„Az Atya ilyen imádókat keres.” (János 4:23)
Az imádattal kapcsolatos legnagyszerűbb meglátásaiból néhányat egy olyan nő előtt tárt fel Jézus, aki öt elrontott házasságával és az élettársi kapcsolatával nem éppen feddhetetlen életet élt. Nem csoda, hogy a tanítványai „megdöbbentek azon, hogy [egy nővel] beszélgetve találták” (János 4:27 NLT). Tehát mit tanít nekünk Jézus az imádatról?
1) Hogy bárki teheti! Az igazi imádatnak semmi köze a vallási hovatartozásodhoz (zsidó vagy pogány), és nem korlátozható egy fizikai helyre (a Jeruzsálemi templomra vagy a Garizim hegyére). Ha egyszer életed Urává tetted Őt, akkor Jézus elfogadja az imádatodat. Beavatott vagy!
2) Hogy Isten kifejezetten keres olyan embereket, akik tenni fogják. Íme egy meghökkentő gondolat: Isten azért teremtett, hogy megtedd azt az egyetlen dolgot, amit ő nem tud megtenni magáért: dicsőítsd! „Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tied legyen a dicsőség, a tisztesség és a hatalom, mert te teremtettél mindent, és minden a te gyönyörűségedre lett és teremtetett.” (Jelenések 4:11 KJV) Mi valójában arra lettünk teremtve, hogy dicsőítsük Istent!
3) Hogy nincs „egyelten lehetséges” módja. Egy bibliai szótár szerint [Vine's Complete Expository Dictionary of Old and New Testament Words] „Isten dicsőítése a Szentírásban sehol nincs definiálva.” Ez azért van így, mert ez a szívnek olyan erőteljes kitárása az Úr előtt, és olyan szeretetet, hálát és odaadást fejez ki, hogy nem lehet szavakba önteni; nem lehet énekként, kiáltásként vagy csendként definiálni sem. Jézus azt mondja: „Az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát” (János 4:23). Az igazi imádat a lelked mélyéről jön, és Isten Igéjének igazságán alapul. Ahhoz, hogy megértsd, mi az imádat [angolul: worship], gondolkodj el ezen: értékesség [worth-ship]! Mennyire értékeled Istent? Sosem fárasztó számunkra arról beszélni, amit a legtöbbre tartunk!
kedd, június 09, 2009
hétfő, június 08, 2009
Helyesen tekinteni a próbákra
„Áldott, aki a próbában kitart.” (Jakab 1:12 NASB)
Túl sokan tekintünk úgy a megpróbáltatásainkra, mint ahogy televíziót nézünk. Vannak olyan tévék, amelyeken a képernyő egyik sarkában egy másik csatornát lehet nézni, és így lehetővé válik, hogy figyelmedet megosztva két műsort nézz egyszerre. Sokan megpróbáljuk az emberi nézőpontunkat is rávetíteni Isten életünkre vonatkozó akaratának képernyőjére. Isten ad nekünk egy isteni perspektívát, és mi egy másik képernyőt nyitunk meg, egy emberit, és megpróbáljuk teljesen kiismerni. Ne engedd kárba veszni a próbatételeidet azáltal, hogy megpróbálod beilleszteni őket a te korlátolt látásodba és eszmevilágodba, mert ez csalódást fog okozni. Sokkal jobb bízni Istenben, megnyugodni az Ő bölcsességében, és szaván fogni Őt.
Ha próbáidra lelki nézőpontból tekintesz, az megőriz attól, hogy összeroskadj a súlyuk alatt, amikor nehéz idők jönnek. Ha elkezded Isten szemszögéből nézni a megpróbáltatásokat, akkor a lelked megújul, és képes leszel előrenyomulni és megkapni azt, amit Isten tartogat neked. Jakab azt írja:
„Áldott az az ember, aki a megpróbáltatásban kitart; mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját.” Nos, az Élet Koronája nem csak egy olyan valami, amit majd a Mennyben megkapsz, hanem már ma is élvezheted. És kit illet meg? Azt, aki kitart. Amikor Isten odaadja neked ezt a koronát, azt mondja: „Átmentél az életnek egy újabb vizsgáján, most készen állsz az áldások új szintjére.” Emlékszel arra a csodálatos érzésre, amit akkor éreztél, amikor az iskolában átmentél a legnehezebb vizsgákon? Ne csüggedj! Isten valami jóra készül. Menj tovább, és ne állj meg addig, amíg át nem veszed az Élet Koronáját!
Túl sokan tekintünk úgy a megpróbáltatásainkra, mint ahogy televíziót nézünk. Vannak olyan tévék, amelyeken a képernyő egyik sarkában egy másik csatornát lehet nézni, és így lehetővé válik, hogy figyelmedet megosztva két műsort nézz egyszerre. Sokan megpróbáljuk az emberi nézőpontunkat is rávetíteni Isten életünkre vonatkozó akaratának képernyőjére. Isten ad nekünk egy isteni perspektívát, és mi egy másik képernyőt nyitunk meg, egy emberit, és megpróbáljuk teljesen kiismerni. Ne engedd kárba veszni a próbatételeidet azáltal, hogy megpróbálod beilleszteni őket a te korlátolt látásodba és eszmevilágodba, mert ez csalódást fog okozni. Sokkal jobb bízni Istenben, megnyugodni az Ő bölcsességében, és szaván fogni Őt.
Ha próbáidra lelki nézőpontból tekintesz, az megőriz attól, hogy összeroskadj a súlyuk alatt, amikor nehéz idők jönnek. Ha elkezded Isten szemszögéből nézni a megpróbáltatásokat, akkor a lelked megújul, és képes leszel előrenyomulni és megkapni azt, amit Isten tartogat neked. Jakab azt írja:
„Áldott az az ember, aki a megpróbáltatásban kitart; mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját.” Nos, az Élet Koronája nem csak egy olyan valami, amit majd a Mennyben megkapsz, hanem már ma is élvezheted. És kit illet meg? Azt, aki kitart. Amikor Isten odaadja neked ezt a koronát, azt mondja: „Átmentél az életnek egy újabb vizsgáján, most készen állsz az áldások új szintjére.” Emlékszel arra a csodálatos érzésre, amit akkor éreztél, amikor az iskolában átmentél a legnehezebb vizsgákon? Ne csüggedj! Isten valami jóra készül. Menj tovább, és ne állj meg addig, amíg át nem veszed az Élet Koronáját!
vasárnap, június 07, 2009
Add át Istennek!
„Hagyd az Úrra utadat!” (Zsoltárok 37:5)
Egy napon egy kisgyerek egy értékes vázával játszott, de beleszorult a keze, és nem tudta kihúzni. Mielőtt emiatt eltörte volna a vázát, apja így szólt: „Nyugalom, fiam, csak nyisd ki a kezed, és húzd ki!” Mindenki megdöbbenésére a kis legény így szólt: „Nem lehet, mert akkor elejtem a pennymet.” Sokan pont olyanok vagyunk, mint ez a kisfiú; annyira lefoglal minket az, hogy ragaszkodunk valami csekély értékű dologhoz, hogy nem tudjuk elfogadni Isten ajánlatát! Engedd el! Hadd legyen Isten akarata szerint! Loretta P. Burns írja: „Ahogy a gyermekek könnyes arccal hozzák oda nekünk összetört játékaikat, hogy megjavítsuk, én is Istenhez hoztam összetört álmaimat, mert Ő a barátom. De ahelyett, hogy hagytam volna nyugodtan dolgozni, ott lődörögtem körülötte, és megpróbáltam segíteni neki a magam módján. Végül kitéptem őket a kezéből, és így kiáltottam: ’Hogy lehetsz ilyen lassú?’ ’Gyermekem’ – mondta Ő – ’Mit tehetnék… hisz el sem engedted őket’.”
„Bízzál az Úrban, és tégy jót, akkor az országban lakhatsz, és biztonságban élhetsz. Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit! Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik” (Zsoltárok 37:3-5). Ezek a szavak: „bízz”, „gyönyörködj” és „hagyd rá” jelentik számodra a kulcsot a sikerhez. Hagyj fel azzal, hogy egyedül próbálod kézben tartani az életedet! Tedd Isten kezébe, és hagyd Őt dolgozni! Őt nem félemlítik meg és nem is hozzák zavarba a körülményeid. Nézd csak meg az önéletrajzát! Komolyan gondolod, hogy a problémád túl nagy az Ő számára, vagy hogy a te segítséged nélkül nem boldogul? Rajta, add át Istennek, és figyeld, mi fog történni!
Egy napon egy kisgyerek egy értékes vázával játszott, de beleszorult a keze, és nem tudta kihúzni. Mielőtt emiatt eltörte volna a vázát, apja így szólt: „Nyugalom, fiam, csak nyisd ki a kezed, és húzd ki!” Mindenki megdöbbenésére a kis legény így szólt: „Nem lehet, mert akkor elejtem a pennymet.” Sokan pont olyanok vagyunk, mint ez a kisfiú; annyira lefoglal minket az, hogy ragaszkodunk valami csekély értékű dologhoz, hogy nem tudjuk elfogadni Isten ajánlatát! Engedd el! Hadd legyen Isten akarata szerint! Loretta P. Burns írja: „Ahogy a gyermekek könnyes arccal hozzák oda nekünk összetört játékaikat, hogy megjavítsuk, én is Istenhez hoztam összetört álmaimat, mert Ő a barátom. De ahelyett, hogy hagytam volna nyugodtan dolgozni, ott lődörögtem körülötte, és megpróbáltam segíteni neki a magam módján. Végül kitéptem őket a kezéből, és így kiáltottam: ’Hogy lehetsz ilyen lassú?’ ’Gyermekem’ – mondta Ő – ’Mit tehetnék… hisz el sem engedted őket’.”
„Bízzál az Úrban, és tégy jót, akkor az országban lakhatsz, és biztonságban élhetsz. Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit! Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik” (Zsoltárok 37:3-5). Ezek a szavak: „bízz”, „gyönyörködj” és „hagyd rá” jelentik számodra a kulcsot a sikerhez. Hagyj fel azzal, hogy egyedül próbálod kézben tartani az életedet! Tedd Isten kezébe, és hagyd Őt dolgozni! Őt nem félemlítik meg és nem is hozzák zavarba a körülményeid. Nézd csak meg az önéletrajzát! Komolyan gondolod, hogy a problémád túl nagy az Ő számára, vagy hogy a te segítséged nélkül nem boldogul? Rajta, add át Istennek, és figyeld, mi fog történni!
szombat, június 06, 2009
Azok kedvéért, akik nem tudják...
Levágattam a hajamat... de majd visszanő, azoknak a kedvéért mondom, aki hosszan szerették :)
Bízni Istenben a sötétség idején (2)
„Amit én teszek, most még nem érted, de később majd megérted.” (János 13:7)
Máriát és Mártát felkavarta az, hogy Jézus nem jött el hozzájuk, amíg bátyjuk, Lázár, meg nem halt. „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem” (János 11:21,32). De magyarázat helyett Jézus így válaszol: „Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod Istent megdicsőülni ebben?” (János 11:40 NIV). Amikor Isten azt kérte Ábrahámtól, hogy áldozza fel fiát, Izsákot, Ábrahám ezt nem értette; de később tanúja lett Isten hűségének, amikor visszakapta Izsákot. Mózes nem értette, hogy miért kellett 40 évet a pusztában töltenie, de később, amikor Isten elhívta őt, hogy Izráelt kivezesse a szabadságba, leesett neki. József nem tudta, hogy testvérei miért bántak vele gonoszul, vagy hogy miért zárták börtönbe igazságtalanul, de később mindenben meglátta Isten kezét. Apja számára nagy kérdés volt, hogy miért vétetett el tőle József, de később, amikor annak az embernek a szemébe nézett, aki kormányzóvá lett, és aki megmentette a nép életét, Isten céljai világossá váltak.
Ahogy a gyermekeid olykor úgy gondolják, hogy a döntéseid ésszerűtlenek, ugyanúgy mi sem értjük Isten útjait. Ezért mondta Jézus Máriának és Mártának: „Ti most nem értitek, amit teszek, de később majd megértitek”. Isten nem várja el, hogy megértsd, de azt elvárja, hogy bízz benne. Fekélyei, anyagi csődje és gyásza ellenére Jób azt mondta: „Ha megvizsgál, kiderül, hogy arany vagyok” (Jób 23:10). Ebben a helyzetben próbára tesz téged Isten? Ha igen, akkor mit tanulsz belőle? Ez a tapasztalat keserűvé tesz, vagy jobbá leszel azáltal, hogy közelebb von Őhozzá?
Máriát és Mártát felkavarta az, hogy Jézus nem jött el hozzájuk, amíg bátyjuk, Lázár, meg nem halt. „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem” (János 11:21,32). De magyarázat helyett Jézus így válaszol: „Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod Istent megdicsőülni ebben?” (János 11:40 NIV). Amikor Isten azt kérte Ábrahámtól, hogy áldozza fel fiát, Izsákot, Ábrahám ezt nem értette; de később tanúja lett Isten hűségének, amikor visszakapta Izsákot. Mózes nem értette, hogy miért kellett 40 évet a pusztában töltenie, de később, amikor Isten elhívta őt, hogy Izráelt kivezesse a szabadságba, leesett neki. József nem tudta, hogy testvérei miért bántak vele gonoszul, vagy hogy miért zárták börtönbe igazságtalanul, de később mindenben meglátta Isten kezét. Apja számára nagy kérdés volt, hogy miért vétetett el tőle József, de később, amikor annak az embernek a szemébe nézett, aki kormányzóvá lett, és aki megmentette a nép életét, Isten céljai világossá váltak.
