Tápláld a gyermeked látomását!

„… ifjaitok látomásokat látnak.” (Jóel 3:1)

Van egy jelenet a La Mancha lovagja című filmben, amikor Don Quijote és a szolgája egy düledező fogadót bámulnak. Amikor Don Quijote elmondja, hogy tornyokat és gyönyörű kapukat lát, s az épületet az Alcazarhoz, a sevilla-i királyi palotához hasonlítja, a szolgája erősen igyekszik, hogy ő is lássa gazdája látomását. De mégis csak romokat lát. Amikor megpróbálja leírni a valóságot, Don Quijote megállítja, mondván: „Nem engedem, hogy a te tényeid megzavarják az én látomásomat!”.

Isten megígérte, hogy az utolsó napokban kitölti Lelkét mindenféle emberre (nem csak azokra, akikről mi azt gondoljuk, hogy megérdemlik). Ő azt mondta: „Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok látomásokat látnak.” Egy bibliamagyarázó azt írja: „Amikor a Szentlélek betölt minket, akkor olyan látomásaink vannak, melyek dacolnak a tényekkel. Amikor olyan fiatalokkal dolgozom, akik arra nézve kapnak látást, hogy valami nagy dolgot tegyenek Istenért, mindig számíthatok arra, hogy a szüleik lehűtik őket. Azt mondják, hogy szeretnék, ha a gyermekük reálisan látna. De az ilyen szülők nem értik meg, hogy ha Isten beköltözik egy fiatalba, olyan álmokat és lát(om)ásokat ad nekik, amelyek arra késztetik őket, hogy nézzenek túl a tényeken, és néha szálljanak szembe a racionalitással. Ne akarjuk ezektől elfordítani őket... ezek adnak értelmet az életünknek!” Szülők, ne legyetek az utolsó láncszemek, és ne próbáljátok gyermekeiteket a ti be nem teljesedett várakozásaitok formájába önteni! Bátorítsátok őket, hogy keressék Istent, és nyerjenek látást a jövőjükre vonatkozóan; ha pedig megkapják, legyetek ti a leglelkesebb szurkolók!