A megtérés ajándéka

„Adtam neki időt, hogy megtérjen.” (Jelenések 2:21)

Amikor Isten megtérésre szólít fel, akkor ad időt és kegyelmet, hogy megtehesd. Ha mégsem teszed meg, akkor annak következményei lesznek. „Adtam neki időt, hogy megtérjen, de nem akar megtérni… ezért… nagyon fog gyötrődni” (Jelenések 2:21-22 NLT) Ez az ige olyan, mint egy nyíl, amely beleáll annak a makacs bűnnek a szívébe, amelyhez annyira akarsz ragaszkodni. A bűn mindig egy választás. Ha úgy döntesz, hogy tovább vétkezel, akkor eljuthatsz oda, hogy kevésbé leszel képes nemet mondani, és a rabja leszel annak, amit választottál. Amíg jobban szereted a bűnöd nyújtotta jutalmakat, nem fogsz szabadulást keresni belőle. A megtérés görög szava a metanoia, ami változást, megfordulást és más irányba indulást jelent. Egy tanácsadó írja: „Újra meg újra megpróbáltam nem elkövetni egy bizonyos bűnt, imádkoztam ezért többször is, de mégis újra megtettem. Végül megharagudtam Istenre, és így kiáltottam: ’Miért nem segítesz nekem ebben?’ Ő így válaszolt: ’Azért, mert még nem undorodtál meg tőle. Még mindig élvezed.’ De én tiltakoztam: ’Nem szeretem. Gyűlölöm!’ Isten így felelt: ’Ha eléggé gyűlölnéd, abbahagynád.’ Abban a pillanatban rájöttem, hogy jobban élveztem a bűn nyújtotta élvezeteket, mint az engedelmesség jutalmát. És még valamit felfedeztem: saját testies akaratom erejéből nem tudtam eléggé utálni a bűnömet ahhoz, hogy igazi bűnbánatra jussak. Ott álltam romlottan, magatehetetlenül. A megtérés Isten szeretetének ajándéka. És amíg nem hagyjuk ezt a szeretetet működni bennünk, amíg nem hagyjuk, hogy megérintse és feltárja azokat a féltve őrzött területeket, nem tudunk megváltozni.” Tehát kérd ma Istentől a megtérés ajándékát!

Add át Istennek a gyeplőt!

„Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!” (Példabeszédek 3:5) 

Cliff Schimmels mondja el: „Fiatal koromban apámnak volt egy fogata. Egy napon így szólt hozzám: ’Fiam, akarsz hajtani?’ Erre én átvettem a gyeplőt. Én irányítottam. Én hajtottam. De a vánszorgás zavart engem, túl lassú volt. Így hát csattintottam a nyelvemmel, és lovak ügetni kezdtek. Aztán Babe-nek és Blue-nak jobb ötlete támadt. Úgy döntöttek, hogy ha vágtatnának, akkor hamarabb hazaérnénk. Hamarosan olyan gyorsan vágtattak, amilyen gyorsan még sohasem láttam futni lovat. Ahogy elsüvítettünk a prérikutyák gödrei mellett, rájöttem, hogy veszélyes helyzetben vagyunk, és mindent megpróbáltam, hogy lelassítsam az elszabadult fogatot. Húztam a gyeplőt, míg a kezem be nem görcsölt. Kiabáltam és könyörögtem, de semmi sem használt. Az öreg Babe és Blue tovább vágtatott. Rápillantottam apámra, aki csak úgy ült ott, és nézte a mellettünk elszáguldó világot. Én ekkorra már teljesen kivoltam. A kezemet felhasította a gyeplő, könnyek csorogtak végig az arcomon, reszkettem a téli hidegtől. Végül kétségbeesetten apámhoz fordultam, és azt mondtam: ’Tessék, fogd a gyeplőt, már nem akarok hajtani.’ Most, bár idősebb vagyok, és nagyapának szólítanak, ezt a jelenetet naponta legalább egyszer újra eljátszom.” Nem számít, hogy milyen idősek vagyunk, vagy mennyire tartjuk magunkat képesnek a dolgokra, mindig lesz olyan pillanat, amikor az egyetlen kiút az, hogy odafordulunk Mennyei Atyánkhoz, és azt mondjuk: „Tessék, fogd a gyeplőt, már nem akarok hajtani.” És Ő át fogja venni az irányítást, de neked kell átadnod Neki!

„Már akkor is ismertelek, amikor…”

„Nemde az ács ez?” (Márk 6:3)

Légy óvatos azoknak a társaságában, akik szeretik azt mondani: „már akkor is ismertelek, amikor...”, azzal a szándékkal, hogy megbélyegezzenek vagy korlátok közé szorítsanak. Amikor Dávid ajánlkozott, hogy megküzd Góliáttal, hite bosszantotta bátyját, Eliábot, aki tiszt volt Saul király seregében. Eliáb talán azt gondolta: „Ha az öcsém győz, mindenki azt fogja kérdezni: ’Hogyhogy nem te mentél és küzdöttél meg vele?’” Értsd meg ezt: az a döntésed, hogy elindulsz, és követed Istent, másokat kényszerhelyzetbe fog hozni, és legelőször azokon fogod érezni ezt, akik közel állnak hozzád, főleg ha az elhívásod elkülönít téged, és magasabb szintre juttat. A Biblia feljegyzi, hogy: „haragra gerjedt Eliáb, és ezt mondta: Minek jöttél ide, és kire bíztad azt a néhány juhot a pusztában? Tudom, hogy vakmerő vagy, és rosszban töröd a fejed” (1Sámuel 17:28). Mielőtt Dávid legyőzhette volna Góliátot, le kellett győznie a körülötte lévők gondolatait és véleményét, és neked is ezt kell tenned!

Nézz Jézus életére! Amikor visszatért szülővárosába, azt mondták: „Honnan veszi ezeket, miféle bölcsesség az, amely neki adatott? És még csodákat is tesz! Nemde az ács ez? Nem Mária fia…? És megbotránkoztak benne. Jézus ezt mondta nekik: ’Csak a szülővárosában, a rokonai között és a saját házában nem tisztelik a prófétát.’ Nem is tudott itt egyetlen csodát sem tenni, azon kívül, hogy néhány beteget - kezét rájuk téve - meggyógyított. És csodálkozott hitetlenségükön.” (Márk 6:2-6 NIV) Konklúzió: légy óvatos azokkal, akik „már akkor ismertek, amikor…”.

Van látásod? (3)

„…ha késik is, várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik, nem marad el” (Habakkuk 2:3)

Amikor Isten látást ad neked, akkor el is lát mindennel, ami a megvalósításához szükséges! Gyakran használ fel olyasmit, amivel már rendelkezel, bár nem tudsz róla, vagy úgy gondolod, hogy nem elég a kihíváshoz. Mikor az 5000 éhes ember élelmezésével szembesültek, a tanítványok teljesen alkalmatlanoknak érezték magukat. De Jézus azt mondta „Hány kenyeretek van? Menjetek és nézzétek meg!” (Márk 6:38). Isten meg fogja nyitni lelki szemeidet, hogy meglásd azt, amivel már rendelkezel, vagy ami elérhető közelségben van. És amikor ezt felismered, add oda Neki, Ő megáldja, és akkor több mint elég lesz! A sikered kulcsa ezekben a szavakban található: „menj, és nézd meg!”. 

Hagyd abba a halogatást, a kifogások keresését, az önsajnálatot, az önmarcangolást, és ne engedd, hogy megfélemlítsen az, ha mások azt mondják, hogy nem rendelkezel azzal, ami ehhez szükséges. Hallgass Istenre! Ő már biztosított mindent, ami szükséges ahhoz, hogy eljuttasson oda, ahová menned kell. Pál írja: „Dicsőség Istennek, aki az ő bennünk munkálkodó hatalmas erejével, mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi valaha is kérni vagy akár csak álmodni mertük volna – messze túl a mi legmagasztosabb imáink, vágyaink, gondolataink vagy reményeink határán” (Efézus 3:20 TLB). Figyeld meg ezeket a szavakat: „sokkal bőségesebben” és „bennünk munkálkodó hatalmas erejével”. Nézz a tükörbe, és jelentsd ki: „Minden szükséges erőforrással rendelkezem. Isten megadott nekem mindent, amire szükségem van ahhoz, hogy betöltsem életemre vonatkozó tervét.” Ez nem képmutatás, büszkeség vagy az akarat diadala. Ez a hit beszéde, ez az Istennel összekapcsoló hit, olyan hit, amely rácsatlakozik az ahhoz szükséges forrásokra, hogy azt tedd, amire Isten elhívott!

Van látásod? (2)

„…ha késik is, várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik, nem marad el” (Habakkuk 2:3)

Sokan azzal merítik ki magukat, hogy megpróbálnak olyan látást véghezvinni, amit nem Istentől kaptak. Honnan származik akkor a látásuk? a) az életükben jelenlévő legerőteljesebb hatásoktól b) abból a szükségérzetből, hogy „bizonyítsanak” valakinek valamit c) megoldatlan problémákból: például, hogy megpróbálják elnyerni szüleik szeretetét, vagy meg akarják mutatni, hogy ugyanolyan tehetségesek, mint a bátyjuk, nővérük, kortársaik, vagy egyes esetekben, mint a városban levő nagyobb gyülekezet lelkipásztora. 

Ezt a leckét Ábrahám a saját kárán tanulta meg. Isten fiút ígért neki, de ő türelmetlenné vált, aggódott amiatt, hogy megöregszik, rossz tanácsot fogadott meg, és végül Izmael apjává lett. Vigyázz! Semennyi imádságod, tervezgetésed és erőfeszítésed nem tudja a rossz utat jóvá változtatni! Mi több, Isten nem fog felhatalmazni téged olyan tettre, amit másvalaki szívében ültetett el. Ezért butaság magadat másokhoz hasonlítgatni. Isten nem ígérte, hogy neked adja azt, amit nekik adott. Egyedi vagy, és épp így Isten életedre vonatkozó terve is az. Azok az emberek, akik ezt a hibát követik el, kudarcérzéssel és csalódottsággal végzik, mert folyton mások megbízatásához mérik magukat. Ha nem „kaptál kegyelmet” arra, hogy azt tedd, akkor csak kimeríted magad (és mindenki mást). Vizsgáld meg látásod eredetét! 

Még ha a látásod Istentől van is, akkor is tapasztalsz majd csalódottságot, elbátortalanodást és késleltetéseket. Az igazság az, hogy minél nagyobb a látásod, annál nagyobb lesz a támadás, amely érni fog téged. De ha szíved mélyén tudod, hogy látásod Istentől van, akkor képes leszel kitartani a nehéz időkben is, és tied lesz a zsoltáros bizonyossága: „Az Úr megvalósítja tervét az életemben” (Zsoltárok 138:8 NLT).

Van látásod? (1)

„…ha késik is, várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik, nem marad el.” (Habakkuk 2:3)

A várandósság korai szakaszában könnyebb elveszíteni a babát. Ugyanez érvényes az Istentől kapott látásodra is: meg kell védened. Az ellenség megpróbálta elpusztítani Mózest és Jézust, mielőtt megérhették volna második születésnapjukat. Miért? Mert félt a jövőjüktől, és fél a tiedtől is! Mi több, amikor egy jövendőbeli édesanya gyermeket vár, bizonyos dolgokat meg kell tennie ahhoz, hogy „világra hozza”, amit Isten megígért. Amikor az orvosod azt mondja: „Tilos a dohányzás, bizonyos italok és ételek fogyasztása, stb.”, akkor ő törődik a jövőddel. „De mások megtehetik mindezeket” – mondod te. Igen, de ők nem hordozzák magukban azt, amit te. Az az elhívás, hogy adj életet egy látásnak, azt jelenti, hogy mersz másmilyen, akár radikális lenni: azt jelenti, hogy megszakítod azokat a kapcsolatokat, amelyek árthatnak neked, távol maradsz bizonyos helyektől, és átrendezed értékrendedet, az Isten szerinti rendeltetésednek, és nem a közvélekedésnek megfelelően. Ha azt gondolod, hogy egy látás megvalósítása könnyű, nézd meg az árcédulát! Akárcsak a gyermekszülés, ez nehéz, magányos, álmatlansággal jár, befolyásolja az étvágyadat, módosítja az időbeosztásodat. Fájdalommal jár, és terhescsíkot hagy maga után. Tehát, még mielőtt a szádra vennéd, vagy eljátszadoznál Istennek az életedre vonatkozó céljával, kérdezd meg magadtól: „Kész vagyok arra, hogy teljesen kihordjam?” A látások nem az éretleneknek, türelmetleneknek vagy bátortalan szívűeknek valók. Meg sem tudsz szabadulni tőlük, amikor nehéz helyzetbe kerülsz. 

Eszternél a látás azt eredményezte, hogy kockára tette az életét, és így szólt: „Ha elveszek, hát vesszek el!” (Eszter 4:16). És elveszett? Nem, de késznek kellett lennie rá. Te kész vagy rá?

Isten Igéjében gyökerező lelkiismeret

„Tartsd meg a hitet és a jó lelkiismeretet!” (1Timóteus 1:19)

Pál azt írja Timóteusnak: „Ezt a parancsot kötöm a lelkedre, fiam, Timóteus, hogy a rólad szóló korábbi próféciák alapján harcold meg a nemes harcot. Tartsd meg a hitet és a jó lelkiismeretet, amelyet egyesek elvetettek, és ezért a hit dolgában hajótörést szenvedtek. Ezek közül való Hümenaiosz és Alexandrosz” (1Timóteus 1:18-20). Mit tudunk Hümenaioszról és Alexandroszról? Nem sokat. De amit tudunk, az kijózanító. Miután nem fejlesztettek ki Isten Igéjében gyökerező lelkiismeretet, nem óvták, és nem éltek a szerint, lelki hajótörést szenvedtek. 

Micsoda kép: egy kitűnő tengerjáró hajó összezúzva fekszik a sziklákon, mert irányt tévesztett. A mondás, hogy: „A lelkiismeret vezéreljen” kiegészítésre szorul: „amíg a lelkiismereted Isten Igéjében gyökerezik”. Amikor saját dolgainkat akarjuk tenni, és saját utunkat akarjuk járni, hajlamosak vagyunk arra, hogy igazoljuk magunkat, ezt mondva: „Ha ennyire helyesnek érzem, hogyan lehetne rossz?” Értsd meg ezt: Ha Isten Igéje valamit rossznak mond, akkor az rossz, nem számít, hogy mennyire jónak tűnik! A lelkiismeretednek a Szentírás változhatatlan igazságához kell igazodnia. Ha választásaidnak és cselekedeteidnek a végső döntőbírója az „érzések”, akkor a kísértés, a kompromisszum és a kényelem szelei elsodornak a helyes irányból, és végül hajótörést szenvedsz. János apostol egy jó érvet mond arra, hogy miért fontos lelkiismeretünk jó állapotának megőrzése: „Ha nem érezzük magunkat bűnösnek, akkor bátran jöhetünk Istenhez. És megkapjuk tőle, amit kérünk, mert engedelmeskedünk neki, és azt tesszük, ami kedves őelőtte. (1János 3:21-22 NLT)

Néhány kép a hétvégéről...majd jön a beszámoló is... :)