Ahogy a gyermekeid olykor úgy gondolják, hogy a döntéseid ésszerűtlenek, ugyanúgy mi sem értjük Isten útjait. Ezért mondta Jézus Máriának és Mártának: „Ti most nem értitek, amit teszek, de később majd megértitek”. Isten nem várja el, hogy megértsd, de azt elvárja, hogy bízz benne. Fekélyei, anyagi csődje és gyásza ellenére Jób azt mondta: „Ha megvizsgál, kiderül, hogy arany vagyok” (Jób 23:10). Ebben a helyzetben próbára tesz téged Isten? Ha igen, akkor mit tanulsz belőle? Ez a tapasztalat keserűvé tesz, vagy jobbá leszel azáltal, hogy közelebb von Őhozzá?
péntek, június 05, 2009
Bízni Istenben a sötétség idején (1)
„Ha velünk van az Úr, miért történt mindez?” (Bírák 6:13)
Száz évvel ezelőtt Németország elsőrangú textilgyáraiban különleges szobák voltak, ahol a világ legfinomabb csipkéi készültek. Minden szoba sötét volt, csak egy kis ablakon jutott be fény, megvilágítva a csipkeverő munkáját. Ez azért volt, mert a csipke sokkal gyönyörűbb, ha a munkás sötétben van, a munkája pedig meg van világítva. Általában Isten a mi legsötétebb próbáink idején tárja fel terveit és mutatja meg hatalmát; akkor, amikor Gedeonhoz hasonlóan ezt kérdezzük: „Ha velünk van az Úr, miért történt mindez?”. Amikor nem látjuk a dolgok értelmét, Isten a következőt ígéri: „Neked adom a sötétség kincseit, az elrejtett drágaságokat, hogy megtudd: én vagyok az Úr, aki téged néven szólított” (Ézsaiás 45:3).
Bárki képes arra, hogy hűséges legyen a jó időszakokban, de „éjjelente az Úr házában állni” (ld. Zsoltárok 134:1) igazi elkötelezettséget kíván. George Matheson a következőt írta: „Ott maradok-e az Úr házában éjjel is… szeretem-e Őt azért, Aki… vágyom-e, nem az ajándékra, de az Ajándékozóra? Ha ott tudok maradni… az éjszaka sötétjében is dicsőíteni… akkor egyedül Önmagáért fogadtam el Őt.” Amikor az izraeliták legnagyobb kihívásukkal, a Vörös-tengerrel néztek farkasszemet, a Biblia azt mondja: „Az Úr pedig egész éjjel visszafelé hajtotta a tengert” (2Mózes 14:21). Bátorítson az, hogy Isten cselekszik, még akkor is, ha nem látod őt.
Végtére is hogyan tudna Isten „éneket adni szánkba éjszaka” (ld. Jób 35:10), ha a nap mindig sütne? Jézus azt mondta: „Amit a sötétségben mondok nektek, azt a világosságban mondjátok el!” (Máté 10:27). Isten az élet sötét szakaszaiban osztja meg veled azokat a dolgokat, amik megerősítenek, és bátorítja a körülötted lévőket.
Száz évvel ezelőtt Németország elsőrangú textilgyáraiban különleges szobák voltak, ahol a világ legfinomabb csipkéi készültek. Minden szoba sötét volt, csak egy kis ablakon jutott be fény, megvilágítva a csipkeverő munkáját. Ez azért volt, mert a csipke sokkal gyönyörűbb, ha a munkás sötétben van, a munkája pedig meg van világítva. Általában Isten a mi legsötétebb próbáink idején tárja fel terveit és mutatja meg hatalmát; akkor, amikor Gedeonhoz hasonlóan ezt kérdezzük: „Ha velünk van az Úr, miért történt mindez?”. Amikor nem látjuk a dolgok értelmét, Isten a következőt ígéri: „Neked adom a sötétség kincseit, az elrejtett drágaságokat, hogy megtudd: én vagyok az Úr, aki téged néven szólított” (Ézsaiás 45:3).
Bárki képes arra, hogy hűséges legyen a jó időszakokban, de „éjjelente az Úr házában állni” (ld. Zsoltárok 134:1) igazi elkötelezettséget kíván. George Matheson a következőt írta: „Ott maradok-e az Úr házában éjjel is… szeretem-e Őt azért, Aki… vágyom-e, nem az ajándékra, de az Ajándékozóra? Ha ott tudok maradni… az éjszaka sötétjében is dicsőíteni… akkor egyedül Önmagáért fogadtam el Őt.” Amikor az izraeliták legnagyobb kihívásukkal, a Vörös-tengerrel néztek farkasszemet, a Biblia azt mondja: „Az Úr pedig egész éjjel visszafelé hajtotta a tengert” (2Mózes 14:21). Bátorítson az, hogy Isten cselekszik, még akkor is, ha nem látod őt.
