Ne dobd el a holnapot!

„Holnap csodákat tesz köztetek az Úr.” (Józsué 3:5)

A múltad tett azzá, ami ma vagy, de a jövőd tehet azzá, amit rád nézve Isten mindig is tervezett. Józsué egy olyan néphez szólt, melynek a múlja tele volt újra és újra ismétlődő kudarcokkal és Isten elleni lázadással. Isten, aki ellen sokszor olyan felháborítóan vétkeztek, bűnösnek nyilvánította, elítélte, megbüntette, de aztán mindig újra helyreállította őket. Bizonyára már régen el kellett volna szakadnia tőlük, megfosztva őket minden további áldástól. De „Józsué ezt mondta a népnek: Szenteljétek meg magatokat, mert holnap csodákat tesz köztetek az Úr”. Szenteld meg magad, igazodj újra Isten terveihez, és figyeld, hogy kezd el dolgozni az életedben! Mikor az ellenség már meggyőzött arról, hogy tekintve a te múltadat, még Isten sem tud mit kezdeni a jövőddel, Isten arra hív, hogy készülj fel, hogy meg tudjon áldani. Isten teljesen tudatában van a múltadnak, de sokkal inkább a jövődre összpontosít. Miért dobjuk el magunktól a holnapot, amikor olyan kétségbeesett szükségünk van rá? Amikor Jézus így kiáltott fel: „Elvégeztetett!” (János 19:30), tanítványai félreértették, és azt hitték mindennek vége. Ezért szétszéledtek, és egy olyan jövőről tűnődtek, amiről azt hitték, sohasem jön el. De Istennel minden vég egy új kezdet, és három nappal később egy angyal kihirdette a feltámadást és az új holnapot, amely minden hívő számára garantálja a jövőt. A múltadnak van vége! Ne add fel a holnapodat azzal, hogy emlékműveket állítasz a múltbeli kudarcaidnak! Ismerd el, valld meg és add át a múltad a megfeszített Krisztusnak! „Szenteljétek meg magatokat, mert holnap csodákat tesz köztetek az Úr!”

Teljes kép

Puzzle darabok hevernek szerteszét,
Az alkotó mellé ül.
Egyik darab lassan a másikhoz kerül.

Így megy ez napról-napra,
Évet ha év követ,
Század is elhagyott századokat,
S az alkotó keze mindig
Egy-egy darabot a helyére tesz.

Én a kép másik oldalán állok.
A képet nem,
Csak a darabkák formáit látom.

Istennel életem minden darabja
Helyére kerülhetne,
Mégis próbálom kirakni
Rongy életem darabjait
Sok hiábavaló elképzeléssel.

Emlékek, évek
Porosan hevernek mögöttem.
Már nem félek az idő múlásától,
Sem a holnap kudarcától,
De a tegnapé sem bánt már,
Mert megtanított élni.
A siker meg nem szédített,
Csak megtanított
A kapott életet
Jól kihaszálni.

Tudom, hogy mi van a hátam mögött,
De azt nem, hogy mi van előttem.
Nem hosszú, de teljes életre vágyom,
Hogy megtegyem, amiért születtem.

Ha majd becsukom a szemem,
És erről az oldalról a másikra átmegyek,
Szótlanul állok és mindent megértek,
Mert az alkotó megmutatja a teljes képet.

(2006. aug. 23.)

Légy bölcs – állíts fel fontossági sorrendet! (2)

„Ha bölcsek lennének, felfognák, s megértenék, mi lesz a végük.” (5Mózes 32:29)

Egy felmérésben 90 évesnél idősebb embereket kérdeztek meg: „Ha újra élhetné az életét, mit tenne másképpen?” Három válasz újra és újra felbukkant: a) Több időt töltenék a családommal és a barátaimmal; b) Több kockázatot vállalnék; c) Olyasmit csinálnék, ami túlél engem, amikor már eltávoztam. A bölcsesség azt jelenti: tudni mi az, amit nem kell figyelembe venni. A jelentéktelen dolgok túl sok időnket rabolhatják el, és végül úgy végezzük, hogy nem megfelelő indítékok vezettek az életben. Amikor megkérdeztek egy olimpiai aranyérmest, hogy mi a sikerének titka, így válaszolt: „A tervszerű elhanyagolás – amíg a felkészülési időm tartott, szándékosan figyelmen kívül hagytam minden mást.” Ha minden helyzetre reagálsz, és igent mondasz minden felkérésre, akkor sosem érsz el sikert abban, amire elhivattál. Néhány évvel ezelőtt háromszáz bálna pusztult el titokzatos módon. Miért? Mert egy szardíniarajt követve csapdába estek egy öbölben. A kicsik a halálba csalogatták az óriásokat. Kis dolgokat hajszolva elpazarolták hatalmas erejüket, mégsem értek el jelentős eredményt. Pál így állította fel a fontossági sorrendet: „De én mindezekkel nem gondolok, sőt még az életem sem drága, csakhogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról” (ApCsel 20:24). Számodra mi a legfontosabb dolog? Az egyik legérdekesebb történet a Titanic katasztrófájáról egy gazdag nőé, akinek már megvolt a helye az egyik mentőcsónakban. Amikor megkérdezte, hogy visszamehet-e a kabinjába valamiért, három percet kapott. Keresztüllépve a kabin padlóján heverő pénzen és értékes ékszereken, felkapott az asztalról három narancsot, és visszatért a mentőcsónakba. A körülmények átalakították értékrendjét, a tragédia világossá tette számára a fontossági sorrendet. Tanulj tőle, légy bölcs, állíts fel fontossági sorrendet!

Légy bölcs – állíts fel fontossági sorrendet! (1)

„Ha bölcsek lennének, felfognák, s megértenék, mi lesz a végük.” (5Mózes 32:29)

A Biblia azt mondja: „Ha bölcsek lennének, felfognák, s megértenék, mi lesz a végük.” Az élet egyik legnagyobb kihívása azt gondolni és azt tenni, ami végső soron számít, és sikert hoz. A „lesz, ahogy lesz” életben végül semmi sem lesz. A bölcsesség azt jelenti, hogy fegyelmezetten felállítunk egy fontossági sorrendet, és képesek vagyunk egy kitűzött célért dolgozni. A kérdés nem az: „Tele lesz-e a naptáram?”, hanem az: „Ki fogja teleírni?” és „Mivel lesz tele?” Ahhoz, hogy felismerd a fontossági sorrendet életedben, gyakran meg kell állnod, és meg kell kérdezned: 1) „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?” (ld. ApCsel 9:6). 2) Mi várnak el tőlem, amire más nem képes? 3) Mi fogja adni a legnagyobb eredményt? Isten nem jutalmazza a hiábavaló erőfeszítést, Ő a bölcsességet jutalmazza. Van egy történet egy sziklás partszakaszon álló világítótorony őréről, aki minden hónapban megkapta a világítótorony lámpáihoz szükséges olajat. Mivel közel volt a parthoz, sok látogatója volt. Egy asszonynak a faluból egy kis olajra volt szüksége, hogy családja ne fázzon; egy farmer a traktorához kért, egy szerelő pedig meg akart olajozni egy kereket. Mindegyik kérés jogosnak tűnt, így a világítótorony őre megpróbált mindegyiküknek a kedvében járni. Mielőtt a hónap véget ért volna, az olaj elfogyott, és a jelzőfény kialudt. Emiatt sok hajó szenvedett hajótörést, és sokan meghaltak. Amikor a hatóságok kivizsgálták az ügyet, a világítótorony őre nagy megbánást mutatott. De védekezésére és érveire a válaszuk ez volt: „Az olajat egyetlen célra kaptad – hogy a jelzőfényt tápláld!” Légy hát bölcs – és állíts fel fontossági sorrendet!

Élettanácsok

„Az öregek ékessége… [bölcsesség és tapasztalat]. (Példabeszédek 20:29 AMP)

A Biblia azt mondja: „az öregek ékessége … bölcsesség és tapasztalat” – hát jól figyelj! Egy idős ember a következő tanácsokat adja az életre: „Az idő észrevétlenül elrepül. Úgy tűnik, mintha tegnap lettem volna fiatal, mintha épp most házasodtam volna, épp most kezdődött volna el új életem. Hová tűntek az évek? Tudom hogy végigéltem mindet, és vannak halvány emlékeim arról, milyen volt akkor… mik voltak a reményeim, az álmaim. De most itt van… életem tele… Hogy lehet, hogy ilyen gyorsan idejutottam? Emlékszem, hogy amikor idős embereket láttam, azt hittem, hogy a tél olyan messze van, hogy fel sem tudom mérni, elképzelni sem tudom. De íme, itt van… a barátaim mind nyugdíjba mentek, őszülnek… egyre lassabban mozognak… nagy változásokat látok. Emlékszem arra, amikor fiatalok és életerősek voltak, most pedig mi vagyunk az öregek; sosem gondoltuk, hogy egyszer azok leszünk. Minden nap igazi kihívást jelent lezuhanyozni, és egy kis délutáni szunyókálás már nem ritka élvezet többé, hanem kötelező, különben bármikor elalszom ültömben! Nem voltam felkészülve ezekre a fájdalmakra, az erőm és képességeim elvesztésére, hogy ne tudjam elvégezni, amit szeretnék. Itt a tél, és nem tudom biztosan meddig fog tartani. Ha te még nem tartasz itt, hadd emlékeztesselek, hogy gyorsabban el fog jönni, mint gondolnád. Bármit is szeretnél véghezvinni az életedben… tedd meg ma! Ne halogasd, mert soha nem lehetsz biztos abban, hogy mikor jön el számodra a tél. Nincs garancia arra sem, hogy az élet minden évszakát végigéled, tehát mondd el mindazt, amire szeretnéd, hogy a szeretteid emlékezzenek! Az életed Isten ajándéka, az pedig, hogy hogyan éled le, a te ajándékod Istennek és a következő nemzedékeknek.”

A falevél búcsúja (Requiem for a leaf)

Nem könnyű a levélnek

a fától búcsút venni,

mégis megteszi oly észrevétlen,

ha a hideg őszi szél rálehel.

Vissza sem néz,

csak enyhén megremeg,

s az avarban némán

álmodni kezd.

Álmodik a tavaszi napsugár

rügycsalogató mosolyáról,

virágok andalító illatáról.

Álmodik gyümölcsöző nyarat,

könnyes és viharos napokat.

Álmodja a búcsú perceit,

mely csak neki jelentett valamit,

hisz' a fának ő csak egy levél volt

a sok közül...

Lehullt.

Senki nem kérte maradásra,

Így burkolózott örök hallgatásba.

Némán sírja könnyeit...

(2010. október 27. - 3:15 AM)

Becsületesség (2)

„A becsületeseket feddhetetlenség vezeti.” (Példabeszédek 11:3)

Mindannyian szenvedünk abban, amit a pszichológusok így neveznek: „alapvető meghatározási hiba”. Ez abban áll, hogy ha valami jó történik az életemben, akkor hajlamos vagyok ezért magamnak tulajdonítani az érdemet, de ha kudarcot vallok, ezt mindig a körülményeim hibáztatásával magyarázom. Ha jó eredményt érek el egy dolgozatban, ez azért van, mert okos vagyok; ha siralmasan teljesítek, ez azért van, mert valami (vagy több ellenem összejátszó körülmény) megzavart. Ha az embereknek tetszik a prédikációm, ezt azért van, mert jó igehirdető vagyok; ha nem tetszik nekik, akkor ők túl felszínesek. Még többet ront az alapvető meghatározási hibán az, ahogyan más emberek viselkedését magyarázzuk. Míg a mi saját helytelen viselkedésünket enyhítő körülményekkel magyarázzuk, más emberek helytelen viselkedéséről azt tartjuk, hogy még Jób türelmét is kimerítenék. Ha engem megbüntetnek gyorshajtásért, az azért van, mert a rendőröknek teljesíteniük kell a napi kvótát, ezért csapdákat állítanak fel, pedig azzal kellene foglalkozniuk, hogy bűnözőket fogjanak el. Ha téged büntetnek meg gyorshajtásért, az azt mutatja, hogy nem szabadna a volán mögé ülnöd. Mi a megoldás az alapvető meghatározási hibára? A kegyelem és a bűnbánat. Isten segítségére van szükségünk ahhoz, hogy meglássuk az igazat magunkról. Ő ezt meg is adja nekünk háromféleképpen: a) imádságon keresztül; b) az Ő igéjének olvasásán és alkalmazásán keresztül; c) olyan emberek által, akik szeretnek, és jól ismernek minket; olyan emberek által, akik nem azt mondják nekünk, amit hallani szeretnénk, hanem amit hallanunk kell.

Valahol

Valahol a félelem és a boldogság között félúton,
könnyes s vidám szavak kavalkádjában,
duruzsoló mosolys
némán kiáltó szempár fogságában,
ott vagyok.

A tegnap becsukta kapuját,
a holnapé rozsdásan nyikorog,
s nem tudom, hogy a benõtt bozóton túl,
ködbe öltözött ösvény másik végén,
mit találok.

Utak maradtak messze mögöttem,
az élet próbáiban görnyedésig vagyok.
Visszafelé nem halad az idõ,
aki tegnap voltam, ma több akarok.

Tegnap óta több a por rajtam,
de a felesleg is jól kopott.
Az leszek, amivé lennem kell,
vagy saját elképzelésemre formálódok?

Jól megszabva minden -
utak
ajtók
napok
s a benõtt bozóton túl,
ködbe veszett ösvény végén,
nekem készített ajándékot kapok.

Becsületesség (1)

„A becsületeseket feddhetetlenség vezeti.” (Példabeszédek 11:3)

A pszichológusok azt mondják, hogy mindannyiunkban van egy „becsületesség-vakfolt”, amit „önérdeket szolgáló elfogultság”-nak neveznek. Íme néhány példa erre: 800 000 középiskolai tanulót megkérdeztek, hogy átlag felettinek vagy átlag alattinak tartják-e magukat. Nos, ha pontos választ adtak volna, akkor az aránynak 50-50 %-nak kellett volna lennie. Mit gondolsz, hány tanuló sorolta magát az átlag alatti csoportba? Nulla! És 20% százalék tartotta magát a legjobb 1%-ba tartozónak! Ez az „önérdeket szolgáló elfogultság” az élet minden területére kiterjed. A többsége azoknak, akik saját maguk által okozott baleset miatt kerültek kórházba, az átlagosnál jobb sofőrnek tartja magát. Azt gondolnád, hogy a magasabb képzettség együtt jár azzal, hogy becsületesebbek vagyunk, és jobban ismerjük magunkat – de ez nem így van. Az egyetemi oktatók 88%-a sorolta magát az átlag felettiek közé; és 25%-uk tartotta magát igazán kivételesnek. Egy másik felmérés, melyben 200 szociológust vizsgáltak, azt mutatta, hogy a vizsgált csoportnak a fele úgy gondolta, hogy a világ 10 legjobb szociológusa között lehetne. Nem csoda, hogy annyi konfliktus van a pozíciók és az előléptetések körül. És az egyház sem kivétel. George Barna felmérést végzett lelkészek között – olyan emberek között, akiket azért fizetnek, hogy olyan igék alapján tanítsanak minket, mint: „[senki] ne gondolja magát többnek, mint amennyinek gondolnia kell, hanem arra igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék [magáról]” (Róma 12:3). „Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején” (1Péter 5:6). Tudod mit? A megkérdezett lelkészek 90%-a tartotta magát „az átlagosnál jobb” prédikátornak. És ami talán a legironikusabb: amikor az embereknek alaposan elmagyarázzák az „önérdeket szolgáló elfogultság” fogalmát, akkor nagy többségük úgy határozza meg magát, mint aki „jóval az átlag felett” képes azt kezelni. Hűha! Nem csak az a bajunk, hogy nem vagyunk becsületesek, hanem az, hogy nem is vesszük észre, hogy mennyire nem!

Ami „eladható”

„Más Jézust hirdet… más lelket… más evangéliumot.” (2Korinthus 11:4)

Egy régi képregényben az új tanév kezdetén a diákok azt a feladatot kapták, hogy írjanak fogalmazást arról, mit jelent számukra visszatérni az iskolába. Lucy ezt írta: „A vakáció szép dolog, de jó visszatérni az iskolába. Nincs semmi más, ami olyan elégedettséggel tölt el, és olyan nagyszerű kihívások elé állít, mint a tanulás. Alig várom, hogy ebben az évben is gyarapítsam tudásomat.” A tanár teljesen meghatódott, és nagyon megdicsérte Lucyt a fogalmazásáért. Az képregény utolsó képkockájában Lucy áthajol a padtársához, Charlie Brownhoz, és ezt suttogja neki: „Egy idő után megtanulod, hogy mi eladható”. Mindig fennáll a kísértés, hogy azt prédikáljuk, „ami eladható”. Pál figyelmezteti a korinthusi gyülekezetet, hogy őrizkedjen az olyan tanítóktól, akik „más Jézust… más lelket… más evangéliumot” hirdetnek. Jónáshoz hasonlóan mi is arra kaptunk elhívást, hogy olyan embereknek prédikáljunk, akik valami mást szeretnének hallani. A megfutamodás azonban nem segített Jónáson, és rajtunk sem fog. „Az Úr azonban nagy szelet bocsátott a tengerre. Nagy vihar támadt a tengeren, és már azt hitték, hogy hajótörést szenvednek” (Jónás 1:4). Ha kell, Isten zátonyra futtatja terveinket azért, hogy eljuttasson oda, ahová mennünk kell, és azt mondjuk, amit ránk bízott. Egy lelkipásztor nemrég felismerte, hogy üzenete nagy tömegeket vonzott, de nem formálta az embereket tanítványokká, ezért irányt változtatott. Isten azt mondta Jónásnak, hogy ha Ninivébe ér, elsőként ezt mondja: „Bánjátok meg a bűneiteket!” Az evangélium két dolgot tesz: vigasztalja a szenvedőket és felzaklatja az elkényelmesedetteket. A felszabadító igazságtól először rosszul érezzük magunkat, csak aztán éri el bennünk, hogy jól legyünk. Istennek nem az a célja, hogy kényelemben éljünk, hanem az, hogy kifejlődjön bennünk Krisztus jelleme, és ezáltal Hozzá vonzzuk az egész világot.