„… Menj, vezesd a népet…” (2Mózes 32:34)
Hadd álljon itt a csalódás két további formája, amivel meg kell küzdened az életben:
1) Csalódás azokban, akikkel együtt dolgozol, akikre számítasz. A sikerhez emberekre van szükséged; nélkülük nem megy. És ha ezek az emberek cserbenhagynak, az fájdalmas. Képzeld csak el Mózes csalódottságát! A bátyját, Áront bízza meg, amíg ő egy csúcstalálkozón vesz részt Istennel, és megkapja a Tízparancsolatot. Visszatérve Izráel népét anarchiában, bálványimádásban és kimondhatatlan eltévelyedésben találta. És hol van Áron? Ő vezeti a lázadást! Amikor Mózesnek a legnagyobb szüksége volna rá, Áron nyomorultul cserbenhagyja. De figyeld csak meg Mózest: igazi vezetői karakter mutatkozik meg a mély csalódottságban. Szembeszáll Áronnal, Isten elé viszi ezt a zűrzavart, tőle kérve megoldást, és imában bocsánatot kér Izráel számára. Isten meghallgatja, majd emlékezteti Mózest megbízatására: „…menj, vezesd a népet… az én angyalom megy előtted…” (34. vers). A csalódottság nem érvényteleníti a megbízatásodat – sem Isten jelenlétét. Tedd azt, amiért ő elküldött!
2) Csalódás azokban, akikért kitetted a lelkedet. Nézzük csak meg újra Mózest, a Kritikusok és Hálátlanok Gyülekezetének alapító pásztorát. Ez a gyülekezet volt rabszolgákból áll, akik megszabadultak, bőséges áldást nyertek, úton vannak az Ígéret Földjére, de nincs bennük egy szemernyi hűség és hála sem a felé az ember felé, aki mindent kockára tett azért, hogy ezt lehetővé tegye. Alig jönnek ki Egyiptomból, máris Mózes ellen fordulnak, vádolva, hibáztatva és szidalmazva őt (2Mózes 14). Csalódott és sértődött volt Mózes? Igen. De valahányszor ki akart szállni, Istennel beszélte meg, imádkozott panaszkodó nyájáért, új parancsokat kapott a főparancsnokságtól, és visszatért a munkához. Az Istentől elhívott férfiak és nők így tesznek, amikor csalódottak, és feladni volna kedvük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése