A „gibeonita alapelvek”

„…Gibeón lakói békét kötöttek Izráellel, és így közöttük laknak.” (Józsué 10:1)

A gibeoniták egy olyan nép voltak, akikről Isten azt parancsolta Józsuénak, hogy pusztítsa el őket. Bár pogányok voltak, elég bölcsek voltak ahhoz, hogy tudják, a rossz oldalon állnak. Ezért álruhában Józsuéhoz mentek, és rábeszélték, hogy szövetséget kössön velük, ezt mondva: „…Szolgáid vagyunk…” (Józsué 9:8). Amikor régi szövetségeseik meghallották, hogy a gibeoniták egyesítették erőiket Izráellel, hadat üzentek nekik. Szövetségkötésük miatt Józsué harcolt értük, és megszabadította őket.

Ez a történet három fontos alapelvet tanít nekünk. Először: jöhetnek olyan idők, amikor, ha Istent akarod követni, „kenyértörésre kell vinned a dolgot” a múltaddal. Sokszor gyötör minket az, ha úgy akarunk továbblépni, hogy azzal ne kavarjunk hullámokat, vagy ne zaklassunk fel másokat. Túl kell tenned magad ezen! „…ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre” (2Korinthus 5:17). Másodszor: a gibeoniták hajlandóak voltak megalázni magukat, és segítséget kérni. Nem számít, hogy milyen tehetséges vagy, lesznek olyan idők, amikor segítségért kell fordulnod másokhoz, és ezt kell mondanod: „Figyelj! Nehéz dolgokon megyek keresztül, és segítségre van szükségem. Csináljuk együtt!” A „szent egységben” erő van. Harmadszor: ha emlékszel arra, hol voltál, hálás leszel azért, ahol most vagy. A gibeoniták először favágók és vízhordók voltak; még annak is örültek, hogy szolgálhatnak. Felejtsd el az ünnepelt „lelki embert”! Csak szolgálj! A szolgálat függőleges irányú: „Szolgáljatok az Úrnak örömmel…!” (Zsoltárok 100:2). Ugyanakkor vízszintes irányú is: „…szeretetben szolgáljatok egymásnak” (Galata 5:13). Ha életbölcsességet keresel, a „gibeonita alapelvek” nagyszerűen megfelelnek.