Minden kezdet nehéz...

...én ezt eddig is tudtam, de most újra szembesültem vele. Kicsi apróságaim pedig most kezdik tapasztalni. Olyan sok a sírás, de hiszem, hogy hamarosan megszokják az ovit. Reggel sírnak, mert hiányzik az anyukájuk, délben sírnak, mert nem akarnak aludni. Nem kis dolog elszakadni a jól megszokott környezettől, de leginkább a szeretett személyektől. Lassan pótanya leszek, és én nagyon élvezem, amikor sikerül egy sírót lecsendesíteni. Matyikám, mikor sírdogált az anyukája után, és elmagyaráztam neki, hogy mikor felkel már itt is lesz az anyukája, és addig én vigyázom rá, megnyugodott. Harmadik nap, mikor az anyukáját akarta, és a szokásost elmondtam neki, rámmutatott, ezzel kérdezve, hogy akkor én maradok és vigyázok rá? Ekkor abbahagyta a sírást és mosolygott rám. Olyan drágák! Teszek néhány képet is róluk meg a termünkről, hogy lássátok hol töltöm az életem nagy részét!

ablakpárkány

Márk

Krisztina

Loreen

Damarisz

Petra

Tami

Matyi és a Vou-vou

Annamária

Noémi