja: „aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat” (2Korinthus 9:6). Isten gazdaságpolitikája a következő elv szerint működik: „aki visszatartja, ami jár… ínségbe jut, míg aki bőven osztogat… gyarapszik” (Példabeszédek 11:24 NIV). Isten ezt ígéri: „Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül” (Példabeszédek 11:25). Próbáld ki! Isten alapelvei bármilyen gazdasági helyzetben működnek!

Isten gazdaságpolitikája a nehéz időkben (2)

„Ne aggódjatok tehát a holnapért…” (Máté 6:34)

Ha nem éltél a nagy gazdasági világválság idején, soha nem tapasztaltál olyan időket, mint a mostani: bankok mennek csődbe, emberek élnek segélyen, házakat árvereznek el, rengeteg a munkanélküli, és még folytathatnánk. Látod a félelmet az emberek arcán, és kiérzed a szavaikból. Kihez fordulhatnánk? A politikusokhoz, a gazdasági szakértőkhöz vagy a saját forrásainkhoz? Egyetlen hivatal vagy intézmény sem tud válaszokat adni. Tehát tudd, hogy mi a te forrásod! A Biblia előre megmondta a földi királyságok és a gazdasági helyzet összeomlását: „...amelyek, mint teremtett dolgok megrendülhetnek, hogy megmaradjanak a rendíthetetlenek" (Zsidók 12:27). De míg a bürokrácia, az üzleti és a bankvilág teljesen összeomlik, a mi Királyunk és az Ő országa sziklaszilárdan áll. A Biblia ezt mondja: „Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségese rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre" (2Korinthus 9:8). Figyel meg, milyen sokszor hangzik el ebben az idézetben a „minden"! Mi többet kérhetnél? A családod, az egészséged, a lelki életed, az anyagi helyzeted, a jelened és a jövőd biztonsága garantálva van Isten rendíthetetlen királyságának törvényei szerint! Az embere gazdasága nem a te forrásod. Ez csupán az egyik csatorna, amit a Király vagy használ vagy nem használ ahhoz, hogy biztosítsa neked mindazt, amire szükséged van Ő országának állampolgáraként. Nyugodj meg, tudd, hogy Isten a te kifogyhatatlan forrásod, „...be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban" (Filippi 4:19).

Isten gazdaságpolitikája a nehéz időkben (1)

„Ne aggódjatok tehát a holnapért…” (Máté 6:34)

Nemrégiben az egyik híradóban ezt mondta egy bemondó: „A gazdasági helyzetről szólva: ha rossz hír nem volna, akkor egyáltalán nem volna hír!” Minden alkalommal, amikor gazdasági visszaesést tapasztalunk, hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy voltunk már ilyen helyzetben, és Isten kegyelméből túljutottunk rajta. Mint a régi Izráel, mi is előre látjuk a legrosszabbat, csüggedést hintünk szerteszét, csatlakozunk azokhoz, akik a kormányt szidják, és „a régi szép idők” után vágyakozunk. Vajon Isten, aki vizet fakasztott a sziklából, mannát hullatott az égből, és hollók által táplálta az éhes prófétát, mit vár népétől, hogyan reagáljon a nehéz időkre? A válasz ez: válaszd a jó gazdaságot! Hívőként kétféle gazdaság között kell döntened. Az első Isten országáé, ahol Isten uralkodik, és ő kormányoz, ő rendelkezik minden erőforrással, és azt nagylelkűen rendelkezésünkre bocsátja, hogy betöltse vele népe szükségeit; ez független a világgazdaság helyzetétől. A másik gazdaság e világ királysága, ahol az emberek önző módon versengenek azért, hogy mindenben elsők legyenek. Ebben az Isten országához képest kifordított királyságban fordított törvények uralkodnak. Isten azt mondja: „…az én utaim magasabbak a ti utaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál” (Ézsaiás 55:9 NIV). E világ királyságában, ahol a törvény ez: „Szerezz meg mindent, amit csak tudsz, és akkor mindent megtehetsz”, mindig sebezhető leszel a kapzsisággal és a manipulációval szemben. Ezért mondta Isten az ő népének: „…Válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni…” (Józsué 24:15). Melyik gazdaságot választod? Ha bölcs vagy, hitedet Isten gazdaságpolitikájába veted, benne bízol, és nem aggódsz a holnap miatt!

