csütörtök, február 18, 2010

Kiváltság és felelősség

„…polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek… szent templom…” (Efézus 2:19-21 NIV)

Ha a gyermeked a házad előtt állna, és bejutásért esdekelne, mit gondolnál? Nem azt mondanád: „Gyere be, te az én húsom és vérem vagy, szeretlek, nem kell könyörögnöd”? Nos, mi is bármikor bemehetünk Isten jelenlétébe. „…nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek… szent templom…” (NKJV). Micsoda kiváltságok!

1) polgártársakként Isten országát képviseljük a földön. Isten nagykövetei vagyunk (2Korinthus 5:20). „Mi a dolga egy nagykövetnek?” – kérdezed. Kapcsolatban van a királyával, ismeri az akaratát, és gondoskodik arról, hogy az végre is legyen hajtva. Azt is tudja, hogy nem tartozik örökre oda, ahol most van, tehát úgy él, hogy készen áll arra, hogy bármelyik pillanatban visszahívhatják. Érted a lényeget?

2) Mivel Isten háznépéhez tartozunk, bármikor bizalommal jöhetünk Isten elé bármilyen szükségünkkel, és tudhatjuk, hogy szeretettel fog fogadni minket. Isten az az apa, akit mindig is szerettél volna, és te az a gyermek vagy, akit Ő mindig is szeretett volna. Ha még mindig kétségeid lennének, nézz a keresztre – ilyen értékes vagy Isten számára. De ne felejtsd el, minden családtagnak meg kell tennie a magáét, hűségesnek kell lennie, és vigyázni arra, hogy a család jó hírneve ne szenvedjen csorbát.

3) Szent templom vagyunk. Az Ószövetségben Istennek volt egy temploma a nép számára, most pedig van egy népe templom gyanánt. A Biblia azt mondja: „Vagy nem tudjátok, hogy testetek, amit Istentől kaptatok, a bennetek levő Szentlélek temploma, és ezért nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent…” (1Korinthus 6:19-20).

Nincsenek megjegyzések: