„Barátom, hát ezért jöttél!” (Máté 26:50)
Semmmilyen fájdalom nem fogható az áruláshoz. És egyikünk sincs bebiztosítva ellene. A zsoltáríró így kesergett: „Még a legjobb barátom is, akiben megbíztam… az is ellenem támadt” (Zsoltárok 41:10). Az igazság az, hogy Isten beenged bizonyos embereket az életünkbe, hogy elősegítse terveit – még olyanokat is, mint Júdás, akit Jézus barátjának nevezett, és akinek ezt mondta: „Tedd, amiért jöttél!”. Még az árulás előtt Jézus így szólt tanítványaihoz: „Én tudom, kiket választottam ki, de be kell teljesednie az Írásnak: ’Aki az én kenyeremet eszi, az emelte fel ellenem a sarkát’” (János 13:18). Jézus betölthette volna küldetését János, a szeretett tanítvány nélkül is, vagy a forrófejű Péter nélkül, aki mindig kész volt megvédeni őt. De Júdás áruló csókja volt az, ami hozzásegítette Őt sorsa beteljesüléséhez. Te sem mindig kerülheted el, hogy megsebezzenek. De Isten megadja neked a helyzet újraértékelésének kegyelmét, és annak megértését, hogy az, akit az ellenségednek gondoltál, barát volt álruhában. Isten soha nem engedi, hogy valaki más tettei szabotálják velünk kapcsolatos terveit. Amikor az Ő védelmének pajzsa alatt vagy, Ő meg fogja engedni a te Júdásodnak, hogy egy határig elmenjen, de tovább nem. Isten gyermekeként az Ő szándékai szabják meg, hogy mások mekkora kárt okozhatnak neked. Amint megérted ezt, csökkenteni fogja az attól való félelmedet, hogy megint olyan helyzetbe kerülsz, ami egyszer már fájdalmat okozott. A zsoltáríró mondja: „Jó nekem, hogy nyomorúság ért, hogy megtanuljam rendelkezéseidet” (Zsoltárok 119:71). Isten szereti a bennünket ért negatív hatásokat pozitívumokká változtatni. És bár egyikünk sem szeret szenvedni, ez juttat el minket a megértés olyan szintjeire, melyeket saját eszközeinkkel sohasem értünk volna el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése