Tanulj a tapasztalataidból! (4)

„Boldog az az ember, aki … értelmet nyer.” (Példabeszédek 3:13 NKJV)

Az igazság az, hogy a tapasztalatnak ára van. Nem nyerhetsz tapasztalatot anélkül, hogy megfizetnéd az árát. Csak remélheted, hogy az ár nem nagyobb, mint a szerzett tapasztalat értéke. Néha nem is tudod megítélni, hogy mi az ára, amíg át nem élted azt a bizonyos dolgot. Tovább megyek: még többe kerül az, ha nem tanulsz a tapasztalatból. Tragikus dolog az, ha megfizeted a tapasztalat árát, és mégsem tanulsz belőle. Mégis elég gyakran megtörténik. Ha valamilyen negatív élmény ér, el akarunk futni előle, ezt mondva: „Ilyet soha többé nem teszek”. Nem, ne fuss el a tapasztalatok elől, inkább értékeld ki őket, és tanulj belőlük! Ne feledd, a kiértékelt tapasztalat emel a tömeg fölé. Nagyon kevés olyan ember van, aki életgyakorlatává teszi azt, hogy átgondolja tapasztalatait, és tanuljon belőlük. Azonban, ha találkozol ilyennel, azt felismered. Egyszer egy róka, egy farkas és egy medve együtt ment vadászni. Miután mindegyikük elkapott egy szarvast, a medve megkérdezte a farkast, hogyan osszák el a prédát. A farkas így válaszolt: „Mindenkinek jár egy szarvas”. Erre a medve megette a farkast. Azután megkérdezte a rókát, hogy ő mit gondol. A róka felajánlotta a medvének a saját szarvasát, és javasolta, hogy a medve fogyassza el a farkas szarvasát is. „Honnan szereztél ekkora bölcsességet?” – kérdezte a medve. „A farkastól” – felelte a róka. Az élet iskolája sok nehéz kurzust kínál. Van, amelyikre önként jelentkezünk, másokban pedig váratlanul benne találjuk magunkat. Mindegyik értékes leckéket taníthat nekünk, de csak akkor, ha vágyunk arra, hogy tanuljunk, és hajlandóak vagyunk átgondolni ezeket a leckéket.

Tanulj a tapasztalataidból! (3)

„…Szerezz bölcsességet… Becsüld nagyra, és felmagasztal téged…” (Példabeszédek 4:7-8)

A tapasztalatokról szólva: mind sokkal többet élünk át, mint amennyit megértünk. Earl Wilson baseballjátékos mondta: „A tapasztalat tesz képessé arra, hogy felismerd a hibát, amikor újból elköveted”. Nézzünk szembe vele – túl sok minden történik velünk az életben ahhoz, hogy képesek lennénk mindent megérteni. Nem számít, milyen okosak vagyunk, az elménk sosem lesz képes lépést tartani a tapasztalatainkkal. Ezért abból kell kihoznunk a legtöbbet, amit megértettünk. Minden nap végén meg kell kérdeznünk: „Mit tanultam meg ma?”. A váratlan és nem kedvező eseményekhez való hozzáállásunk határozza meg növekedésünket. Az ausztrál Steve Penny, aki egy menedzsment technikákat oktató hálózat vezetője, megállapította: „Az élet tele van előre nem látható kitérőkkel. Olyan dolgok történnek, melyek teljesen keresztülhúzzák terveinket. Tanuld meg a kitérőket örömmé formálni! Fogadd őket úgy, mint különleges kirándulásokat vagy tanulmányutakat. Ne harcolj ellenük, különben sohasem fogsz rájönni, mi volt a céljuk. Örülj ezeknek a pillanatoknak, és hamarosan vissza fogsz térni az eredeti kerékvágásba, valószínűleg bölcsebben és erősebben, ennek a kis kitérőnek köszönhetően.” A tapasztalat hiánya sokba kerül. Legnagyobb tudatlanságunk nem abból ered, amit még nem tanultunk meg, hanem abból, hogy milyen keveset tudunk igazán. Harry Golden megjegyezte: „A fiatalok elbizakodottsága egyenes eredménye annak, hogy még nem szembesültek elég következménnyel. A pulyka, amely minden nap mohón közeledik gazdájához, aki a gabonát szórja elé, nem cselekszik tévesen. Csak még soha senki nem beszélt neki a Hálaadás Napjáról.”* A hibákat nem kerülheted el, de korlátozhatod a számukat, tanulhatsz belőlük, és képes lehetsz arra, hogy ne kövesd el ugyanazokat újra.

*Amerikában a pulyka a Hálaadás-napi vacsora elengedhetetlen része.

Tanulj a tapasztalataidból! (2)

„Csak az Úr ad bölcsességet…” (Példabeszédek 2:6)

Ellentétben azzal, amit eddig hallhattál, nem a tapasztalat a legjobb tanító – hanem a kiértékelt tapasztalat! Mindenkinek vannak valamilyen tapasztalatai, de igazából az számít, hogy mihez kezdesz ezekkel a tapasztalatokkal. Az életet mindannyian egy üres jegyzetfüzettel kezdjük. Minden nap lehetőségünk van arra, hogy új tapasztalatokat jegyezzünk fel. Minden egyes oldallal növekszik a bölcsességünk. Ideális esetben, ahogy fejlődünk, úgy telik meg jegyzetfüzetünk megfigyelésekkel. De nem mind használjuk ki megfelelően a jegyzetfüzetünket. Vannak, akik ki sem nyitják, vagy csak alig néhány sort vetnek oda. Mások megtöltik a lapokat, de nem fordítanak időt arra, hogy újra elolvassák, átgondolják, és így nagyobb bölcsességet nyerjenek. De vannak néhányan, akik nem csak feljegyzik tapasztalataikat, hanem elidőznek fölöttük, és átgondolják őket. Az átgondolás helyes meglátássá lesz, így nem csupán átéljük az eseményeket, hanem tanulunk is belőlük. Mind ismerünk olyan embereket, akik nagy tudással rendelkeznek, de kevés a bölcsességük. Megvannak a megfelelő eszközeik, de nem ismerik semminek a jelentőségét. Mi itt a probléma? Mindabból, amit átéltek, hiányzik az átgondolás és a kiértékelés. Huszonöt év elteltén nem nyernek huszonöt évnyi tapasztalatot, csak egyévnyi tapasztalatot huszonötször! Ahhoz, hogy az életben győzni tudj, a tapasztalatot bölcsességgé kell formálnod. Tehát lassíts le! A bölcsesség nem jön egyik napról a másikra, idő kell az összegyűjtéséhez. Azután áss a mélyre! A kincs ott rejlik, de mélyre kell hatolni érte. Végül ess térdre, és beszélj Istennel, mert: „Csak az Úr ad bölcsességet…” (Példabeszédek 2:6).

Tanulj a tapasztalataidból! (1)

„…ez a tapasztalat tette teljesen felkészültté…” (Zsidók 5:9 AMP)

Előfordult már veled, hogy munkahelyet kerestél, és kiderült, hogy minden olyan állás betöltéséhez, ami érdekelt volna, korábbi szakmai tapasztalatot kérnek? Ez frusztráló lehet; honnan legyen tapasztalatod, ha nem kaphatod meg a munkát? Amikor a bank új elnöke megkérdezte az előzőtől, hogy mi volt sikerének a titka, az így felelt: „Hogy jó döntéseket hoztam.” „Mi kell ahhoz, hogy jó döntéseket tudjak hozni?” – kérdezett tovább az új elnök. „Tapasztalat.” – felelt a régi. Az új tovább faggatózott: „Hogyan szerezhetek tapasztalatot?” „Rossz döntésekből.” – válaszolt előde. A tapasztalat kemény tanítómester: először vizsgáztat, aztán tanítja meg a leckét. Isten tapasztalt munkatársakat keres! Ha neki dolgozol, ő felhasznál mindent, amin keresztülmentél, bármilyen fájdalmas is volt az. Mindezt „tanulópénznek” tekinti. Jézus „…szenvedéseiből megtanulta az engedelmességet, ez a tapasztalat tette teljesen felkészültté…” (Zsidók 5:8-9 AMP).

Egy jó nézőpont mindent megváltoztat, főleg, ha megtanulod, hogy az élettapasztalatokat új szemmel nézd. Például, ha egy bizonyos területen szenvedés ér – például bűntudat, félelem, harag, függőség vagy bizonytalanságérzet –, ez képessé tesz arra, hogy megérts és segíts másokat. A tapasztalat nem annyira az, ami veled történt, hanem inkább az, hogy mihez kezdesz azzal, ami történt veled. Ezt észben tartva kérdezd meg magadtól: „Szolgálhat-e az én szenvedésem valaki más javára? Lehet, hogy ebből a zűrzavarból mások felé való szolgálat indulhat?” Ha a próbák időszakát éled át, két lehetőséged van: feladod, vagy felnősz. Péter megrémült, amikor azt kérdezték tőle: „Nem az ő tanítványai közül való vagy te is?” Tagadta, és ezt mondta: „Nem vagyok” (János 18:25). De később megbánta, és újra csatlakozott Krisztushoz a feltámadás után, majd betöltötte őt Isten Lelke, és végül az egyház vezetőjévé lett. Tapasztalat – semmi sem helyettesítheti!

Tanuld meg tiszteletben tartani a különbségeket!

„…legyenek megértőek, teljes szelídséget tanúsítva minden ember iránt.” (Titusz 3:2)

Egyikünk sem menekülhet meg a nehézségek elől. Jézus azt mondta a tanítványainak: „…E világon nyomorúságtok lesz…” (János 16:33 NKJV). Verdell Davis ezt írja: „Bár mindannyian ugyanazokon a betegségeken esünk át, ugyanúgy szenvedünk megszakadt kapcsolatok, fogyatékosság és kudarcok miatt, ha szenvedésünket másokéhoz hasonlítjuk, azzal figyelmen kívül hagyjuk azt, hogy minden ember életének különlegesen egyedi dinamikája van. Ha meghallgatjuk az Anonim Alkoholisták történeteit, akiket a közös szenvedély hozott össze, azt találjuk, hogy mindegyikük fájdalmának, mindegyikük veszteségeinek, mindegyikük párkapcsolatbeli viselkedésének van valamilyen egyedi vonása, valami olyan fordulat a történetben, melyet a teremben senki sem tapasztalt egészen hasonló módon. Nem szabad úgy tekintenünk a saját szenvedésünkre, mintha az sokkal kétségbeejtőbb, vagy esetleg kevésbé fontos lenne, mint másoké. Az enyém egyedi számomra, és ha őszintén és nyíltan akarom kezelni, tiszteletben kell tartanom azt, ami történik.”

Pál azt írja: „…legyenek megértőek, teljes szelídséget tanúsítva minden ember iránt” (Titusz 3:2). Tartsd tiszteletben a különbséget közted és mások között, még ha hasonló tapasztalatot is éltetek át! Ne törj rá a másik emberre ajtóstul egy három pontba szedett prédikációval vagy egy előre eltervezett beszéddel! „A bölcs embert megértőnek tartják, és a kedves szavak meggyőzőek” (Példabeszédek 16:21 NLT). Azzal nem hibázhatsz, ha egyszerűen csak odamégy ahhoz, akit valamilyen fájdalom ért, átöleled, és tudtára adod, hogy törődsz vele, és imádkozol érte. Lehet, hogy közhelynek hangzik, de igaz: az embereket nem érdekli, hogy mekkora a tudásod, amíg nem tudják, hogy valóban törődsz velük! Nem mutathatod be Isten szeretetét azzal, ha erőszakos és csökönyös vagy, és úgy viselkedsz, mint aki mindent tud. Isten szeretetét csak úgy mutathatod be, ha „…békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes…” vagy (ld. Jakab 3:17).

Húsvéthétfő - A fullánk el lett távolítva

„Halál, hol a te fullánkod?” (1Korinthus 15:55)

Egy apa és fia egy gyönyörű tavaszi napon éppen vidéken autózott, amikor egy méh hirtelen berepült az autó ablakán. A fiú allergiás volt a méhcsípésre, ezért szörnyen megrémült. Az apa gyorsan elkapta a méhet, a markába zárta, aztán újból elengedte. A fiú borzasztóan rettegett, ahogy a méh körülötte zümmögött. Apja ekkor újból kinyújtotta a kezét, és a tenyerét mutatta a fiának. Ott volt húsába fúródva a méh fullánkja. „Látod?” – kérdezte az apa. „Nem kell már félned. Hagytam, hogy engem csípjen meg.” Húsvét üzenete ez: ha hiszel, nem kell többé félned a haláltól, mert Krisztus már meghalt és feltámadt. A fullánk el lett távolítva. A halál nem a vég, csupán kezdet!

Jób, aki egyetlen napon veszítette el tragikus módon hét fiát és három lányát, ezt kérdezte: „Ha meghal a férfiú, életre tud-e kelni?” (Jób 14:14). Tudni akarta a választ! Mind tudni szeretnénk. Öt résszel később Jób megtalálta: „Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött, s ha ez a bőröm lefoszlik is, testemben látom meg az Istent. Saját magam látom meg őt, tulajdon szemeim látják meg, nem más, bár veséim is megemésztetnek” (Jób 19:25-27). A zsoltáríró ugyanerről a reményről beszél ujjongva: „Én pedig meglátom orcádat, mint igaz ember, öröm tölt el, ha meglátlak, amikor fölébredek” (Zsoltárok 17:15). Örülj! Krisztus feltámadása garantálja a tiédet is!

Várlak

Vártalak, de nem a sírnál,

Egy tavaszi hűvös reggelen.

Ott voltál, tudom, de nem jelentél meg.

Nem mutattad meg magad nekem.

Annyi kérdés égett szívemben,

S az hittem, választ kapok.

Te mondtad, ha keresek

Bizonyosan valamit találok.

Uram, eltelt annyi hűvös reggel,

s már a napra is éj borult,

Vártalak. Most is várlak.

Nem tudom, meddig váratsz szótlanul,

Kellene egy szó, Uram, ami újra felemel.

Várlak, ezen a hűvös tavaszi reggelen.

Várlak, amíg megjelensz,

S jelenlétedben csendben megpihenhetem.

(2011. 04. 24. - Húsvét)

Húsvétvasárnap - Takarodó és ébresztő

„Mert én élek, és ti is élni fogtok.” (János 14:19)

Azt mondják, hogy Winston Churchill maga tervezte el, hogy a temetési szertartása majd a Szent Pál katedrálisban legyen. A tervbe belefoglalta a nagyszerű templomi himnuszokat is. A liturgia végén, az áldás után egy kürtös magasan a kupolában eljátszotta a Takarodót, azt a kürtjelet, amit katonai temetéseken szoktak játszani. Rögtön utána egy másik kürtös, aki a nagy kupola másik oldalán állt, az Ébresztőt kezdte játszani. „Ébresztő! Ébresztő! Itt a reggel, ébresztő!”

Húsvét reggelén Jézus feltámadt a halálból, a Menny Ébresztőt játszott, és az ígéret beteljesedett: „Mert én élek, és ti is élni fogtok”. Micsoda üzenet! És ez két dolgot jelent minden Krisztus-követő számára: 1) Ha itt elhangzik a „Jó éjszakát!”, odaát „Jó reggelt!” szólal meg. 2) Ha a halál miatt elvesztesz valakit, akit szeretsz, az elválás csak egy pillanatig tart, de az újbóli találkozás örökké. Pál azt írja: „Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje. Mert ember által van a halál, ember által van a halottak feltámadása is. Mert ahogyan Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy a Krisztusban is mindnyájan életre kelnek. Mindenki a maga rendje szerint: első zsengeként támadt fel Krisztus, azután az ő eljövetelekor következnek azok, akik a Krisztuséi” (1Korinthus 15:19-23). Halleluja!

Nagyszombat - Az Ő feltámadása – és a miénk!

„Halál, hol a te diadalod?” (1Korinthus 15:55)

