csütörtök, február 25, 2010

Árnyékországból

   Furcsa nap volt a mai, néha megesik, hogy ilyen is van. Ha nem lennének árnyékok, akkor már nem is lennék Árnyékországban. De még itt... érzem, tudom. Talán épp abból, ahogy ma reggel kinyitottam a szemem, és lebigyesztett szájjal, szinte pityeregve, mint egy gyermek, vettem tudomásul, hogy az álmok sokszor szebbek, mint a valóság...

   A tükör sem azt mutatta, amit látni szerettem volna... és elkezdődöt a dolgok 'szépítgetése'... De az a 'good feeling' huss!, úgy elszállt, mint az álom a fejembő, ahogy a lábam földet ért... hiába szorítottam erősen csukva a szemem, hogy csak egy percre jöjjön még vissza, de nem... like a grey donkey in the fog... 

   Talán sosem érem utól ezt a képet már... hiába mondta Lóri ma az ifin, hogy kérni, keresni és zörgetni... úgy érzem, mintha egy lakatlan ház monstrum kapuján zörgetnék, pedig az én Atyám háza, bizony nem lakatlan... sőt nagy munka folyik, az én lakrészem készül... 

...még készül, mert ha már kész lenne, akkor búcsút inthetnék Árnyékországnak... 

Honvággyal küszködöm, és nem akar szünni...mióta is?!... mióta ráébredtem, hogy Árnyékországban vagyok... annak már jó pár éve...

3 megjegyzés:

Borzási A. Kriszta írta...

élveztem, ahogy most leírtad ezeket a gondolatokat. Hasonlóan érzek én is, sokszor.
Köszönöm az őszinte sorokat!

Borzási Márta írta...

Tetszenek e sorok, élvezem őket. Hogy te hogy le tudod mindezt írni! Nem mindennapi tehetség kell hozzá:)! Szeretettel, sorstársad Árnyékországból:)

Gretta írta...

nekem is tetszik...