Lesz jobb is?

  Ilyen jellegű bejegyzést még úgy sem írtam. Nos, volt egy pocsék hetem. A jelenlegi hangulatom sem különb, és ráadásul, holnap itthon kuksolok, mert az sincs hogy hova, de leginkább kivel(kikkel) menni és eltölteni a szabad napot. Magányosnak érzem magam. Nem kell sajnálni, nem azért írtam.

Szállj le a bűntudat vonatáról!

„Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak.” (Róma 8:1)

A Biblia azt mondja „mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének” (Róma 3:23). Közülünk a legerősebbek is küszködnek gyengeségekkel bizonyos területeken. Ha folyton bűntudatba merülsz, azzal nem csak magadat bünteted, hanem megengeded másoknak is, hogy büntessenek, mert azt gondolod, hogy megérdemled. Ha átadod az életedet Jézusnak, az nem jelenti azt, hogy bűntelenné válsz. Még Pál is, akinek megvolt a vágya, hogy akarja a jót, beismerte, hogy néha képtelen megtenni (Róma 7:18). Az Evangélium jó híre az, hogy ha Krisztusban vagy, nem ítéltetsz bűnösnek, és ha bűnbánatot tartasz, és keresed a bocsánatot, Isten tartja magát Igéjéhez. Semmi, amit teszel, nem lepi meg Őt. Ő tudja, hogy „Ezt az Üzenetet mi hétköznapi életünk cserépedényeiben hordjuk, hogy nehogy valaki összetévessze Isten hatalmát a mi erőnkkel” (2Korinthus 4:7 TM). R. Paul Stevens lelkész a Disciplines of the Hungry Heart [Az éhes szív fegyelmezése] című könyvében azt írja: „Miközben gyülekezetünkben dicsőítés folyt… ahogy az embereket néztem, akiket szeretni idejöttem, láttam, hogy mindegyikük egy agyagedény… belenéztem mindegyik sárcsuporba… és kiváló olvasztott aranyat láttam. Mindegyik gyarló, sebezhető és félig megmunkált emberben kincs volt belül… mindegyik edény repedt volt… és arany szivárgott át a repedéseken. Így érkezik a szolgálat a világba; nem drága vázákból kiöntve, hanem… azoknak a valóságos embereknek a hiányosságain és gyengeségein keresztül, akiket Krisztus átváltoztat.” Persze a sátán, „testvéreink vádlója” (Jelenések 12:10), megpróbálja elérni, hogy rosszul érezd magad. Ez az ő specialitása! De legyőzheted őt, ha emlékezteted arra, hogy Jézus kifizette bűneid árát – a múltbeli, jelenlegi és jövőbeni bűneidét. Szállj ki hát a bűntudat-vonatból ma, és kezdj el „szolgálni az Úrnak örömmel”! (Zsoltárok 100:2)

Tanulj meg együttműködni! (4)

„Mindeddig megsegített bennünket az Úr!” (1Sámuel 7:12)

Egy álom vált valóra. A Szövetség Ládáját, annak végső jelképét, hogy Isten munkálkodik népe körében, visszahozták a fogságból, és a filiszteusok, akik elvitték, most vereséget szenvedtek. Eljött az ünneplés ideje. Ígyhát Sámuel egy emlékoszlopot emelt, amelyet „Eben Háézer”-nek nevezett el, ami azt jelenti: „Megsegített minket az Úr”. Figyeld meg ezt a szót: „minket”. Sámuel felismerte, hogy egy álom megvalósításához csapatra van szükség! 

C. Gene Wilkes Jesus on Leadership [Jézus a vezetésről] című könyvében leírja, hogy a csapatmunka miért múlja felül az egyéni erőfeszítést: a) a csapat több embert jelent, ezért több erőforrást, ötletet és energiát nyújt, mint amennyivel bármilyen egyén rendelkezne b) a csapat a legtöbbet hozza ki egy vezető lehetőségeiből, és a minimumra csökkenti a gyengeségeit. Az erősségek és a gyenge területek sokkal szembetűnőbbek az egyéneknél c) a csapat több szempontot is megvilágít egy szükség betöltésével vagy egy cél elérésével kapcsolatosan, így minden helyzetre többféle alternatívát is ki tudnak tervelni. Egyetlen személy rálátása ritkán olyan átfogó és olyan mély, mint egy csoporté, ha egy problémáról van szó d) a csapaté az érdem a győzelemért, és a felelősség is a kudarcért. Ez igazi alázatot és erős kötődést munkál. Ha egy személy egyedül részesül a dicsőségben vagy a szégyenben, ez büszkeséghez vezethet, vagy éppenséggel a kudarc érzéséhez e) a csapatban a vezető mindig elszámoltatható. Azok az egyének, akik senkihez sem kapcsolódnak, mindenféle elszámolási kötelezettség nélkül veszélyeztethetik vagy megváltoztathatják a célt. Akkor hát miért vonakodunk attól, hogy csapatmunkában gondolkodjunk? Azért, mert a csapatépítés nehéz, és minél tehetségesebbek a csapat tagjai, annál nehezebb. Egy vezető igazi mércéje nem az, hogy rá tudja-e venni az embereket a munkára; mégcsak nem is az, hogy rá tudja-e venni őket arra, hogy keményen dolgozzanak. A vezető igazi mércéje az, hogy rá tudja bírni az embereket a közös kemény munkavégzésre!

Tanulj meg együttműködni! (3)

„Munkatársaim a szolgálatban” (Róma 16:3 NLT)

Isten olyan emberekkel dolgozik, akik tudják, hogyan dolgozzanak együtt emberekkel! Nem „kihasználókkal”, akik kiégetik, majd leselejtezik őket. Nem „primadonnákkal”, akik a saját céljaik érdekében manipulálják őket. Nem „marhatenyésztőkkel”, akik barmok módjára terelik őket. Nem, Isten olyan emberekkel dolgozik, akik tisztelik az embereket, akik felismerik és fejlesztik a bennük lévő tálentumot, akik megbecsülik és illően jutalmazzák őket, bátorítják őket, hogy elérjék teljesítőképességük maximumát, és amikor eljön az ideje, áldással és jól felkészítve bocsátják el őket újabb megbízatásukra. 

Jó megállni, és hálásan visszatekinteni azokra, akik eljuttattak oda, ahol ma vagy; emlékeztetni magad arra, hogy nem magánvállalkozó vagy; hogy szükséged van más emberekre, akik segítenek neked betölteni Istennek az életedre vonatkozó tervét, és eljuttatni téged következő úticélodhoz. Pál egy egész fejezetet szentelt az ilyen embereknek: „Köszöntsétek Priszkát és Akvilát, akik munkatársaim a Krisztus Jézusban… valóban életüket kockáztatták értem, hálás vagyok nekik nemcsak én, hanem a pogányok valamennyi gyülekezete is… Köszöntsétek kedves barátomat, Epainetoszt, aki elsőként lett Krisztus követője az ázsiai tartományban. Köszöntsétek Máriát, aki sokat fáradozott értetek. Köszöntsétek Andronikoszt és Juniászt, rokonaimat és fogolytársaimat, ők nagyra becsültek az apostolok között, akik nálam is előbb lettek Krisztus híveivé. Köszöntsétek Ampliátuszt, szeretett barátomat az Úrban. Köszöntsétek Urbánuszt, aki munkatársunk a Krisztusban, és az én szeretett Sztakhüszomat. Köszöntsétek Apellészt, a Krisztus kipróbált emberét… és a hozzájuk tartozó szenteket mind.” (Róma 16:3-15 NLT) Összegzésképpen: nyílj meg, érj el másokat, csiszold a társasági készségeidet!

Tanulj meg együttműködni! (2)

„Építettük a várfalat.” (Nehémiás 3:38)

Amikor Nehémiás magáról beszél, nyíltan és őszintén szól arról, hogy sírt Jeruzsálem romjai felett, vezetésért imádkozott, és azokról a napokról is, amikor az foglalkoztatta, hogyan lesz tovább. De amikor arról a csodálatos hőstettről esik szó, hogy Jeruzsálem falait 52 napos rekordidő alatt újjáépítették, azt mások érdemeként tünteti fel. „Újjáépítettük a várfalat… mert a nép nagy kedvvel dolgozott.” Nincs határa annak, hogy mit lehet elérni, ha senki sem azzal törődik, hogy kié az érdem. 

Az utóbbi években Bono, a U2 énekese, a zene világán túlra is kiterjesztette erőfeszítéseit, és az elnyomottak és segítségre szorulók szenvedélyes szószólója lett. Érdekes módon ő bibliaolvasó ember, és megtanult együttműködni másokkal az ügy előmozdítása érdekében. Találkozik államfőkkel, közgazdászokkal, iparmágnásokkal, hírességekkel; bárkivel, aki képes segíteni azokon az embereken, akiket ő elérni próbál. Hol tanulta meg Bono, hogy másokra támaszkodjon, hogy egy csapat része legyen, és mások segítségét igénybe vegye? A rock-sztárok általában magukba fordulónak, elszigeteltnek és mások iránt közönyösnek mutatkoznak. Ez az oka annak, hogy sok együttes nem marad sokáig együtt. Bono megjegyzi: „Vannak pillanatok, amikor az emberek annyira belefeledkeznek önmagukba és a saját életük igényeibe, hogy nagyon nehézzé válik egy bandában lenni… az emberek a saját területük urai akarnak lenni. Úgy értem, mindenki, ahogy egyre idősebb lesz… egyre kevesebb teret ad az érvelésnek. Láthatod ezt a családodban; tapasztalhatod a barátaid körében. Egyre csökken azoknak az embereknek a köre, akik egyetértenek velük, majd varázsát vesztve ér véget életük.” Összegzésül: Ha sikert akarsz elérni, tanulj meg együttműködni másokkal!

Tanulj meg együttműködni! (1)

„Ez a teher túl nehéz nekem.” (4Mózes 11:14 NIV)

Csak egy bizonyos határig követheted a „csináld magad”-módszert, aztán szükséged lesz másokra. Ez egy döntő pillanat; olyan próba is egyben, amiben sokan elbukunk, s ezért megállunk a növekedésben. Figyeld meg Mózest: „Ez a teher túl nehéz nekem”. Ígyhát Isten ezt mondja: „Gyűjts össze hetven férfit… akikről tudod, hogy a nép elöljárói… [és én] elveszek abból a lélekből, amely benned van, és nekik is adok, hogy veled együtt hordozzák a nép terhét, és ne magad hordozd azt. (4Mózes 11:16-17) Érettség kell ahhoz, hogy igénybe vedd olyan emberek segítségét, akik bizonyos dolgokat nálad jobban csinálnak; engedni, hogy túltegyenek rajtad, és övék legyen az érdem, míg te örülsz annak tudatában, hogy a feladat jól el lett végezve. A lényeg, hogy tisztán kell látnod a céljaidat, és biztosnak kell lenned identitásodban ahhoz, hogy sikert érj el, és hogy tartósan sikeres légy. 

A Good to Great [A jótól a nagyszerűig] című könyvében Jim Collins rámutat, hogy a legjobb szervezetek vezetői hajlamosak arra, hogy kerüljék a rivaldafényt. Ray Gilmartin a Merck-től: „Ha nekem kellene választanom valakit a Business Week címlapjára… az a csapatunk lenne.” Lou Gerstner az IBM-től: „Nem én valósítottam meg a vállalat irányváltását. 280.000 ember tette. Kellett hozzá egy változtatás a fókuszon, meg tehetséges emberek egy csoportja… és megváltoztattuk a vállalatot.” Dan Tully a Merril Lynch-től: „Csodálatos, hogy mire vagy képes, ha nem akarod, hogy minden érdem egyedül a tiéd legyen. Arra jöttem rá, hogy valójában semmi sem csupán egyetlen ember ötlete.” Íme a végeredmény: Ha inkább szeretnél egy nagy hal lenni egy kis tóban, ám legyen. De ha szeretnél áldott lenni és az óceánban élni, tanulj meg együttműködni másokkal!

Pénzügyi emlékezetvesztés

„Emlékezz arra, hogy az Úr ad neked erőt a gazdagság megszerzésére.” (5Mózes 8:18 TLB)

Bízhat rád Isten pénzt? Van hozzá bátorságod, hogy nyilvánosan mondj neki köszönetet azért, amit neked adott? Észrevetted már, hogy néhányan, akik dicsőítettük Istent, amikor nagyon kevesünk volt, hirtelen az imázsunkra kezdünk koncentrálni, amikor jóra fordul a sorunk? Istent hívjuk, amikor bajban vagyunk, de amikor újra lábra állunk, felhagyunk azzal, hogy az áldásokat számoljuk, és elkezdjük a pénzünket számolni. Mi történik? Annyira önelégültek leszünk, hogy vonakodunk megemlíteni Jézus nevét, amikor az áldásainkról beszélünk! Izráel pénzügyi amnéziájában nem volt semmi új; ez mindig bekövetkezik, ha elkezdesz abban hinni, hogy „az én erőm és hatalmas kezem szerezte nekem ezt a gazdagságot” (5Mózes 8:17). Soha ne vakítson el annyira a siker, hogy elfeledkezz mindannak a forrásáról, amit birtokolsz, és soha ne feledkezz bele annyira az áldásokba, hogy elmulaszd elismerni Azt, aki megáldott. Isten azt mondta az izráelitáknak: „Ha jómódúvá leszel… szép házakat építesz… lesz sok ezüstöd és aranyad… akkor föl ne fuvalkodjék a szíved, és ne feledkezz el az Úrról, aki kihozott téged… a rabszolgaságból!” (5Mózes 8:12-14) Isten nem ítéli el a sikert, Ő az elbizakodottságot ítéli el! Ha nagyon kevesed volt, és hirtelen bejutsz az „Ígéret Földjére”, könnyű elfeledkezni arról, hogy honnan jöttél. Egy kevés ínyenc étel, egy márkás öltöny és egy ház a „jó környéken” elfeledtetheti veled a tegnapi használt ruhát! Istennek folyamatosan emlékeztetnie kellett népét arra, hogy ne feledkezzenek el irántuk való jóságáról. És ugyanez vonatkozik ránk is. „Emlékezz arra, hogy az Úr ad neked erőt a gazdagság megszerzésére… és ahogy elveszített más népeket a múltban, …Ez lesz a te sorsod is… ha nem engedelmeskedsz Istennek.” (5Mózes 8:18-20 TLB) Összegzésül – nincs semmid, amit ne Isten adott volna neked!

Hagyd abba az aggódást!

„Hittel kezdődik, és hittel végződik… azok, akik Isten előtt igazak… hit által élnek.” (Róma 1:17 NCV)

Egy férfit, aki váltig állította, hogy lenyelt egy lovat, pszichiáterhez küldtek, aki operációt javasolt. A sebész beleegyezett, hogy behozzanak egy lovat a műtőbe, hogy amikor az ember felébred, láthassa, hogy a műtét sikeres volt. De miután az ember visszanyerte eszméletét, és kinyitotta a szemét, kijelentette: „Ez nem az a ló. Ez fehér. Én feketét nyeltem le!” Túl sok aggódás és nem elegendő valóság – ezért beszélt Krisztus olyan sokat az aggodalmaskodásról (ami annyit jelent, mint megosztottnak vagy zavarodottnak lenni). Értsd meg ezt! Az aggodalom: 

1) Időpocsékolás és energiapazarlás. Jézus azt mondta: „Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy arasznyival is?” (Máté 6:27). Orvosilag bizonyított tény, hogy az aggodalom nem hosszabbítja meg vagy gazdagítja az életedet, de megrövidítheti. 

2) Megakadályozza, hogy élvezd azt, amid van. Hogyan? Olyan terheket gyártva, melyeket Isten soha nem szánt neked, mert azok az Övéi. 

3) Eléri, hogy kevésnek érezd magad. Jézus rámutatott, hogy sokkal értékesebb vagy, mint az ég madarai, és ők nem aggódnak, és nem halnak éhen; egyszerűen csak élvezik az életet. Ugyan már, ha Isten gondoskodik róluk, nem gondolod, hogy rólad is fog? 

4) Eléri, hogy figyelmen kívül hagyd Isten ígéreteit. „Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?” (Róma 8:32). Figyelj erre a szóra: „mindent”. Ez mindenre vonatkozik, bármin is mégy át most, és bármi is jön a jövőben. Tehát hagyj fel az aggódással!

Járulhatsz Istenhez

„Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.” (Zsidók 4:16)

Ha voltál már vidámparkban, akkor tudod, hogy arra lett tervezve, hogy egy másik világba röpítsen téged. Az egész élmény célja az, hogy segítsen belefeledkezni annak az örömébe és izgalmába. Az imádságban egy másik világba kerülünk. A vidámpark csak látszatkeltés; a végén eljössz onnan, és vissza kell térned a való világba, de az imádságban nincs áltatás. A mennyei világba visz minket, ahol Jézus ül az Atya jobbján. Lehetővé teszi számunkra, hogy halljuk Istent. Mit hallunk? Halljuk Isten hangját, ahogyan Igéjét a mi egyéni szükségeinkre és körülményeinkre alkalmazza. De ismerjük el, az imádság kemény munka lehet; fegyelmet követel. Nem olyan könnyű, mint körbefutkosni, és jól érezni magunkat egy vidámparkban. Mindannyian tudjuk, milyen az, amikor a legjobb szándékkal borulunk térdre, és vagy elalszunk, vagy kifogyunk a mondanivalóból, vagy azon vesszük észre magunkat, hogy pár perc elteltével elkalandoztak a gondolataink. 

„Az imádság megváltoztatja a dolgokat” szól a régi mondás, de először minket kell megváltoztatnia: a saját magunkra fókuszálástól Istenre irányítja a figyelmünket, hogy megérthessük és megtegyük az Ő akaratát. A Zsidókhoz írt levél szerzője ezt így fogalmazta meg: „Nem olyan főpapunk van, aki ne lenne kapcsolatban a mi mindennapi valóságunkkal. Ő is átment gyengeségeken és próbákon, mindent megtapasztalt – mindent, kivéve a bűnt. Menjünk hát egyenesen hozzá, és vegyük át, amit olyan készségesen ad nekünk. Vegyük az irgalmat, fogadjuk el a segítséget!” (Zsidók 4:14-16 TM) Ma járulhatsz Istenhez az imádságon keresztül. Élj vele!

Az elutasítás gyökerei

„Meggyökerezve és szilárdan megalapozva Isten szeretetében.” (Efézus 3:17 AMP)

Elutasítottsággal küszködsz? Ha a gyökereid az elutasítottság talajából táplálkoznak, az olyan, mint egy rossz alappal rendelkező házban élni; minden vihar újabb problémát hoz. Alkalmazhatsz mindenféle trükköt az emberek tetszésének keresésétől a munkamániáig, hogy jobban érezd magad, de egészséges gyökérzet nélkül semmi sem fog működni. A rossz gyökérzetű fa mindig rossz gyümölcsöket hoz. És a gyökérzeted már jóval azelőtt megfertőződött, hogy ilyen gyümölcsöket kezdtél hozni. Mi akkor a megoldás? „Mélyen meggyökerezni és szilárdan megalapozódni Isten szeretetében”. Isten fel akar emelni téged, lerázni rólad a régi földet, és biztonságosan átültetni az Ő szeretetébe és elfogadásába. És ő nem csupán átültet, hanem „át is származtat” téged. Ez azt jelenti, hogy az önértékelésedet többé nem az a család határozza meg, amelyikből származol. „Most Isten gyermekei vagyunk” (1János 3:2). De ne felejtsd el, hogy ez egy folyamat! Az erős gyökérzethez három dolog szükséges: 

1) Idő a fejlődéshez. Magabiztossá válni az új identitásodban, mint Isten gyermeke, olyan, mint bejáratni egy új cipőt. Addig kell járnod benne, míg kényelmessé nem válik. 

2) Védelem a ragadozóktól és a kíméletlen elemektől, amelyek elpusztíthatnak. Olyan emberekkel kell körülvenned magad, akik „ugyanabban a drága hitben részesültek” (2Péter 1:1). A keresztény közösség a védőpajzsod! 

3) Rendszeres táplálék és öntözés. Heti egyszeri templombajárás nem elég, meg kell tanulnod rendszeresen táplálkozni Isten Igéjéből! 

Az elutasítás ellenszere – képessé lenni arra, hogy úgy lásd magad, ahogyan Isten lát téged. Ez azt jelenti, hogy kijelented: „Az vagyok, aminek Isten mond, az az enyém, amiről Isten azt mondja, hogy az enyém, ezért meg tudom tenni azt, amiről Isten azt mondja, hogy meg tudom tenni.” Tehát ha nem is volt túl jó indulásod, még lehet nagyszerű célba érkezésed.