Végtére is hogyan tudna Isten „éneket adni szánkba éjszaka” (ld. Jób 35:10), ha a nap mindig sütne? Jézus azt mondta: „Amit a sötétségben mondok nektek, azt a világosságban mondjátok el!” (Máté 10:27). Isten az élet sötét szakaszaiban osztja meg veled azokat a dolgokat, amik megerősítenek, és bátorítja a körülötted lévőket.
csütörtök, június 04, 2009
Önzetlenné válni
„Nézzünk fel Jézusra!” (Zsidókhoz írt levél 12:2)
A Biblia azt mondja: „Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte lévő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült” (Zsidók 12:2). Most talán kísért minket az a gondolat, hogy Jézus csupán a célvonal, és úgy kell rajta tartanunk a szemünket, mint ahogy a futó összpontosít a célszalagra. De nem erről van szó; ez az Ige arra biztat minket, hogy Jézusra úgy tekintsünk, mint példaképünkre. Hitünk szerzőjeként és beteljesítőjeként Ő nem csak megtervezte versenypályánkat, hanem tökéletesen és teljesen végig is futotta. A görög kifejezés, ami úgy lett lefordítva, hogy „nézzünk fel Jézusra”, azt jelenti, hogy nézzünk kizárólag egyetlen dologra, és tanulmányozzuk azt behatóan, miközben elfordulunk mindentől, ami elvonná a figyelmünket.
Ahogyan a nagy atléták tanulmányozzák a bajnokok filmjeit, hogy rájöjjenek a technikájukra, mi is arra kapunk bátorítást, hogy menjünk el a filmterembe, és figyeljük meg alaposan egyik jelenetet a másik után, ahogy Krisztust tanulmányozzuk. Más szavakkal: „Nézz kizárólag és figyelmesen arra, aki nem csupán megtervezte a pályát, de hibátlanul végig is futotta! És fuss pontosan úgy, ahogyan Ő!” Ahogy Ő élt, úgy kell élned. Ahogy Ő döntött, úgy kell döntened. Ahogy Ő engedelmeskedett, úgy kell neked is engedelmeskedned. Ahogy Ő szerzett örömet az Atyának, úgy kell neked is örömet szerezned az Atyának! Ahogy Ő átadta magát, neked is úgy kell átadnod magad. Akarsz Krisztushoz hasonlítani? Akkor kezdj el kevesebbet gondolni magadra! Törekedj arra, hogy önzetlen legyél! Egy teljes napig mellőzz mindent, ami másokat kizárva csak a saját érdekedet szolgálja! Ugyanezen a napon irányítsd a figyelmedet Jézusra, átadva magadat teljes önzetlenséggel.
A Biblia azt mondja: „Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte lévő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült” (Zsidók 12:2). Most talán kísért minket az a gondolat, hogy Jézus csupán a célvonal, és úgy kell rajta tartanunk a szemünket, mint ahogy a futó összpontosít a célszalagra. De nem erről van szó; ez az Ige arra biztat minket, hogy Jézusra úgy tekintsünk, mint példaképünkre. Hitünk szerzőjeként és beteljesítőjeként Ő nem csak megtervezte versenypályánkat, hanem tökéletesen és teljesen végig is futotta. A görög kifejezés, ami úgy lett lefordítva, hogy „nézzünk fel Jézusra”, azt jelenti, hogy nézzünk kizárólag egyetlen dologra, és tanulmányozzuk azt behatóan, miközben elfordulunk mindentől, ami elvonná a figyelmünket.
Ahogyan a nagy atléták tanulmányozzák a bajnokok filmjeit, hogy rájöjjenek a technikájukra, mi is arra kapunk bátorítást, hogy menjünk el a filmterembe, és figyeljük meg alaposan egyik jelenetet a másik után, ahogy Krisztust tanulmányozzuk. Más szavakkal: „Nézz kizárólag és figyelmesen arra, aki nem csupán megtervezte a pályát, de hibátlanul végig is futotta! És fuss pontosan úgy, ahogyan Ő!” Ahogy Ő élt, úgy kell élned. Ahogy Ő döntött, úgy kell döntened. Ahogy Ő engedelmeskedett, úgy kell neked is engedelmeskedned. Ahogy Ő szerzett örömet az Atyának, úgy kell neked is örömet szerezned az Atyának! Ahogy Ő átadta magát, neked is úgy kell átadnod magad. Akarsz Krisztushoz hasonlítani? Akkor kezdj el kevesebbet gondolni magadra! Törekedj arra, hogy önzetlen legyél! Egy teljes napig mellőzz mindent, ami másokat kizárva csak a saját érdekedet szolgálja! Ugyanezen a napon irányítsd a figyelmedet Jézusra, átadva magadat teljes önzetlenséggel.
szerda, június 03, 2009
Fedezd fel, mi rejlik benned!
„Ez a kincs… Istentől van.” (2Korinthus 4:7 NIV)
Tudod, hogy kincs rejlik benned? Isten helyezte beléd. Egyedülálló képességeidben és a lelkedben égő tűzben van. Lehet, hogy az élet hideg vizet zúdított arra a tűzre, de Isten fel tudja éleszteni. Jegyezd meg: ez a benned lévő kincs „Istentől van”, és ami az Övé, azt Ő megőrzi, táplálja, és fel fogja használni az Ő dicsőségére. De Isten bölcs üzletember; amikor befektet, akkor hasznot is vár!
Azt mondják, hogy ezen a bolygón a leggazdagabb lelőhelyek nem a kuvaiti olajmezők vagy a dél-afrikai gyémántbányák. Nem, a legértékesebb betétek a helyi temetőben fekszenek. Abba a megszentelt földbe olyan álmok vannak eltemetve, amelyek soha nem valósultak meg, olyan dalok, amiket soha nem énekeltek el, olyan könyvek, amiket soha nem írtak meg, olyan ötletek, melyeket soha nem osztottak meg másokkal, olyan találmányok, amiket soha nem valósítottak meg, olyan tervek, amelyek soha nem jutottak tovább az agy tervezőasztalánál, és olyan célkitűzések, amelyek soha nem teljesültek. A földön élőknek csak kis százaléka fedezi fel és valósítja meg igazi lehetőségeit. Szeretnél közéjük tartozni? Kérdezd meg magad: „Ki vagyok én? Miért helyezett ide Isten? Milyen lehetőségeim vannak? Hogyan tudnám maximalizálni képességeimet az Ő dicsőségére?” Ezekre a kérdésekre adott válaszokban van a kulcs a teljes élethez.
Ha még nem találtad meg életed célját, beszélj Istennel! „Minden… őbenne találja meg célját” (Kolossé 1:16 TM). Mielőtt kimondtad volna az első szót, vagy megtetted volna az első lépést, Istennek már megvolt a terve az életedre. Azt mondod: „De olyan csúnyán elbuktam.” Lehet, de csodálatos, hogy Isten mit tud kezdeni egy összetört élettel, ha odaadod neki az összes darabját!
Tudod, hogy kincs rejlik benned? Isten helyezte beléd. Egyedülálló képességeidben és a lelkedben égő tűzben van. Lehet, hogy az élet hideg vizet zúdított arra a tűzre, de Isten fel tudja éleszteni. Jegyezd meg: ez a benned lévő kincs „Istentől van”, és ami az Övé, azt Ő megőrzi, táplálja, és fel fogja használni az Ő dicsőségére. De Isten bölcs üzletember; amikor befektet, akkor hasznot is vár!
Azt mondják, hogy ezen a bolygón a leggazdagabb lelőhelyek nem a kuvaiti olajmezők vagy a dél-afrikai gyémántbányák. Nem, a legértékesebb betétek a helyi temetőben fekszenek. Abba a megszentelt földbe olyan álmok vannak eltemetve, amelyek soha nem valósultak meg, olyan dalok, amiket soha nem énekeltek el, olyan könyvek, amiket soha nem írtak meg, olyan ötletek, melyeket soha nem osztottak meg másokkal, olyan találmányok, amiket soha nem valósítottak meg, olyan tervek, amelyek soha nem jutottak tovább az agy tervezőasztalánál, és olyan célkitűzések, amelyek soha nem teljesültek. A földön élőknek csak kis százaléka fedezi fel és valósítja meg igazi lehetőségeit. Szeretnél közéjük tartozni? Kérdezd meg magad: „Ki vagyok én? Miért helyezett ide Isten? Milyen lehetőségeim vannak? Hogyan tudnám maximalizálni képességeimet az Ő dicsőségére?” Ezekre a kérdésekre adott válaszokban van a kulcs a teljes élethez.
Ha még nem találtad meg életed célját, beszélj Istennel! „Minden… őbenne találja meg célját” (Kolossé 1:16 TM). Mielőtt kimondtad volna az első szót, vagy megtetted volna az első lépést, Istennek már megvolt a terve az életedre. Azt mondod: „De olyan csúnyán elbuktam.” Lehet, de csodálatos, hogy Isten mit tud kezdeni egy összetört élettel, ha odaadod neki az összes darabját!
kedd, június 02, 2009
A halogatás legyőzése
„Fedezd fel és tedd, amit az Úr vár tőled!” (Efézus 5:17 TLB)
A halogatás legyőzéséhez a következőket kell tenned:
1) Vállald a felelősséget az életedért! Bármennyire is szeretnéd, nem jön el a fogtündér, hogy kudarcaidat sikerré változtassa, amíg alszol. A nagy lelkeknek akaratuk van, a gyenge lelkeknek kívánságaik. Tenned kell valamit!
2) Vizsgáld felül a kifogásaidat! A kifogás mindig valaki vagy valami mást hibáztat, ami azt jelenti, hogy a megoldás nincs a te kezedben. A kifogások olyanok, mint a kijáratot jelző táblák a fejlődés útján; letérítenek az útról. Könnyebb a kudarctól a sikerig eljutni, mint a kifogásoktól a sikerig. Tehát vizsgáld felül a kifogásaidat, és számold fel őket!
3) Összpontosíts a feladat elvégzéséből fakadó előnyökre! Ha arra koncentrálsz, hogy milyen jó származik abból, ha elvégzed, segíteni fog abban, hogy túljuss a nehezén. Hasznodra lesz? Megnyitja az utat valami más számára, amit tenni szeretnél? Mérföldkő lehet a személyes fejlődésedben vagy valami nagyobbnak a véghezvitelében? Érzelmileg felkészít valami új fogadására? William Halsey admirális mondta: „A problémák kisebbek lesznek, ha szembenézel velük. Ha félénken érintesz meg egy bogáncsot, megszúr, ha bátran megmarkolod, lemorzsolódnak a tüskéi.”
4) Kérj segítséget! Kolumbusz sem egyedül fedezte fel az Újvilágot, szüksége volt legénységre. A gyülekezetről szólva Pál ezt írja: „Minderész rész… segít a többi résznek a növekedésben” (Efézus 4:16 NLT). Fel sem lehet mérni, mekkora érték mások segítsége, ha régi szokások megtöréséről és újak kialakításáról van szó. Igen, ez azt jelenti, hogy kockázatot vállalsz, mert sebezhető leszel, ha megosztod másokkal reményeidet és félelmeidet. De ezt a kockázatot megéri vállalni.
A halogatás legyőzéséhez a következőket kell tenned:
1) Vállald a felelősséget az életedért! Bármennyire is szeretnéd, nem jön el a fogtündér, hogy kudarcaidat sikerré változtassa, amíg alszol. A nagy lelkeknek akaratuk van, a gyenge lelkeknek kívánságaik. Tenned kell valamit!
2) Vizsgáld felül a kifogásaidat! A kifogás mindig valaki vagy valami mást hibáztat, ami azt jelenti, hogy a megoldás nincs a te kezedben. A kifogások olyanok, mint a kijáratot jelző táblák a fejlődés útján; letérítenek az útról. Könnyebb a kudarctól a sikerig eljutni, mint a kifogásoktól a sikerig. Tehát vizsgáld felül a kifogásaidat, és számold fel őket!
3) Összpontosíts a feladat elvégzéséből fakadó előnyökre! Ha arra koncentrálsz, hogy milyen jó származik abból, ha elvégzed, segíteni fog abban, hogy túljuss a nehezén. Hasznodra lesz? Megnyitja az utat valami más számára, amit tenni szeretnél? Mérföldkő lehet a személyes fejlődésedben vagy valami nagyobbnak a véghezvitelében? Érzelmileg felkészít valami új fogadására? William Halsey admirális mondta: „A problémák kisebbek lesznek, ha szembenézel velük. Ha félénken érintesz meg egy bogáncsot, megszúr, ha bátran megmarkolod, lemorzsolódnak a tüskéi.”
4) Kérj segítséget! Kolumbusz sem egyedül fedezte fel az Újvilágot, szüksége volt legénységre. A gyülekezetről szólva Pál ezt írja: „Minderész rész… segít a többi résznek a növekedésben” (Efézus 4:16 NLT). Fel sem lehet mérni, mekkora érték mások segítsége, ha régi szokások megtöréséről és újak kialakításáról van szó. Igen, ez azt jelenti, hogy kockázatot vállalsz, mert sebezhető leszel, ha megosztod másokkal reményeidet és félelmeidet. De ezt a kockázatot megéri vállalni.
hétfő, június 01, 2009
Elutasítottságra immunis
„Atyánk szeret minket, ugyanis gyermekeinek nevez, és azok is vagyunk.” (1János 3:1 NLT)
Töprengtél már azon, hogy találhat téged egyáltalán valaki szeretetreméltónak? Sokunk számára ez a kérdés önbeteljesítő próféciává válik. Az elutasítástól való félelem annyira erős, hogy megpróbáljuk megvédeni magunkat úgy, hogy: a) Megfogadjuk, hogy soha többé nem engedünk senkit annyira közel magunkhoz, hogy újból fájdalmat tudjon okozni. Ez elméletben jól hangzik, de mások kizárásával magunkat bezárjuk, és ezt minden kapcsolatunk megsínyli. b) Felvesszük a pókerarcot. Én kemény vagyok! Különben is, kinek van szüksége másokra? Ennek következtében senki sem fogja betölteni szükségeinket. c) Eltaszítunk másokat. Ha elutasítottnak érezzük magunkat, akkor támadásnak véljük azt is, ami nem az. Ezért felvesszük a boksz-kesztyűt, és ringbe szállunk. d) Megpróbálunk elutasítás elleni védelmet vásárolni azzal, hogy szívességeket teszünk az embereknek. Vagy belemegyünk olyan kapcsolatba, amelyben kihasználnak minket, azért, mert azt gondoljuk, hogy ezt érdemeljük, és talán ez az utolsó esélyünk a szeretetre. e) Perfekcionisták leszünk.
Hagyj fel ezzel! Isten már eleve feltétel nélkül szeret téged, és az emberi elvárások olyan sokfélék, hogy soha nem fogsz tudni mindenkit boldoggá tenni, bármennyire is törekszel rá.
Amíg kisebbrendűségi érzést dédelgetsz magadban, csak a nem megfelelő embereket fogod vonzani. Tehát figyelj: „Atyánk szeret minket, ugyanis gyermekeinek nevez, és azok is vagyunk. És ez még csak a kezdet… amikor Krisztus… megjelenik, …hozzá hasonlóak leszünk” (1János 3:1-2 TM). Ha az önértékelésed Istenen kívül bárki más véleményéből indul ki, mindig sebezhető leszel. Kritikusaid lenyomnak majd; és a próbálkozások és kudarcok nem engednek újra felkelni. És ami a legrosszabb, soha nem fedezed fel, és más sem fedezi fel, hogy milyen különleges és csodálatos személynek teremtett Isten.
Töprengtél már azon, hogy találhat téged egyáltalán valaki szeretetreméltónak? Sokunk számára ez a kérdés önbeteljesítő próféciává válik. Az elutasítástól való félelem annyira erős, hogy megpróbáljuk megvédeni magunkat úgy, hogy: a) Megfogadjuk, hogy soha többé nem engedünk senkit annyira közel magunkhoz, hogy újból fájdalmat tudjon okozni. Ez elméletben jól hangzik, de mások kizárásával magunkat bezárjuk, és ezt minden kapcsolatunk megsínyli. b) Felvesszük a pókerarcot. Én kemény vagyok! Különben is, kinek van szüksége másokra? Ennek következtében senki sem fogja betölteni szükségeinket. c) Eltaszítunk másokat. Ha elutasítottnak érezzük magunkat, akkor támadásnak véljük azt is, ami nem az. Ezért felvesszük a boksz-kesztyűt, és ringbe szállunk. d) Megpróbálunk elutasítás elleni védelmet vásárolni azzal, hogy szívességeket teszünk az embereknek. Vagy belemegyünk olyan kapcsolatba, amelyben kihasználnak minket, azért, mert azt gondoljuk, hogy ezt érdemeljük, és talán ez az utolsó esélyünk a szeretetre. e) Perfekcionisták leszünk.
Hagyj fel ezzel! Isten már eleve feltétel nélkül szeret téged, és az emberi elvárások olyan sokfélék, hogy soha nem fogsz tudni mindenkit boldoggá tenni, bármennyire is törekszel rá.
Amíg kisebbrendűségi érzést dédelgetsz magadban, csak a nem megfelelő embereket fogod vonzani. Tehát figyelj: „Atyánk szeret minket, ugyanis gyermekeinek nevez, és azok is vagyunk. És ez még csak a kezdet… amikor Krisztus… megjelenik, …hozzá hasonlóak leszünk” (1János 3:1-2 TM). Ha az önértékelésed Istenen kívül bárki más véleményéből indul ki, mindig sebezhető leszel. Kritikusaid lenyomnak majd; és a próbálkozások és kudarcok nem engednek újra felkelni. És ami a legrosszabb, soha nem fedezed fel, és más sem fedezi fel, hogy milyen különleges és csodálatos személynek teremtett Isten.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)