Az emberek hamvait repülőgépekről a levegőbe, vagy hajókról az óceánba szórták, de Brian Kelly valami nagyszabásúbbra gondolt. Kelly, aki egy tűzijátékokat árusító szakboltban dolgozott, azt kérte, hogy hamvaival töltsenek fel egy tizenkét hüvelyk átmérőjű tűzijáték gránátot. 1944. augusztus 12-én pénteken, a tűzijátékgyártók konferenciáján a pennsylvaniai Pittsburgh közelében kilőtték ezt a bizonyos gránátot. Két ezüstös üstököscsóvát húzva emelkedett az éjszakai égre, majd vörös és zöld színekben pompázva felrobbant. El kell ismerni, hogy ez elég látványos módja a távozásnak. De feltámadásunk messze túl fogja szárnyalni ezt a négy másodpercnyi fény és szín ívet. Ágyúdörrenés helyett felharsan Isten csodálatos hangú harsonája, és Jézus fenséges hangja előszólít minket a sírból. Dicsőséges testben, olyanban, mint amilyen magáé Jézus Krisztusé, felemeltetünk a felhőkbe, és találkozunk a Királyok Királyával. Pál így írja le: „Testünk most sok csalódást okoz, de amikor feltámadunk, telve lesz dicsőséggel. Testünk most gyenge, de amikor feltámadunk, tele lesz erővel… egyetlen szempillantás alatt megtörténik, amikor megszólal az utolsó harsona. Mert amikor megszólal a harsona, a Krisztusban meghaltak feltámadnak elváltozott testben. Mi pedig, akik élünk, elváltozunk és ez a halandó halhatatlanná válik. Amikor ez megtörténik, akkor az Írás utolsó szava is beteljesül: A halál teljesen eltűnik. Halál, hol a te győzelmed? Halál, hol a te fullánkod?” (1Korinthus 15:43-55 NLT).

Sion Leányai

Sion leányai hol vagytok?
Lelki világom levert, csüggeteg,
A balzsam, a gyengéd szeretet
Kellene most, s folyó könnyetek.
Arcom, melyről sokszor felétek
Kegyelem sugara áradott,
Most sápadt, véres, vonagló.
Sion leányai sírjatok!

Magam vagyok, úgy ég a sebem,
Enyhítő cseppet nem ad a tömeg.
Ecetet nyújt e horda nekem.
Sion leányai jöjjetek.
Életet hoztam- halál az enyém.
A csőcselék kezében vagyok,
Mindenki vad gúnnyal ront felém.
Sion leányai sírjatok!

Homlokomon a sok tövis
Egy- egy kíntenger a szúrása.
A csúfolódás igaz- s fáj mégis
„Egészséggel zsidóknak királya.”
Itt függök ég és föld között
Ártatlan, ó, ártatlan vagyok.
Nem ezt érdemeltem tőletek.
Sion leányai sírjatok!

Óh Sion, Sion, mi történt veled?
A Golgota lett ma a Sion,
Kit te megvetettél, azt Isten
Felmagasztalta e hantokon.
Én, én megyek, mert erre születtem
Szent életem, hogy porba hulljon.
Megvakult gonoszság, ím elítél.
Sion leányai sírjatok!

Szomjúhozom! - Hol egy irgalmas?
Hol egy Márta, hol egy Mária?
Hol van csak egy, aki szánalmas?
Nincsen senkim, csak magam, magam.
S Te Szent Atyám miért hagytál el?
Kínjaim alatt már összerogyok,
Nincs közel kezed, mely felemel?
Sion leányai sírjatok!

Sírjatok, mert a pokol örül,
Táncol a gazság idelenn.
Ugrándoznak az oltár körül,
Melyen Én, az áldozat égek.
Egyedül vagyok a sajtónál.
Ki sincs velem, a tanítványok
Elaludtak a vész óráinál.
Sion leányai sírjatok!

Sírjatok ám, de nem énrajtam.
Magatokon, gyászos könnyeket.
Mert hogyha én a zöld ág, így jártam
Mi lesz a száraz ággal, veletek?
Sírjatok, hogy nincsen bennetek
Elszántság és forró szeretet,
Mely itt az átok és kínkereszten
Megvigasztalná sajgó szívemet.

S ha nincs senkim, mindenkim elhagyott,
Én magam is hát hazatérek.
Elvégeztetett!- S én meghalok.
Leteszem e gyötrelmes életet.
De eljön napom, a dicső Húsvét
Élni fogok örök életet,
Aki enyém lesz, az is velem él
A dicső honban, a mennyben odafenn.

S te is kis Sion mely ünnepelsz
Feltámadásomnak szent ünnepén,
A szemem rádnéz, a lelkem felvidul,
Ha sóvárogva tekintesz felém.
Ha fáj neked az én sok sebem,
Ha Golgota itt az életed,
Sion leánya vagy a szememben,
Én pedig: Megváltó Jegyesed!