„Boldog az az ember, aki megtalálta a bölcsességet.” (Példabeszédek 3:13)
Az élet egyik paradoxona, hogy azok a dolgok, amik kezdetben sikeressé tesznek, nem feltétlenül azok, amik fenntartják a sikert. Továbbra is nyitottnak kell lenned új ötletekre, és késznek új készségek elsajátítására. Dr. J. Konrad Hole mondta: „Ha nem vagy tanítható, a tehetség nem segít rajtad. Ha nem vagy rugalmas, nem segít az, hogy van célod. Ha nem tudsz hálás lenni, a bőség mit sem ér. Ha nem vagy tanácsolható, nem számít semmit, hogy van jövőd. Ha nem vagy kitartó, nem sokat ér, hogy van egy terved.” Börtönbe zárva és a biztos kivégzéssel számolva írt Pál Timóteusnak, és kérte, hogy hozzon neki: a) pergameneket az íráshoz – „még van mondanivalóm” b) könyveket – „még van mit tanulnom” (2Timóteus 4:13). A tanulásnak egész életeden át tartó törekvésednek kellene lennie. Cato, a római tudós, 80 éves korában kezdett görögül tanulni. Amikor megkérdezték tőle, hogy miért vág bele ilyen nehéz feladatba az ő korában, azt felelte: „Ez a legfiatalabb kor, ami még megvan nekem.” Közülünk túl sokan, Cato-val ellentétben, inkább eseményként tekintenek a tanulásra, és nem folyamatként. Úgy becsülik, hogy a felnőtt embereknek csupán egyharmada olvas ki egy könyvet az érettségije után. Miért? Mert úgy tekintenek a tanulásra, mint az élet egy időszakára, és nem úgy, mint életmódra. A tanulás olyan tevékenység, amit nem korlátoz az életkor. Az élet minden szakasza szolgál megtanulandó leckével. Dönthetünk úgy, hogy taníthatóak leszünk, és tovább folytatjuk a megtanulásukat, vagy lehetünk bezárt elméjűek, és akkor megállunk a növekedésben. A döntés a miénk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése