Nyolc alapelv, amely szerint élhetsz

„Jó tervezés és kemény munka vezet a jóléthez…” (Példabeszédek 3:21-22 NLT)

Azok az emberek, akik célokat tűznek ki, sokkal többet érnek el, mint azok, akik ugyanolyan végzettséggel és ugyanolyan képességekkel rendelkeznek, de nem tűznek ki célokat. Ezt szem előtt tartva építsd bele ezt a nyolc alapelvet az életedbe! 1) Döntsd el, mit akarsz! De előbb tanácskozz Istennel! „Sokféle szándék van az ember szívében, de csak az Úr szándéka valósul meg” (Példabeszédek 19:21 NIV). 2) Vesd papírra a gondolataid! Ha leírod egy papírra a céljaidat, ez az állandóság érzését adja, és téged is energiával tölt fel. „Jó tervezés és kemény munka vezet a jóléthez…” Bizonytalan célok nem fognak eljuttatni oda, ahová el akarsz érni. 3) Jelölj ki határidőt! Meghatározott kezdet és vég nélkül könnyű halogatni a dolgokat, míg végül sehová sem jutsz. 4) Készíts listát az elvégzendőkről! Ezt mindig tartsd szem előtt; ez meghatározza előtted az útvonalat. 5) Alakítsd a listádat tervvé! Döntsd el, mit kell tenned először, és mit tehetsz meg később. Egy jól összeállított terv mindig jobb, mint megpróbálni észben tartani a dolgokat. 6) Cselekedj haladéktalanul! „Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt…” (Efézus 5:15-16). Csinálj valamit! Egy közepes, ám kivitelezett terv többet ér, mint egy mesteri, de meg nem valósított. 7) Minden nap tegyél meg valamit, ami előrevisz! Építsd be ezt a napirendedbe! Például olvasd végig a Bibliád valamilyen rendszer szerint, hívj fel egy meghatározott számú ügyfelet, szakíts időt a mozgásra! 8) Legyen olyan célod, amelyre hajlandó vagy rászánni az életed! És ezt a célt tartsd mindig szem előtt! „Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” (Zsoltárok 90:12).

Öröm és hálaadás Mátyásért

Könnybe lábadt a szemünk, elcsuklott éneklés alatt a hangunk, amikor Mátyás ma délután belépett a gyülekezetbe. Hála érte, hogy volt ereje ilyen hosszu idő után, ennyi mindennel a háta mögött, mosolyogva a saját lábán belépni...

Az ige is épp aktuális volt, gyógyulásról szólt. Isten Szentlelke összehangolta mindezt. Nagyon jó volt a prédikáció is! Nem a betegsék okát kell keresni, hanem a célját!!! Ez volt a fő üzenet. Láttam Mátyás arcán a mosolyt, a békességet miközben hallgatta a prédikációt. Ő Istenbe kapaszkodik, és Jézus Krisztust Megváltójának vallja. Ez mindennél fontosabb!

Kivánjuk, hogy gyógyuljon meg, hogy ez is Isten dicsőségét szolgálja.

Úgy döntött, hogy téged ment meg!

„Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni…” (Máté 27:42)
Amikor a lelkész bemutatta a vendégszónokot, egy idősebb prédikátor ment fel a szószékre, és mondta el történetét: „Egy apa, a fia, és a fiának a barátja a Csendes-óceáni partvidéken hajóztak, amikor egy vihar felborította a hajójukat és kisodorta őket az óceánra. A mentőkötelet megragadva, az apának a másodperc töredéke alatt kellett meghoznia élete leggyötrelmesebb döntését – melyik fiúnak dobja oda a kötelet, és melyiket áldozza fel? Tudta, hogy a fia már elfogadta Krisztust, de a fiú barátja nem. Gyötrődve így kiáltott: »Szeretlek, fiam!«, és a kötelet a fiú barátjának dobta. Mire a másik fiút felhúzta a felborult hajóra, a saját fia eltűnt a hullámok között. A holttestét sohasem találták meg. Az apa tudta, hogy a fia Jézussal fog az örökkévalóságba lépni, és nem tudta volna elviselni a tudatot, hogy a barátja Jézus nélkül nézzen szembe az örökkévalósággal.” Az istentisztelet végén egy tinédzser fiú jött oda az idős emberhez, és ezt mondta: „Szép történet, de melyik apa az, aki ép ésszel feláldozná a fiát abban a reményben, hogy a másik fiú talán kereszténnyé lesz?” „Igazad van” – felelte az idős lelkész – „nem életszerű. De azért vagyok ma itt, hogy elmondjam neked, ez a történet bepillantást engedett nekem abba, hogy milyen lehetett Istennek feláldozni egyetlen fiát értünk. Tudod… én voltam az az apa, és a ti lelkipásztorotok volt a fiam barátja.” A farizeusok, akik látták Krisztus halálát, ezt mondták: „Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni.” És igazuk volt, mindkettőt nem tehette, ezért úgy döntött, hogy téged ment meg. Elfogadod ma az üdvösséget, amikor neked kínálja?

Tudd, hogy mi van megírva!

„Jézus így válaszolt: »Az is meg van írva…«” (Máté 4:7 NIV)
Az áldások után harc következik! És ebben Jézus sem volt kivétel. Miután a Jordánban bemerítkezett, „a Lélek kivitte a pusztába” (Márk 1:12), és negyvennapi böjt után megéhezett. Ekkor jelent meg a sátán, és ezt mondta: „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré” (Máté 4:3). Számíthatsz arra, hogy az ellenség megjelenik a legsebezhetőbb pillanataidban. És ha ez megtörténik, akkor jobb ha tudod, hogy valójában mit mond Isten Igéje – nem csak válogatott töredékeket, vagy olyan idézeteket, melyeket másod- vagy harmadkézből hallottál. „A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra… az igazságban való nevelésre” (2Timóteus 3:16). Kiválogatjuk azokat az igehelyeket, amelyek beleillenek az életstílusunkba és alátámasztják a teológiánkat, de amikor az ellenség Isten Igéjével manipulál, és ellenünk használja, akkor tudnunk kell azt mondani: „Az is meg van írva”. Tudnod kell, hogy mi mondanivalója van még Istennek. A Biblia azt mondja, hogy a sátán „Sokat beszél majd a Felséges ellen, és gyötörni fogja a Felségesnek a szentjeit. Arra törekszik, hogy megváltoztassa az ünnepeket és a törvényt…” (Dániel 7:25). A sátán tudja, hogy Isten Igéje „kétélű kard” (Zsidók 4:12), de mégis megpróbál rávenni, hogy párbajba bocsátkozz vele! De „Jézus így válaszolt: »Az is meg van írva: Ne kísértsd Uradat, Istenedet«.” Ő tudta, hogy Atyja valójában mit mond, és nem volt hajlandó engedni, hogy a sátán diktálja a reakcióit, beleértve azt, hogy mit kellene ennie. Ma kinek a menüjét fogyasztod? Olyan vagy, mint az a tékozló fiú, aki megelégszik a disznók moslékával, miközben Atyád lakomát készít számodra? Mondd a sátánnak: „Távozz tőlem…” (Máté 16:23), és ne engedd, hogy továbbra is megtévesszen hazugságokkal és féligazságokkal! Merülj bele Isten Igéjébe, és engedd, hogy beléd ivódjon!

Mire kaptál elhívást? (3)

„Ti vagytok a föld sója.” (Máté 5:13)