Ne hagyd, hogy a félelem megállítson!

„Féltem…” (Lukács 19:21)

Kérdezd meg magadtól: „Mit mernék megpróbálni, ha nem félnék a kudarctól?” Jézus elmondott egy történetet egy emberről, aki üzletét három kulcsemberére bízta. Az elsőnek öt tálentumot adott, a másodiknak kettőt, a harmadiknak egyet. A Bibliai időkben egy tálentum körülbelül tizenöt évnyi keresetnek felelt meg, szóval képzeld csak el, mekkora lehetőség volt ez! Ez meghatározó pillanat volt, amely mindegyikőjüknek lehetőséget adott arra, hogy teszteljék képességeiket, fejlesszék kezdeményezőkészségüket, gyakorlatra tegyenek szert jó ítélőképességből, és profitáljanak befektetésükből. Az első két ember pontosan ezt tette, megkétszerezték befektetésüket. A harmadik viszont annyira félt a kudarctól, hogy inkább elásta tálentumát. Jézus úgy írta le ezt az embert, mint „gonosz szolga”, és azt mondta, hogy el kell venni tőle a tálentumát, és annak adni, aki a sajátját haszonnal tudta forgatni. Nem azért ítélte el, amit tett, hanem azért, mert semmit sem tett.
Az emberektől, a kudarctól és az elutasítástól való félelem arra kísérthet, hogy elásd a tálentumodat. Ne tedd! Ha nincs bátorságod elkezdeni – már be is fejezted! Amikor Isten elhívott olyan embereket, mint Mózes, Gedeon, Debóra és Eszter, mindannyiuknak le kellett győzniük természetes félelmeiket – neked is ezt kell tenned. A pusztai vándorlás során a nélkülözéstől való félelem arra késztette az izráelitákat, hogy vissza akarjanak menni az egyiptomi rabszolgaságba. Az üldözéstől való félelem miatt a tanítványok elhagyták Jézust legnehezebb órájában, a félelem miatt Péter megtagadta őt – háromszor is. Ne engedd, hogy a félelem megállítson! A lehető legnagyobb fontossággal bír az, hogyan használod a tálentumodat. Az igazság az, hogy ezen alapul, hogyan fog Isten végül megítélni és megjutalmazni téged.

Foglald el helyed Isten tervében!

„…Én vagyok… Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene...” (2Mózes 3:6)

Manapság megszoktuk, hogy az azonnali kielégülés szempontjai szerint gondolkodjunk. Az a generáció vagyunk, akik egy ebédidő alatt elintézzük az arcfelvarrást, és közben még sms-eket is küldünk. Gyűlölünk bármire is várni. Gondolj vissza arra, amikor legutóbb várnod kellett valamire, ami „csigapostán” érkezett, vagy sorba kellett állnod egy pénztárnál. Ezek azok a helyzetek, melyekben nagyot tévedünk: elvárjuk, hogy bármit is kezdett el általunk Isten, azt fejezze is be, amíg még itt vagyunk, és láthatjuk az eredményt. Nem szeretjük, ha Ő úgy dönt, hogy valaki más által folytatja munkáját, vagy ami még rosszabb – a következő generációt használva! De Isten így dolgozik. Amikor felfed valamit előtted, az általában már egy olyan keretben van, amely már jóval azelőtt elkészült, hogy te színre léptél volna a vásznon. Isten azt mondta Mózesnek: „Én vagyok atyádnak Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene”. Isten ígéreteket adott Mózes ősatyáinak több száz évvel Mózes születése előtt, most pedig eljött Mózes ideje, hogy elfoglalja helyét Isten tervében. Megalázó lehet elfogadni, hogy te csak egy kis láncszem vagy egy nagy-nagy láncban, de amikor Mózes megértette ezt, akkor tudott bekapcsolódni és összpontosítani arra, ami jóval nagyobb volt, mint ő. „Nem az számít, ki ültet, az sem, ki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja. Aki ültet, és aki öntöz, együtt dolgoznak ugyanazért a célért, és mindegyik majd a maga jutalmát kapja kemény munkájáért” (1Korinthus 3:7-8 NLT). Csodálatos, mi mindent tudsz elérni, ha nem az foglalkoztat, hogy ki fog a fáklyával a célba érni.

Légy önmagad!

„…különböző ajándékaink vannak…” (Róma 12:6)

Vezényelni szeretett volna, de nem volt megfelelő stílusa. A halkabb részeknél egészen összekuporodott, a hangosabb részeknél felpattant a levegőbe, és még kiabált is a zenekarra. Emlékezőtehetsége gyenge volt. Egyszer elfelejtette, hogy egy darabnál arra utasította a zenekart, hogy ne ismételjenek meg egy bizonyos szakaszt. Az előadáson ő visszalapozott az ismétléshez, míg a zenekar továbbment – ekkor leállította a darabot és kiabálni kezdett: „Állj! Nem jó! Így nem jó! Ismétlés! Ismétlés!” Amikor a zenekar az ő zongoraversenyét játszotta, megpróbált a zongorától vezényelni. Egyszer csak felpattant a zongoraszékről, és lelökte a gyertyákat a zongoráról. Egy másik hangversenyen leütött egy fiút a kórusból. Egy hosszabb finom szakasz után magasra ugrott, hogy beintsen egy harsány belépést, de nem történt semmi, mert elszámolta a ritmust, és túl korán intett be a zenekarnak. Ahogy a hallása egyre jobban romlott, a zenészek megpróbálták figyelmen kívül hagyni jelzéseit, és inkább az elsőhegedűsre figyeltek. Végül megkérték, hogy menjen haza, és hagyjon fel a vezényléssel – és ezt meg is tette. Ki volt ő? Ludwig van Beethoven. Az az ember, akit sokan minden idők legnagyobb zeneszerzőjének tartanak, megtanulta, hogy senki sem lehet mester minden területen. A Biblia azt mondja: „Mert a nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak”. Tehát ismerd fel és fejleszd a te ajándékodat! Lehet, hogy ez először félelmetes lesz, főleg, ha eddig úgy élted az életed, hogy más emberek elismerését kerested, olyanokét, akik ezt nem adták meg. Hagyj fel az állandó küszködéssel azért, hogy olyan valakivé legyél, akivé nem is kell lenned! Isten teremtett olyannak, amilyen vagy, ha másvalaki akarsz lenni, akkor a legnagyobb erőfeszítéssel is csak második helyezett lehetsz. Tehát légy önmagad – végül is, ki lenne erre nálad alkalmasabb?

Nyilak

„Mint a hős kezében a nyilak, olyanok a serdülő ifjak.” (Zsoltárok 127:4)