Kétség nélkül meggyőződve

„Mert meg vagyok győződve, hogy… semmi… nem választhat el minket az Isten szeretetétől” (Róma 8:38-39)

Nem csodálatos belegondolni, hogy semmi, egyáltalán semmi sem érheti el, hogy Isten valaha is hátat fordítson nekünk? Legtöbben éppen annyira vagyunk vallásosak, hogy elhiggyük, hogy vannak bizonyos bűnök, amiken Isten nem tud túllépni; tudod, mint például azok, amiket mi soha nem követnénk el! De mi van a pletyka, a nyakasság vagy a büszkeség pusztító erejével? Emlékszel arra, hogyan imádkozott a farizeus: „hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember…” (Lukács 18:11)? Szoktál így érezni? Gyerünk, légy őszinte! Isten mércéje a „tökéletesség” és ezt nem tudnád elérni, még ha ezer életed volna is. A kegyelem, Isten érdemtelenül adott jóindulata, az egyetlen remény bármelyikünk számára! A szereteted mértéke mindig az elnyert bocsánat mértékétől fog függni. Jézus azt tanította, hogy azok, akiknek több bocsáttatott meg, jobban szeretnek! (ld. Lukács 7:47). Pál azt írja: „ahol megnövekedett a bűn, ott még bőségesebben kiáradt a kegyelem” (Róma 5:20). Ez azt jelenti, hogy bár te egy nagy bűnös vagy, Jézus nagyobb Megváltó. Azt jelenti, hogy Isten nem mindig helyesli a viselkedésed, de mindig szeret és elfogad. Volt már, hogy egyeztetted a számláidat, de bármit csináltál, nem jött ki az egyenleg? Lelki értelemben ezért van szükséged a keresztre. Hallgasd csak: „Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával” (2Korinthus 5:19). A Golgotán Isten kiegyenlítette a számládat. Tiszta lapot kaptál. Most azt mondja: „Gyere, és békülj meg velem! Legyen kapcsolatunk egymással! Nincs mitől félned, mert semmi sem választhat el téged szeretetemtől.”

Ez a hétvége másabb lesz, mint a többi...

...előreláthatólag. Már csak azért is, mert Ákost magammal viszem Margittára. Azoknak, akik nem tudnák, ő az egyik ovisom, egy aranyos kis fickó. Az oviban jól elvagyunk, kiváncsi leszek, hogy hogy bírkózunk meg egymással a hétvégén. Már van némi elképzelésem, egy-két program is, ami úgy gondolom, élvezetes lesz neki is. Olyan feje van ennek a gyermeknek, hogy csak na... percek alatt magába szív egy többszakaszos verset is, a pacsirta hangjáról nem is beszélve. Keresek neki egy verset, és ha lesz elég bátor, akkor vasárnap a gyüliben elmondatom vele. Meg azt hiszem énekelünk is egyet ketten :p Nagy érdeklődéssel van a trombiták iránt is. Megengedem neki, hogy kipróbálja az enyémet. Amikor ezt közöltem vele, akkor kikerekedtek a szemei, majd ezt mondta: "Túl kicsi vagyok én még ahhoz, a tüdőm sem elég nagy hozzá, de majd ha nagy leszek, akkor szívesen trombitálok!" Ja, és 6 éves lesz. 

Na, nem korrekt, hogy csak Ákost dicsérem ennyire. A többiek is épp olyan aranyosak és értékesek mint ő. Mindegyik páratlan és kedves a számomra. Kingát, Dávidot és Vanessat a Hargitára is viszem a margittai gyerekekkel együtt a gyerektáborba, ja és a két unokahugicámat se hagyjam ki, Dórát és Annát. Annának bloggja is van: www.annanaplója.blogspot.com Valamikor ők is ovisaim voltak, hogy megnőttek, rajtam meg alíg fog az idő ;)

A hétvégét, majd képekkel is dokkumentálom majd, csak ne feledkezzek meg a fényképezésről.