Figyeld meg: 1) Az elhívásod gyakran ahhoz kötődik, ami mélyen felzaklat. Mózes számára ez népének elnyomása volt. Ezért Isten ezt használta fel, és elhívta Mózest, hogy népét szabadságra vezesse. William Wilberforce számára ez a rabszolgaság volt. Ő egész életét arra szánta, hogy Angliában végérvényesen eltöröljék, ami végül nem sokkal halála előtt meg is történt. Martin Luther King számára ez a társadalmi igazságtalanság volt, amely elnyomta az afroamerikai lakosságot. Ezért álmodott és prédikált, menetelt, szervezkedett és bojkottált, és a Polgárjogi Szervezet beindult. Ha fel akarod fedezni az elhivatásod, kezdj el imádkozni azért, ami leginkább bánt és mélyen felzaklat. Általában megpróbáljuk távol tartani magunkat a kellemetlenségektől, de ha úgy érzed, hogy az elhívásod arra vonatkozik, hogy segíts a szegényeken, akkor tölts időt azok között, akik nyomorban élnek. Engedd, hogy a szíved meginduljon, hogy hajtson belülről az a meggyőződés, hogy a dolgoknak meg kell változniuk, és imádkozz így: „Uram tégy engem a változás eszközévé!” 2) Az elhívásod azt jelenti, hogy Isten hisz benned. Amikor Jézus elhívta tanítványait, azok nem tűntek győzteseknek. Abban az időben, ha valaki egy rabbi követője akart lenni, az már sokkal hamarabb, fiatalabb korában történt. Ráadásul a rabbik nem toboroztak követőket, hanem jelentkezéseket fogadtak el. De Jézus nem így tett. Ő kiválasztott egy orvost, egy adószedőt és egy halászt, és ezt mondta: „Én hiszek bennetek. Amit tudok, azt meg fogom tanítani nektek.” Megígérte: „…aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi…” (János 14:12). Nem csoda, hogy otthagyták a hálóikat! Jézus erőt adott követőinek arra, hogy elinduljanak és úgy éljenek, ahogy Ő élt. Ma erre hív téged is.

Mire kaptál elhívást? (2)

„Ti vagytok a föld sója.” (Máté 5:13)

Amikor Isten elhívta Mózest, ez volt az egyik kérdés, amit feltett neki: „Mi van a kezedben?” (2Mózes 4:2). Mózes a pásztorbotját tartotta a kezében. Ez jelképezte megélhetését biztosító foglalkozását, amiben jó volt. Ez jelképezte a jövedelmét: a nyája volt a vagyona, és a nyáj biztosított családja számára létbiztonságot. Isten azt kérdezte tőle, hajlandó-e letenni. Isten ma is azt kérdezi: „Mi van a kezedben?” Mi adatott neked? Az ajándékaid, a pénzed, a természeted, a tapasztalataid, a kapcsolataid, az értelmed, a képzettséged. Isten mindazt megadta neked, amit Dr. Martin Seligman így nevez: „ismertetőjegy erősségek”. Seligman úgy találta, hogy a képességeink bizonyos kategóriákba sorolhatók. Ő így határozta meg őket: a) bölcsesség és tudás (amely magában foglalja az olyan képességeket, mint a kíváncsiság, a tanulás szeretete, a józan ítélőképesség és a szociális intelligencia); b) bátorság (kitartás és becsületesség); c) emberség (mint a jóindulat és a könyörületesség kifejezésének képessége); d) igazságosság (az a képesség, hogy a vezetése igazságos bánásmódot teremt); e) mértékletesség (olyan tulajdonságok mint az önkontroll, megfontoltság, alázat); f) transzcendencia (a szépség értékelése, a hála kifejezése, a reménység képessége, az öröm képessége). Mindannyiunkban megvan mindez a képesség, de néhány erősebben rezonál bennünk; ezek az úgynevezett „ismertetőjegy erősségeink”. Ismerd fel ezeket, és elkezded megérteni elhívásodat. Néha azt gondoljuk, hogy Isten nem tudna, vagy nem akarna használni minket a gyengeségeink miatt. Nem, ennek éppen az ellenkezője igaz! Senki sem tudna úgy szólni a gyászolókhoz, mint aki maga is átélte a veszteség fájdalmát. Chuck Colson volt a Fehér Ház jogi főtanácsadója a Watergate ügy kitöréséig. De amíg be nem börtönözték, nem volt felkészülve arra, hogy a börtönmissziós szolgálatot elindítsa. Ma, ha hagyod, Isten használni fog téged.

Mire kaptál elhívást? (1)

„Ti vagytok a föld sója.” (Máté 5:13)

Néha előfordul, hogy nem veszik észre azt a személyt, aki elősegítette a dolgokat, addig, amíg már nem lesz ott, hogy tegye. Van egy történet egy férjről, aki a munkából hazaérve otthon teljes felfordulást talált. A baba sírt, a mosogató tele volt mosatlan edénnyel, a szennyes ruha szanaszét a földön. Harsogott a tévé, az ágyak nem voltak bevetve, a szőnyegek nem voltak kiporszívózva, és a vacsora nem volt készen. Amikor tudni akarta, hogy mi történt, a felesége ezt mondta: „Tudod, mindig azt kérdezed, hogy mit tudok csinálni egész nap? Nos, ma nem csináltam meg.” A Biblia azt mondja: „…mindenki éljen úgy, ahogy az Úr adta neki, ahogy az Isten elhívta…” (1Korinthus 7:17). Ez nem jelenti azt, hogy nem kell nagyobb dolgokra vágyakoznunk. Csak azt jelenti, hogy ha nem tudjuk elkezdeni onnan, ahol épp vagyunk, akkor egyáltalán nem tudjuk elkezdeni. Egyszer Jézus meggyógyított egy démontól megszállott embert, aki éveket töltött el a családjától elválasztva. Amikor megszabadult, követni akarta Jézust. De Jézus azt mondta: „Térj haza, és beszéld el, mit tett veled az Isten!” (Lukács 8:39). Más szavakkal: kezdd onnan, ahol éppen vagy, használd, amid van, és tedd meg, amit megtehetsz! A Biblia azt mondja: „Ti vagytok a föld sója.” A só nem a saját maga kedvéért létezik. Bele kell önteni valami nála nagyobba, csak akkor fogja betölteni rendeltetését. De légy óvatos, ne az éned vezessen! A fontosság hajszolása félrevezető lehet. Nem végezheted egyedül, és nem teheted magadért – Istennel együtt kell végezned, és az Ő céljaiért kell tenned, akkor meg fog áldani!

Szolgáld Istent – és a házastársad!

„Aki házas, annak azzal kell törődnie…” (1Korinthus 7:33 NLT)

Pál azt írja: „Aki nőtlen, az az idejét az Úr dolgaira tudja fordítani, és azzal törődik, hogyan legyen tetszésére az Úrnak. Aki viszont házas, az nem tudja ezt ugyanilyen jól végezni. Arra kell gondolnia, hogyan legyen tetszésére a feleségének.” Gayle Urban elmondja, hogy miközben egy könyvesboltban böngészgetett, felfedezett egy polcot, ahol csökkentett áron kapható tárgyak voltak. Az ajándéktárgyak között volt egy kis szobrocska is, amely egy férfit és nőt ábrázolt, a fejük szeretetteljesen hajolt egymás felé. „Boldog 10. évfordulót!” volt olvasható a feliraton. Úgy tűnt, a szobrocska tökéletes állapotban van, de az árcédula mégis azt jelezte: „sérült”. Miután közelebbről megvizsgálta, még egy kis cédulát talált alatta, melyre ez volt írva: „a feleség ragasztása levált!”. Amikor összeházasodsz valakivel, akkor házastársaddá válik minden, ami ő maga, és minden, amin életében keresztülment. Ez egy árukapcsolásos üzlet! És ha kéred Istent, Ő megadja a kegyelmét ahhoz, hogy szolgálni tudj a házastársad felé. Lehet, hogy nem fogsz azonnali változást látni. Még egy kis karcolás gyógyulásához is idő kell. De ha engeded neki, akkor Isten megadja neked az együttérzés olaját és a szeretet borát, amit a sebeibe önthetsz. De soha ne válj annyira „lelkivé”, hogy elérhetetlen legyél! Az első számú elhívásod a házastársad és a családod. Az értékrendednek innen kell kiindulnia, azután jöhet a karriered, a hivatásod és más törekvéseid. Pál lényegében azt mondja: „Azoktól, akik házasok, nem várok olyan mértékű odaszenteltséget, mint azoktól, akik egyedülállók, hogy legyen idejük arra, hogy a kapcsolataikon dolgozzanak.” Azt mondod: „De szükségem van arra, hogy az Úrral töltsek időt.” Igaz, és a Biblia nem is ment fel az Isten iránti kötelezettséged alól, csak bizonyos sorrendet állít fel. Arra vagy elhívva, hogy szolgáld az Urat, és a házastársadat!

Megfelelő módon látni másokat

„Márkot vedd magad mellé… mert hasznos a szolgálatban.” (2Timóteus 4:11 KJV)

Amikor János Márk úgy döntött, hogy szabadságot vesz ki, és meglátogatja a családját, ez nem igazán tetszett Pálnak. Később, amikor Barnabás azt akarta, hogy vigyék magukkal János Márkot következő missziós útjukra, Pál kirobbant! „Emiatt meghasonlás támadt köztük, és ezért különváltak egymástól: Barnabás magával vitte Márkot, és elhajózott Ciprusba. Pál pedig Szilászt választotta társul” (ApCsel 15:39-40). De a történet nem itt ér véget. Később az idősebb és bölcsebb Pál, aki megtanulta, hogy határozottságához kegyelmet is adjon, ezt írja: „mert Démász elhagyott engem, mivel ehhez a világhoz ragaszkodott… Márkot vedd magad mellé, hozd el magaddal, mert hasznomra van a szolgálatban” (2Timóteus 4:10-11). Három fontos tanulság van ebben számodra: 1) Légy mindig kész arra, hogy második esélyt adj valakinek! Hiszen Isten is ezt tette érted. Azzal, hogy kiterjeszted a kegyelmet, megsérülhetsz, vagy csalódás érhet, de ha Krisztushoz hasonló akarsz lenni, akkor ezt a kockázatot vállalnod kell! 2) Ne mérj mindenki mást a saját mércéd és a saját céljaid szerint! Az igazság az, hogy lehet, hogy ők nem arra lettek elhívva, amire te. Vagy esetleg arra lettek elhívva, hogy másképp vigyék azt véghez. Ne tedd a te értékrendedet a mások iránti szereteted, elfogadásod és a másokkal való együttműködésed előfeltételévé! 3) Ha a legjobbat keresed másokban, akkor általában megtalálod. A Biblia azt mondja: „Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van…” (2Korinthus 4:7). Tehát valahányszor kinccsel találkozol, agyagedénybe is belebotlasz. Ne engedd, hogy ez leértékelje a kincset, vagy csökkentse a kincs keresésére vonatkozó kötelességedet! Azok az emberek, akik ösztönzést kapnak, fel fognak emelkedni odáig, ahol beváltják reményeidet.

Ne feledkezz el a gyermekedről!

„…Szülei azonban ezt nem vették észre.” (Lukács 2:43)
Jézus szülei annyira el voltak foglalva más dolgokkal, hogy nem vették észre, hogy elvesztették őt: „A gyermek Jézus ott maradt Jeruzsálemben. Szülei azonban ezt nem vették észre. Mivel azt hitték, hogy az útitársaik körében van…” (Lukács 2:43-44). Szerencséjükre újra megtalálták őt. De ez nem mindig van így. Egy keresztény vezető találkozott egy emberrel egy konferencián. Ennek az embernek a lánya második osztályos volt, és a tanítónője megkérte, hogy rajzoljon egy képet a családjukról. Aznap este a kislány büszkén hozta haza a művét, és megmutatta szüleinek. Amikor az apa ránézett a képre, azt kérdezte: „Mit ábrázol ez a kép?”. A lánya így felelt: „Mi vagyunk rajta és a házunk. A tanító néni megkért, hogy rajzoljak egy képet a családunkról.” A férfi alaposabban megnézte a képet, és látta, hogy mindenki rajta van, őt kivéve. „Édesem” – kérdezte – „rajta vagyok én a képen?” „Nem” – felelte a kislány. „Miért nem?” – kérdezte az apa. „Mert a képen az otthonunk van, és te sohasem vagy itthon.” Mintha egy tonnányi kő omlott volna a férfira. A kislány minden rosszindulat nélkül megállapított egy egyszerű tényt. Ez jó ébresztő volt a rendszeresen távol lévő apának. Aznap eldöntötte, hogy megfordul, és visszatér a családjához. A zsoltáros azt mondta: „Tökéletes szívvel akarok élni házamon belül” (Zsoltárok 101:2). Televízió, internet, a kortársak hatása – hogy van a gyermeked? Ha a siker elérésének útján jársz, de elhanyagolod a családod, és nem viszed magaddal őket, akkor fordulj meg azonnal! Menj vissza, és vedd fel azokat az embereket, akik a leginkább számítanak! Csak olyan útra szánd rá magad, amelyen ők is veled vannak!