A Biblia azt mondja, hogy a szülők olyanok, mint az íjászok, a gyermekek pedig nyilak. Szülő, íjászként az a dolgod, hogy: 1) Óvd őket a tegzedben (otthonodban)! Férje meggyilkolása után Jacqueline Kennedyt megkérdezték, tervezi-e, hogy politikai pályafutásba kezd. „Nem” – felelte ő – „minden erőmet a gyermekeimre fordítom. Ha belőlük rossz emberek lesznek, semmit sem tehetek, ami bármit is érne a nyilvánosság szemében”. Gyermekeink olyan generációban nőnek fel, ahol drogokhoz juthatnak hozzá, fegyvereket vásárolhatnak, rablókkal találkozhatnak, virtuális szexet folytathatnak, és mindezt a saját otthonukban, a számítógépükön keresztül. Ennek vészjelzésként kell hatnia rád! Azt mondod: „Én is felnőttem, ő is fel fog”. Nem! „A magára hagyott gyermek szégyent hoz szüleire… Fegyelmezd fiadat, akkor… örömöt találsz benne” (Példabeszédek 29:15,17 NKJV). De légy óvatos! Ha a gyermekeid ítélkezőnek és örömtelennek látnak, kerülni fognak, később pedig időzített bombaként robbannak. Legyen olyan az otthonod, ahol nyíltan feltehetik kérdéseiket, válaszokat kaphatnak, és életre szóló értékek formálódnak ki bennük! „Mint hős kezében a nyilak” – a „hős” azt jelenti, hogy harcolnod kell értük! 2) Helyes irányba célozz velük! „Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon…” (Példabeszédek 22:6). Nem szabad a széltől is óvnod őket, mert ezzel megfojtod kreativitásukat; ne áldozd fel őket anyagi javakért, és ne akard, hogy ők érjék el be nem teljesült vágyaidat! Segítsd őket, hogy felfedezzék tálentumaikat, és rájöjjenek, hogy mi Isten terve az életükre nézve, és amikor erre rájönnek, te legyél a legnagyobb biztatójuk! 3) Engedd útjukra őket! Az elengedés nehéz lehet. De könnyebb, ha tudod, hogy te az igazságot tanítottad nekik, hogy imádság óvja őket, és Isten védelme alatt állnak.

A kedvesség jutalma (2)

„…Tevéidnek is merítek…” (1Mózes 24:19)

Rebeka története az élet egy nagyon fontos igazságát tanítja nekünk: Ha a lehetőség kopogtat, állj készen az ajtónyitásra! Rebeka nem gondolt arra, hogy mennyi plusz fáradságba fog kerülni tíz szomjas teve megitatása. Nem mondta: „Ilyen munkát nem szoktam végezni, nincs benne a munkaköri leírásomban”. Ő a következő alapelv szerint élt: „Tedd meg mindazt, ami a kezed ügyébe esik, és amihez erőd van…” (Prédikátor 9:10). Nem akkor fejlesztette ki hirtelen ezt a fajta munkamorált, amikor Eliézer felbukkant, minden nap ezt gyakorolta. És ez kifizetődött. A lelkiismeretes munka mindig meghozza jutalmát. Isten figyeli a hozzáállásodat és a kis dolgokban való helytállásodat. A nagy pillanatok nem azokhoz jönnek el, akik várnak rájuk – a kis dolgokban és a mindennapos, minden különösebb dicsőséget nélkülöző egyszerű szolgálatban való hűség által érkeznek el. Rebeka nem idézte a Tórát, és nem kérdezte Eliézert, hogy milyen felekezethez tartozik. Ahelyett, hogy szuper-szellemi próbált volna lenni, egyszerűen csak kedves volt. Ezzel felhívta magára a férfi figyelmét, elnyerte tiszteletét, és végül Ábrahám családjának tagja lett. Ennél jobb már nem is lehet! Figyelj meg még egy dolgot: amikor Rebeka hazavitte Eliézert, hogy bemutassa a családjának, ők azt akarták, hogy várjon még tíz napot, mielőtt elmegy Izsákhoz. Ez volt a szokás. De Rebeka ezt mondta: „Elmegyek!” (1Mózes 24:58). Ha Isten megnyit egy ajtót, ne késlekedj! Ne mondd: „Mások alkalmasabbak erre, mint én”. Ha Isten téged szólított, akkor te vagy a megfelelő személy. Tehát lépj túl a félelmeiden, és indulj el arra, amerre Ő vezet!

A kedvesség jutalma (1)

A kedvesség jutalma (1)

