Senki sem tervezi, egyszer csak megtörténik. A románc szembekerül a realitással; valami megadja magát, és ez általában pont a romantika. Először olyanok vagyunk, mint egy szerelmes gerlepár, és semmi sem fontosabb a földön, mint egymás boldogsága. Aztán jönnek a kis tipegő lábacskák, és jól szervezett világunk a feje tetejére áll. A gyerekek nem illenek bele szépen a naptárunkba és a napirendünkbe. Ugyanis ők nem tudnak, és nem akarnak várni. Három gyerekkel, két munkahellyel és egy jelzáloghitellel később a szerelem már csak távoli emléknek tűnik. Két túlhajtott ember azon tűnődik, hogy hol hagyták el azt a romantikus érzést, és hogy vajon vissza fog-e térni valaha. Néhányan megállapodnak egy csendes házasságban, és vannak olyanok is, akik csak addig maradnak, amíg a gyerekek nagyobbak nem lesznek, aztán zöldebb, romantikusabb legelőket keresnek. De Isten egy harmadik, sokkal izgalmasabb alternatívát kínál. Isten alternatívája: tégy meg mindent azért, hogy helyreállítsd az „első szereteted”! (Ez az igeszakasz az efézusi gyülekezetnek íródott, de az alapelv alkalmazható egy jó házasság építésére is.) Tehát: 1) Vizsgáld meg újra az érzéseidet! Azt hisszük, hogy a mostani bizsergésmentes állapot azt bizonyítja, hogy a romantikus szerelem meghalt, és az álom örökre elveszett. Ez azért van, mert a romantikát összetévesztjük a szerelemmel. A romantika hozza össze az embereket, de a szeretet tartja együtt. És azok az emberek, akik szeretik egymást, újra fel tudják éleszteni a romantikát – mindegy hogy milyen korban vagy milyen állapotban vannak. 2) Ismerd fel, hogy az a bizonyos „hév” nem elveszett, hanem te hagytad el. „Az első szeretetedet elhagytad”. Nem az hagyott el téged. Nem halt meg. Egy új partner nem megoldás. 3) Menj vissza! A szerelmet meg fogod találni ott, ahol elhagytad: alultápláltan, kirekesztetten, gondozatlanul és súlyos oxigénhiányban szenvedve, de nem holtan. A házasságot Isten teremtette. Beszélj Vele! Kövesd az Ő útmutatásait, és szerelmed újraéled!
péntek, szeptember 10, 2010
csütörtök, szeptember 09, 2010
Aludj többet!
A betegség, a stressz, a családi problémák, a munkahelyi követelmények stb. megfosztanak minket az alvástól. Ha pedig folyamatosan alacsony töltöttséggel működünk, az megmutatkozik a viselkedésünkön, a kapcsolatainkon és a teljesítményünkön. A Biblia azt mondja: 1) „Hiába keltek korán, és feküsztök későn: fáradsággal szerzett kenyeret esztek. De akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget.” 2) „Békében fekszem le, és el is alszom, mert csak te adod meg, Uram, hogy biztonságban élhessek!” (Zsoltárok 4:9). 3) „Ha lefekszel, nem rettensz fel, hanem fekszel, és édesen alszol” (Példabeszédek 3:24). Az alvás a bizalom cselekedete: amikor aludni mész, a világ Isten kezében van, nem a tiédben. És elég jól működik akkor is, ha nem vagy ébren, hogy irányítsd a dolgokat. Amikor holnap reggel felébredsz, akkor Isten – éppúgy, ahogy Izráelnek friss mannát adott – megadja neked a kegyelmet, amire szükséged van. Jeremiás azt mondta: „Fölébredtem és fölnéztem; milyen jólesett az alvás!” (Jeremiás 31:26). Próbáltál már valaha imádkozni, amikor alváshiányban szenvedtél? Nehéz dolog. Mielőtt Illés képes lett volna hosszú időt imában tölteni, az Úr angyala nem egyszer, de kétszer is hagyta szundítani. Az apostolok viszont a Gecsemáné kertben nem tudtak imádkozni, mert folyton elaludtak. Tudod mit? Nehéz úgy gondolkodni, úgy érezni és úgy cselekedni, mint Jézus, ha nem alszol eleget. Ezért van az, hogy „akit az Úr szeret, annak elegendő alvást ad” (Zsoltárok 127:2 NKJV). Lehet, hogy a leglelkibb dolog, amit csak tehetsz az, hogy korábban lefekszel, és felfrissülve ébredsz, hogy kész légy teljesíteni mindazt, amit Isten eltervezett neked arra a napra.
kedd, szeptember 07, 2010
Vágyakozás a menny után (2)
A tizenhatodik-tizenhetedik században virágzott egy keresztyén művészeti ág, amely a festményeken hétköznapi tárgyak szépségét ábrázolta – virágvázát, mandolint, asztalt gyümölcsökkel. Valahol a festményen elrejtve ott volt két tárgy, ami az emberi lét mulandóságára emlékeztetett: egy koponya és egy homokóra. Ezeket a festményeket a művészettörténet vanitas stílus néven tartja számon. A „vanitas” (=hiábavalóság) kifejezés a Prédikátor könyvének egyik szakaszából származik: „Igen nagy hiábavalóság - mondja a Prédikátor -, igen nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság!... Nemzedékek jönnek, nemzedékek mennek, de a föld örökké megmarad” (Prédikátor 1:2-4). A koponya és a homokóra szimbóluma nem azért volt a képen, hogy komorságot keltsen, csupán emlékeztetőnek szánták arra, hogy minden tulajdonunk és minden teljesítményünk mulandó, ezért nem érdemli meg, hogy szívünk ilyesmihez ragaszkodjon. Arra szolgáltak, hogy felkészítsenek minket arra a percre, amikor Istennel találkozunk, amikor életünk értelme és értéke megmérettetik, és megkapjuk örökkévaló jutalmunkat. Pál apostol nem félt a halálról beszélni, különösen a sajátjáról: „Nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség!” (Filippi 1:21). A tizenhetedik században élt püspök, Jeremy Taylor írta: „Mivel nem maradunk itt, emberi létünk csupán egynapnyi átmeneti szállás, ezért máshol kell keresnünk maradandó várost, egy másik országban lévő helyet, hogy ott legyen otthonunk, melynek falai és alapja maga Isten, ott kell nyugalmat találnunk, vagy sosem találunk nyugalmat.” Nemcsak Pál vágyódott a Mennyországba, de az Ószövetség ősatyái és hősei is: „Hitben haltak meg ezek mind… és vallást tettek arról, hogy idegenek és jövevények a földön... jobb [haza] után vágyakoztak, mégpedig mennyei után” (Zsidók 11:13-16). Milyen csodálatos kilátás!
hétfő, szeptember 06, 2010
Vágyakozás a menny után (1)
Mel Blanc volt a szinkronhangja számos a Warner Brothers által készített rajzfilmfigurának: Tapsi Hapsinak, Csőrikének, a Kengyelfutó Gyalogkakukknak és a Bolondos Dallamok [Looney Tunes] sok más szereplőjének. Minden rajzfilmparádé végén megszólalt Cucu malac hangján: „Ennyi volt, emberek!”. Mel Blanc néhány évvel ezelőtt halt meg. Tudod mit íratott a családja a sírkövére? „Ennyi volt, emberek!” Ez azonban nem így van, és mélyen legbelül ezt mind tudjuk. A Biblia azt mondja, hogy Isten „az örökkévalóságot is az emberi értelem elé tárta” (Prédikátor 3:11). Ez olyan vágy, amely soha nem múlik el. Ezért építették az egyiptomiak a piramisokat és ezért tettek a görögök egy aranyérmét az eltávozott szájába, hogy kifizethesse vele a Sztüx folyó révészét. De a mi vágyunk nem csupán hosszabb életet kíván, főleg nem, ha a hosszabb csak azt jelenti: többet ugyanabból. Egy keresztény iskola egyszer kiküldte diákjait, hogy házról házra járva beszélgessenek az emberekkel lelki dolgokról. Ketten épp egy olyan ajtón kopogtak be, ahol három gyermek dühös édesanyját találták egyik kezében porszívóval, a másikban egy sikoltozó csecsemővel, a tűzhelyen odaégett étel volt, a nappaliban olyan iszonyatos rendetlenség, hogy hivatalosan is katasztrófasújtott övezetté nyilváníthatták volna. „Foglalkoztatja önt az örök élet kérdése?” – kérdezték a diákok. „Őszintén? Nem hiszem, hogy kibírnám.” – válaszolt az anya. Nem szeretnénk többet abból, amiben eddig részünk volt. Azt szeretnénk, hogy ami rossz, jóra forduljon. Azt szeretnénk, hogy elmúljon a szenvedés. Tiszta levegőt szeretnénk, értelmes munkát, őszinte politikusokat, tiszta lelkiismeretet, el nem múló szépséget, a magány és a háborúk végét. Más szavakkal, a Mennyországra vágyunk. A jó hír az, hogy ha Krisztus a Megváltód, akkor pontosan oda jutsz, amikor meghalsz!
vasárnap, szeptember 05, 2010
Hozzáállás, étvágy, célkitűzés
„Mint újszülött csecsemők a hamisítatlan lelki tejet kívánjátok, hogy azon növekedjetek…” (1Péter 2:2)
A bibliaolvasással kapcsolatban Dr. Howard Hendricks rámutat három dologra, amelynek állandóan tudatában kell lennünk: 1) A hozzáállásunk. Éppúgy, ahogy egy kisbaba nyúl a cumisüvegért, úgy kell nyúlnunk a Bibliáért. A csecsemőnek szüksége van a tejre, hogy fizikai létét fenntartsa, nekünk pedig szükségünk van a Szentírásra, hogy lelkileg éltessen minket. 2) Az étvágyunk. Sóvárognunk kell Isten Igéjére. Ez kiművelt étvágy. Amikor valaki azt mondja: „Én nem sokat kapok a Biblia által”, ez sokkal inkább őt jellemzi, mint a Könyvet! A Zsoltárok 19:11 azt mondja a Szentírásról, hogy „édesebb a méznél”. De ezt nem tudhatod mások megítélése alapján. A Biblia tanulmányozóinak alapvetően három fajtája létezik. Van a „rosszízű orvosság” típus. Számukra az Ige keserű, de hasznos az ellen, amiben szenvednek. Aztán ott vannak a „széna” típusúak. Számukra a Szentírás tápláló, de száraz. Olyan, mintha egy bála szénát rágcsálnának. És vannak az „eper tejszínhabbal” típusúak. Egyszerűen nem tudnak betelni vele. Hogyan tettek szert erre az étvágyra? Úgy, hogy lakomáztak az Igéből. Kifejlesztették magukban azt, amit Péter a Szentírás igazsága utáni csillapíthatatlan éhségnek nevez. Te melyik vagy a három közül? 3) A célunk. A bibliaolvasás célja, hogy növekedjünk. Nem növekedhetsz, ha nincs tudásod, de sajnos előfordulhat, hogy van tudásod, mégsem növekedsz. A Biblia nem azért íródott, hogy kielégítse a kíváncsiságunkat, hanem azért, hogy segítsen Krisztushoz hasonlóvá válnunk. Nem azért, hogy okosabbak legyünk, hanem azért, hogy jobban hasonlítsunk Megváltónkra. Nem azért, hogy teletömje a fejünket bibliai tényekkel és adatokkal, hanem hogy átalakítsa az életünket.
csütörtök, szeptember 02, 2010
A MIndenható árnyékában
Mert nem bolond, ki Érte él...
Heir to advantage, He had every chance to succeed
But light from the cross made his dreams appear small
And to their surprise he went far--from it all
For the love of his Savior, for one priceless jewel
They could not understand so they called him a fool
Chorus
He is no fool
If he would choose
To give the thing he cannot keep
To buy what he can never lose
To see a treasure in one soul
That far outshines the brightest gold
He is no fool, He is no fool
There once was a boy who could run like the wind
Given to lead, every man was his friend at the line
But light from the cross made his race appear small
And to their amazement, he followed the call
For the love of his Savior, for one priceless jewel
They could not understand so they called him a fool
Chorus
He is no fool
If he would choose
To give the thing he cannot keep
To buy what he can never lose
To see a treasure in one soul
That far outshines the brightest gold
He is no fool, He is no fool
To walk in the steps of our Lord Jesus Christ
He is no fool
If he would choose
To give the thing he cannot keep
To buy what he can never lose
To see a treasure in one soul
That far outshines the brightest gold
He is no fool, He is no fool
Uralkodj magadon, ne másokon!
„A Lélek gyümölcse pedig… önuralom.” (Galata 5:22-24 NIV)
Kétféle ember létezik: az uralkodó és az önuralmat gyakorló. Te melyik vagy? Derítsük ki! Az uralkodó típus azt hiszi, hogy „az ördög tette vele”, vagy az emberek, vagy a körülmények; mindig mások hibáztatásával, sértődéssel vagy frusztrációjának másokra vetítésével reagál. Az ilyen emberek folyton megpróbálják manipulálni az embereket és a körülményeket a saját hasznukra. De az emberek és a körülmények általában nem vetik alá magukat a mi irányításunknak, ezért az ilyen irányú próbálkozásaik csak növelik fájdalmukat, és kapcsolataikat hatalmi harcokká alakítják. Minél inkább megpróbálnak irányítani, annál rosszabbul érzik magukat; minél rosszabbul érzik magukat, annál inkább megpróbálnak irányítani. Ne akarj így élni! Az önuralmat gyakorlók megértik, hogy az ördög semmit sem tehet velük a saját együttműködésük nélkül, és ezt nem kötelesek megadni neki. Megértik, hogy nem az emberek, és nem a körülmények az ő problémáik – hanem az, hogyan kezelik őket. Ezért emlékeztetik magukat három dologra: 1) Én vagyok az, akit irányítanom kell! 2) Néha az embereket és a körülményeket az életemben Isten kezébe kell tennem, és engednem, hogy Ő birkózzon meg velük. 3) Minden nap merítenem kell a Szentlélek erejéből ahhoz, hogy irányítani tudjam a reakcióimat, és követni tudjam a Szentírás józanságra intő alapelveit, azért, hogy ne csússzon ki a kezemből az életem irányítása (ld. 2Timóteus 1:7). Ezért az ilyen emberek kerülik azt, hogy másokat hibáztassanak, nehogy saját maguknak okozzanak fájdalmat, és vigyáznak arra, hogy kapcsolataikat ne tegyék háborús övezetekké. Tudva, hogy „a Lélek gyümölcse… önuralom”, megértik, hogy a Szentlélek nem fog uralkodni rajtuk, és nem fog segíteni abban, hogy ők uralkodjanak másokon, vagy manipulálják a körülményeket, de erőt fog adni ahhoz, hogy uralkodni tudjanak magukon. A Lélek által megerősített emberek megszabadulnak attól, hogy részei legyenek a problémának, és az Istentől származó megoldás részévé válnak.
szerda, szeptember 01, 2010
Kezdesz szétesni?
Lukács feljegyzi: „Amint beért egy faluba, szembejött vele tíz leprás férfi, akik távol megálltak, és kiáltozva kérték: »Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!« Amikor meglátta őket, így szólt hozzájuk: »Menjetek el, mutassátok meg magatokat a papoknak«. És amíg odaértek, megtisztultak.” (Lukács 17:12-14). A lepra lassú, fájdalmas halált jelentett. Először elveszted az ujjaid, és nem tudsz dolgozni, azután elveszted a lábujjaid, és nem tudsz járni, aztán megtámadja a belső szerveidet. Minden nap egy kicsit több vész el belőled. Íme öt hasznos tanulság ebből a történetből: 1) Ha úgy érzed, hogy „kezdesz szétesni”, fordulj Jézushoz! Ő pótolni tudja azt, amit elvesztettél, és vissza tudja adni a békességed és az örömöd. 2) „Emeld fel a hangod!” Félre a méltósággal és az illendőséggel! A kétségbeesett emberek kétségbeesett dolgokat tesznek. Isten megígéri: „Megtaláltok engem, ha kerestek, és teljes szívvel folyamodtok hozzám” (Jeremiás 29:13). 3) Bármit mond neked – tedd meg! Ne szabj feltételeket Istennek! Ne akard pontosan ugyanazt átélni, mint mások! Jézus azt mondta a tíz leprásnak: „Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak!” Miért nem csupán szólt hozzájuk, vagy miért nem érintette meg őket, mint másokkal tette? Ne kérdezz, engedelmeskedj! A hit nem követel magyarázatot. 4) Lépd meg a hit lépését! Lukács azt írja: „És amíg mentek, megtisztultak” (Lukács 17:14 NKJ). El kell indulnod, minden lépés egy lépéssel közelebb visz. De semmi sem történik, amíg a hitnek azt az első lépését meg nem teszed. 5) Kezdd el dicsérni Istent! A tíz leprás közül csak egy tért vissza, hogy hálát adjon, és Jézus ezt megjegyezte. Akkor járulhatsz bizalommal Isten elé a következő kéréseddel, ha tudod, hogy úgy emlékszik rád, mint aki hálát adott Neki a legutóbbiért.