Egy nap Ábrahám elküldte szolgáját, Eliézert, hogy hozzon feleséget fia, Izsák számára. Egy kisváros kútja mellett állva Eliézer így imádkozott: „Legyen úgy, hogy ha azt mondom valamelyik leánynak: Nyújtsd ide a korsódat, hadd igyam! - ő pedig azt mondja: Igyál, sőt még a tevéidet is megitatom - akkor őt rendelted szolgádnak, Izsáknak”. Hamarosan felbukkant Rebeka, és ezt mondta: „Igyál, uram!... Tevéidnek is merítek…” (ld. 1Mózes 24:13-19). Rebekának fogalma sem volt arról, hogy Eliézer megváltoztathatja az életét. Nem tudta, hogy egyetlen kedves tette hatalmas áldásoknak nyit ajtót. Az ószövetségi időkben szokás volt vizet kínálni az idegennek, ezt a vendégszeretet törvényének tartották. A zsidók hitték ezeket a szavakat: „A vendégszeretetről meg ne feledkezzetek, mert ezáltal egyesek - tudtukon kívül - angyalokat vendégeltek meg” (Zsidók 13:2). De ki a csuda ajánlaná fel, hogy megitat tíz szomjas tevét? Egyetlen teve képes meginni 150 liter vizet. Ennyi vizet kimerni a kútból félnapi munka! Rebeka nagylelkű volt egy teljesen idegen emberhez, anélkül, hogy a szolgálat örömén kívül mást is kívánt volna érte. Azt viszont nem tudta, hogy ezek a tevék fogják őt Izsákhoz vinni, hogy a felesége legyen, hogy mindez nagy gazdagsággal halmozza el, és ezáltal bekerül Krisztus családfájába. Ha tehát előre akarsz jutni az életben, kelj korán, maradj fenn későig, dolgozz keményen, légy becsületes és légy problémamegoldó! Élj Krisztus tanítása szerint, „menj el még egy mérföldre” (ld. Máté 5:41)! A siker kulcsa az, hogy nem csupán annyit teszel meg, amennyit elvárnak tőled, hanem annál egy kicsivel többet. Igen, a tevék elég csúnyák, de egy csúnya helyzetből származott a leggyönyörűbb dolog, ami valaha is történt Rebekával.

Táplálkozz Isten Igéjével minden nap!

„Ha szavaidra találtam, ettem őket…” (Jeremiás 15:16 NKJV)

Egyszer egy nő vett egy papagájt, és hazavitte, de másnap már vitte is vissza az állatkereskedésbe. „Ez a madár nem beszél” – mondta a boltosnak. „Van tükre?” – kérdezte a boltos, majd így folytatta: „A papagájok szeretik a tükröt. Látják benne magukat, és akkor beszélgetni kezdenek a tükörképükkel.” Erre a nő vett egy tükröt. Másnap már újra ott volt a boltban. A madár még mindig nem beszélt. „Mit szólna egy létrához? A papagájok szeretnek le s föl mászkálni a létrán. Egy boldog papagáj hamarabb megszólal.” A nő megvette a létrát. Persze másnap újból visszajött azzal, hogy a madár még mindig nem beszél. „Hintája van? Ha nincs, akkor ez a gond. A hinta megnyugtatja, és akkor majd megszólal.” A nő kelletlenül vett egy hintát is, és távozott. Másnap egészen megváltozott arckifejezéssel lépett a boltba. „A papagáj elpusztult” – mondta. Az állatkereskedő megdöbbent. „Igazán sajnálom. És mondja, szólt legalább egy szót valamikor?” – kérdezte. „Igen, pont mielőtt elpusztult” – felelte a nő. „Azt mondta: »Ételt egyáltalán nem árulnak abban a boltban?«” A tanulság ez: eltöltheted az idődet a tükör előtt a megjelenésedre összpontosítva; vagy létrákon, a karrierre és a sikerre koncentrálva; vagy hintákon, a szórakozás kedvéért – és közben lelkileg éhen halsz. Teréz anya azt mondta, hogy a legnehezebb esetek, amikkel meg kellett küzdenie Kalkuttában, azok voltak, amikor az emberek teljesen elvesztették az étvágyukat, vagy annyira betegek voltak, hogy nem tudtak enni, vagy nem tudták megemészteni az ételt. Lelki halált okoz az, ha nem táplálkozol minden nap Isten Igéjével! Jeremiás azt mondta: „Ha szavaid elém kerültek, csak úgy nyeltem őket; kedvem telt szavadban és öröme szívemnek” (Jeremiás 15:16 katolikus fordítás).